EMLÉK

Eci•  2019. január 12. 09:25

Már csak emlék, ami kis történet volt,

De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!

Feledés homálya rá sohasem borul,

Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.

Szívemben, míg élek megőrizlek téged,

Lelkem tüze örökké éltet téged.

Nem tehetek róla, hogy így alakult,

Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!

Megértem én az idők szavát,

Nem is akartam semmi mást,

Csak annyi figyelmet, fénysugarat,

Meg ne zavarjunk vele senki mást.

Emberi szeretet és barátság,

Őszinteség, nyíltság és szabadság.

Az én életem már nem fontos,

Te légy nagyon boldog!

Ha láthatlak, én már boldog vagyok,

S ha köszöntesz, attól elolvadok.

Ily kevéssel is beérem tőled,

Lelkemig ér köszöntésed!

Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,

Mindig fénysugárként övez körül téged.

Most búcsúzom, de soha ne feledd,

Amíg élek nagyon szeretlek téged!

Cserébe semmit sem kérek érte,

Megismerhettelek, nekem már ez megérte!

Most fájdalomtól meggyötört lelkem,

Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!

Bezárom hát szívemet, lelkemet,

De hívem megőrzöm emlékedet.

Egyszer, én is az idők múltán,

Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!


Db. 2014.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!