PÁLYÁZATI VERSEK 2022

szederfalu•  2022. február 22. 15:57  •  olvasva: 8052

MOTTÓ: HOLDFÉNY, MÁRCIUS



Csak a pályázati verseknek!!!!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szederfalu(moderátor)2022. április 10. 14:09

@Csillagvandor87: a pályázat március 25-én véget ért!

Csillagvandor872022. április 10. 13:14

Égi FényCSÍk

Bekukucskál ablakomon,
rám kacsint és hívogat.
Mintha Urunk fénymosolya volna
a fekete felhők alatt.

Szól, hogy menjek, igyekezzek!
Képzeletben felrepülök,
s így sarlójáról láblógatva
világunknak peremére ülök.

Látok gyarlót...
Látok szentet...
Romlott, züllött sötétségben
tisztán fénylő, bölcs kegyelmet.

Látok csúfos hazugságot,
megbocsájtó, igaz szívet.
Sárpalotájában kuporgó,
szikrázón szép aranylelket.

Van itt áldás,
s lesz itt béke!
Édes, kedves búgó hangján
fülemnek Ő elregélte.

Van itt Isten!
S lesz itt ember,
ki szorgalmas fénymunkával
romjaiból újjáéledt Kánaánt emel fel.

Gabor.Kimmel2022. április 8. 21:38

@S.MikoAgnes: Szeretnék gratulálni a közönségdíjhoz!

S.MikoAgnes2022. április 7. 17:52

Hálás köszönetem, kedves Szederke, áldozatos munkádért.
És köszönetem a rám szavazó drága Poetos Társaimnak is,
akik a Közönségdíj eléréséhez juttattak!
Szeretetteli ölelésemmel: Ági

szederfalu(moderátor)2022. április 7. 15:45

Köszönjük a szavazatokat a közönségdíjra!

szederfalu(moderátor)2022. március 26. 04:28

Kedves Szerzők!
Köszönjük a verseket!
Szavazni továbbra is lehet még a közönség kedvence díjért!

S_Levente_W2022. március 25. 23:56

VÖRÖSLIK:

Vöröslik az ég alja,
Fáradtan kelek majd holnapra,
Rovom a köröket,
A csorba hold kerget!

Nem hunyom le a szemem,
Inkább a zenébe feledkezem,
Járni, mit járni kell,
Hol az idő nem kerget el!

Vöröslik az ég alja,
Nem megyek józanul haza ma,
Alkony-e, vagy napnyugta,
Napkelte vagy virradat?

Nem hunyom le a szemem,
Inkább a mába temetkezem,
Itt lesz a sírom, vigyorgó,
Itt lesz a nyugodalmam, mámorító!

Vöröslik az ég alja,
Túl sokat ivott hajnalra,
Pirult a táj, nincs nyugalma,
Magány a baja!

Kel-e vagy zuhan a nap?
Tekereg a számlalap,
Kígyók hevernek a padlón,
Fölisszák az innivalót!

Csorba hold lehajlott,
Éjben horgászik garasokat,
Csorba hold, idétlen,
Zene zongorázik szívében!

Vöröslik az ég alja,
Kezem az ódát csiszolgatja,
Ezer csillag vadul hallgatja,
Lesz még ezer, mi jajgatja!

Nem hunyom le szemem,
Legyen carpe a diem,
Nem hajtom le fejem,
Legyen carpe a diem!

Vöröslik az ég alja,
Nem megyek józanul haza ma,
Vöröslik az ég alja,
Kezem az ódát csiszolgatja,
Holdfény ma a szavak atyja,
Rideg ez a március idusa.

LeanneIrisPrice2022. március 25. 23:54

A Császár

Lángoló szekérrel érkezett
a Császár, ménei sebesek,
Mars rőt-érc lángjában vértezett
zsoldosai hiú nemesek,
zászlaikon büszke kos fője,
talpuk alatt roppan a fagyos
föld, remeg a patak bölcsője,
hol alszik a Hold már, ragacsos,
opálos álmot, folyami rák
dúdol a halaknak zavaros
ódákat, bódult-sóhajt a láp
ópiumot, majd végigjárja
a Nap a tizenkét takaros
házat, és vörös-narancssárga
koronája áldást csókol mind
a harminc sarkára. Máglyára
lép a tél, szalmából karmazsint
gyújt a Hold fényének fáklyája,
s Március derekára dagad
a hűvös korong, a hajadon
kobaltkék téli álmot arat,
míg még köd pihen a tavakon.
Paripája egyre csak rohan,
nyomában meleg sugár serken,
izgága, illatos nép fogan,
kis karcsú, tollas dallam lebben,
és harc nélkül győzi a csatát,
egyenlő nappalt s éjjelt hozott,
s ünneplik a kosszarvú atyát,
dicső diadal, mert alkotott.

SirGarhem2022. március 25. 23:53

Az éj szeme zöld

A patakban fürdik, fátylában, meztelen.
Kit ha köd se rejt, szél szava majd eláll: hogy ragyog!
Arra jár a fénysugár: jaj, biz' én meglesem –
Homlokát hogy simíták szűzi hajnalok.

Közelebb hozzá már nem jutok. Akadály testemen
mindaz, mit nappalok éke von. Csak én vagyok.
Érte fázva levetem melegem
és vízbe suhanok ott ott ott andalog

fázik már didereg partra vetné egy kacér hullám
de szél suttog és csak én vagyok menekül
elkapom szeretem ívét testemen bár tudnám

neki most mi legyek neki adom mi csak volt
nálam pára gőz ajkamon takaró remekül
leszek s lesz karom e hajnalon bújj belém ó te drága Hold –

Holdfény, március

Timsel2022. március 25. 23:38

Vigyél haza

Elfáradt lét megpihen,
Csak vigyél haza innen.
Tegyél puha ágyba,
Kenyeret s bort a számba...

Bocsáss rám nyugodt álmot.
– Megfizetem a vámot.–
Ne hagy magamra, kérlek!
Légy úgy, elérhesselek.

Énekelj belém életet
Míg elalszom, s ha ébredek,
Ölelj át, hadd érezzelek,
S ne lássam, csak tekinteted.

A fáradt lét megpihen:
Két karjába vesz Isten.
Suttogva kíván: szép álmot,
S meggyújtja a holdvilágot.

Angyalka732022. március 25. 23:27

Különös találkozás

Fiatalember egy hölgy iránt

A kórházi parkban találkoztam egy lánnyal,
kinek mosolytalan ajka különösen cserfes.
Betegeskedő szívem bátortalan vággyal,
a hangjára figyelt, mert olyan kedves.

Magányosan hervadó virág vagyok. - gondoltam.
Engem már ifjan támad a heves kór.
De hamarosan a lány szavaiért koldultam,
minden lélegzettel. És a március nyugalmat rabolt.

A gyermekded szavakat egyre csak szégyelltem,
de a lány mindig eljött, és odaült mellém.
Szerelmes lett vonzódása, melyben elvesztem,
hiszen érdeklődés pirult szeme élettel teli tükrén.

Betegeskedő szívem talán reményt érdemelt,
és esténként megtanultam kitekinteni az ablakon.
Hiszen a mandulafa a holdfényben kibomló rügyeket nevelt.
Mondd Idő! Ugye, érte megyek?
Mert nem élhetek nélküle, túl a harmincon!

anna12122022. március 25. 23:07

A holdfény tánca

Még látom arcodat
Álmos égbolt ráncán,
Még hallom hangodat
Csillagok kottáján.

Felednélek hát,
Vén Holdnak vállán,
Inkább csak pislákolok
Éjjelednek árnyán!

Mennyország, oly távoli,
Cseng a csend szavadban,
A csillagok láncán
Rút rabod maradtam.

Fakul már fényed,
Mégis vigyázom!
A pirkadat álmodja
Most hamis világom.

Az égbolt táncán
Fényed tán megreked,
S nem leszek többé
Álmodó éjjeled!

Schmidt_Aladar2022. március 25. 22:52

Kontraszt

Még csak rügyben állnak a fák,
de a háború virágzik,
csak gyűl a virágkaraván,
az égen katyusa világlik.

A március tékozol még,
a február parancsolna,
napfényétől ragyog az ég,
s rá rakétákat rajzolnak.

Gyümölcsöt olt Boldogasszony,
de a földbe aknát vetnek,
kert-helységben szól a sanzon,
lőtt árkokban dideregnek.

Holdfényben szonáta csendül,
új Sztálin orgonája szól,
ahogy a tél is enyhült,
tán a józanság válaszol.

Vivien33992022. március 25. 22:30

Márciusi hangulat

Új napra virradt az élet,
Meleg reggel, tavaszias hónap,
Mely hoz nekünk annyi szépet.

Mindenki kint volt az udvaron,
S ha éppen nem a kertben dolgozott,
Kirándult, sétált valahol.

Mégis a legszebb látvány ilyenkor,
Mikor gyerekek játszanak a réten,
Labdát dobálva egymásnak,
Énekelnek és táncolnak körbe-körbe.

Örültek az emberek,
Hogy elolvadt az utolsó hópehely,
És, mint a természet, éledt a szerelem.

Lágy szellő lengte be a zöldellő tájat,
Apró napfény küldte sugarát,
S virágok bontották szirmaik.

Szép nap volt, gondoltam magamban,
Rég láttam már ennyire kéklő eget,
Vagy dalos pacsirták hangját szállni.

Gyönyörű látkép rajzolódott ki előttem,
Minek pillanatát, szívemben is megőriztem,
Hogy sose feledjem el ezt a napot,
Mikor megláttam mosolygó arcod.

Bardo2022. március 25. 21:22

Hold-bardo

Hol a holdnak holtfénye és árnyai,
semmissé lettek a szívünk szép szavai.

Rengetegnek látszik ma az éj és mélye,
régtől benne járunk, elveszve, újra és
újra, mi – tolvajai az örök létezőnek.

Bolyongunk, lélekként testben, múltban
csendülő ezüstfényben kibontva ím nekünk,
zajongó teremtetteknek újuló holdjaink.

Tolvaja vagyok hát én is, vallom, tudom,
ragaszkodója és zsákmánya mámoros érzéknek,
halandó színeinknek. Fehérnek, feketének.

Kisemmizett szívünk pillanatot álmodik.
Nincsen, mi valós, se mi valótlan.

Callypso2022. március 25. 21:12

Didaxis

Cinkefüttytől
Ring a barka
Cirran a fény
Jobbról balra

Kirügyeznek
A szép tettek
Hold sarlóján
Megbillennek

Puha tüllként
Hullnak reám
Ahogy egykor
Takart anyám

Holdsugárban
Gyöngyöl a jó
Naggyá nevel
Az igaz szó...

LilyLia2022. március 25. 20:25

Tavaszi virradat

Holdfény az éjszakában,
Kettesben egy szobában.
Kint fényesek a csillagok,
De bent csak két szemed ragyog.

Holdsugár csillan az ablakon,
Átkarolsz, fejem a válladon.
Bámuljuk a békés éjszakát,
Hallgatva egy csalogány dalát.

Mint elveszett a sarkcsillagot,
Követlek én Téged angyalom.
Kivezetsz a hűvös estébe,
Kezemet fogva a kezedbe'.

Nem fázom, hiszen velem vagy,
Felolvadt már a jég, s a fagy.
Elűzted tőlem a sötétet,
Mint tavasz a hideg estéket.

Nézd csak, ott már kel a Nap,
A Hold fénye egyre halványabb.
Elmúlt az éjszaka nyugalma.
Hallod? Énekel a pacsirta.

A fák között szellő fújdogál,
Csak cirógatva azok lombját.
Épp mint a Te érintésed,
Bár hűvös, de mégis éget.

Hisz' március van, kikelet,
Virágok szirma integet.
Látod a sok fehér ibolyát?
Kék kankalint, piros tulipánt?

Szedjünk belőlük egy csokorba,
S forgassuk bele varázsporba!
Bánat mellé szedj örömet,
És hozzá még sok szeretet!

Nézd csak, újraéled a természet!
Ez nekünk is egy új kezdet lehet...
Gyere velem, nem fogjuk bánni!
Mást már nem is tudnék kívánni...

Vége a télnek, édesem,
Neked adtam az életem.
Felejtsük el a problémákat,
Adjunk új esélyt a mának!

Ren2022. március 25. 19:41

Márciusi holdfényben úszik a kertem.
Ezernyi könnycseppem mind benne rejtem.
Őrzik a vén fák, az ifjú virágok,
A bölcs baglyok, a délceg fakopáncsok.

Tekintetem lassan az égre vetem.
Bágyadtságát talán csak én képzelem.
Ma este más, minta fáradtabb lenne,
Felhő köntösét hamar levetette.

Csak a Telihold világít rám vadul,
Ha tudná hányszor ejtett már rabul.
Kezem némán felé emelem,
Csak Ő látja bennem összes sebem.

virginas_andras2022. március 25. 18:21

Márciusi holdfénysimogató

Nézd, a kinti jégcsapokra
édes álmot hint a Hold,
sárga fénye ráhajolna,
mint egy égi rozsdafolt.

Ölbe kapja észrevétlen,
épp fogócskát játszanak,
pirkadat jön, ring a réten,
mint hömpölygő áradat.

Télkihordó furcsa reggel,
bent a házak szótlanok,
némelyikben szól a vekker,
bámészkodva néz az ember:
jégcsapokba bújt a Hold?

2022. március 25.

Edeke2022. március 25. 06:27

Tepeneczi Jakobus

A térem, bele halla éha róla!
Men! Olyha léhaóhaó...
Bárca népja álta meg vakóra,
MÁRCIUS ésta pelyvajó.

Áromban népett csadár volt i ké...
Űtöttkén vigában népett ür e dámat,
Ed olytor la haháha a némen?
Reketemben HOLDFÉNY a csámat!

Hár mevejezen csökni ersemet.
Szijtok! Monok, aztutá ge izsta.
Járatájok, ge a fője ékken:
Bárhogy kéred, nem adhatom vissza!

Hespera2022. március 24. 22:43

Holdfény, március -

Holdfény, március -
Nem kell mágikus
varázslat, az áldott Kikelet itt van már!
Mélykék ég alatt
virgonc szél szalad,
utána ág hajlik, és nyers földillat száll.

Lelkem mámoros
dalban száz okos
szó helyett csak úgy most kedvére dúdolgat.
Nincs itt csízió:
csillagmillió
ezüstgyöngy ragyogja körül az új Holdat.

Az fönt holdvilág,
Ez lent hóvirág,
mindkettő gyönyörű a maga nemében.
Ez meg lámpasor,
park és ház, ahol
hazavársz, s ez az út átvisz a sötéten.

Bízzál: megjövök.
Másutt mennydörög,
másutt búg harckocsi, másutt zúg rakéta.
Fegyver, háború,
könnyek, gyász, ború -
feketén lebben ránk a halál árnyéka.

Holdfény, március -
Úgy tud fájni hús-
szívembe nyilalón, hogy testvér testvért öl.
Lásd, már itt vagyok,
fönt Hold s csillagok,
most Szakíts egy darab sugarat az égről.

Akvila2022. március 24. 16:33

A Hold arcai

Halvány sarló ékköve az éjjeli égboltnak,
Fénye különleges a ragyogó csillagok közt.
Karcsú alakja incselkedőn hajlik, célozgat,
Formája szemérmesen kacér lányalakot ölt.

A kecses újhold tiszta szépsége varázslatos
Szerény bájjal fénylik, mégis érzelmeket ébreszt.
Huncutul mutatja magát, ámbár titokzatos,
Megihlet festőt, művészt, örök értéket sejtet.

Halványan világít, vágyat kelt, súg érzékien.
Formátlanok még az éjben eltűnő alakok.
Ámulatba ejt kicsit, nagyot, nem akármilyen,
Vonzása tengert mozgat, lénye szelíd hatalom.

Csendesen, befogadón, szép félhold kerekedik,
A Nap ragyogását vonzza, szeretőn elbódít.
Filigrán sarlóból méltósággá emelkedik,
Utat mutat már fénye, óv, gondoskodón gyógyít.

Nőttön nő, teliholddá érik, bölcsességet rejt.
Kerek arca erejével szelíden felemel.
Láthatatlant is lát. Sötétségben nőtt a fénye,
Titkok tudójaként legyőzött már minden kételyt.

Elvezeti a Napot szívéhez, tüzet éleszt,
Megtart, szeretőn ölel át, otthont mutat, ébreszt.
Csodás, mint maga a nő, mikor adja önmagát,
Mellette a férfi békében, boldogan élhet.

bakorenata2022. március 24. 14:49

Holdfényes éjszaka

Holdfényes éjszakán
Dalolt a pacsirta.
Dalolj, oh, tavasz hírmondója!
Dalolj, drága kis madár!

Oh, mily jól esik hallgatni
A te dalod márciusi hangját...
Dalodra lehajtom fáradt fejemet
És álmaim oly kedvesek, édesek!

Terólad álmodom, angyalom!
Lelkem üdvössége vagy!
Szívem mily puszta volt...
Most: benne sok virág fakad!

Pacsirtaszót hallok újra, meg újra,
S elfelejtem a nehéz napokat.
Eszembejuttatják e drága dalok
A régi szép napokat!

cseszlovak2022. március 24. 13:49

olvastam költőtárs

olvastam költőtárs olvastam művedet
holott tekinthető szamizdatnak
azt meg nem olvasok általában
mert az ilyes művek nem izgatnak
homlokomon csorgott aközben a holdfény
fáztam tőle s persze nem örvendtem
rettentő rímek üldöztek botolva
úgy hittem hogy elpusztulok menten
de aztán költőtárs túljutottam rajta
elcsitult a szörnyű képkavalkád végül
én a kortárs versbe tél a márciusba
vég a szerelembe belekékül

mathekrisztina2022. március 24. 13:30

Fenn a Bekecs tetején...

