BÚZA ÉS A KONKOLY PÉLDÁZATA

 

 

Hasonló a mennyek országa,

Ahhoz az emberhez, ki magot

Elvetette a földjébe,

Ám éjszaka az ellensége,

 

Konkolyt vetett a búza közzé.

Amikor kizöldült a vetés,

Megmutatkozott a konkoly is.

Szolgák a gazdát megkérdezték,

 

Uram nem jó magot vetettél?

Hogyan lett benne a konkoly is?

Így szólt a gazda; Ellenség tette.

Szolgák kérdezték, szedjék e ki?

 

Nem!- mert még a konkolyt szeditek,

Kiszakadnának a búzák is,

Had nőjenek az aratásig.

Ám, szólok majd az aratóknak,

 

Hogy először konkolyt szedjék ki,

Kössék kévékbe, elégetni.

A búzát pedig, takarítsák

Be a csűrömbe, óvatosan.

 

Jézus ekképpen magyarázta,

Később a tanítványoknak;

Aki a jó magot elveti,

Az nem más, mint az Emberfia.

 

A szántóföld, az, a világ,

Jó mag, mennyek országa fiai,

A konkoly a gonosz fiai,

Az ellenség, ki konkolyt vetett,

 

Nem más, mint maga az ördög.

Az aratás a világ vége,

Az aratók az angyalok.

Az Emberfia elküldi majd,

 

Az angyalait a világba,

Összegyűjteni, mindazokat,

Kik törvénytelenséget cselekedtek,

Bedobják őket tüzes kemencébe.

 

Ott lesz sírás, fogcsikorgatás,

De az igazak, felragyognak,

Az Atyájúk országában,

Olyan fényességgel, mint a Nap.

 

Hasonló a mennyek országa,

A szántóföldbe rejtett kincshez,

Melyet, ha megtalál egy ember,

Mindenét elad örömében,

 

Hogy megvehesse azt a földet.

Hasonlít egy kereskedőhöz,

Ki talál egy nagy értékű gyöngyöt,

Eladja az értékeit, egyért.

 

Hasonló a mennyek országa,

Hálóhoz is, mit kivetettek,

Összegyűjtött sokféle halat,

Ám a parton szétválogatták.

 

Jókat, gyönyörű edényekbe,

A hitványakat kidobták,

Angyalok, így különítik el,

Az igazat a gonosztól.

 

 

 Db.2019.