A VAK BARTIMEUS

 

 

Jézus és tanítványai,

Jeruzsálembe tartottak.

Közelgett Húsvét ünnepe,

Tanítványai féltették.

 

Farizeusok, írástudók,

Mind, egyre ellenségesebb,

Magatartást tanúsítottak,

A Mesterük irányába.

 

Sok ember követte Jézust,

A nép vezetői viszont,

A farizeusok voltak,

Így ez szúrta a szemüket.

 

Azt sem szívlelték tőle, hogy

Mindig a szemükbe mondta,

Az igazságot, féltek tőle.

Már annyira gyűlölték őt,

 

Attól sem riadtak vissza,

Hogy életére törjenek.

A tanítványok aggódtak,

De, nem tarthatták vissza Jézust.

 

Nagy tömeg kísérte Krisztust,

Most is a főváros felé,

Nagyon nagy lelkesedéssel.

Már a harmadik esetben,

 

Mondta, tanítványainak,

Pogányok kezébe kerül,

Megcsúfolják, megverik majd,

Végül keresztre feszítik,

 

De harmadnapra feltámad,

Így fog beteljesülni majd,

Mit próféták megjövendöltek,

Ők azonban, most sem értették.

 

Megérkeztek Jerikóba,

Megtöltötték a szűk utcákat,

Ott lakók is özönlöttek,

Meghallották, ki érkezett.

 

Egy utcasarkon, vak ember,

Bartimeus, üldögélt, koldult.

Sokan barátságtalanul,

Viselkedtek vele szemben.

 

Azt gondolták, vaksága rég

Elkövetett büntetése.

Így nehéz élet sora volt.

Ő is hallott a Mesterről,

 

Nagyon reménykedett benne,

Mindig feszülten figyelte,

Várta, hogy el ne szalassza.

Oda érkezett a tömeg,

 

Hangosan kiáltott felé,

„ Jézus, Dávidnak fia

Könyörülj rajtam!”

A tömeg rászólt hallgasson.

 

De még hangosabban kiáltott,

„ Jézus, Dávidnak fia

Könyörülj rajtam!”

Jézus, hallotta kiáltását.

 

Megállt, kérte hozzátok ide.

A vak ugrálva közeledett,

Jézus megkérdezte tőle;

„ Mit akarsz, mit tegyek veled?”

Uram, lássak,- válaszolta.

„Láss!- hited meggyógyított.”

Rögtön megnyíltak szemei,

Istent dicsőítve, követte Őt.

 

 

 Db.2019.