Fenn a Bekecs tetején,
Március közepén,
Ragyog a Holdfény,
A sötét rét tetején.
Sok ezer csillag,
Szemüket becsukva
Figyeltek a Hold
Minden szavára.
Elmesélik nekik,
Hogy tavasz közeledik,
S hamarosan a réten
Sok-sok virág nyílik.
A vándormadarak
Újra hazatérnek,
S dalaiktól
Lesz hangos a természet!

tothszilvia2022. március 24. 13:18

A madár dala

Csodálatos este,
Márciusi este.
Látom a tájat,
Tátom a számat.
Holdfényes este,
Márciusi este,
S csak nézem,
Isten mi szépet ád!


A Nap nemrég
Tért nyugovóra,
S vele tért mély
Álomra a világ.
Holdfény látszik
Fent az égen,
Mély álom ül
Lent a népen.

Egy folyó békésen
Folydogál mellettem,
S mintha hangtalan
Volna... Hihetetlen!
Hirtelen zaj üti
Meg a fülem,
S a különös hang
Irányába kapom fejem.

Egy madár szállt
A még csupasz ágra,
Én meg felfigyeltem
Az aranyos madárra.
Érdekelt, hogy miért
Van ébren ilyenkor,
De gondolatom félbeszakította:
Dalol!

Dalol... s e dal úgy
Üti meg szívem,
Mint kovács a vasat
A forró tűzben.
Hallgatom tovább a
Kismadár dalát,
S aztán sajgó szívvel
Hagyom ott a határt...

szavulygellert2022. március 24. 13:07

Szerelem az éjszakában

Ketten álltunk zúgó szélben,
Olykor-olykor napsütésben.
Most is álltunk, de most fényben,
És nem is akármilyen fényben:

Márciusnak éjszakáján láttalak meg Téged,
De most mást éreztem, ott a holdfényben...
Szép volt, jó volt? Nem is tudom...
Ám azt tudom: komoly dolog!

Lágyan néztem én le Rád,
S Te is néztél énreám.
Szemedben csillan a holdfény,
S szívemben kimondhatatlan az érzés!

A felnőttek számára ez csak hamis gondolat,
Ámbár én hiszem: ez több, mint gondolat!
Fölöttünk a csillagok ragyognak szépen,
S Te már akkor tudtad: ez több, mint érzelem.

Ott jöttem rá, az éjszakában,
A fénylő ragyogásban,
A csillagoknak fényében:
Te az enyém, én a Tied. Örökre!

HorvAnna2022. március 24. 11:51

A megváltás

Márciusi holdfény, te csalogány.
A hosszú éjszakán erősen világítasz fényeddel az éjen át.
Tered egyre csökken, a nap átveszi helyed,
ahogy a tavasz, s majd a nyár uralkodik el.

Mint lelkünkben, mikor a feltámadást várjuk,
a sötét éjszakán, a bűnök árnyékában,
a holdfény, mint Krisztus megjelenése,
s a napfény, mint mennybemenetele.

Márciusi holdfény, húsvéti kincs,
a nagyböjti önmegtagadás, s
a lelki bilincs..
mind lehull.

Árván, némán, csendesen,
Húsvét hajnalán
megérkezett
a megváltás.

2022.03.22.

MariaGyuriczne2022. március 24. 04:54

MÁRCIUS VOLT...
Holdfény, szerelem... lila ibolyák
.
Március volt, mikor megismertelek, kedvesem,
azt az édes pillanatot, míg élek, nem feledem.
Szívem nyomban egy ütemre dobbant szíveddel,
s éreztem, hogy te örökre itt maradsz velem.
.
Március volt, holdfényben fürdő éj... szerelmünk hava,
elvarázsolta a természetet a lila ibolyák csodás illata.
Bódító, édes bűbájt "szórt" boldoságunk kis virága,
kettőnkre, az emberekre és az egész világra.
.
Március volt, s amint pillangó-szirmait a viola bontogatta,
te mosolygó arccal, csillogó szemmel, bokrétával tértél haza.
Csak nekünk árasztotta mennyei illatát e bűbájos virág,
üzenve: mi ketten együtt, amíg világ a világ...
.
Március van... lágy tavaszi fuvallat simogatja arcomat,
a felkelő, ezüst fényű hold tanúja csak vívott harcomnak;
amint könnyeimmel küzdve nézek az égre fel, csendesen,
a csillagoktól várván a választ, mért mentél el, kedvesem?
.
Márciusban mámorító ibolyaillatot hord a szelíd tavaszi szellő,
bármerre is járok, eszembe jut a régmúlt, boldog tavaszelő;
Mikor még békés nyugalom, s szeretet élt az emberi szívekben,
ahol ma gyűlölet honol; s fegyverek dörögnek keleten.
.
Ily szomorú kikelet se volt tán még életünkben soha,
mikor emberek sorsa lett virradatra, oly szörnyen mostoha.
Éled a természet, gyöngyharmatot könnyez a kis lila virág,
a hold ezüstje is megkopott, mióta gyászba borult a nagyvilág.
.
De emlékedet semmi sem törli ki szívemből, amíg csak élek,
s peregnek napok, hónapok, évek, mint apró homokszemek...
Ezüstfényű hold, lila ibolyák... soha nem felejtek!
.
Letenye, 2022. március 2.

Any2022. március 23. 23:46

Szüleimnek

Holdsugár vezetett amikor születtem,
csillagos éj volt, csend honolt felettem.
Égbolt kapujából nyílt az én világom,
tavasznak legelső, március havában.

Siettem hozzátok, hiszen úgy hívtatok,
hallottam a vágyó, minden gondolatot.
Hittétek, imára a válaszok nem késnek,
most jött el ideje a csodás teremtésnek.

Édesanyám, szíved máris velem táncol,
pedig testedben még fájdalom lángol.
Édesapám, közénk semmi nem ver éket,
gyors vágással fontál örök köteléket.

Lesztek tanítóim ezen szép világon,
minden tudásotok birtokára vágyom.
Haladunk majd együtt a teremtő tervén,
s leszek tanítótok a szeretet nyelvén.

milantomek2022. március 23. 19:35

Portré

óh, ha tudnék meselni néked holdfény
magamról, lefesteni a portrém:
szerintem ez vagyok én
repülő madár az erdő tetején
sok falábú meg tuskó sapiens
nem érti
én őket mind felégetném
szerintem ez vagyok én
sivatagban: préri
új stílusban: régi
sehol sem találom magamat
húzom fel körém a falakat
“majd úgyis leveri az akarat”
de ki szedi össze a romokat?

k.karolina2022. március 23. 19:23

Tavasszal szabad

Tavasz van, ülnék kinn a szabadban
Holdfény alatt, kézen fogva
magammal.
Tavasszal, ha másképp nem is,
Szavakkal
Ölelném lelkem,
S már nem zavarna.

Egyedül vagyok,
És most hagyom,
Kell az idő magamnak.

Tavasz van, vessük el a szabadban
Holdfény alatt, kézen fogva
Kettesben csak magammal.

Saját magam,
saját magom
termése
Csak úgy vagyok.

Holdfény alatt,
Nem lesz harag,
Ha el veted kicsit magad.

Mert akad baj is, terem bánat,
Érik öröm, s arat vágyat.

Csak hagyd el magad,
A Holdfény alatt,
Ha szíved felül
A lelked szabad.

Mr.Klipper2022. március 23. 18:40

Ragyogó holdsugár

Rajtam ragyog a holdsugár,
de fekete az ég, és üres a pohár.
Csak magamat látom igazi valómban,
meg persze a holdat, mi vezeti utam.
A sötétség kopár, de nem látok mást.
Kóválygok benne, és találtam szállást.

Mámoros lépteim nem figyeli senki.
Vigyázzon rám, aki nem akar pihenni.
A hold az, aki egyedül így gondolja.
Pedig én voltam az, aki bemocskolta.
A fák sziluettjei néznek rám mérgesen.
Hisz eltévedtem alattuk részegen.
Nekik is megmondanám a magamét,
ha nem lennék ennyire szanaszét.

Rajtam ragyog a holdsugár,
de fekete az ég, és üres a pohár.
Látok végre fényt rajtad kívül.
El szeretném érni, bármibe is kerül.
Kúszok-mászok, hogy eljussak addig.
Reszketek-vacogok, de kibírom odáig.

Ne hagyj itt engem, hold! Kérlek!
Látom, a felhők már eljöttek érted.
Bocsáss meg nekem, ha bántottalak volna.
Hisz mindvégig nálad volt az én lelkem sorsa.
Sugarad, mi szerteágazik, arcomon ragyog.
Ha egyszer hazatalálok, hálám üldözni fog.

Barbi20002022. március 23. 18:04

Gyógyuló lélek

Fagyos szél sűvít át az éjszakán
Jeges érzések lelkednek évszakán
Ez az évszak sötét és hideg
Tél ez de talán mégsem oly rideg
Csillagok ragyognak a fekete égbolton
Vajon mi lehet egy ilyen fényfolton ?
Van e élet ott , tudnak e beszélni
Tudnak e szeretni , nevetni és élni
Nekik ott hideg van mint minálunk itt télen ?
Tavaszi ébredésben van minden reményem
Márciusi napfény mi pislákolni kezd
Éjszakai sötétség fordulatot vesz
Kellemes melegség járja át szívedet
Tiszta fehér holdfény gyógyítja lelkedet.

zeanna2022. március 23. 16:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

zeanna2022. március 23. 16:27

Márciusi kikelet

Erőtlen lett a jeges leheletű tél,
csendben susog a márciusi szél.
A Nap élénken kinyitja szemét,
kacagva hinti rám selymes melegét.

Langyos szellő simogatja arcomat,
mint egykor, Édes’ cirógatta hajamat.
Duzzadt rügyek díszelegnek a fákon,
barackfa virága, mint rózsaszín álom.

Ibolya bókol szerény szirmaival,
örvendeztet kellemes illatával.
Madarak csiripelését hallgatom,
vidáman röpködnek az ágakon.

Oly' régen vártam rád, megújult élet!
Életvidám lett minden élő lélek.
Éjjeli holdfény boldogan mosolyog,
vígan nézi, ahogy a tél sompolyog.

Itt vagy hát végre szépséges tavasz,
boldogan érzem ezernyi varázsodat.

Zanner Anikó, 2022. március 23.

zeanna2022. március 23. 16:20

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

AI20042022. március 23. 16:18

Merengő Március

Csónakomba lassan szállok
A víz felszíne hullámzik
A tó közepébe vágyok
Ahonnan a házad látszik.

A fakó sárgás falfesték
Hinta lóg a diófáról
Emlékeket kerget a fény
S a napot már váltja az éj

Az ablakon át a holdfény
Arcod lágyan simogatja
De az én társam már csak a
Gyékény s a nádasnak hangja

Ugye hallod te is ahogy
A réce hangosan károg
A márciusi hold épphogy
Megvilágítja az álmot.

editta2022. március 23. 14:21

Szerelem márciusban

Mint a teremtő szó,
mi minden mítoszon kiszól,
és emberré tesz.

Nemzetnek a honi ég,
kőben régi magyar ék,
régész öröm.

Léleknek a szabadság,
madárnak utolsó szabad ág,
mi megtartja.

Szellemnek az ősi egész,
nép ajakról csókolt regék,
édes igazság.

Énnek az öntudat,
vasnak titán indulat,
erős én-ötvözet.

Testnek a komfort,
eltört csont, mi összeforrt,
egy begyógyult Trianon.

karolyfi2022. március 23. 13:51

Eszter Palaics
13:30 (20 perccel ezelőtt)
címzett: én

Mint a Hold

A gondolat mint a Hold ragyog,
Élhetnék úgy, mint az állatok,
Nem hatna reklám és prédika,
Csak Nap sütne és Hold ragyogna.

Ha nem lennének a mondatok,
S a gondolat mint a Hold ragyog,
Illattal terjedne a szándék,
Csak szem sugározna és az Ég.

A gondolat mint a Hold ragyog,
Álmomban egy vadonban vagyok,
És hang nem jön ki a torkomon,
Csak szívem ritmusát dobolom.

És nincsenek hamis mondatok,
Ha gondolatátvitelt adok,
Idecsalja a társaimat
Eltáncoljuk az álmainkat.

A gondolat mint a Hold ragyog,
Élhetnénk úgy, mint az állatok,
Nem hatna ránk a sok prédika,
Csak Nap sütne és Hold ragyogna.

hakaabe2022. március 23. 10:14

Végzetes március

A holdfény sugara
behullott az ablakon,
és a fénycsóvákban
ezüst por keringett

Március vége volt,
tavasz lihegett a gyomromban,
a szótlan sötétség nagy érzéseket
horgolt a szobában

Azon az éjjelen kitört
testemben egy könnyű,
de végzetes járvány,
ami most is lázong az ereimben.

degiabi2022. március 23. 09:07

Holdfényes március

Kilépve az udvarunkra
sóhajtok a messzi Holdra.
Felhő nem úszik előtte,
véres fegyver, mi lelőtte.

Zokogó fák hangját hallom,
lenge tavasz csókol arcon.
Idehallik a búbánat,
temessük el a puskákat!

Öröm tölti el szívemet,
békében tudom kincsemet.
Csak ez a március érzi...
Sok anya gyermekét félti.

Hold sugarán könnyük csillan,
boldog életük elillan.
Szomorú márciusi dal,
mit minden ember lelke hall.

Harasztia Gabriella, 2022. 03. 20.

m.falvay2022. március 23. 06:52

Egy virág éneke

Kicsalt a napfény
harmatos rétre,
festette szirmom
ibolya kékre.
Ígéret voltam
esély a létre,
de ki alkotott
ennyire szépre,
zengjen a hálám
örökké érte.
Elbűvöl engem
a holdnak fénye
éjjel amikor
nézek az égre.
Nem kaptam választ
soha miértre,
pedig a szívem
annyira kérte.
Szétszórt magjaim
hullnak a télre,
gyökeret vernek,
már ez megérte.
Jön új március,
mint év az évre,
eljutok én majd
valami révbe,
de nem én leszek,
ki új tavaszon
feljön a fényre.

Törölt tag2022. március 23. 05:31

Törölt hozzászólás.

Edusho2022. március 23. 03:04

Látomás

Holdfény nektárján csillan a fény,
Víztükörnek ezernyi csillaga,
Ragyog az éjszaka, kék tünemény,
Csak lassan érek ma még haza.

Dermedt a március, az idő megfagyott,
Hontalan vér folyik messzi határon,
Álmos a csend, de várom a holnapot,
Napok óta elkerül az álom.

Hóvirág nyílik vörösre festve,
Letépné egy árva aki nézi,
Ruháján lóg szégyene teste,
Ártatlanságát egy katona bevégzi.

Behunyt szemem mögött peregnek a képek,
S bár elmémet kínozza feldúlt szerelem,
Nézem még a folyót, majd lassan tovább lépek,
Mert élnünk kell még lehet azt hiszem.

Imára kulcsolt két karom tárva,
Lelkemben ordít ezer fájdalom,
Adj békét uram legalább mára,
Mert az én szívem még mindig fáj nagyon.

Ki nem kelt virágok illatába törten,
Vérzik még sebemben a fájdalom-sörét,
Hazatérek ballagva, álmosan, gyötörten,
Hol színezüstben nyelt el az éjkék mély-sötét.

Nevtelen20062022. március 22. 21:19

Hajnal

Kora hajnal,
Harmat csillog,
Holdfény ragyog,
Éledező virágok,
Éberen járok,
Madarak csicseregnek,
Márciusban kelnek,
Fényes holdfény ,
Festői fénykép,
Halvány árnyék,
Éberen járok,
Madarakat látok,
Teli hold fénye ragyog,
Mesében vagyok,
Nyüzsgő vidék,
Nyüzsgő ég,
Madarak repkednek,
Méhecskék szállnak,
Este reggel éber világ,
Nyílik csukódik a virág.

meszaroslajos602022. március 22. 19:21

Márciusi rémálom

Márciusi holdfény

ragyog fenn az égen,

Orosz repülőgép

bombát szór a téren.

Mély álmomból vert fel

engem a robbanás,

összedőlt a kórház

szörnyű a jajgatás.

Romok közt bukdácsol

egy fiatal anya,

újszülött gyermekét

keresi, kutatja.

Puszta kézzel kapar

aki él és mozog,

minden jóérzésű

ember szíve zokog.

Nyöszörgés hallatszik

ki a romok alól,

hé, emberek ide

egy leány odaszól.

Egy terhes kismama

lépcső alá szorult,

fölötte a sok rom

nagyon feltornyosult.

Gyorsan le dobálják

a sok sittet róla,

sértetlenül húzzak

ki a nőt alóla.

Maradt e még vajon

odabent valaki,

fentről halk nyöszörgést

lehetett hallani.

Ápolónő ragadt

csecsemőosztályon,

ablakból kiabál

de nehezen látom.

Leomlott a lépcső

hozzatok egy létrát,

valaki fent maradt

segítségért kiált.

Kinek van lámpája

világíts fel oda,

vigyázz az erkélyen

mert nagyon rozoga.

