A BETESDA TAVÁNÁL

 

 

Jézus felment Jeruzsálembe,

Mert ünnepük volt a zsidóknak.

A Juhkapunál van egy tó,

Amely öt csarnokra oszlik el.

 

Itt mindig sok a sánta, béna,

Víz megmozdulására várnak.

Időnként az Úrnak angyala,

Leszáll a tóra, felkavarja.

 

Ki elsőnek lépett a vízbe,

Bármilyen volt a betegsége,

Azonnal meggyógyult tőle.

E csoda vonzotta ide őket.

 

Volt, aki már harmincnyolc éve,

Szenvedett a betegségében.

Jézus megkérdezte tőle,

Akar e egészséges lenni?

 

Uram, nincs ki a tóba vigyen,

Mikor felkavarodik a víz,

Mire én már odaérek,

Más lép bele a vízbe előttem.

 

„ Fogd a takaród, kelj fel és járj,

Ne vétkezz többet, rosszabbul ne járj”

Szólt Jézus a beteg embernek.

Azonnal meggyógyult, járni kezdett.

 

Azon a napon épp szombat volt,

Zsidók, rászóltak a gyógyultra,

Szombaton, tilos vinned takaród.

Aki meggyógyított az mondta.

 

Így mentegetőzött az ember,

Megkérdezték tőle, ki volt az,

Nem tudta ki az, már nem látta.

De találkoztak a templomba.

 

A zsidóknak, rögtön megmondta,

Jézus volt, ki meggyógyította.

Ezért a zsidók üldözték őt,

Mert mindezt, szombaton művelte.

 

Megmagyarázta Jézus nekik,

Szabad szombaton jót cselekedni.

Valakinek van egy juha,

És szombaton esik gödörbe,

 

Nem követ e el majd mindent,

Hogy a birkát onnan kihúzza.

Atyám szüntelenül munkálkodik,

És ezért én is munkálkodom.

 

 Db. 2018.