EGY KÖZKATONA

Ifjú suhancként,

Tizennyolcat alig töltöd be még,

Már érkezik hozzád a távirat,

Férfiként szolgáld hazádat!

Behívó parancs csatába szólít,

Nem tehetsz mást, indulnod kell!

Családodtól érzékeny búcsút veszel,

Hiszed, még egyszer visszaérkezel.

Bajtársaiddal árokban lapultok,

Gyalogos támadás sípszóját várjátok!

Fejetek felett golyózáporok zúdulnak,

Majd, hirtelen egy hangrobbanás,

Sáncotokba történt a becsapódás!

Körülötted repeszektől sérült katonák,

Görcsös fájdalmukban vívják a haláltusát.

Az ütéstől, mely mellkason talált,

Megremegsz, várod a halált.

Az égő zsibbadás eluralja testedet,

S a fájdalmadat már nem érzékeled.

Magaddal viszed utolsó képként,

A csatamezőt, mint távoli fénykép.

Hősi halotti sírodnál emlékmű áll,

Nemzeti koszorút tiszteletadással helyezik rád.

 

Db.2015.