Öndicséret

Fantasztikus irásaim
(Tizenkettő egy tucat...)
Hasadban a nevetéstől
Csinál egy-két nagy lukat!

Akármerre megyek, hát ott
Szeretnek az emberek
Mosolyogva mondják azt hogy
Itt van, Sándor? Elmehet!

Elképesztő verseimmel
Felmegyek majd Budára
Köteteim osztogatom
Mehet mind a kukába!

Rettentő nagy zseni vagyok
És én ebből megélek
Verseimet ha nem veszik
Majd az utcán zenélek!

Korszakalkotók verseim
Így ezt bátran hívhatom
Fetrengenek olvasóim
Ezektől a kinpadon!

Nagyságomnak párja nincsen
Kerek e nagy világon
Szekeres Sanyi kötetét
Az ablakon kivágom

Elképesztő költő vagyok
Tudom és ezt megérzem
Műtermembe hogyha bejössz
Seggel jössz ki, remélem!

Iszonyat jól formálgatom
Kezemmel a szöveget
Küldtek már a rajongóim
Pisztolygolyót s kötelet

Irodalmi Szépkiadó
Kiadta a parancsot
Költő úr a szerszámára
Húzzon öt-hat narancsot!

Elájulok verseimtől
Áthat ma a csodálat
Annyira szép-gyönyörűek
Lefosom a bokámat!

Amerre Csak járok-kelek
Minden szaglik! Különös...
Azt hiszem hogy arról van szó
Az öndicséret büdös!