Életem része

Annak ellenére, hogy tudtam, ez az év nem lesz könnyű, az élet nem hogy rácáfolna, még rá is tesz egy lapáttal. Az előre tervezett és kötelező programok és az ezzel járó szorongások mellett, szinte minden hétre jut valami igazán “kedves” apróság, ami már az idegeim tetőfokán táncol. Persze vannak olyanok is, amiket magamnak köszönhetek, mert nem nagyon megy mostanában a kontroll. De attól, hogy problémát okozok saját magamnak, még visszagondolva sem tűnik hibának. Számomra nem az a hiba, ha valaki őszinte magához és a másik emberhez. Viszont, amit az őszinteség kivált belőlünk, az megér egy “misét”, még akár itt, ezen az oldalon is. 

Vannak, akik nem tudnak mit kezdeni vele, ha közlöd velük a nyilvánvaló tényeket. Hiába vannak tisztában azzal amit mondasz, még sem tudják kezelni….és cinikus, gúnyos lesz a megnyilvánulásuk feléd. Pedig te nem vársz mást, csak a csendet. Nem várod el, hogy szerintük neked tetsző választ kapj, mert csak akkor akarod hallani a válaszukat, ha megérettek rá. Ez általában időbe telik, ezért csak annyit szeretnél, hogy hallgasson. Tudom mit jelent a cinizmus, de azért saját magam megnyugtatására rákerestem a pontos meghatározásra. 

” A cinizmus eredetileg az ókori görög cinikusok filozófiai iskoláját jelentette. Jelenleg a szó olyan személyek nézeteire utal, akik szerint kizárólag önös érdekek mozgatják az embereket, és nem hajlandóak az emberi őszinteségre, erényre és önzetlenségre építeni. Gyakran pejoratív értelemben használatos. Görög-latin eredetű szó. Jelentheti a cinikus ember világnézetét, vagy cinikus cselekedetet, viselkedést, léha játékot komoly és/vagy szent dolgokkal”

Minden bizonnyal valamiféle folyamat végeredménye, hogy cinikussá válunk. Védekezés, a csalódottságtól való félelem, a saját érzéseink védelme, elfedése is eredményezheti, vagy talán a düh is. A cinizmussal remekül palástolható a lelkünk, könnyű elbújni mögé és kibúvót nyújt az életünk olyan eseményeinek, amivel fájdalmat okoznánk másnak vagy akár magunknak és remekül elodázható a változás. Amikor szembesülsz vele, először fel sem fogod igazán és értetlenül bámulsz, hogy a te őszinteségedre miért jön a cinikus reakció. El kell telnie pár napnak, hogy feldolgozd és megértsd. Hiába érted meg és hiába tudod mit kellene tenned, mégis felmerül benned is a cinizmus. Tudod, hogy a lehető legrosszabb, ha ugyanúgy reagálsz, de nehéz elhessegetni a gondolatát. Megfogalmazódnak a fejedben a válaszok, amik akár bántóak is lehetnek, pedig mondhatnád, hogy csak viccnek szántad. A megsebbzettség érzését próbálnád eltakarni, de még időben ráeszmélsz, hogy felesleges. Felesleges bántani azt, aki közel áll hozzád, mert minden cinikus megjegyzés csak távolabb visz tőle és soha nem tapasztalhatod meg a mély szeretet érzését. Ha megtudod fogalmazni magadnak, hogy mik azok a szituációk, amikor a cinizmust használod, talán el is tudod hagyni és helyébe léphet az őszinteség.