A KÁNAI MENNYEGZŐ

 

 

Kánában, nagy menyegzőt tartottak,

Két fiatal lépett házasságra.

Hivatalos volt a lakodalomba,

Jézus, tanítványai és Mária.

 

Ott mindenki jól érezte magát,

Ettek- ittak, sokat mulattak.

Egyszer csak kiürült a korsó,

S többé, már nem került bele bor.

 

A vőlegénynek és a násznagynak,

Hirtelen elkomorodott arca.

Mária ezt látta, szólt fiának,

Jézusnak, „Elfogyott a boruk”.

 

Jézus nyugtatta anyját, ám így szólt;

„ Még nem jött el az én órám”

Mária szemével kérlelte őt,

Majd, oda súgta a felszolgálóknak,

 

Tegyetek meg mindent, mit Jézus mond.

A mester hívta a felszolgálókat,

Rámutatott a hat kőkorsóra,

 Töltsétek tele vízzel, mondta.

 

Amikor, a víz borrá változott,

Felszolgálóknak megparancsolta,

Töltsenek meg vele egy serleget,

Násznagynak vigyék, hadd kóstolja meg.

 

Ajkához emelte, megízlelte,

Odasietett a vőlegényhez,

Sose hallottam még ilyet, mondta.

Mindig, először a legjobb borát,

 

Adja a gazda a vendégeinek,

A kevésbé jót, hagyja későbbre.

Te pedig, pont fordítva csináltad,

A legjobb bort utoljára hagytad.

 

Vőlegény csodálkozva hallgatta,

Semmilyen borból nem rakott félre,

Mégis van bor, hogy történhetett ez?

Ez Jézus első csodatétele.

 

Tanítványai, boldogok voltak,

Mester szolgálatába állhatnak.

Hamarosan megtudta mindenki,

Jézus, vizet borrá változtatta.

 

 Db.2018.