Poéta

Szerelem
poeta•  2019. február 11. 08:05

Jó reggelt!

Jó reggelt, jó reggelt 

Szépséges Királylány 

Tündöklőbb vagy Te 

Mint ezer Szivárvány! 


Szép szemed tüzétől 

Olvadok ezerrel 

Simogass meg, kérlek 

Mind a két kezeddel! 


Borits be hajaddal 

Csodás az illata 

Csiklandja arcomat 

Akár egy kisbaba! 


Ölelj át forrón! 

Ez az én hiányom 

És maradj mellettem 

Mert nagyon kívánom!

poeta•  2019. február 11. 08:04

Most!

Most kell szeretni.

Mert rövid az Élet.

Most kell ölelni,

Ki mást mint Téged.


Most tudjuk átadni

Magunkat egymásnak

Most tudom mondani

Azt, hogy már kívánlak


Most fogd a kezemet

Kérlek hogy légy itt

Ne kelljen kivarnunk

Az élet végit.


Ki tudja meddig tart

Isten, a míved

Szép lány hát add ide

Nekem a Szíved!


poeta•  2019. február 11. 07:39

A csillagok megmondták


A csillagok megmondták

Találkozom Veled

De nem tudja senki, mikor

Foghatom a kezed


Nincs rá szó mi elmondja 

Micsoda boldogság 

Ha szólsz hozzám néha 

Az nekem orvosság! 


Lelkem néma tüze 

Szólítja a Szíved 

De amit ott talál csak 

Jég és hó és hideg... 


Ha haragszol rám, 

Bocsáss meg, kérlek! 

Ha elmennél 

Ne hagyj itt! Félek!


Talán majd rámnézel 

Újra egy szép napon 

Szemed tüzét ismét 

Ajándékul kapom!  


Hogyha csak játszottál 

Mondd meg, bár fáj nagyon. 

Ha úgy érzed szeretsz, 

Szeress, én hagyom! 










poeta•  2019. február 11. 07:33

Veled

Érzések törnek fel

Ismétlem a neved

Nem kívánok semmit,

Csak hogy legyek Veled!


Éjjel ha ébredek

Keresem a kezed

S mikor nem lellek

Szemem éjbe mered.


Megértem hogy nem vagy

Jelen - és ha így van

Újabb órák jönnek

Hiányban s kínban


Felnézek az égre

Van millió csillag

Hátha egyik segít

S elmondja hogy hívlak


Furcsa az ember...

Ettől remél csodát!

Hogy megérkezik majd Ő

S karjaival fog át!


Ölel és csókolgat

- Hiányoztál! (Mondja)

Ha ember ezt hallja

Szűnik baja, gondja.


Figyel és türelmes

Mindig szépen szólít

Kedvesen simogat

Mosolyával gyógyít


...de ez csak egy álom

Mert az Élet kemény!

Nem maradt így másom, csak

A Szeretet, s a Remény!

poeta•  2019. február 11. 07:30

Szeretlek rendkívül!

Szeretlek rendkívül!

Mondhatnám:

Esztelen!

Melletted érzem csak

Én magam

Fesztelen!


Gondolkozz el, kérlek!

Az elmúlt

Tetteken!

Biztosan nem leszek

Sohasem

Becstelen!


Elmondom őszintén!

Mert nincs mit

Vesztenem!

Kívánlak rettentőn!

Már régen

Tesztelem!


Hadd legyek én most itt

Egy kicsit

Szemtelen!

El tudnék időzni

Hosszan a

Testeden!


Jól van, most lelépek.

Léptem lesz

Nesztelen.

Kívánom azt hogy légy:

Velem majd

Meztelen!