Itt van a sok gyerek

adogasd le nőket,

próbáljuk menteni

előbb az élőket.

Márciusi holdfény

világítsd az utat,

emberek fejében

legyen már bűntudat.

Hajdúszovát. 2022. 03. 22.

szebireka2022. március 22. 19:08

Márciusi Holdfény

Alkony illatú az esti szél.
Elillanóban a fagyos tél.
Ezüst színben tündököl a Hold.
Fénye szívem mélyéig hatolt.

Árnyat vet a közeli falra.
Apró tündér lejt táncot rajta.
A zenekar kékben pompázik.
Nótájuk lelkemben visszhangzik.

Oly rég vártuk már ezt a csodát.
Fagyos volt az éjjel odaát.
Elfogyhat ajkunkról a panasz.
Végre itt vagy, gyönyörű Tavasz!

KaCsaba942022. március 22. 12:04

Lunam March

Kényes téli bundádat ködös felhők
keresztezik fényed mezején.
Félve nyíló virágok éledeznek
az elfagyott koszorúk peremén.

Holdfényben tündöklő lavórból meríti
egy angyal a lélek vizét.
Őszült hamuból font rügyek könnyezik
már a márciusi természet ízét.

Szeme tétova ösvényre tévedt,
mely ismeri már milyen a hűség;
Zűrös, kételyekkel teli üresség
amely szívében sokszor hűs ég
s rideg, mint a hűs jég.

Minden ágon, parányi állaton
számunkra, mint mindenkinek a világon
elhozád életed újkori változatát,
haldokló földünk sóvárgó állapotát.

S egyszer majdan téli múzsád egyik árnyja
megmutatja miként abdikál ;
Virágzó tavaszi holdfényes szeme párja
egy képzelt világba bezár.

VIKING_Bear2022. március 22. 11:08

Természet

Jégvirág elolvadt, előbújt a hóvirág,
ugye Te is érzed a tavasznak illatát,
madárka még nem tud megbújni a fán,
most rügyeket fakaszt a meleg napsugár.

Az alvó mackó kijött már az odújából,
két gyönyörű lepke a mező felett táncol,
őzikék legelnek a fák között lépkedve,
közben figyelnek minden apró neszre.

Leszáll az éjjel és indulhat a vadászat,
telihold fényénél suhannak az árnyak,
március havában így éled a természet,
már nem fáznak a benne lakó lények.

2022. 03. 21.

Foldi_Adam2022. március 22. 07:20

Remény-keltés

Ezüstszín páncél alatt zihál a világ,
nyakára ült vasakarat… levegőért kiált.
Oly’ elevennek hat a holtak birodalma,
felettük csak a Holdnak van hatalma…

Képszakadás…

Kegyelem!

Ahol a fény a földet éri, meglágyul az,
dermedt világot ébresztget a tavasz,
időtlent ásít a fény, az árny elnyúlik,
a sötét valóság, rossz álom… elmúlik.

Miként a rét kortyol a hajnali párából,
oly mohón csalt ki a fény a reggel álmából,
hogy rám önthesse az új nap aranyruháját,
elsőként köszönthessük együtt új világát!

Bobe662022. március 22. 07:10

Holdfény

Holdfényben úszik az égbolt s a föld,
sötétségben utat mutat
az ég s föld gyermekeinek.

Sugárzik a holdfény,
bevilágít erdőt s mezőt,
és bekukucskál minden ablakon.

Sejtelmet sugall,
hisz a messzeségben
egy láthatatlan világról árulkodik.

Holdfény tükröződik a Balatonon,
esti aranyhidat fest rá,
bámuljuk hogy e híd átszövi a Balaton habjait.

Holdfény táncol az égen,
csillagok a társai,
karöltve lépkednek a felhők selymes partjain.

Hajnalban a holdfény elköszön,
a napfénnyel kezet fognak
s majd este találkoznak mikor a nap búcsúzik .

2022.03.15

FranzMercury2022. március 21. 22:43

Éjjel az utcán

Éjfél volt és suhogtak a levelek,
Emlékszem rá, március végi, csendes este volt,
Nem járt senki rajtunk kívül a Kurfürstenstraßen,
Csak az emlékek kódorogtak kopott köveken.

Éjfél volt, és csendes léptek itt-ott,
Levelek ringtak, emlékeztek és súgtak,
De mi már nem voltunk ott,
Berlin képe messzibe ringott.

Most is lépkednek schönebergi köveken,
Most is fényt szór rájuk a berlini holdfény,
Csak mi nem vagyunk már ott,
Elmúlt az az idő, messze van...

Szeretném még egyszer látni
Berlin mindenféle messzi arcait,
Fénnyel szórjon be engem is a márciusi nap,
Berlin holdja alatt mehessek...

Éjfél volt megint, messze kilométerek után
Sínek hosszú szárnyain távolodott
Egyre messzebb, egyre lehetetlenebbnek hatva
Berlin messzi fényei, álmok vesznek oda.

Nem tudom, megérem-e még,
Nem tudom, hogy láthatlak-e még,
De feledni sosem foglak, tudatom megremeg,
Berlin... Berlin...
Visszhangozzák sóhajok...

2022. márciusa

Doki662022. március 21. 19:42

Márciusi holdfény

Olyan tisztán látom a múltam,
valamit mégis kérdeznék magamtól,
szivárványablakban holdfény, március van,
csak én építkezem bizarr divatból
pár verset amit magam mögött hagytam,
ami fölkavarja fenékig a Földet, -
ugat a holdfény, kerget szakadatlan,
mint homályok között az atomtöltet.
Fölsír a március, szívem szétpattan,
rám simul a holdfény aranyruhája,
szembogarad tükörképe maradtam,
amíg a friss zúzmarát összekuszálta.

Holdfény sugara végleg elvakít,
a hajnal lepedőjén kipattan a rózsa,
magamra rántom a fény lepleit,
amíg a messzeség ráhajol a tóra.
Kissé bizarr a március emléke,
száműzött az éjszaka szobra, -
tavaszi boldogságom mégis felérne,
ha a napfény fölé magasodna.

Az új március végül beszámol,
holdfényben írja a történelmed,
és bekopog a bohém literátor,
aki mint hajótörött, vezekelhet.

leka2022. március 21. 18:33

Káprázat hamis fénye

Mikor az ujjait végighúzza a hajnal
égbolt deltás hátán, nappal bíbora serken,
nézem ámulattal, ujjongó diadallal,
és ízlelgetem, mint nemesül majd a versben.

Zöldbocskoros rügyek feltörő sóhajába
márciusi szellő vegyül, madárraj hangol,
pázsittá zsendül a fű, árad nemsokára,
s fürkész tekintetem a tavaszban csatangol.

Megyek andalogva az illatrévületben,
lelkemben érzem a virágok szusszanását,
mielőtt eltűnnék a fáradt szürkületben,
lekövetem a nap másfelé fordulását.

Egyszerre kihűl a káprázat hamis fénye.
Közelben háború dúl. Az élet meghajol.
Város szétbombázva, s ártatlanok reménye.
Halottaké a hold, vigyáz rájuk valahol.

2022.03.21.

Babszem042022. március 21. 14:40

Március, te csoda

Minden évben megszületsz,
majd gyorsan meg is pihensz,
évről évre újra kezded,
már fel sem tűnik senkinek sem.

Pedig érdemes néha figyelni rád,
hisz magadban hordassz megannyi csodát,
végig vergődsz a zord télen át,
hogy megmutasd szépséged ezer arcát.

Amikor első meleg sugaraid ölelnek át,
az esti séták váltják egymást,
nap fénye is előbújik hosszabb időre,
rügyezni kezdenek a fák és csillognak a hajnali holdfényben.

Március újra felhúzta az ünneplőruhát,
ez a hónap fontos kicsiknek s nagyoknak egyaránt,
játszóterek megtelnek iskola után,
végre szekrénybe kerülhet a nagykabát.

Nyílik a kertben a hóvirág,
hajnalban a madár éneke is hangosabb már,
gólya repül a házak felett alacsonyan,
fecskék díszítik a keklő eget a magasban.

Fegyverek is ropogtak hajdanán,
a múltat ünnepli magyarország,
március egy bizonyos napján,
a történelmet mi írtuk át.

Újra születik a földön ilyenkor minden,
reményt kelt a legnagyobb szegénységben,
járdát a pompázó telihold világítja,
szabad ég alatt elők legszebb látványa.

Sok ember hálás e hónap nevének,
ők köszönik, hogy ismét átélhetik ezt,
nemsokára búcsút int az átvacogott éjszaka,
millió embernek csupán ennyi a csodája.

Pedig szebben nem is mesélhetnél,
jöhet bármilyen hideg és sötétség,
ledobot a válladról a fehér takarót,
könnyedén borítod színesbe újra a világot.

Holdfényes márciusi éjszakák,
fiatalok szívében is ott bújkálsz,
első szerelem s csókok emlékének nyughelye,
elhozod a reményt minden évben az emberek szívébe.

Te maradsz az én csodám,
nálad erősebbet, szebbet még sosem láttam talán,
Ha valaki kérdezi, mi érint meg igazán,
elmesélném neki a meséd minden egyes lapját.

Jozsef552022. március 21. 13:43

Fényes március

Most újra március van, és ismét fénylőn csillan
Reményt hoz a hosszú, szürke tél után.
Újra nyílik az élet, és "fényes" szellő illan.
S az öreg Nap sem hagy cserben bennünket talán.

Serken a mező, az erdő, a szántások zöldülnek.
Édes virágillat, és madarak hangja száll.
Új életet adnak a magvak a kerteknek.
Vidáman indul a reggel és boldogságra vár.

Szikrázó napsütésben indulok utamra én is.
Hiába múlnak az évek, és velük az ifjúság
A tavasz súgja lágyan, hogy van remény, és mégis
Jobbá teheti az embert ez a gyönyörű világ.

Leslie20162022. március 21. 13:02

Márciusi tavasz

Megrészegít ismét ez a márciusi nap,
amint itt állok az égszínkék kupola alatt.
Csipkerózsika álmomból lassan újra ébredek,
míg simogatnak lágyan langy tavaszi szelek.

Nem tudom már, hányadik tavaszom is élem,
nem számolom, hisz azokat rég megéltem.
Csak a most van, márciusnak édes árja,
és most minden érzékem csak ezt kívánja.

Amint cifra torkú madarak édes trillája zeng,
a teremtés az aranyló napfénnyel ismét üzent.
Szendergéséből feltámadni kész újra a világ,
és előveszi tarsolyából elfeledett mosolyát.

Ölelj magadhoz, szoríts, de úgy, hogy ne fájjon,
meglelem tán benne rég elmúlt ifjúságom.
Március van megint, szerelmes illatos tavasz,
szívem derűs, lelkem most ismét egy kamasz.

A megfagyott könnyek olvadva szomjat oltanak,
mit elvett a tél, az most mind új erőre kap.
Illatorgiába burkolódzik csodaváró létem,
feltámadok, elernyedek, elbódulok egészen.

Megrészegít ismét ez a virágillatú nap,
amint itt állok az égszínkék kupola alatt.
Köröttem minden zajong, él, szinte már pimasz,
kibomlott hajával betakar a szerelmes tavasz.

lorso2022. március 21. 11:46

Holdfény

Éjjel, belopódzott az ablakon át,
Nálam hagyva ezüstös fénysugarát,
Csillogó könnycseppek közt dalolt nekem,
S csak figyelt engem - oly mélységesen.

Csillagok festették két szememre,
Mint öreg arcát a végtelenbe,
Mosolygott Ő az ég felett,
Minden este - mikor megérkezett.

Most keresem a Holdfényt, - mi odabújt hozzám,
S titkolnám hajnalonként, - hogy magamhoz láncolnám,
Mert nem lelem a békém, - szívemnek égboltján,
De az idők emlékén, - újra felvázolnám.

Átosont sugara, az éjfekete égen,
Az öreg Holdnak fénye, csak táncolt a sötétben,
S bár más már a dal, mi szólt az éjen át,
De hallom még most is - a Holdfény dallamát.

A Holdfény lett tanúm, mely minden éjjel szívemig ér,
S már régóta gyanúm, hogy jobban ismer mindenkinél,
Támogatja lelkem, s új reményekkel telít,
Ha felkavart a nappal - gyengéden elcsendesít.

racio502022. március 21. 08:44

Márciusi békevers, holdfénynél

A Földön
Még nem volt
Olyan nap,
Olyan pillanat,
Hogy valahol
Ne le volna
Háború.
Ugye ez szomorú?
És Te
Minden nap
Felemelted-e
Szavadat
Ellene?
Vagy csak most,
Amikor ideért
Közelbe?
Mikor szinte
Az ajtódon
Tört be?
Minden olvasóm
Most arra kérem,
Gondolkozzon el
Ezen a tényen!
Nagyon mélyen...

Gabor.Kimmel2022. március 20. 21:39

Márciusi holdfényben

Néma árny a Holdfényben,
Csak nézek magam elé.
Mint festő a művében,
A szívem teszem belé.

Nincs már bennem semmi félsz,
Csak előre kell tartsak.
Hiszen majd feleszmélek,
Nem kell,hogy fejet hajtsak.

Márciusnak havában,
Immár tizenegy éve,
Szívemben boldogság van.
Hát így telik az élet.

Nem vagyok én egymagam,
Nem győzhet a téli fagy.
Kitartás a jelszavam,
A Tél Tavaszba halad.

Összerakjuk majd szépen,
A sok puzzle darabkát.
Nem kell senki,hogy féltsen,
Kondítsd szíved harangját!

G-Istvan2022. március 20. 20:31

Velem hallgat a Hold

Nekem esténként a Hold mesél,
Messzi tájak illatáról,
Szerelmesek sóhajáról,
Ám ma oly sápadt, nem beszél.

Volt, hogy rám se nézett pár napot,
Majd hirtelen megérkezve,
Róla szólt az egész este,
S egy perc nyugalmat sem hagyott.

Érzem, ez a csend most egész más,
Talán mintha egy-egy percre,
Kelet felől felderengne,
Felhők közül egy sóhajtás.

Haloványan, elfolytott hangon,
Kétségek közt élő népnek,
Kire láncos talpak lépnek,
Segélykiállítását hallom.

Míg van ember, ki kardot forgat,
Nehéz lesz azzal jót tenni!
Békének országát lelni,
Hősként ragadjunk hát tollat!

Mert hiába két erős kezem,
Oly dolgában a Világnak,
Melyre gyógyírt nem találnak,
Lehanyatlik erőtelen.

Te örök nyughatatlan hónap,
Tavasz első hírnökével,
Forradalmi múlt hevével,
Hozz egy kis reményt a jónak!

Esténként velem hallgat a Hold.
Csak nézzük egymást fénytelen,
Mint bilincsbe zárt értelem,
Nem vagyunk se élő, se holt.

B...yL...o2022. március 20. 19:39

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

hangyasi2022. március 20. 18:15

Fénybe mártott remény

A koratavasz nedves, földillatú sóhaja
egy gólya kelepelését karcolta lelkembe,
s míg kabátom melegén egy harmatcsepp kacagott,
a feloszló sötétbe a nap reményt faragott.

Dorottya092022. március 20. 16:12

Szatmári Dorottya: Márciusi éjszaka

Márciusi éjszakán a hold villódzik,
Fáradt szemem, majd lecsukódik,
Emlékeimben e látvány halkan lopódzik
S e szep tájtól a hátam is borsódzik.

Csak bámulom a tájat, s elcsodálkozom
Hogy, milyen gyönyörű az égbolt e hajnalon
S a hold fénye, megfénylik a paplanon
Melyben gyenge esetlen álmom, álmodom

Hold, a holdfényes éjszakán értem, érzem
Hogyan jön el a mai nap ez év tavaszán
S hogyan táncolok el a kelő napsugár teraszán
E föld omlós, gyenge talaján

Chikes2022. március 20. 15:43

Márciusi holdfény

Megsárgultak füzetemben a lapok.
Április még nem jött el, és megfagyok.
Reggelente még mínuszok röpködnek,
Cicáim meleg szobában csücsülnek.
Ibolya nyílt odakünn a kertemben,
Unja már a hideget. Nem értettem.
Sietve dugta ki ő a kis fejét,
Igyekezett, hogy nappal a Nap hevét

Hosszasan magába szívta. Így már jó,
Ontja melegét felénk a Nap anyó.
Lopakodva eljön újra az este,
Dideregve megyek ki a hidegbe.
Figyelem az esti eget, bámulom,
Éjsötétben keresem, és kutatom,
Nap helyére pályázó Hold! Hol vagy most?
Yardnyira állsz tőlem, fényesen ragyogsz.

2022.március

engs2022. március 20. 15:41

Gondolatok márciusi holdfényben...

Madár röppen ágról ágra,
március van újra hát,
új tavasz száll a világra,
lekerül a nagykabát.

Mindenfelé bimbó fakad,
nyílik már a sok virág,
csak te érzed furán magad;
megbolondult a világ!

Az idei tavasz hol van,
merre már a kikelet,
mert helyette sírást hoztak
keletről a vad szelek?!

Van, ahol még kissé késik,
s tavasz helyett dúl a tél,
sötét füst száll fel az égig,
a telihold fényinél.

A földet most tankok szántják,
rakéták a kék eget,
menekülők sírva látják,
ott, maradni nem lehet.

Ám, reméljük bölcs az ember,
és jobb belátásra tér,
megérti majd végleg egyszer,
hogy az élet mennyit ér.

