A FÜRJ ÉS A NYÚL

 

 

Fürj és a nyúl élelmet keresett,

Nyúl csak ide – oda ugrándozott,

Míg a fürj sebesen repülve,

Nagy területet végig pásztázott.

 

Nem messzire talált egy kertet,

Teles – tele volt gyümölcsökkel,

Hatalmas nagy borsó földdel.

Ám, a fürj önző volt és kapzsi,

 

Nem akart belőle nyúlnak adni.

Visszarepült hozzá, nincs itt semmi

Mondta, a nyulat ellenkező

Irányba útnak indította.

 

Fürj, visszarepült a gyümölcsöshöz,

Éppen jól belakmározott,

Már repülni is alig tudott.

Észrevette őt a gazda,

 

A puskát is előkapta,

Sikerült a fürjnek elrepülni,

Önző kapzsiságának ára,

Majdnem életének az ára.

 

Nyuszi, már csak igen lassan haladt,

Éhes gyomrába nem akadt falat.

Egy háznál játszadozó kislány,

Megtalálta s nagyon megsajnálta.

 

Hozott neki friss zöldségeket,

Majd éledező nyulacskának,

Üdítő, friss forrásvizet.

Nyúl hálás szívvel megköszönte.

 

A fürj ekkorra ért oda,

Éhesen és szomjúhozva,

Megfáradtan, szárny csapkodva.

Ám, a nyúl nagyon megsajnálta,

 

Kérlelve nézett a kislányra,

Aki, rögvest hozott neki is,

Fürjnek való friss táplálékot.

Megszégyenülve elfogadta,

 

Örök életre megtanulta,

Irigység, önzés, kapzsiság,

Csak pillanatnyi jóllakottság,

Többet ér, életre szóló barátság.

 

Db. 2019.08.