AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS

 

 

Egy törvénytudó ment Jézushoz,

Kíváncsi volt, hogy betartja e,

Mózes, törvényeit, ha nem,

Akkor ítéletet érdemel.

 

Megkérdezte a Mestert, mit tegyen,

Hogy elnyerje, az örök életet.

A Messiás, átlátott rajta,

Mi van Mózes törvényébe írva?

 

Visszakérdezett a tudósra,

Aki, pontosan megválaszolt,

De ki az én felebarátom?

Kérdezősködött tovább Jézustól.

 

A mester egy példázattal válaszolt;

Egy ember Jeruzsálemből,

Jerikó felé tartott éppen.

Rablók, megtámadták, megverték,

 

Még a ruháit is elszedték,

Ott hagyták, mozdulni sem tudott.

Elkeseredett, hogyha senki,

Sem jár arra majd, meg fog halni.

 

Arra ment egy pap s reménykedett,

De átment a túloldalra,

Úgy tett, mintha nem látta volna.

Majd egy Levita is arra ment,

 

Aki, ugyan úgy elsietett,

Nem akarta őt meghallani,

Szegénynek, segély kiáltását.

Már nem reménykedett s nem kiáltott.

 

Látta ugyan a szamár hátán,

Közeledő Samaritánust,

De elfogyott az ereje.

Zsidók s Samaritánusok,

 

Sohasem törődtek egymással,

Mert mindig ellenségek voltak.

Ám a Samaritánus, megállt,

Ápolni kezdte a szerencsétlent.

 

Majd felfektette szamarára,

S elvitte a fogadóba.

Ott megkérte a vendéglőst,

Míg jobban lesz, gondoskodjon róla.

 

Még két dinárt is adott neki,

Azzal, hogy amit még rákölt,

Megadja, amikor visszatér.

Ki a felebarát? – kérdezte

 

Jézus a törvénytudótól.

Az, aki megkönyörült rajta,

Válaszolta elismeréssel.

Eredj s te is ekképp cselekedj!

 

 Db.2019.