Addig is, mi bízzunk abban,
Isten gondol mi reánk,
mert velünk van minden bajban,
s megvédi a kis hazánk.

-engs-2022

DJ2022. március 20. 14:10

Világtavasz
Jövőteremtő vizualizáció

Leragyog a földre csillagoknak fénye,
éjszaka orcáján nyugalom van, béke,
ezüstholdkaréjon pihennek az álmok,
az ébredő tavasz olvaszt jégszilánkot.

Távolodik a múlt, lomhán tovaröppen,
nehéz ólomsúlytól szabadulunk könnyen,
madárcsicsergés búj minden eresz alá,
lelkünk eldúdolja a szerelem dalát.

Ablakszárnyak nyílnak, érzelmek csendülnek,
napsugár mosolyog, a szívekben lüktet,
felpezsdül a világ, újra élni akar,
szeretni a jövőt megtanulja hamar.

Frici252022. március 20. 14:06

Ábrándozó szerelem

Hóvirágok játszanak a szélben,
Szentjánosbogár világít a sötétben.
Remény útját napkorong fénye hatja át,
Haldokló Holdfény talált talizmánt.

Szerelem amulettje,bőszen ég,
Holdfény és Napsugár, egymás vágyától ég.
Két lélek, két uralkodója az égnek,
Részesei eme őrültségnek!

Közös gondjaikat már átérzik.
A Nap sugara, déli fényben létezik.
A Hold csóvája, esti szélben születik,
Titokban, fénnyaláb ölelkezik...

Márciusban mégis van egy szép nap,
Amikor a horizont és ég összecsap!
Amikor a két szféra újra egyesül,
Nyolcadikán, éjfélkor teljesül! 

Pontban ekkor Istent átverhetik,
Egymás szerpentines útját keresztezik.
Földi emberek, nem hisznek a szemüknek,
Nap és Hold elérte végzetüket!

editmoravetz2022. március 20. 11:37

KUTYAUGATÁS
(Költészet Napra)

Márciusi telihold
ragyogón tekint le rám.
Szomszéd lakásban kis kutya,
világba ugatja bánatát.
Egyedül hagyták, oly árva,
panasza szívemet átjárja.
Hiába fénylenek csillagok,
nem látja bennük a holnapot.
Picinyke lelke rebbenő,
nem tudja, hol a megmentő.
Fogódzkodót ő nem ismer,
hogy miként egy íróember
elmondja versben fájdalmát.

Költőnek könnyebb az élete,
ha bú, baj, öröm megihlette,
lám, tollat ragad és írni kezd,
verse, mint telihold lesz kerek.

B. Moravetz Edith

lnagypet2022. március 20. 10:06

A holdfény üvegén

Jégvirág nyílik a holdfény üvegén
hunyorgó csillagok ölelkeznek,
míg mennyei álmokba feledkeznek.
Tavasz születik március éjjelén.

Jázminarcú reggelek ölelkeznek,
de még dérsebek égnek kertek testén.
Napsugár is tovább él langyos estén,
szerelmes madárfiúk vitatkoznak.

Március idusán kikelet éled.
Tél rabigáját leveti a lélek,
szabadságvágy lenget új lobogókat.

Holdfénykalodában lázadó örvény.
A természetben uralkodó törvény,
önmagunk teremtünk árulókat.

Erikaa112022. március 20. 09:54

Tavaszi vers

A hajnali napfény játszik az ablakon,
Vidám madárdal is hallik a faágon,
Már végérvényesen itt van a kikelet,
Megújulóban az ébredő természet.

Bimbós rügyeiket bontják a kelő fák,
Fészküket készítik a vidám szalonkák.
Méhecske döngicsél a suhanó szélben,
Csodás kockás liliom díszlik a réten.

Fűben pipitér, itt-ott ibolya virul,
Az erdő mélyén meg medvehagyma lapul.
Az éhes őzek is végre jóllakhatnak,
Mindenik örülhet az újabb tavasznak.

tatika2022. március 20. 09:44

Március
Gyöngyöket fűz a kikelet,
Aranyesőben lépeget.
Kék ibolya bársonyában,
A szél hárfa dallamában.
Hegyek, völgyek ölelése,
Erdők, mezők menedéke.
Napsugárnak mosolyában,
Rügyfakadás csodájában.
Márciusnak büszkesége,
Esőcseppek ütemére.
Leveleknek mámorában,
Faágaknak furulyája.
Tavaszvilág üzenettel,
Gyöngyharmatos lehelettel.
Áhítatos zenekara,
Madárdalok áradata.
Fátyolfelhős égiekkel,
A múltidéző könnyekkel.
Örök zöldek oltalmával,
A holdfénynek áldásával,
Az ezüstös messzeségbe,
A csillagok belevésve.
Napfelkelte sugarában,
Virágmező vallomásban.
Kuslits Éva

DanyiDenesDezso2022. március 20. 05:25

– V E R S E N Y E N K Í V Ü L –

(E vers csak a mottó-feladvánnyal ’verseng’ - képletesen.
Helyezést el nem fogadó, így érdemtelen vesztessé sem válható
– ugyanakkor mások áhított győzelmeit sem gátoló résztvevő marad –
a Zsűri, a Moderátorok, az Alkotótársak, a Lapfönntartók engedelmével)

Holdvilágos határaink

A lámpa fénye az éjszakát motozza.
Az út porában egy hang hever.
Megtorpan fönn a Hold morogva,
majd lázasan elmenetel...

Agyam a tudat görcseit bogozza –
vibrálva ugrik bogról bogra.
Hömpölyg az élet s az agy motorja
a kisebb titkokat felszínre dobja…

De túl határainkon sok nagy titok* zajlik –
tolong az anyag, felbődül, viharzik,
öntudatlan gőggel zuhog önmagába –
időtlen térbe, bűntelen halálba…

A képzelet megdöbben, s riadtan ácsorog
míg Isten Szelleme átcsobog értelmemen –
törvénnyel itatva* tikkadó lelkeink
hogy meg ne kövüljünk élettelen!

E Törvény*: Krisztus. Ő pedig: Irgalom.
Kibetűzve verssé forradott életemet,
láncreakcióval rügyeznek szét
a világra feszülő érzetek…

*******

Lábjegyzet

sok nagy titok*: „Ő tárja fel a mély és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétségben és világosság lakozik vele!… Van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti.” (Dániel próféta könyve 2:22,28 Károly Gáspár református ford.)

itatva* tikkadó lelkeink: „mindannyiunkat egy Szellem itatott át.” (1Korintus 12:13 Csia Lajos szabadkeresztyény ford.)

E Törvény*: „Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Galatákhoz 5:14 Békés-Dalos katolikus ford.)

eNeF2022. március 19. 17:46

Márciusi holdfény

Márciusi holdfény hűvös sápadt fénye
simogatón nézett mindenféle lényre,
-megcsillant fűszálakon, bokrokon, fákon-,
szürke felhők mögül jött, kicsit sumákon,
hogy aki épp alszik ne is vegye észre,
így borult világra, körbe, az egészre.

Márciusi holdfény takart hány madárkát!
Sok a kelő Nappal alkot mily dalárdát!
Baglyok elől rejtett egeret meg pockot,
rókák orra csak a friss nyomukon mozgott,
bolynál kishangya álma zord mosoly látott,
mert még abban is kapuőrségben állott.

Márciusi holdfény a tetőkön járva
hallgatott sok kéményt, a sóhaj hol árva?
Ráhullt mindegyikre, néhol oly sötéten,
de remélte mást hall ott még ő e héten!
Bár néhol az álom nem zárt le szemeket,
nyitva tartja magány, hiányzó szeretet.

Márciusi holdfény lument feltekerte,
függöny mögé lesett, szép arcod meglelte,
ámulva megpihent, úgy nézte, csodálta,
majd derengő táncát ott vidáman járta!
Ahogy beszélt rólad! Regélt! Nem hiába!
Szépséged írta a szívemben imába!

Márciusi holdfény ásított, már bágyadt,
dolga végeztével egy kicsit elfáradt,
felrázta kiskakast, jelezze a hajnalt,
azzal ébresztett: Ördögöt játssz! Meg angyalt!
Mindkettő az Ámort a szívedbe rakja,
hogy az öröm, a mámor kerted belakja!

Márciusi holdfény köszönt még a Napnak,
ők, akár csókjaink, egymásba haraptak!
Hány perc égett, lángolt, mint a kelet messze!
Az épp nem számított, hogy holnapunk lesz-e!
A kettő fény együtt terült lassan széjjel,
közben ránk borult a csillagfényes éjjel!

SziszRobert2022. március 19. 09:51

Szisz Róbert

Melykor az Isten is magyar volt

Írhatnék a friss, márciusi tavaszról,
az édes fruskáról, ki kicsit kócos, csöppet
hebehurgya, kinek virágos ruhája
frivol, mely alól imitt-amott kivillan
napcsóktól fényes bőre, ahol pőre,
sima, mint rügypattant virágillat felhője.
De nem teszem!

Írhatnék az ezüst holdról, éjjeli fény
játékáról, a millió csillagról, hol az
égitest útját fénylő szőnyegén futja
be, vigyázva, álmos városomnak csendes
nyugvát. Ó, te égi fény, amíg ragyog a nap
az égen, addig lesz holdfény is az égen.
De nem teszem!

Március volt akkor is, szeszélyes szél fújt
akkor is, de a forradalom lángot fogott,
mit a szél már el nem oltott. Egy volt a nép,
egy harag forrt, a szabadságuk egy sóhaj volt.
Ifjak, hősök, holtan is élők, átok rá,
ki titeket elfelejt, az Istenre esküszöm:
ezt soha, soha nem teszem!

Most szívemből írok, hozzátok szólok Ti
ifjak! Ti márciusi ifjak, kik éltek
és haltak a szabadságért, legyen e nap,
az-az egy szent nap örök emléke:
MELYKOR AZ ISTEN IS MAGYAR VOLT!

Ma is március van, beszéd szól innen és
onnan, itt is zajos a nép és ott is, de
hol van, az egy szív egy nép? Nem csillognak a
tekintetek, csak dühös ajkak remegnek,
AZ ISTEN SZEMÉBŐL KÖNNYEK PEREGNEK.

HorvathMiklos2022. március 19. 08:05

                  Remény

A sápadt Hold reszketve ōleli át
a golyótépte Március éjszakát,
szállnak az égbe testet vesztett lelkek,
a csillagok közt menedékre lelnek.

Fekete égen fekete csillagok,
mosoly helyett csak könnyek és sikolyok
töltik fájdalommal a Tavasz hajnalát,
a gonosz csak tōrtet életeken át. 

Bolond a világ,  haldoklik a világ,
a temetőben fakadó hóvirág
levelén megcsillan a sápadt Hold fénye,
Isten szeme az, igazak reménye...

Taki2022. március 18. 17:10

Mit lát a hold?

Márciusi éjszakán,
A vízről néz vissza rám,
A hold, az én jó komám.

Látom rajta, fél nagyon,
Fénye reszket a tavon,
Ő többet lát nálam, tudom.

Lát rakétát, harci gépet
Bombát, tankot, s mit feléget,
Honvédőt, és ellenséget,
Szatyrokba hányt életeket,
Anyákat és gyermekeket,
Kit háború elkergetett...

Csak őrült fejbe nem lát be,
Hát csoda, hogy fél szegényke,
Beleremeg félelmébe...

Megértem a rettegésed,
Láttál te már sok-sok ilyet,
Ezt megszokni sosem lehet,

Mindenki fél, én is félek,
Féltek sok ártatlan éltet,
Féltem az emberiséget,
Az emberiességet,...
Vessenek már ennek véget!
Lásson a Hold újra szépet!

amatorpike2022. március 18. 13:14

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

friendly2022. március 18. 11:28

Márciusi hajnal

Márciusi hajnal,
Az élet kovásza,
Álmok ébredése,
A tavasz nyitánya.

Kis jégvirág csokrok
Az ablak üvegen,
Azon tanakodnak,
Velük most mi legyen.

Lassan olvadozva
Szirmukat hullatják,
A tél hűtlenségét
Könnyezve siratják.

Márciusi" ifjak"
Kertben sorakoznak,
Minden friss hajnalon
Harmatban mosdanak.

Tiszta ruhájukban
Színesen ragyognak,
Apró víztócsában
Bámulják magukat.

Fehér hóvirágok
És sárga nárciszok
Pompáznak a napon,
Búcsúznak a téltől,
A maradék havon.

Ábrándos szélgyerek
Illatuk hordozza,
Csipkelődő kedve
Arcunkat nyaldossa.

Egy fekete rigó
Hangját köszörüli,
Nem lehet munkáját
Rekedten kezdeni.

Kék-sárga széncinke
Apró, száraz ágon
Vígan fütyörészi
"Ez az én világom."

Ébredő ágakon
Kis rügyek pattannak,
Apró bogár rajok
Rajtuk araszolnak.

Megritkult fűcsomó
Ruháját foltozza,
Erősödő napfény
Életre fakasztja.

Márciusi hajnal
Az élet csodája,
Szerelmes dal zsong,dong
Minden méhkaptárban.

Márciusi hajnal,
Hozzád száll a sóhaj,
Te teremts most békét,
Mert különben, ó,jaj !

WNOR2022. március 18. 10:55

A Kikelet Hava

Harmattal ébreszt a kikelet hava,
ahogy eljő hirnöke a szép tavasznak,
rügyező új szerelmek mint gyümölcsfa,
mit lángoló ifjú szívek kibontanak!

Napfény a holddal, a holfény a tengerrel,
az ég a földdel,s annak minden kincsével,
a tavasz virággal, s az ég kékkel,
mindenben ami a Márciusban szépre lel.

GePir2022. március 18. 10:00

Márciusi vágyak

Búcsúzik az éjszaka
lehunyta csillagszemét,
a sápadt Hold is álmos
hívogatja szerelmesét
árnyként illan a csend,
ébredezik a hajnal,
gyöngy-harmatot könnyezik
bódító ibolya illattal.
Bíbor palástban érkezik
madarak víg dalára,
simogató lágy szellő
csókot lehel a tájra.
Gyönyörű azúr-kékség
elnyel egy kóbor felhőt,
mint Anyám ragyogó mosolya
fénylő napsugár köszöntött.
Szívemben ifjúságom emléke
szülőfalumba csalogat
megérint a remény-élet
zöldellő kert, mező hívogat.
Tündökölve mosolyog a reggel
a nyújtózkodó fák is suttognak,
ébredő márciusi vágyak
szédítő óhajában
rügyfakadó tavaszt ígér
az eljövendő holnap.

Luirasai2022. március 18. 08:15

Márciusban nem kereslek

Kerestelek a csillagokban,
Füstben,
Sárban és a holdban.

Kerestelek alkoholban,
Részegségben.
Másnapokban,
Józan észben.

Kerestelek a csendben hallkan,
És minden fülsüketítő zajban.

Kerestelek napsütésben,
Nyári szélnek melegében.

Kerestelek, de hiába,
Sárguló fák árnyékában.

Kerestelek hideg télben,
Fagyos utcák sűrűjében.

De tavasszal nem kereslek.
Akkor végleg elengedlek.

Mate_20012022. március 17. 16:28

Pribék Máté: A márciusi hold fényén

Márciusi holdfény a tó tükrében táncol,
Fénylő teste oly közeli, s mégis távol.
Bejárja az eget, mint éjjeli vándor,
Hegyek rögös ormára árnyékot mázol.

Márciusi holdfény a tó tükrében táncol,
Körülötte az erdő, kékségében lángol.
Felhőket tömegével maga köré sáncol,
Csillogó szemeket szépségével bájol.

Márciusi holdfény a tó tükrében táncol,
Hűvös fényében remegsz, s fázol.
Gyönyörű alakja, mégis festményeket vázol,
Földre vetült léte, mezők felett fátyol.

Márciusi holdfény a tó tükrében táncol,
Szél fújja vizét, s kerek testét ráncol.
Márciusi holdfényén búcsúzik a bátor,
Bárcsak fényára, még ránk vetülne százszor..

rummel2022. március 17. 05:46

Március van...

Március van, március van,
Holdfény jár a csalitosban.
Alszik fű, fa, bokor, virág,
Madár sem zeng melódiát.

Március van, március van,
Bokor zizzen, faág roppan,
A közelből lépés hallik,
Nemsokára már pitymallik.

Március van, március van,
Hol szél zúg, hol bomba robban,
Hol állat, hol ember riad,
Merre lehet lányod, fiad,
Merre van a világ vége,
Mikor lesz jó világ végre,
Lesz-e már csend, nyugalom,
Keleten és nyugaton?

Március van, március van,
Madár reppen, bogár koppan,
Vadlúd hátán felhő úszik,
Nap a tóval randevúzik.

Március van, március van,
Galamb jár a csalitosban,
Fa kizöldül, virág nyílik,
Minden élő bízva bízik.

kovacsevuska222022. március 16. 23:02

Márciusi holdfényben

Márciusi holdfényben gondolok vissza a múltra, a számom kért és nem kért elmúltra.

Érzem magamon a múlt adományait, mint száraz föld az égi esőnek hatásait.

Táncol a lelkem, hisz valahány esemény, oly boldoggá tett engem. Úgy hiszem.

Valami viszont elgáncsolja a lelkem. Márciusi ég, holdfény, hallgass hát
most meg engem!

Beatrix19852022. március 16. 20:08

Holdfény...

