Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T-Esti Mese - Egy Királylányról
poeta 2019. február 11. 07:22
Felépítettem magamban egy álmot, egy szép filmet aminek Te vagy a főszereplője. Egy várkastélyt, amiben Te vagy a királylány! Hófehér ruhában integetsz egy kis kendőcskét lengetve a legfelső toronyból! És alant, a várfalnál, jön megannyi derék vitéz, hogy bátorságával és hősiességével meghódítsa a Te szívedet!
Van köztük sovány és kövér
S mindet hajtja a Vér
Van köztük alacsony, magas
De mind jófej pasas
És a sorok közt feltűnik Ő, (a szerető), Sanyi Vitéz,
Kinek szeme néz - ha rajtad ragad -
És lelke méz (de ez köztünk marad!)
Kinek kora tán közép,
(no persze, hiszen a lovagok a közép-korban éltek...)
De szereti őt a Nép!
S mint daliás küzdő (elsősorban önmagával küzd ő...)
Beáll ő is a sorba, (hogy ne fulladjon bánata a borba...)
Hogy elnyerje a Szépséges Királykisasszony kegyeit,
S megmozditsa hegyeit!
A csúcsokat, melyekre minden férfi tör,
S ha van még egy kör mit elmondhatok
(S itt összeérnek a mondatok)
Csúcsok alatt én nem azt értem mit a többség gondol
Mikoron is egy blúzt gombol...
Hanem azt a hegyet, melyre a felfelé menet
A legnehezebb mit elme elgondolni bír!
A szerelem hegyét, amivel elnyeri majd a Nő kegyét!
Ha elbirja a papír, és orcátokra nem szalad pír
Elárulom hogy biza én is
Gondoltam ugyan azokra a csúcsokra, melyek rejtve vannak a blúzokba'...
Na jó! Itt álljon meg a hajó!
Mesémet itt hirtelen befejezem!
(dolgozom ugyan tovább néhány fejezeten...)
Legyenek bátrak a vitézek,
Illatosak a rétek
Nőjenek rajta virágok
S legyenek édesek az álmok!"