ESÉLY

Fejed fölött összegyűltek a fellegek,

Ahogy felnézel, már nem látod a kék eget.

Mi egykor gyönyörű kék volt,

Nap sugara szemedbe fényt szórt,

Látóhatár messzeségbe torkolt,

Életedben a remény szikrát szórt!

Jött a vihar feltartóztathatatlanul,

Zápor a könnyet lemosta arcodról.

Visszahúzódva magányodban,

Csöndben, csak vártál és vártál,

Vajon kisüt-e majd a nap újra,

Leszel e még boldog újra?

Egy reggel, amikorra felkelsz,

Veled együtt már a nap is felkelt.

Amint sugara hozzád is elér,

Ráébredsz kaptál még egy esélyt!

Boldog vagy kimondhatatlanul,

S hálás mind untalanul!

Újra csodálhatod a kék eget,

Nap sugara beragyogja életed!

Vigyázz hát az ébredő fényre,

Őrizd meg jól a messzeségbe,

Kísérje utad végig a napsütése!

Db. 2014.