Mámorban utolért hajnali fény lehetsz e több, mint maga az élet?
Bódító messzeségben haladó lény adhat e többet, mint maga a lélek?
Holdfényként tündöklő márciusi álom úgy ígérted az új létezést.
Ha emberként születtem most újjá, mond..., hogy élhetem túl ezt az ébredést?
Kőből van minden érzés, melyet kínzó ígéretbe csavartál.
Élet út jövőket beleegyezés nélkül sárban hemperegve rám aggattál.
Nem ez a sors volt írva a nagykönyvben ugye már te is látod?
Mégis most ezt a menetet úgy érzem velem végig játszod.
Nem hozhattam számodra a virágzó hajnali álmok illatát.
Már az elején elhagytam a színes álmok márciusi színpadát.
Ha ma kérdezed ki vagyok valójában számomra?... csak egy senkit mondanék.
Fényedből nézve talán apa, anya, társ, csak egy ragaszkodó emberi toldalék.
Sötét napjaid épp elég volt, hogy megtanuljam, az élet túl rövid a jónak.
Hogy a színház ablakai egy idő után örökre becsukódnak.
Most már megvárom az összes tavaszi álmot, melyet boldog ígéretbe csavartál.
Nem bánnám ha életem végéig Holdfényként mellettem maradnál.

barnaby2022. március 16. 20:03

Márciusi holdfény tankokkal

Az első telihold viaszos bágyadt fénye
Hidegen nyalábol ölre felhőt.
Mozdulatlan holdbéli lovas- bárgyú képe
grimasztalan. Talán gyerek, talán felnőtt...

Sárdagonyákba ragadt  csizmák
(Futottak még), kiégett tankok alatt
Inakba szállt félelem, parancs-szilánk
Aknára forrt békeidő, véres kar-csontcafat.

Uj tavasz, új hold, holt remény
Bőröndbecsomagolt álmok hevernek
Puskacsőbe huzagolt gyerekkor, ébredés
A halál országútjain ágyúcsőbe meredten...

M.J.Kata2022. március 16. 19:31

HOLDFÉNY,MÁRCIUS

Mikor az est sötét lepellel
takarja be a nappal hívságait,
estéről, estére ablakomnál állva,
türelmesen várok Rád.
Tudom, hogy eljössz,
miért is ne jönnél,
lámpás nélkül is idetalálsz,
hisz minden éjszaka tiéd a Világ.
Kicsit borzongok a szellőtől,
mely márciusban még hűvös,
mégis örülök, hogy jelzi jöttödet,
két kezemmel sietve terelném
a sötét fellegeket,
ó jöjj, ó jöjj, siess!
Már reggel óta nem láttalak,
hajnalban oly gyorsan elűzött
a fényben fürdő Nap.
Türelem meghozza gyümölcsét,
megpillantom halvány fényedet,
mely keskeny pántlikát tűz
sötét égbolt peremén.
Végre, végre!
Egy fodros felhő mögül
incselkedve kukucskálsz,
arcom gyengéden cirógatod,
újra találkozunk a márciusi éjben,
Én és a fénylő Hold.

Cs.Viki2022. március 16. 19:15

Márciusi gondolat

Márciusi estébe süppedt egy gondolat.
Csak egy képzet volt, csak egyetlen pillanat.
Ott teremtél előttem, mint azelőtt, régen,
A csillagok ugyanúgy ragyogtak az égen.

Éreztem a veszélyt, a hátamon szaladgált,
A falombok között meg a holdfény suhant át.
Csak egy pillanat volt, átfutó gondolat:
S keblemen mégis az az édes érzés maradt.

Márciusi holdfény, villantsd ki fogadat!
Mint mikor csókjainkra festetted önmagad.
Ne bujkálj fák közt, hisz pódium a helyed!
A sötét körötted, a világos teveled.

A fényedben látom őt, újra előttem áll,
Amott a tér mögött, a fának dőlve vár.
Csak egy szeletnyi képzelet maradt az egész,
Márciusi estén, ilyenkor visszatérsz.

Jöjj elő, holdfény, még maradjon az enyém
Ez a szemvillanás, ez az egy futó remény!
Csak egyetlenegy éjbe markolt pirkadat:
A holdvillanás szülte márciusi gondolat.

H-Toth_Eva2022. március 16. 14:48

Holdfényes március

Szellő bújik szirmok közé
puha illat-vánkos,
fű fonalán billeg az éj,
csend hintál az ágon,

holdfény rajzol fák fejére
ködből gyöngyös pártát,
virág csipkét varr fehéret
sápadt világánál,

mohapárnán harmat szunnyad
álom benne a fény,
gyöngéd zsongás méh a kasban,
ibolyán ring a kék,

hajnal pislog madárpihén
bóbiskol a dallam,
kertet simít, ásít a szél
ébred már a tavasz.

Nicol_C.Davis2022. március 16. 13:56

HOLDFÉNY MÁRCIUS

Eltelve az élettel
Vénülni meg, fényeddel.

Éjjeli erdő sziluett burkolózik ezüst illatba.
Hajnali pára jön és tűnik illanva.
Szines szirmok még csukott kehelyben
Szemérmesen simulnak össze egy helyen.
Virágot takarva, pedig ők a virág.
Egy sugárra várva ami tavaszt kiált.

logosz2022. március 16. 09:50

Csók

A hegy már csupán csak homályos méla folt,
tavaszt sóhajt a sóvárgó gondolat.
Színes lesz lassan, mi nemrég szürke volt,
- a pillanat parányi bimbókat bontogat.

Tócsába gyűl a holdfény lent a völgyben,
zizzenő árnyak közt fürdik a teste.
Megmártózott lassan a tótükörben,
s feküdt ránk csendben, friss, üdén az este.

Csillagokat sírtak az istenek,
padunk körül lágy szellő zümmögött.
S mint ezüstös, óriás rizsszemek,
fenyők álltak őrt, szerelmünk fölött.

szekerjozsi2022. március 16. 08:18

Táplált az édes tej útja.

A márciusi holdfény úgy ragyog,
körülütte fent fényes csillagok.,
Szonáta, Capriccsó
Születés, élet és halál.
Törvény és talány.
Táplált az édes tejútja.
Majd egy fekete lukba olvadók.
S ott majd az őröké valót olvasom.
Az lesz egy nagy stáció!
Amit beszippant majd a gravitáció. Körbe keringve spirális szívó sodra
s oly sűrűséggé nem tömörül a pórfelhő
míg ős robbanással újra felhevül.
Csillag lesz , és új élet,
új születéssel
kezdhetjük újra hát
az egészet.
Talán Kvazár lesz hazám.
Ki tudja.

És bele fér e az emlékezet?
Ami vétkezve levetkezett
örökithető?

szekerjozsi2022. március 16. 08:15

Nem lehet javítani, törölni az oldalon . Az elsó kettő vers hibásan került fe, a rendszer önkényesen javít rosszul.

szekerjozsi2022. március 16. 08:04

Táplált  az édes tej útja.

A márciusi holdfény úgy ragyog,
körülütte fent fényes csillagok.,
Szonáta, Capri Csór
Születés, élet és halál.
Törvény és talány.
Táplált  az édes tejútja.
Majd egy fekete lukba olvadók.
S ott majd az őröké valót olvasom.
Az lesz egy  nagy stáció!
Amit beszippant  majd a gravitáció. Körbe keringve spirális szívó sodra
s oly sűrűséggé nem tömörül a pórfelhő
míg ős robbanással újra felhevül.
Csillag lesz , és új élet,
új születéssel 
kezdhetjük újra hát
az  egészet.
Talán Kvazár lesz hazám.
Ki tudja.

És bele fér e az emlékezet?
Ami vétkezve levetkezett
örökithető?

szekerjozsi2022. március 16. 07:44

Táplált  az édes tej útja.

Márciusi holdfény ragyog
Körülötte fényes csillagoj
Táplált  az édes tejútja.
Majd egy fekete lukba olvadók.
S ott majd az őröké valót olvasom.
Az lesz egy  nagy stáció!
Amit beszippant  majd a gravitáció. Körbe keringve spirális szívó sodra
s oly sűrűséggé nem tömörül a pórfelhő
míg ős robbanással újra felhevül.
Csillag lesz , és új élet,
új születéssel 
kezdhetjük újra hát
az  egészet.
Talán Kvazár lesz hazám.
Ki tudja.

És bele fér e az emlékezet?
Ami vétkezve levetkezett
örökithető?

kooslaszlo2022. március 15. 16:01

Koós László geleji:

Úgy vártalak

Rég várok rád a keresztútnál,
Mosolyog reám a telihold,
Ha ennyit várnál itt maradnál?
Az ígéreted, reggeli volt.

A madarakkal fütyörésztem,
Majd mosolyogtam, boldog Napra,
Múló időtől, azt kérdeztem,
Haragudjak-e már, magamra.

Hiába várlak, mondogattam,
Örök reményem, csak biztatott,
Örülök nagyon, hogy maradtam,
Egy kicsit vagyok csak zaklatott.

Már szálldosnak a denevérek,
Mi önfeledtem ölelkezünk,
Nem kérdezgettél, nem kérdezlek,
Csak ölel karunk, szorít kezünk.

Zakatol szívünk, mint a vonat,
Ha közeledik. Vágyunk pörög,
Mi remegünk, mint a gondolat,
Verejtékünk a fűre csöpög.

Írtam: Budapest, 2021. szeptember 30./KLg./266.

J.Klari2022. március 15. 15:03

Lét vagy nemlét

Márciusi Holdfény lágyan hunyorog,
Fonnyad a lét pókhálós fonalán,
Üres a tér, koppan a szó, hamis a világ,
Megtévesztő, megszédítő, már nem is
Virtuális, már csak álomkép az életünk.

Reccsen a légüres tér. Láthatatlan nano
Sereget felváltják dübörgő tankok, rakéták
Sora. Dermedt ésszel retteg az emberiség.
Hiába várjuk a tavaszt, a fényt, megfagyunk.
Nem jön el a megváltó ész és szeretet, Soha?

Trebo_Robert2022. március 15. 10:19

Márciusi tusa

Az ember lelke tiszta... kosz.
Hát fegyverrel ne tiltakozz,
Mert szívek szerint zúg a... csend,
Hol álmunk megint útra kelt!

A kettőnk lába helyben... jár,
Egy szebb kort várva: Legyen már!
Mert testünk itt csak holtan... él,
És vágyainkkal porba tér.

A kettőnk szeme vakon... lát,
Míg napfényt helyez a Hold át,
Él bennem, benned gonosz... hős,
Ki mások felett folyton győz.

A kettőnk lelke tiszta... kosz,
De ellenem ne tiltakozz,
Mert vérünk szerint csúf a... szív,
És dobban, megint útra hív!

Ember lelke tiszta... kosz.
Fegyverrel ne tiltakozz!
Szívek szerint zúg a... csend:
Álmunk megint útra kelt!

Hadilábon
Mindennel
Vinne álom
Innen el.
Hadak útján
Béke-fan,
Hova bújnál?
Vége van...

Az ember lelke tiszta... kosz.
Hát fegyverrel ne tiltakozz,
Mert szívek szerint zúg a... csend!
Hol állunk megint? Újra lent...

Vége...

Aisy2022. március 15. 10:15

Tavaszi ébredés

Építek egy világot melybe ültetek majd virágot,
ti az erdőt sem látjátok, mert minden fát kivágtok
ha kívánhatnék egyet csak azt szeretném kérni,
tanítson meg valaki a pillanatnak élni…
Hogy legyek a jelenben, ha folyton csak azt érzem,
a múlt árnyékként követ, és ellopta egy részem
Felejteni akarok és nem gondolni semmire
bámulni a felhőket majd elveszni a semmibe
csak érezni a melegét a nyári nap fényének,
megfürödni éjszaka a telihold fényében…
Meg szeretném őrizni a virágoknak illatát,
hordozni a szívemben szemeidnek mosolyát…
Felébredni tavasszal arra hogy még élek
nem pedig csak létezem, hogy valamit még érek…
Nem félek, nem érzek, nem lépek már hátra,
újra tudok bízni, magamban vagy másban
ezt kell hogy érezzem, ezt kell hogy lássam
értelmet adni a holnapnak, a mának
egymásban keresni mit elveszettnek hittünk,
hogy ha meghalunk tudjuk hogy valamire vittük..

Gyere és vezess, legyél te a részem
ne csak egy kicsit, próbáld meg egészen
Bármi gördül elénk csak mutasd az utat
érzem veled talán lelek majd kiutat…

Gyere és vezess, én is vezetlek téged,
megteszem érted és nem is kell kérned.
Visszahozni nem lehet a sok elveszett évet
de újra tudjuk kezdeni, erről szól az élet…..

Alkotok egy világot melyben építek egy várat,
ahol magasak a falak ha az ellenség megtámad
aHol nincs többé gyűlölet és elfojtott vágyak
ahol önmagam lehetek, nem egy szerepet kell játsszak
Szívemnek kertjében rózsák fognak nyílni,
elmúlik a fájdalom mert tele fogom írni
életemnek lapjait sok új fejezettel,
csak a betűk maradnak mellyel levezettem
a bánatot, haragot, félelmet , a stresszt,
kés van a hátamban, de a toll a kezemben lesz!
Meg fogom találni a felejtés kulcsát,
megsúgom hogyan, csak ülj le és gyújts rá…
Fújom a füstöt az ablakomon kiszáll
változom én is hiszen forog a világ
Lepkéket kergettem és boldogságról álmodtam
a rózsaszín felhőkről lezuhantam álmomban
És nem volt aki elkapjon megvédjen az eséstől,
a gyerekkorom elveszett elég volt a mesékből
Mindenkiben csalódtam, ezzel búcsúzom mára,
akinek nem inge ne vegye magára……………;…….

Gyere és vezess, legyél te a részem
ne csak egy kicsit, próbáld meg egészen
Bármi gördül elénk csak mutasd az utat
érzem veled talán lelek majd kiutat…

Gyere és vezess, én is vezetlek téged,
megteszem érted és nem is kell kérned.
Visszahozni nem lehet a sok elveszett évet
de újra tudjuk kezdeni, erről szól az élet…..

Építek egy házat és egy ablakot hol kilátok,
amin keresztül kiszínezem a világot…
Ahol értékelni fogják ha a szívemet kitárom,
csak becsukom az ajtót és a rosszat kizárom.
Hol este nem az órákat, csak a bárányokat számolom,
egy szebb életet, ahol majd ébren is álmodom.
Csak gyere te is velem hagyjunk hátra mindent,
neked megmutatom ki vagyok és ki is lakik itt bent
Ahol kinyújtom a kezemet és elérem a szivárványt,
ott te lehetsz a király és én leszek a királylány
Hunyd be a szemedet és hallgasd most a csendet,
a zene belülről fakad ez benne a legszebb…

mokushalacska2022. március 15. 00:38

Újra együtt Veled

Távoli Holdfény csillan a tavon, messze vagy már tőlem, hiányzol nagyon.
Csípős hideg szél szalad a tájon, egyet, kettőt, reccsent mellettem a nádon.
Hideg van, hisz ez még nem tavasz, de legyen bármilyen évszak, nélküled már nem lesz ugyanaz.
Távoztál, az életből gondolatom, már nem ér utol, hiába cikázik, fejemben, egyre csak zakatol.
Szívem darabokban, lelkem zavartan pihen, mi űzött, ki ide, nem sejti senki sem.
Állok a parton, tétován, merre, hová tovább?
Csak sodródok az élet kegyetlen folyamán.
Nélküled, nélküled.... csak kattog a fejem, hogy mekkora kín ez, nem érti senki sem.
Megteszem,tudom,lábam reszketőn vezet, meztelen talpamon érzem a vizet.
Lépek, hideg, merülök, a levegőm fogy, de látom a kezedet, mely erőssen fog.
Érzem, óv vezet karod, veled együtt újra boldog vagyok!
Eldobott élet, most ez vagyok csupán, de egyszer mítosz leszek.
A lány, ki itt halt meg, Március idusán.

mokushalacska2022. március 15. 00:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

uaoia2022. március 14. 23:41

Fény

A márciusi
Holdfény megvilágítja
Sápadt arcomat.

Jolcsy2022. március 14. 19:11

Riczu Joli
Szomorú március

Családok, szerelmek, életek.
Háború dúl, ropognak fegyverek.
Szomorú tavasz és március,
sokaknak nincs már otthonuk.
Gyermekek szemében látok könnyeket,
ártatlan arcukon félelmet.
Nem értik miért kell menniük,
apáik miért nem lehetnek velük?
A hold fénye sápadtan néz rájuk,
neki is fáj az ő fájdalmuk.
Jó lenne fénylő március,
ha rügyekkel fakadna mosolyuk!
Béke kellene és szeretet,
emberhez méltó életek!
Örülni kellene virágnak, tavasznak,
de háború dúl, fegyverek ropognak…

PuZsu2022. március 14. 15:00

Március idusára

Kikelet üde zöldje hívogat,
Napfény becéz hóvirágokat.
Ibolya nyílik, krókusz integet,
Japánbírsen látok rügyeket.

Varázsütésre beborult az ég,
Havazik, minden csupa jég.
Didereg a lélek, fázik ami él.
Éltető erő az örök remény.

Háborúzik tél és tavasz,
Holdfényben érkezett a fagy.
Napsugár olvaszt jeget,
Begyógyítja a sebeket.

