A TEMPLOM ELŐTT

 

 

Jézus bement Jeruzsálembe,

A templom felé igyekezett.

Isten háza előtti téren,

Ahol az áhítatos csendnek,

 

Kellett volna uralkodnia,

Kereskedők árultak, zsibongtak.

Áldozati állatok sora

Volt kirakodva és pénzváltók.

 

Kereskedők túlkiabálták,

Az állatok és egymás hangját.

A zsibvásárhoz hasonlított,

A templom és egész környéke.

 

A templomba is behallatszott,

Ez a fülsüketítő zaj.

Ide azért járnak a hívők,

Hogy csendben imádkozzanak.

 

Jézus, nagyon felháborodott,

Egy kötélből korbácsot font.

A kereskedők elé lépett,

A kezével parancsolóan mutatta,

 

Nekik az utat, hogy kifelé.

Amikor azok vonakodtak,

Asztalokat felborította.

„ El innen ezekkel!”- kiáltotta.

 

Nem tudjátok, hogy meg van írva,

Atyámnak háza arra való,

Hogy imádkozzanak benne,

Ti pedig rablók barlangjává,

 

Változtattátok azt! – kiáltotta.

A kereskedők összeszedték,

Az árúikat és elmentek.

Papok, írástudók dühöngtek.

 

Megijedtek ezt látva, hallva

És féltek attól, hogy teljesen,

Elveszítik, tekintélyüket,

Befolyásukat, a nép előtt.

 

Mindenki csak Jézusra hallgat,

Mindezért, iránta keserű

Gyűlöletet éreztek magukban.

Megrémültek a hitetlen papok.

 

Tanakodtak maguk között,

Hogyan foghatnák el majd Jézust

És hogyan ítélhetnék el őt.

Bizonyítékokat akartak,

 

Tömeget akarták ellene

Hangolni és provokálták Őt.

Ám Jézus, átlátott rajtuk,

Csapdájuk sikertelen maradt.

 

Vak, beteg embereket hoztak,

A Messiásnak a templomba,

Ő sorra gyógyította Őket,

Hatalmas tömeg gyűlt köréje.

 

 

 DB.2019.