A NEGYEDIK DIMENZIÓ LÁTOMÁSA

Itt élek e szép földi világban,

Elindul lelkem a szellemvilágba.

Látom földünket ragyogó kékben,

Aranyháló védelmezi a térben.

Feltűnik vigyázó angyalok lénye,

Kristálygömböm emelkedik a fénybe.

Szférák örvényén egy kapuhoz érve,

Már a negyedik dimenzióba lépek.

Arany fénysugár tölti be a tájat,

Fák, virágok áthatóan szikráznak.

Gyémántos csillogással ragyognak,

Szivárvány színeiben pompáznak.

Gyönyörű réten patak csordogál,

Part mentén fehér kő díszítősor áll.

Ezüstös tükröződése áthatóan tiszta,

Az életvize a lelket meggyógyítja.

Éneklő madarak hangjai szférák zenéje,

Örömmel táncolnak reá égi tünemények.

Invitálnak engem is, de időm lejárt,

A föld vonzása már erősen hat reám.

Megköszönöm szíves látásukat,

Magammal hozom az áldásukat.

Újra itt vagyok e földi honban,

Megőrzöm őket a tudatomban.

 

Db. 2015.