Forradalmi hangulatban
Jobbra indulj, balra haladj?
Keresd meg a saját utad.
Szolga ne légy soha, soha.

Szíved súgja, eszed vezet,
Boldoggá tesz a szeretet.

2022.03.14.
(PuZsu!)
Kovácsné Pungor Zsuzsanna

church732022. március 14. 11:50

Zárójelben’

Körülöttem a csend, néha összerezzen,
- a lemenő nap arcán mállik a lazúr -
valami kéne, hogy örömet szerezzen:
csak néhány korty ital, egy olcsó kis l’amour..

Persze ha jön majd, ne tolja túl a bringát
- ő ne legyen az, aki zárójelbe tesz -
s hogyha sorsunk március-tavaszt pingált,
virágszirmokban mérjük: szeretsz-nem szeretsz’..

Önmaga legyen, mit nekem a pompa
- a tópart megfelel, nem kell a cote d’azur -
sétálnánk a plázson kéz a kézbe fonva,
míg vízen a holdfény ezer darabra hull..

Vira-Elvira2022. március 14. 10:46

Sötétség

Éjszakai sötétségben,
Drónok szállnak fenn az égen.
Ők bombákat szállítanak,
Hadi rendbe állítanak.

A házak is össze dőlnek,
Végtagjaink összetörnek.
Törött ablak, törött cserép,
Sajnos, semmi sem maradt ép.

Hová mehet a sok ember,
Ki haza menni nem mer.
Síró asszony, síró gyerek,
Mi történik itt, emberek?

Kicsi leány lent a porban,
Kiabálja, anya hol van?
Maga maradt lent a téren,
Az éjszaka sötétjében.

A kis arca könnyben ázik,
Sír, éhezik és fázik.
Az égre néz és azt kiáltja,
Nem jó ez a nap halálra!

Csaba122022. március 14. 08:22

Márciusi hírek

Ukrajnában rengeteg
A tankcsapda,
Itthon ritkán használt
Eszköz a tanksapka.

Erről szólnak
A hírek több napja,
Az ember a fejét
Hol ide, hol oda kapja.

Hónapja még a Covidról
Szólt minden,
Úgy tűnik, a háború óta
Vírus sincsen.

Ezek az idei
Márciusi hírek,
Holdfényt az emberek
Nem néznek.

TomRaider2022. március 13. 21:34

Március idusa

Egy holdfényes éjen,
Lelkemben oly mélyen,
Gondolat eltéved,
Őrzöm még emléked,
Nem kopott még fénye,
Vigyázom rég, féltve,
Védem, hisz az enyém,
Miért is rejteném,
Amíg élek őrzöm,
Míg erővel győzöm,
Öröklétű szellem,
Sírig tartó jellem,
Zsarnokságot látva,
Nép élére állva,
Felkelés ritmusán,
Március idusán,
Megindult a Nemzet,
Szabadságot szerzett,
Márciusi Ifjak,
Szebb jövőt nyitottak,
Utókor számára,
Ősöknek áldása,
Szállott rá fejükre,
Kerültek helyükre,
Élnek ott békében,
Szívemnek mélyében.

Emperatriz2022. március 13. 21:11

Plátói én

A Hold udvarát sepregetem ,
Álmatlan ,nyári éjszakán,
Beh csak mondaná, benne ég a gerjedelem ,
Én inkább nézek ki fejemből , nagyothallván.

Az alkony már befonta az ég aranyhaját,
A Hold meg fésülködik,
Ő az ,kit mindenki csudál,
Mert annyira tündöklik.

De ki foglalkozik a Nappal,
Ki látja meg munkáját?
Hisz ő az, ki küszködik a faggyal,
De elmegy, megfogja cókmókját.

Talán visszajő márciusban, ki tudja...
Viharos éjjel ,felhők mögé bújik el,
És az ajtót halkan ,ámde becsukja,
Megy és megy, hallom még ahogy lépdel.

Én addig csak merengek,
Megvárom az áprilist,
Úgysem tudom, mit cselekszek,
Csak írok , várom a katarzist.

Várom a romantikát az életemben,
Vagy ,hogy valaki szenvedéllyel,
Csókol majd engem,
Mint madár a kedvesével, erre vágyik az én szívem.

A szenvedély igen, az ami magával ragadott,
A plátói szerelem az én végzetem,
Ez, mi meghozta a boldogságot,
De mi a boldogság , tán a puszta álomszülte képzetem?

Azt képzeltem , hogy ő egy hadvezér ,
A Hold is elsápadt, mikor ő teremtetett,
Biza , olyan volt, mint a fal, fehér,
Mert elcsípte, hogy nékem rendeltetett.

Az Isten forró lehelete suhant át rajta,
Abban szép, gyönyörű paradicsomban,
Emlékszem ama Szent napra,
Ez történt márciusban.

2022.03.13.

Litium12022. március 13. 20:24

Tétova tűnődés

Holdfényben ázott öreg szilvafa.
Csendes minden, semmi nem halad,
Nárcisz illatát érzem, lassan mosolyog
körülöttem a március. Rá gondolok.
Szelíden rám tekint a bölcső táj
cinegefütty dallamát
dúdolgatom várva
talán végig hiába.
Apró csillag ágán ülünk ketten
némán, mégis ezer és ezer
titok leple hullik a porba.
Megmostam benned arcomat.
Sugárzó, tökéletes nőalak.
Talán nem téged vártalak
hanem a lelked mélyén halkan dúdoló,
szemedben tükröződő régi fotót
finom nárcisz illatát.
Esszenciát, idill fuvallatát.
Megnyugvó, magányos, szegény
halál helyett heves életigenlés.
Te vagy a holdfény arcomon
álmodozó március ajkamon.

viola612022. március 13. 20:13

Hallom még

A tél megint itt felejtett
egy apró csillagot,
némán megy el, ritkán néz fel,
nem látja, mit hagy ott.

Nyurga jégcsap testek alatt
lenn csak a tócsa nő,
az égi polcon port vet el
a holdfény, lusta kő.

Vajon mit hoz a holnapunk?
Örök malomkerék.
Feslő, gyér fűben szendereg...
Embernek lát-e még?

Március szirmát kergetem,
körben leszállt a nap,
anyám halk hangját hallom még:
Menj csak, megáldalak.

lilapetunia2022. március 13. 18:25

Holdfény tavasszal

Nem értjük mi a
Kozmoszt, a tudósok se,
De az kisebb baj,
Mi mindnyájan, kiknek a
Csillagszó nem csupán zaj.

Rég elmúlt a kor,
Mikor tudta minden nép,
Mit üzen a szél, s
Holdfény tavasszal szívbe
E Földön miről mesél.

Bölcsebb minálunk
A természet, millió
Láthatatlan szál
Köti éghez, holdsugár
Neki társ, nem kísértet.

Cila032022. március 13. 17:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

cs.emoke2022. március 13. 15:21

Márciusi románc

sötét öltönyben
az éj lenge ruhájú
holdfénynek hódol

régi szerelem
szunnyadó érzésekkel
kikeletre vár

fájó múltból is
virágzik még törékeny
újjászületés

szendergő alkony
márciusi színekre
nyitja fel szemét

Molnar-Jolan2022. március 13. 10:25

Fordul az újhold

háztetőkre ködszemergés von fertőt,
fölötte holdvilágtalan, szürkés ég.
a város lidérces búrája felhők
rétegén tükröződő, vaksi kétség.
a félhomályból fagyhatáron ingó
ágak szondázzák, hasad-e a hajnal.
a zörgősre fáradt avaron nincs hó,
csak dérlepte fűcsomók kócos hajjal.

völgyzugokban csupaszon kuporognak
a rügyfakadásra kész cserjék. kissé
késik március, mint randiról szoktak
megjátszós lányok – elkoptatott klisé.
a mindenórás bimbók dideregve
érzik a tavasz sajgó ingereit,
de hideg hírek fújnak kikeletre,
türelem rózsát, békét nem terem itt.

borzongok, bár körülölel a paplan,
télvégi depressziómat takarom.
éjjel újra átforgattam magamban
a múlt kacatját, nem maradt, csak a lom.
malom-óra jár, üt felet, egészet,
őröli a hántolatlan ábrándot,
kerekek zúzzák, mi rég elenyészett.
redőnyrésen virradatnak álcázott

fényszennyezés a sarki utcalámpa.
cirkó dorombol, majd visszaszabályoz.
leng az inga. hajszálon függ, talán ma
dől el, éltet a holnap, vagy halált hoz.
a hold körtánca hol apad, hol árad,
egyre csak torlódik napok gondhalma.
előszele fújdogál új normának,
parttalan a jövőtlenség borzalma.

helyzet van, amit szorongva szemlélek,
bár némi unokázás is jut nekem.
önkéntes karanténban teng test-lélek,
mélymerülésben talán kibekkelem.
tavaly ilyenkor rajtam nehéz súly volt,
de máig nincs b tervem, ha kisiklik
random sorsvonatom. fordul az újhold,
nem látni még a pengevékony kiflit.

eskarita2022. március 13. 10:17

Márciusi dal

Hold ON. Kitartás! Hol vagy március?
Ébredő zavar vált álmodó közönyt,
a lány a házból mégis rám köszönt…
Úr fakó kalapját tépi kerge szél,
Hold OFF. Késlekedsz! Hol vagy égi fény?

Hold ON. Kitartás! Hol vagy szép tavasz?
Kamu plakát hirdet négy évre jövőt,
míg ölbe görnyedt, zörgő vállain
februárunk hordoz fészbúknyi panaszt.
Hold OFF. El ne késs! Hol vagy égi fény?

Hold ON. Kitartás! Holdfény arcaink,
hamuszín karikák szemeink körül,
aki nem gyászol, szinte már örül,
csak a gyerek rajzol Napot, barikát.
Hold OFF. Ragyogj fel! Hol vagy égi fény?

Hold ON. Kitartás! Hűvös lett megint,
míg valaki éppen jobbról balra int,
más balról jobbra, s Kelet és Nyugat
súlyos tenyér alatt keres kiutat.
Hold OFF. Ne vessz el! Hol vagy égi fény?

Hold ON. Kitartás! Drága március,
cinke-éneked küldd jó magasra fel:
akad itt, ki még veled énekel,
és fészket rak talán majd a rab remény.
Hol vagy? Bújj elő, jöjj el égi fény!

Kipy2022. március 13. 09:50

kikelet

túl hideg a napfény. nem maradhat.
nekem oly meleg kell, mint szeretet-
teli töltött kalácskák nagymama
által sütve, s mint gyermek ehetem.

túl meleg a hold, s fénye felperzsel,
így csupaszon fekszem a sötétben.
faluhatáron túl már nem mehet
a didergő ember, kit föléltek.

ébred a világ, fagynak a rügyek,
s rekedt, vagy didergő a kis trilla.
megbolondult, a március gügye
fagyokkal él, s ki élne az kihal.

negyvenkilenc2022. március 13. 09:14

Árapály

Kedvesem, légy te aranyló napom,
s én fényedben fürdő ezüstszín holdad,
sugarad ha lanyhul, átvállalom,
s izzok mint nap, míg fáradalmad olvad.

Kedvesem, légy te selymes tavaszom,
míg engem ősz kerít, színes levelű,
de rabul nem ejthet, kitavaszodom,
enyhet adni néked, te csillagszemű.

A szép március szeptemberré vénül,
napfényből holdfény lesz egy hűs éjszakán,
s ki amint adott, aszerint kap vissza.

Én tudom, benned a jóság háza épül,
s ezer kalász serdül lelked tavaszán,
én holdam s napom, földem fényed issza.

955kondoros2022. március 12. 23:16

Kondorosi K. András

Ezüstfényű éj

Honn vagyok újból
kisebb Hazámban.
Szikrázón ragyog
fekete fákon
a hold ezüstje.
Varázslatos kép,
szentségtörés most
minden moccanás.
Ezüstfényű éj,
a csönd is vigyáz,
lábujjhegyen lép.
A szívemen jár.

1111112022. március 12. 19:44

Pocsai Piroska

A Hold árnyékoldalán

Tátongó szájjal áll a sátor,
kíváncsi nézők sorát várja,
út porát veri nyári zápor,
benn csalogatva szól egy hárfa.

Tódul az érdeklődő népség,
helyet foglalnak a székeken,
-nagy érdeklődés,semmi kétség-,
zene játszik az érzéseken.

Kezdődik a móka, kacagás:
tűzkarikán szaltózó tigris,
majom parádé,lóugratás,
bűvész kezében színes pikszis,

libbenő szoknya futó lovon,
biciklin pörgő-forgó kutya,
szórakoztatás magas fokon:
vonul az egész retyerutya.

Csörgősipkás bohóc ráfeszül,
cintányéroz,harsogva nevet,
-noha hold árnyékoldalán ül,
s őriz számtalan léleksebet-.

verbal2022. március 11. 23:44

Üres ház

Alkony szállt a téli tájra.
Az öreg Nap most megpihen,
Megmártózva a semmiben.
Sokszor volt már- és lesz ilyen,
Ez ma mégis más, azt hiszem.

Eljött az emlékek éjszakája.
Sehol egy lélek, kutya sem ugat.
Hideg holdfény járja már az utat.
Nem tisztelve zárt kapukat,
Egy ablakon besurran, és kutat.

Súlyos a csend idebent.
Az óra megállt, a kályha kihűlt.
A falak fogva tartják a végtelen űrt.
A polcokra már összegyűrt
Bolyhos, szürke paplan terült.

Se ismerőst, se idegent
Nem látott rég e szoba.
Az ágyon gondos kéz nyoma.
A falról hencegőn néz oda
A múlt kétszínű mosolya.

Itt áll minden, őrizetlenül.
Az egykor becses, apró tárgyak
Már nem kincsei e világnak.
Hátrahagyott útitársak.
Békésen sorsukra várnak.

Pirkad már kint; az idő repül.
A kertben egy fa rügyet fakaszt.
Egy pék valahol tésztát dagaszt.
Azt idő új napot hoz, újabb tavaszt.
De már nem hozza vissza ugyanazt.

horla512022. március 11. 20:49

Márciusi szonett

Hideg lepel a márciusi hajnal.
Álmos szemekkel búcsúzott el a Hold.
Fénye megfakult, a felhőkbe karolt,
végül elosont reménytelen arccal.

Éji köpenye szertefoszlott nemrég.
A Nap fázósan és reszketve ébred.
Meleg mosolya, amely mindent éltet,
még csak halovány, felidézett emlék.

Házak tetején a szél szinte nyargal.
Máshol kóborol, mint egy pajkos kobold,
kinek játszótér éjszaka, és nappal.

Tavasz közelít… Jó illatú esték.
Színek születnek, felpezsdül az élet,
s újra szárnyalnak felettünk a fecskék.

S.MikoAgnes2022. március 11. 17:12

Márciusi holdfényben

Márciusi faggyal
dacolnak délcegen,
fürdőznek holdfényben
felhőtlen éjjelen.
Tizenegy cseppecske
a sejtelmes fényben:
örömhír lelkemnek
frissen, hófehéren.
Bókolva szellőnek
ártatlan csillogón,
kis hóvirágcsokor
szemem simogató.
Tünde szépségeknek
örömmel köszönök,
ékei kertemnek:
kikelet hírnökök!

RGyongyi2022. március 11. 12:51

Holdfény-vallomás

Egy márciusi holdfényes éjszaka,
két ifjú andalogva sétált haza,
körbeölelte őket a csendes éj,
csak úgy, mint az elfojtott szenvedély.
S a vallomás, mely akkor köztük dalra kelt,
belülről fájdalmasan így énekelt:

Ne szeress kérlek engemet,
nem érdemlem meg a szívedet,
hidd el, engem szeretni nagyon fáj,
s mellettem rád csak szenvedés vár.

Ne szeress kérlek engemet,
mert csak összetöröm a lelkedet,
megváltozni én már nem fogok,
csak a saját vágyaim után futok.

Ne szeress kérlek engemet,
mert magam sem tudom, mit tegyek,
más mit érzek, s mit gondolok,
de erről vallani neked nem fogok.

Ne szeress kérlek engemet,
ne rakd rám ezt a terhedet,
a sors esélyt nekünk nem adott,
vessük el a gondolatot.

De ha majd újra szép szemeidbe nézek,
csak az fog érdekelni, amit érzek,
s ha szenvedéstől nem menthetem meg a lelkemet,
kérlek, hogy majd akkor szeress engemet!

TrG.GiGi2022. március 11. 11:37

Ezüst Március

Ezüst folyó ömlik át arcomon,
Elrévedek réges-régi harcomon.
Hol minden csupa rém és magány,
Vígaszul csak a hold ragyog reám.

Képek villannak, halál suhan a fán,
Riadtan bújtam oda hozzád talán.
Reméltem a bút más váltja fel,
Március majd vígasz dalt énekel.

Elkergeti lelkem sötét telét,
Átadja nyugtató melegét.
Dér még ki-ki ül fűszálra néha,
Újjá születik az élet rajta!!

Melinda892022. március 11. 11:31

Márciusi bál

Aki meleget várt mára...
Lefagyhat a keze, lába.
Ó március, tavasz hírnök!
Eltévedtél, tán nem is jössz?

Zord szél fújja minden részem,
Téli érzést hozza nékem.
Fázik az én testem, lelkem,
Csalódásom kieresztem.

Minden télen egyre vágyok,
Hogy jön március barátom
Nem csak születésem hónapja,
Melegnek ígéretével lelkem nyalogatja.

