Poéta
A csillagok megmondták
A csillagok megmondták
Nincs rá szó mi elmondja Micsoda boldogság Ha szólsz hozzám néha Az nekem orvosság!
Lelkem néma tüze Szólítja a Szíved De amit ott talál csak Jég és hó és hideg...
Ha haragszol rám, Bocsáss meg, kérlek! Ha elmennél Ne hagyj itt! Félek!
Talán majd rámnézel Újra egy szép napon Szemed tüzét ismét Ajándékul kapom!
Hogyha csak játszottál Mondd meg, bár fáj nagyon. Ha úgy érzed szeretsz, Szeress, én hagyom!
Veled
Érzések törnek fel
Ismétlem a neved
Nem kívánok semmit,
Csak hogy legyek Veled!
Éjjel ha ébredek
Keresem a kezed
S mikor nem lellek
Szemem éjbe mered.
Megértem hogy nem vagy
Jelen - és ha így van
Újabb órák jönnek
Hiányban s kínban
Felnézek az égre
Van millió csillag
Hátha egyik segít
S elmondja hogy hívlak
Furcsa az ember...
Ettől remél csodát!
Hogy megérkezik majd Ő
S karjaival fog át!
Ölel és csókolgat
- Hiányoztál! (Mondja)
Ha ember ezt hallja
Szűnik baja, gondja.
Figyel és türelmes
Mindig szépen szólít
Kedvesen simogat
Mosolyával gyógyít
...de ez csak egy álom
Mert az Élet kemény!
Nem maradt így másom, csak
A Szeretet, s a Remény!
Szeretlek rendkívül!
Szeretlek rendkívül!
Mondhatnám:
Esztelen!
Melletted érzem csak
Én magam
Fesztelen!
Gondolkozz el, kérlek!
Az elmúlt
Tetteken!
Biztosan nem leszek
Sohasem
Becstelen!
Elmondom őszintén!
Mert nincs mit
Vesztenem!
Kívánlak rettentőn!
Már régen
Tesztelem!
Hadd legyek én most itt
Egy kicsit
Szemtelen!
El tudnék időzni
Hosszan a
Testeden!
Jól van, most lelépek.
Léptem lesz
Nesztelen.
Kívánom azt hogy légy:
Velem majd
Meztelen!
Fekete Macska
Legyen Ön is csacska,
Szép, Fekete Macska!
Igyon Ön is tejet,
Bor, s pálinka helyett!
Kandallóra üljön,
Teste ki ne hűljön!
Görgessen fonalat
S húzzon egy vonalat...
Ön az életében
(Ne csak éldegéljen)
Tűzzön ki célokat
(Legyen ez mély nyomat...)
"Eddig dörgölőztem,
(Ettem amit főztem)
De kihúzom magam
Mert fekete a hajam!"
Tervezze meg napját
Látogassa apját
Kandúr Bandit otthon
(Lakóhelye London)
Nyávogjon már reggel
Mikor a Nap felkel
Nyújtózkodjon nagyot!
Tépjen szét egy lapot...
Az Élet Könyvéből
S ha mérges könnyétől
Mit a bánat okoz
Tudja hogyan fokoz...
Örömöt egy cica!
Ne legyen hát pipa
Arra aki nyájas
Kicsi macskát választ...
Ugye milyen jó volt?
Nekem ez a hóbort...
Rimekben beszélni
S mélyebben megélni
Az Életet mert itt
Csakis ez számít!
T-Esti Mese - Egy Királylányról
Felépítettem magamban egy álmot, egy szép filmet aminek Te vagy a főszereplője. Egy várkastélyt, amiben Te vagy a királylány! Hófehér ruhában integetsz egy kis kendőcskét lengetve a legfelső toronyból! És alant, a várfalnál, jön megannyi derék vitéz, hogy bátorságával és hősiességével meghódítsa a Te szívedet!
Van köztük sovány és kövér
S mindet hajtja a Vér
Van köztük alacsony, magas
De mind jófej pasas
És a sorok közt feltűnik Ő, (a szerető), Sanyi Vitéz,
Kinek szeme néz - ha rajtad ragad -
És lelke méz (de ez köztünk marad!)
Kinek kora tán közép,
(no persze, hiszen a lovagok a közép-korban éltek...)
De szereti őt a Nép!
S mint daliás küzdő (elsősorban önmagával küzd ő...)
Beáll ő is a sorba, (hogy ne fulladjon bánata a borba...)
Hogy elnyerje a Szépséges Királykisasszony kegyeit,
S megmozditsa hegyeit!
A csúcsokat, melyekre minden férfi tör,
S ha van még egy kör mit elmondhatok
(S itt összeérnek a mondatok)
Csúcsok alatt én nem azt értem mit a többség gondol
Mikoron is egy blúzt gombol...
Hanem azt a hegyet, melyre a felfelé menet
A legnehezebb mit elme elgondolni bír!
A szerelem hegyét, amivel elnyeri majd a Nő kegyét!
Ha elbirja a papír, és orcátokra nem szalad pír
Elárulom hogy biza én is
Gondoltam ugyan azokra a csúcsokra, melyek rejtve vannak a blúzokba'...
Na jó! Itt álljon meg a hajó!
Mesémet itt hirtelen befejezem!
(dolgozom ugyan tovább néhány fejezeten...)
Legyenek bátrak a vitézek,
Illatosak a rétek
Nőjenek rajta virágok
S legyenek édesek az álmok!"