Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
HEGYI BESZÉD
Eci 2019. március 18. 08:54
MIÉRT NÉZED PEDIG A SZÁLKÁT, AMELY A TE
ATYÁDFIA SZEMÉBEN VAN, A GERENDÁT PEDIG,
AMELY A TE SZEMEDBEN VAN, NEM VESZED ÉSZRE?
AVAGY MI MÓDON MONDHATOD A TE ATYÁDFIÁNAK;
HADD VEHESSEM KI A SZÁLKÁT A TE SZEMEDBŐL;
HOLOTT ÍMÉ A TE SZEMEDBEN GERENDA VAN?
KÉPMUTATÓ, VESD KI ELŐBB A GERENDÁT A TE
SZEMEDBŐL ÉS AKKOR GONDOLJ ARRA, HOGY
KIVESSED A SZÁLKÁT A TE ATYÁDFIÁNAK SZEMÉBŐL!
A lélek betegsége ez, mely bódult álomban tartja a
lelkiismeretet, hogy az fel ne ébredhessen.
Ez a betegség azért veszélyes a lélekre, mert a
legmagasabb tudat és legvilágosabb értelem is
alámerül az érzelmek és vágyak hatalmas tömegébe.
A lélek ilyenkor elveszti az irányát, a
tájékozó képességét, és az ítélőképességét.
A bűn bódulatába esik és minél több bűnnel
terheli meg az ember a lelkét, annál
tökéletlenebbé válik.
A bűn bódulata, mely elzárja az értelmet a szellemi
én, ellenőrző világossága elől.
Ezért az ember, ebben a homályos állapotban,
sokszor képtelen bűneinek nagyságát felfogni
és ennek következményeivel számolni.
Az Úr, világosságot hoz az eltorlaszolt lelki
mélységekbe is, felkelti az alvó lelkiismeretet.
Ez sarkalja a befelé való tekintésre, hogy
lássa meg a saját hibáit, tévedéseit,
és csak azután gondoljon arra, hogy embertársa
hibáit, tévelygéseit szóvá tegye, amikor ő
már ezekből kigyógyult.
Az már tudja, hogy milyen nehéz bűnből
meggyógyulni, milyen nehéz
a lelkiismeretet a kábulat homályából,
a józan igazság világosságába emelni.
Akik, ezen átmentek, már tudja az utat, módot,
hogyan figyelmeztesse embertársát bűneire, hibáira,
és ezeknek a következményeire a nélkül, hogy bűnös
embertestvérét, még mélyebbre lökné a lejtőn.
A természettörvény szerinti következményeknek,
mély barázdákat kell még lelkükben szántani,
az ítélkező embereknek, amíg keserű könnyek között
megtanulják, hogy legelőször önmaguk
lelkére kell vigyázni.
Csak ha már mindent úgy értelmez az ember, ahogy
azt a szeretet törvénye parancsolja, csakis akkor
helyes az ítélőképessége.
Akkor már nem ítél, mert tudja, hogy amíg ő más
szemében keresi a szálkát, addig a saját szeméről
elfelejtkezik és az a bizonyos szálka gerendává
vastagodik.
Db. 2018.