De néhány hosszú esztendeje már
Bús, dermedt lelkem fagyban áll,
Az évnek e szeszélyes, harmadik haván.
Mondd hát, tavasz hercege, meddig várjak rád?

Majdnem feladtam a vágyam.
De megtaláltam a választ.
A melegben akarsz lenni?
A pokolba le kell menni!

Ördögökkel cimborálva,
Melegedik már a lábam.
Lángol már a püspököm,
Itt leledzni kész gyönyör.

Levetve a téli ancúg.
Eladtam már lelkemet.
Erkölcsöd most ellenem zúg?
Süvítsd másnak hideged!

Aki meleget várt már,
Jöjjön velem ördögbálba!
Garantálom eleget,
Testére a meleget.

Föld közepe tájékán,
Űzött vadként járom már.
Köröttem a tam-tam szól,
Patás lábak zaja dúl.

Vasvillákban botladozva,
táncolunk lent a pokolban.
Szarvat is tán növesztek?!
Hideg van még tinektek?

Nézd mit tettél március,
Elűztél, ide ne fuss!
Máshová nem mehetek,
ha vágyom a meleget.

Ott a táncok hevében,
Gondolatom elmélyedt.
Vajon rosszul csináltam?
Ki rója fel hibának?

varadics2022. március 11. 09:53

Szeléné görög-örök bája, s bajos dörgő intelmei

1.

Fagyra hagy sírjon március, ha holdfény táncát járja,

mert, hisz ő Nüx a kacér, a gyöngy, Khaosz hű leánya,

Aithéri tavaszi szellők közt, végtelen égi-sudár sugára,

ott halk, ó távolba vetül az éjji-világfi, Martius királyra.

2.

Hélioszra ébred lass' a hajnal, simul a felhők bájos ránca,

jégdunnái közül ki-ki bujkál Hémera, napkoszorú orcája,

s sarjad, dér-kél az élet, Hüpnoszi szomor-álmos oltára,

múló tél tornácán, így pilled-éber-él vidám-kék forgácsa.

3.

Igéző tolmács sergő madárraj, lop' neszre röpp' a vágyra,

fel-fel sejlik az Oneiroszi holdfény, arany éd' pirkadat árja,

Lám Érósz dallal üdvözöl ím, s Gaiát és Tartaroszt imádja,

kincs ózon-illatpárna, olvad szét a reggeli, hűs-derűs pára.

4.

Hívogat Tartaros életvize, szapora csermely súgó folyása,

mi elönti a szívlelket, kábít gyöngéd ártatlan ész-varázsa,

s ha Usasz, tán épp bolyongva széttekintne, e gyönyörű tájra,

mily kedves-keser üde-tiszta, békés magyar-ugar ó Hazánkra,

...

Bíz remegő lélekkel figyelne most, csonka kis honunk, nagy szomszédjára,

hol halhatatlan félelemmel tel' rezzen a szív, Zeusz rettentő villámló szavára,

ki, bár Olümposzán Eriszre, Ponoszra, Thanatoszra erővel ég-éber-vigyáza,

de óva-inti gyarló emberfiát, mert Árész, Hádész s Apollón is őt szolgája.

Epilógus:

"Ó Athéné rázd meg Aigisz pajzsod, szállj szent bagoly, mindünk oltalomára!

Mi hűen kitartunk békét bízva, hogy Métisz sem marad, ott Istenek közt magára.

- Hisz tudd Szeléné örök őrző, társ mindenek fölött, a végtelen harcok dacára. -

Ó Athéné rázd meg Aigisz pajzsod, szállj szent bagoly, mindünk oltalomára!"

judit.szego2022. március 11. 05:36

Jeges március

Fagyott rügyön madár dalol,
vaslánc végén kutya csahol.
Kémény füstöt hány az égre…
Mikor lesz már meleg végre?

Mikor nem lesz itt már vírus,
s hol van a régi március?
Virágzó fák, langyos esők,
zöldellő lágy búzamezők?

Nyugalom mikor lesz végre
Kiev felett…, s csend és béke?
Meddig patakzanak könnyek,
fenyegetnek sugár-szörnyek?

Hinta meddig leng üresen,
meddig tart még a türelem?
Ember állatként menekül,
s a robbanás nem csendesül…

Fagyott rügyön madár dalol,
vaslánc végén kutya csahol.
Maszk alatt, avagy maszk nélkül,
várjuk Istent, míg megbékül….

Adriana2022. március 10. 23:26

Márciusi nóta

A napsugár ha tudna
Éjjel - nappal itt maradna.
Nem bújna felhő mögé
Nem válna közömbössé.
Mikor ránk nem
Csak te rád mosolyogna.
S mikor a nappal éjjelbe borulna,
Miránk belőled
Az ő fénye áradna.
Nem rólunk
Ti rólatok szólna.
Fényed alatt többszáz lélek
Teszi fel a kérdést e hideg éjjen
Vajon miért létezem?
Ahogy nézem
Ezer csillag az égen
Végtelen
Mint a te s az ő szerelme..
Együtt ébren
Együtt minden éjjen.
Nem látlak a ködben
De jól tudom hol vagy.
Örökké együtt
Bár sosem válhattok eggyé.
De nincs az a homály
Mi hitem elfedné.

ereri2022. március 10. 22:00

Kora tavasszal

Kis lámpásait
égre hinti az éjjel
- s őrzi mind a Hold.

Kriszti122022. március 10. 20:51

Ez a mostani március

Március idusa lengeti a tájat,
lángra kap a holdfény, bár a szíve fáradt.
Vérvörös udvara hirdeti kínjait:
Ráhel siratja fiait és lányait.

Bánat-könnye csordul megannyi anyának,
imát zokognak a mennyei atyának.
Fénylő csillagok gyúlnak reményt sugallva:
egyszer szép nap virrad, csak a jelen csalfa.

Hol van most az Isten? Hol van most az ember?
Kifordult a világ,s bűne, mint a tenger.
Hol nem kell fegyver és béke van a szívben,
Shalomban fürödve, ott lakik az Isten!

szilagyijulcsi2022. március 10. 19:48

Szilágyi Julianna : Holdtitok

Egykor ő ragyogott fenn az égen,
mikor apró lényként,
egy távoli világból, a szülőcsatornán ideértem,
s teszi ezt azóta is szüntelen.
Mert nincs emberfia, ki bűntelen,
de mikor a nap trónol az égen,
képtelen ösztöneit féken
tartani. Halmozza a gondokat,
tereli a figyelmet,
vakító lámpák fényétől terhes szobában
vár másoktól kegyelmet.
Ám a Hold mindent lát.
A létezés szemtanúja némán tép le az emberről
felvett álarcokat és ruhát.
Méltóságteljesen világítja be a mélységesen
színtelen égboltot.
Ha látszólag nincs is semmilyen viszonyod
vele vagy létezése minden este eljövetelével zavar,
látványa a csillagok közt mégis magasztos és pazar.
Nyári este, mikor a tücskök muzsikájától volt hangos a világ,
a réten ontotta illatát ezernyi virág,
kérdések fogtak kezet lelkemben.
Társ híján céltalan bolyongtam kertemben,
válaszokat keresve. Látva tévelygésem,
fénykezét vállamra tette s én titkaim sorolni kezdtem néki.
Életem azóta is kíséri, együttérzőn nézi.
Istenem! Ha beszélni tudna!
Megtudhatnánk végre, hogy a másik is csak ember,
hogy szeretne közelebb kerülni magához, csak nem mer.
Nem ismeri az utat,
mások életében ítélkezik és kutat,
végigrohan az életén,
nem gondolkodik saját működési képletén,
féli a Holddal érkező éjjelt, mert nem lát,
nem veszi észre, hogy sokan tartanak már előtte lámpát,
világítják lába előtt az utat…
de ő mégis inkább mások életében ítélkezik és kutat.
Közben a Hold türelmesen lenyugszik és érkezik,
a világ meg továbbra is szüntelen vétkezik.
Titkait rábízza a Holdra éjjel,
Ő pedig vigyázza csendes bölcsességgel.

klippelagnes2022. március 10. 13:36

HOLDFÁZIS

Világít a Világ éjjel,
Szerelemnek szerenádja,
Macskajaj hallik a kertben,
Vágyad Telihold már várja.

A Holdnak nincs saját fénye,
Csak a Napét veri vissza.
A Föld körüli keringése,
Világítását szabályozza.

Lelked Holdja hogy változik?
Fogy éppen, vagy pont növekszik?
A holdfázis Újholddal kezdődik,
A Nap a túloldalon világít.

A Hold s a szíved megtelik?
Vagy éppen elfogy reggelig?
Hogy elő jön-e rajtad áll,
Rajtad, ki a Földön áll.

Holdkórosan bolyongsz éjjel?
Túlfűtött vagy tele kéjjel?
Csatát vívsz megint erénnyel,
Szeress szívből! Játssz a fénnyel!

Hopp a Hold eltűnik,
A Nap mögé elbújik.
S mi végtelen világunk,
Útját ismét bejárjuk.

Szabina.Gajdos2022. március 9. 22:18

Éjjel-nappal tavasz.

Elmúlt a tél, beköszöntött a tavasz,
elkezdődött az életben egy újabb szakasz.
Az arcot még simogassa a hideg szél,
amit útravalónak adott a hideg tél.

Mikor a nap kipillant a felhők mögül,
közbe a csiripelő madárka felettünk repül.
Sétálva a réten láthatjuk, hogy a természet "csodás",
minden évben akad egy kis változás.

Este kint, mikor felfigyelünk a csöndre,
és lássuk, ahogy a holdfény lenéz a földre.
Gondoljunk arra, milyen szerencsések vagyunk,
hogy ismét épségben zárult le a napunk.

ozoltan972022. március 9. 19:01

Merengés

Sétálgatok lágy patak partján,
hűvös szellő suhan rajtam át,
tűnődőm sorsomon aggódva,
miért is születtem eme bolygóra.

Este van, az erdő hangja néma,
szemem előtt vannak a csillagok,
rajtam egy kopott parasztgúnya,
felettem a holdfény csak úgy ragyog.

Kellemes ez a március hava,
éppen rügyezik sok száz fa,
folytatom az utam hazafelé,
lelkem búja immár a múlté.

Battyogva a földes úton,
bátorságom egyre éberebb,
Teszem, amire én vágyom,
A sorsom most már nemesebb.

vassirenmargit2022. március 9. 17:56

Március
Minden tavasz, el hozza a szépet,
Szívünkben az örök reménységet.
Virágok, fák újra éledeznek,
Hátuk mögött hagyva, a hideg fagyos telet,

El jött a március, örülnünk kéne,
Mégis az emberek, egyre jobban félnek.
Napsugár ontja, száz ágra sugarát.
Bár most a , számunkra fagyos a nagyvilág
Selymes levegőben, háború füst terjeng
Mindenki tudja, volt már ilyen régen.
Fájó emlékek újra vissza térnek,
Anyai szívek megint össze törnek.

Kell hogy legyen! kell egy új kikelet,
Mi dobogtatja az emberi szíveket.
Délibábot lesni, forró napsütésben,
Sárkányt eregetni, márciusi szélben.

Tulipán szirmain, méhecskék repkednek,
Fecskék a gólyák is, lassan vissza térnek.
Hisz ilyenkor mindenhol, be indul az élet,
Mert a március mindig, véget vet a télnek.

vassirenmargit2022. március 9. 17:54

Holdfény
Gondolataim, egyre messzebb járnak
Némán gyönyörködöm, a fénylő hold sugárban.
Hosszú utam során, meg pihenni térek,
Nem is hallgatom, csak a csend beszédet.

Lágy szellő simogat, átjárja testemet,
Csakis a csend mi nyugtatja lelkemet.
Néha egy madár, riadtan fel reppen,
Én meg ábrándozom, a fénylő hold tükrében.

Mintha a csillagok, életre kelnének,
Csak tudnám, valyon miről is beszélnek
Talán elmúllásról, kik odafenn élnek,
Vagy örök szerelemről, mik idelenn köttetnek.

El is szenderülök, álmodom talán?
Hold fénnyében látom, a sors könyvem lapját.
Kíváncsian nézem, mi lehet még hátra,
Csak hogy a, lap már vége felé járja.

Egy utolsó szikra de, az is meg égetett,
Rémülten ébredtem, el szállt a reményem.
Nem tudtam meg semmit, mi volt tovább írva,
Bár még egy csalódást szívem már nem bína.

Zaklatott a lelkem, kitől is kérdezzem,
Egész nap aggódom, mi lessz a végeztem.
Várom hogy a nap, végre véget érjen,
Hold fényben reményem, újra vissza térjen.

Megint álmodom de, már fel ébredtem,
Már nem is érdekel, mi van a sors könyvben.
Úgy történik minden, ahogy meg van írva,
Az utólsó lap úgyis, el visz majd a sírba.

AndokVeronika2022. március 9. 12:51

Hóvirágszirom reszket a csendben

Hóvirág szirmot rezget a szél csendben
Csillagfényt szóró fagyos sötét éjben.
Fenyőfák között a domb tetejében
Sápadtan ébred a kerek hold éppen.

Hóvirág szirmát magányosan nézem.
Háború dúl most nem is messze innen...
Itt új tavasz ébred mégis serényen.
Menekül az ember békétlenségben...

Hóvirágszirom csengettyűje rezdül
Holdfényben ragyog ártatlan fehérül.
Skét kéz fonódik imára a csendben:
Uram, tégy békét világban, szívekben!

Cirka2022. március 9. 09:37

Holdfény, március

Az éjszakák hűvösek,
az utcák még füstösek,
bár sétára csábítón,
fénylik a hold biztatón.

Meglóbálta lámpását,
megpengette hárfáját,
kelj fel már tavasztündér,
vár rád egy virágfüzér!

Csillogó selyemkendők,
a szakadozott felhők,
mutatnak pár csillagot,
felettünk egy színpadot.

A kikelet kertjében,
kabátom a szekrényben,
emlékem mind megszépül,
lelkem kalandra készül.

Ébredezik a tavasz,
fecsegi a kis patak,
lágy szellő fúj örömet,
még lúdbőrző bőrömnek.

Halk dallamát hallgatom,
kitárom az ablakom,
fényes éji reménynek,
márciusi holdfénynek.

Pappagnes742022. március 9. 07:29

Március

Elmondom, mintha a lelkem suttogna,
Március az év egyik legszebb hónapja.
Madárcsicsergős, tavaszi csoda,
Nevét a római Mars istenéről kapta.

Elmondom, mintha szívem szólna,
Ébredezik a természet, Vége a kopárságnak, a lehangoló szürkeségnek.
Varázslatos növények a holdfényben rejtőznek az állatok párt választanak
S költöző madaraink újra hazatérnek.

Elmondhatom,
számos esemény, történet fűződik március nevéhez.
A Nemzeti nőnap, a Békéért Küzdő Írok Világnapja
S megannyi ünnep.

Elmondhatom,
Magyarország Nemzeti Ünnepe,
Március 15-e a forradalom és szabadságharc kezdete.
A Pilvax kávéház Petőfi, Jókai, Irinyi és a márciusi fiatalok törzshelye.
E fiatalság szívében hordja az országot,
E fiatal politikusok, írok szíve fellángol.

Elmondhatom,
Március 21- e a költészet világnapja.
Elmondhatom,
A költészet örök, amíg lesznek embereknek leírt szava, képzelete,
Addig él az emberiség költészete.

Erdossandor2022. március 8. 18:48

Hadak ura

Holdfényben fürdik az erdő
tavasz dalát halkan súgják,
beborítja szürke felhő
messzi hegyek büszke csúcsát.

Szárnyas, tüzes ifjú legény
márciusnak névadója,
tekintete olyan kemény
tüzet szór a szemgolyója.

Hadak ura büszkén lépdel
róla szól az ősi rege,
baljában serleget emel
tavasz terményivel tele.

Végre elmúlt a hideg tél,
hát megszületett a tavasz,
mindenki örül most ki él,
ím nem hallatszik már panasz.

Vihar2022. március 8. 17:52

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Jula602022. március 8. 10:45

Márciusi holdfényben

Álomképeimben ujjong a kikelet,
erősödik a fény, pattognak a rügyek.

Sétálok a friss illatú hold nyomában,
de felettem nem lebeg dolgos szárnyas szárnya.

Madarak, itt vannak, ezek vasmadarak,
kik készenlétben süvítve gyakorlatoznak.

Háború tombol a közeli határban,
minden percben születik az árva.

Menekülők küszködnek a léttel,
éhséggel, hideggel, kimerültséggel.

Barázdát húznak a könnyek, törnek a lelkek,
mivé lettél március, iszonyúan félek.

be.jozefina2022. március 7. 22:37

Tavaszi akrosztikon

𝙈egint tavasz szele leng
Át a bokrok s fák alatt,
𝙍ügyet bontó nóta zeng,
𝘾inke trillázza a dalt.
𝙄de-oda szálló lepkék
𝙐dvarolnak egymásnak
𝙎 gyorsan tova szállnak.

𝙃oldnak andalító fénye
𝙊lyan csábítóan hív,
𝙇ehet dacolni ellene,
𝘿e elgyengül minden szív,
𝙁eltekintve tiszta égre,
Éke ő az éjszakának,
𝙉𝙮omában angyalok szállnak.

Katkamano2022. március 7. 17:23

Homlokomon a hold

Ha holdat ível álmosan karomba,
ecsetvonásokon kel át az est,
vörösbe hajlik arca rám ragyogva,
törölgetem, de mindig újrakezd.

