ÁBRAHÁM ELHIVATÁSA

 

 

Ábrahám! – így szólt az Úr hozzá,

Hagyd el földedet családoddal,

Vagyonoddal, állataiddal,

Szolgáidat vidd magaddal.

 

Új földre vezetlek titeket,

Áldásomat így elnyeritek.

Ábrahám és Lót családjaik,

Mindenestől felkerekedik.

 

Sokáig tartott az utazás,

Hegyen, völgyön és folyón át,

Eléjük tárult pompás látvány,

Gyönyörű völgy neve Kánaán.

 

Mind két család letelepedett,

De szolgálóik veszekedtek,

Így Lóték új földet kerestek,

Útjuk Sodomáig vezetett.

 

Itt uralkodott a gonoszság,

Isten nélküliség, romlottság,

Így éltek a sötét pogányok,

Nem maradtak igaz családok.

 

Egy nyári napon Ábrahámhoz,

Három férfi ellátogatott,

Szívvel hívta őket asztalhoz,

Enni – inni valót hozatott.

 

Majd az Úr szólta: egy év múlva,

Neked fiad születik Sára.

De ő csak mosolygott, nem hitte,

Hisz, idő már eljárt felette.

 

Vándorok és Ábrahám reggel,

Sodoma felé útra kelnek,

Ott sok – sok ember jajveszékel,

Ám, nagy súlyuk van vétkeiknek.

 

Így Sodomára, Gomorára,

Pusztulás vár nemsokára.

Ábrahám kérlelte az Urat,

Hagyja, ha talál tíz igazat.

 

Isten megígérte, kegyelmet ad,

Nem pusztítja el az igazat,

De Ábrahámak nem sikerült,

Csak Lót és családja menekült.

 

Db. 2017.