ANYÓKA ÉS A KECSKE

 

 

Élt egyszer egy anyóka,

Kinek, volt nagy tanyája,

Ültetett sok káposztát,

Ebből tartotta magát.

 

Ám, volt egy kecskéje is,

Mindig szabadon kószált.

Szertelenül falt káposztát,

Végén, alig maradt már.

 

Ej, gondolta anyóka,

Nem lesz jó, ha így folytatja.

Az udvar közepére,

Egy cölöpöt vert le.

 

A kecskéjét befogta,

Majd pórázra kötötte.

Napi adag káposztát,

Mindig köréje tette.

Így maradt fent a mondás,

A kecske is jól lakott,

És káposzta is maradt,

Mind ketten éltek, boldogan.

 

Db. 2019.09.