mert ez is lehet boldogság

pontrolpontra•  2017. július 15. 21:29

és lassan rájövők hogy hiányzott a magány.hiányzott az hogy ne kelljen szépen felöltöznöm, ne kelljen kisminkelnem magam és kihúznom a hátam

hogy ne kelljen folyton normális hangnemben beszélnem , mert most egy darabig nem is beszélek.hogy kicsit ne más ölelgessen , hanem én ölelgessem magamat.

hogy a gondolataim leülepedjenek. mozgalmas év volt.és egy perc pihenőt nem tartottam mert féltem hogy visszaesek. és bármelyik pillanatban visszaeshetek.

de élvezem jelenleg minden csöndben töltött percét, minden nem-kell-megszólalnom, minden megnem kapott ölelést, valahol élvezem hogy hiányzok valakinek.

élvezem a magányt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!