S ha kezd, reményt virágra csókol, oldva
amit ma Mars kiolt Plútó felett.
A Nap-tükörnek egyre több a dolga,
sötétbe fordult, megfeledkezett.

Mi nem felejt: a vér, megint kiontva.
E háború sem észszerűn esett.
Tavaszra vár bolond, ki majd kimondja,
ha homlokom holdfénye elveszett.

(S hogy áld vagy öl Hádész? Amíg kiosztja,
találjon életet ki megrekedt!)

Katkamano2022. március 7. 16:17

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Jeffyta2022. március 7. 13:51

Március

Hahó!
Ébredj természet,
Március van itt a tél vége!
Fordulópont érkezett életünkbe,
Többet lehetünk végre napon,
Mint holdfényben.
Ébredezik lassan a táj,
Tova tűnnek a hideg éjszakák.
Lelkünk is melegszik jöttöddel,
Szerelem illata kerül a levegőbe.
Dalra fakad minden kis madár,
Így köszöntik a tavasz első hónapját.
Oh mily csodás!
Szinte érezni lehet az élet illatát!
Búskomorság messze száll,
Mosoly ül lassan minden orcán.
Elő bukkannak a vidám színek,
Felöltözteted lassan a vidéket.
Jöttödet nagyon vártuk mind,
Nem csak a természet ébred,
Hanem vele együtt mi is.
Szívünk repesve várta érkezésed,
Hiszem a vidám fordulópont
Te vagy az évben!

Smen2022. március 7. 13:22

Tavasz planétája

Távolból látszik a hegyek hósipkája,
a folyók üvegén apró repedések,
március rálépett a jégre és a vizek
felharsogtak:
„A télnek vége!”
Hold elkísérte a madarakat,
délről küldött gólyákat, darvakat,
hogy az első napsugárral,
csuda muzsikával
daloljanak a pacsirtákkal.
A Nap köntöst adott a fákra.
Zöldbe öltöztette és sárgába,
pirosat festett a szirmok hegyére,
feldíszített mindent ünneplőbe.
A tavasz az erdőt is bejárta,
vadakat etetett,
bokrokra varázsolt színeket,
fűzfák sárga barkaágán
megpihent.
Március kibontotta a természetet,

- az ember gonosz természete ellen
semmit nem tehetett. -

1952.02.092022. március 7. 09:26

Kelet felöl

Kelet felöl hűvös a márciusi szél,
Azt kérdezem, ami történik :miért?

Hozza a felnőttet, hozza a gyermeket,
Nem tudom amott vajon mi lehet...

Tavaszodik, kibújt rég a hóvirág,
Mivé lett ismét ez a szép világ?

Sötét éjnek leple alatt romokat taposva,
Hold fénye ne mutassa, ne tapogassa.

Tankok árnyékában szöknek,menekülnek,
Sírnak, de nagyon reménykednek.

Vissza hazájukba ők mikor mehetnek?
Nem, nem akarnak élni idegenben.

A jó Istent arra kérik legyen Béke,
Legyen béke, legyen már végre vége!

Jerzsi2022. március 6. 21:28

Örökre

"Telihold fénye
csillan szemedben, mikor
engem ölelsz át..."

Egy holdfényes tavaszi estén
Sétáltam a tóparton,
Te arra jártál engem keresvén,
Megálltál ott, a fahídon.

Néztük egymást szótlan, titkon,
Az est varázsa itt maradt,
Langyos szellő a titkod sejtvén
Simogatta meg arcomat.

Sok apró csillag hunyorogva
Megsokszorozta önmagát,
A tó tükrében felragyogva
Gyönyörű lett e csillagvilág.

"Szép esténk van" - szóltam szelíden,
"Valóban az, miattad szép" -
Súgtad fülembe, s én megcsodáltam
A válaszoló szép szemét.

Te közel hajoltál, és megcsókoltál,
A sok kis csillag már mosolygott,
Kibújt a Hold egy felhő mögül,
S teljes fénnyel ránk ragyogott.

Megállt az élet egy másodpercre,
A szívem nagyot dobbant, bizony,
Azon a gyönyörű márciusi estén
Beléd szerettem ott a hídon.

Azóta sok március múlt el,
A híd is leomlott, összedőlt,
De azt az első csókot, estét
Nem feledem, az összeköt...
...örökre.

enikohalasz2022. március 6. 21:15

Márciusi hold

Lomhán kúszik az égre, fel,
valahol messze
a láthatár peremén,
csókot dob az illékony estre,
míg, mögötte szendén
az esthajnalcsillag,
pislogva oson az éj egén,
megpihen, én várlak,
köröttem lágyan zenél az éj,
hangjai lopakodó árnyak,
beterítenek mint szép remény
áthatóan,
míg szívemben a lét halk szimfóniája
életre kél.

Csend van, a márciusi éjben
idegen ablakok mögött pislant a fény,
távoli otthonok melegében,
más lélek, talán aludni tér,
nézem és míg rám veti fényét a hold,
bőrömön az osonó szél,
kezed lágy mozdulatát idézi,
ahogy lassan hajamhoz ér,
mindenkor.

Hallod?
Idekint, már motoz az éjsötét,
várlak,
a fenyők rejtekéből egy bagoly húhog,
mégis,
furcsán alszik minden
a víz, a nád, a csillagok,
és az áttetsző fényekben feltűnő arcodat nézem,
jöjj, vártalak,
örökre Hozzád tartozok.

sweven2022. március 6. 20:28

Te meg én, na meg a szerelem.

Ülünk a holdfényben, egymást figyeljük
két sötét árnyék, ennyi látszik bennünk.
A hold világít, a szellő ringat, az eső elszált már,
csak mi ketten, te meg én, pont annál a kis tónál.

Tavasz van, még a fák nem rügyeznek,
március végén talán újjászületnek.
Akkor is itt leszünk te meg én
addig véled, míg én nem vagyok vén.

Mire megvénülök, téged én elhagylak,
nem lesz már Hold, március ők is felhagynak.
Felhagynak az összes feladatukkal,
ők sem fognak már élni bánatukkal.

Azért hagylak majd én el,
mert egyszer szemed már nem kel fel.
Tudod, hogy nem bírnám nélküled,
ezért csak szívemben őrzöm szerelmed.

VaradyEndre2022. március 6. 19:34

Várady Endre

Álomcsapda

Holdvilág fényútján
szállva, messze, messze.
A létem túlpartján,
álmot sző az este.

Testem mélybe süpped,
csak szívem húz vissza.
Énem éjben lüktet.
Fog az álomcsapda.

Álmom, felvillanó
létem tükörképe.
Száll az élet súlya,
szertefoszlik végre.

Feléledve aztán,
jön a néma reggel.
Álmokat kergetve,
búsan ébredek fel.

Yetisz2022. március 6. 14:37

Furman István

Holdfény tükre

Meg dermedt a fagyos levegő a márciusi éjben.
Nem a csend sziporkázik, odafent a magas térben.
Vas madarak repülnek dübörgő szárnya csapással,
pirosra festve az eget, tűzcsóvával.
A vadászok éjszakáján a holdfénye elsötétül.
Elindul a gyilkos hajsza a túlélésért, bár ez nem
egy könyvben leírt történet kalandja, itt történik
a jelen véres tavaszában.
Sírokban nincs meg nyugvás, békére a holtak nem találnak,
hazájukért harcolva sorba tűnek el, múltjukat hátra hagyva.
Édesanyák könnyezve keresik a választ,
miért kellet megtörténni ennek a gyalázatnak.
Se szó, se könny nem segít a hit maradt a remény,
hogy ez a borzalom minél hamarabb véget ér!

Eci2022. március 6. 13:06

Poór Edit

ÉJI VARÁZS

Csend ült az éji tájra,
Tengernek morajlása,
Halkan ritmusát adja,
Esti romantikának.

Holdfénye beragyogja,
Víztükrén arcát látja,
Úszik a hullámokkal,
Égen a csillagokkal.

A tengerpart sétányán,
Sétál egy csinos leány,
Szerelmére titkon vár,
Ő sietve jön hozzá.

Az ezüstös fénysugár,
Ölelkezve fonja át,
Kettőjüknek árnyékát,
Mely örökre eggyé vált.

Debrecen, 2022. 03. 06.

Tubimarti2022. március 6. 09:37

Szabó Márta
Tavasz kezdetén

Tavasz kezdetén látom - jő Március!
Kitekintenek a födből az ibolyák,
Én is újra éledek, ha látom a nap fényét,
Én úgy szeretem a tavasz illatát.

Szerelmes vagyok minden virágba,
Melyek kedvemre nyílnak ki sorba,
Ekkor pulzál bennem is az élet,
Zöld fátylak borulnak a fákra.

Alvó álmából ébred s megszépül a táj,
Visszavágyik a fény a szürkeségből,
Amit ellcsent tőle a télnek árnya,
Mennyasszonyként hozza vissza ő.

S díszbe, pompába öltözteti magát,
Násznépei a csicsergő madarak,
Felölti legszebb ruháit a kerteken,
Fénysugara egyre csak szalad.

A házak előtt jácintok ringnak lágyan,
Nárciszokat fújdogál a szél,
A fák ágain rügyek fakadnak újra,
S kiteríted a tavasz pázsitszőnyegét.

-Jőjj ó, jöjj Március!
Hozd nékünk napfényes ragyogásod,
Fehér felhőid, kék tóban járják a táncot,
S minden arc feléd emeli fejét.

Íme éjjel sem lesz álmos a világ,
Hisz' hodfényednél új szerelmek lőnek,
Titkok, vágyak és remények,
Benned mind - mind életre kelnek.

2022.03.06

Törölt tag2022. március 5. 20:30

Törölt hozzászólás.

AsztalosT.2022. március 5. 19:37

Fényem

Sötét télben portömb testem,
mint a hideg, kietlen hold,
fakó, fénytelen és halott.

A Te fényed, ha rám ragyog
s vonzani kezded lényemet,
tompán tükrözöm Fényedet.

Holdfényem, bár silány-fényű,
de világít a homályban
fagyos álnok éj korában.

Látható lesz mi járható,
hol a kerülendő veszély,
ki a jó és ki a kevély.

Napod fénye még oly távol,
de melegsége simogat
s lassan tűnik az iszonyat.

Immár Közeledsz holdamhoz
s ébred veled alvó fényem:
Március van! Élet légyen!

Holdfényemből napsugár lett,
ébreszthetem az életet,
mert itt a szép kikelet!

HalaszZ2022. március 5. 18:25

Megváltoztunk

Márciusi hideg éjjel,
Baktatok a hold fényével.
Nem jó most egyedül.

Tompa a fény, ködöt szűr át,
Hová tartok? Senki sem lát.
A lelkem sírva hegedül.

Az érzéstől nem szabadul,
Megcsalták! Ezt húzza vadul.
A jóslat most beteljesül.

Utolértél. Nézel szótlan,
Könnyedben a holdfény csillan.
Megváltoztunk, gyökerestül.

Halász Zoltán

Mlizoka_332022. március 5. 18:25

Árva gyöngyök

Márciusi éjjelen a hold fénye ragyog,
Eközben egy árva lány az erdőben vacog.
Nem tudja már bánatában mihez kezdjen,
Menedéket keressen, vagy virágokat szedjen.

Egy fa tövében talált végül éjszakai szállást,
Hol meggyújtotta apró kezében lógó lámpást.
Egy kósza könnycsepp gördül le az arcán,
Mosolya évek óta nem tűnt fel az ajkán.

Piszkos ruhájával letörli könnyeit,
Zsebéből előveszi ezüstös gyöngyeit.
Szeme világa rögtön homályossá válik,
Hűvös éjszakán teste, de főleg lelke fázik.

Édesanyjáé voltak azok a gyöngyök,
Egykor nyakláncot formáltak eme kis gömbök.
Ez az ékszer nyújtott megnyugvást a lánynak,
Akárcsak madárdallam, az erdei fáknak.

A holdfény gyengéden simogatta arcát,
De a lány így is hiányolta rég elveszett anyját.
Felnézett a sötét égen táncot járó holdra,
S egy pillanatra fátylat borított minden gondra.

Lepillantott kezében pihenő gyöngyeire,
S a rajtuk csörgedező hullatott könnyeire.
A kis gömböket zsebébe csúsztatta,
S élete idejét alvással múlatta.

irenfi2022. március 5. 14:35

Márciusi varjak

Márciusnak holdfényében,
Kintól vérzik a fájdalmunk,
Éjt és nappalt, alá téve
Rabul ejti, szép világunk.

Háború, dúl - nem Szentige,
Otthonok dőlnek romokba.
Ágyú, dörren - nem rügy, fakadt
- Tavasz hírnök, hát hol maradsz!?

Mezőn,réten, árnyak hada,
Puska-golyók, csata zaja.
Apák, fiak, kik elestek...
Árván hagytak sok gyermeket.

Élet fáján - ősi rügyek,
Oda haltak, honnan jöttek;
- Nyíltak volna szép életre,
Lélekléptű békés létre.

Rusnya való, torzult világ,
Már átlépett minden határt,
Jó Istenem - légy bírája,
Minden hazug pillanatnak.

Hűvös az éj, túlélést él
Élet kincsünk, sátántól fél;
Füstfelhőkön, fájó percek...
Varjú, kárál - halált éppen.

Legyen jövőnk,
mind(nyájunknak),
Szép világnak kezet nyújtva.
Tavasz vár Ránk, kelő fényben,
- Igaz győzzön - minden szívben!

Iratabjorak2022. március 5. 11:30

Március

Márciusban kezdtünk el járni,
kéz a kézben, egy-egy csók,
korán esteledett, kezdtünk fázni,
a lépcsőházban kellemesebb volt.

Jártuk a szerelem iskoláját,
későn mentem haza, ő ott lakott,
a holdfénynél összegyűrtem ruháját,
a kezem elindult, mindent hagyott.

Áprilisban már szeretők lettünk,
megtudtuk milyen jó együtt ágyban,
még évek múlva is őt imádtam,
pedig, már mással éltük életünk...

Batáry Károly

liketorn2022. március 5. 10:58

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

volvolia2022. március 5. 10:00

Csendélet

szirmot bont a Csönd,
szélkacaj csupán, suhan
épp át a pusztán

tétova Tavasz
csábítása ravasz, mi
szép most tündököl

márciusi Nap
aranyban, nárciszok mind
kalapban - velünk

örül a Lélek
a Nap melegének, csak
ülünk a Csöndben

kortyoljuk a Lét
kétes perceit - s egünk
Holddal megtelik

betakar Fénye,
álmot-hozó Béke - bár
jönne már végre!

Joodyyy2022. március 5. 06:16

Tavasz hajnala

Az elmúlt tél, nyomot hagyott bennem,
Még nem talált békére szívem, lelkem.
Ha lehunyom szemem, látom az arcod,
Itt vagy szellememben, hallom a hangod,
Látom mosolyod, mi erőt adott nekem,
Míg élek, megőrizlek a szívemben.

Már felolvadt a hó az udvaromon,
Elillant a jégvirág párkányomról,
Enyhül a szél, mi simogatja arcom,
Egyre erősebbnek érzem a Napot.
Madarak csicseregnek kora hajnal,
Nem didergek már a hóban, és fagyban.

Állok sírod előtt, s mesélek neked,
Én tudom, hogy hallod és értesz engem,
Nem hagyhatok teret az elmúlásnak,
Hiszek abban, hogy hamarosan látlak.
Ott leszel mellettem, a végtelenben,
Melletted nem leszek többé félember.

Hajnal van még, minden nyugodt és csendes,
Szótlan nézek magam elé, meredten.
Próbálok emlékeddel tovább élni,
Próbálom a hétköznapokat megélni.
Komor gondolatom hallom magamban,
Így köszöntött reám, Március hava.

Anael2022. március 4. 19:45

Tenyeremre szállt a Hold

Szürke öltönyben érkezett az este,
sötétlő üstökét vállamra tette.
Ajkamon hagyta kormos jó-éjt csókját,
s nyitott előttem, édes álom-portált.
Ringtam a végtelen tücsökzenében,
lidérc nem moccant, sem démoni lények,
árnyékuk mégis felsejlett az égen,
mellkasomra ült a félelemérzet;
mikor halovány szekerén Szelénét
az égboltra húzta két hófehér mén.
Lassan, ezüst sugársáv-pásztába vont,
s a tenyeremre ereszkedett a Hold;
és láttam hold-tengerek viharában,
lebegett ezer holdbuborék-pára,
holdsárgán reszkető tajtékot ömlött,
holdkráterek fölött is átözönlött -
aztán, a Hold szétfolyt ujjaim között,
de hold-cseppet nem hagyott maga mögött;
egy aprócska hold-szem spirált körözött,
lehullt a földre, a fénye eltörött.
Egy régi balkonon, remegve álltam,
láng-nyelvet szisszent Khimaira vulkánja.

hzsike2022. március 4. 17:12

H.Gábor Erzsébet
Márciusi éj

Lelkemben trillázó szólamok.
Ragyog a hold és a csillagok,
s úgy szórják fényüket szerte szét,
ahogy a nagyanyám szép mesét
hintett rám, azért, hogy álmaim
messzire szálljanak szárnyain.

Várom a tavaszt, a jégtörőt,
s álmodom most is egy szép jövőt,
ölelve gyermeki múltamat.
Rövid az életünk, elszalad,
de amit megéltem, drága kincs,
nem adnám semmiért, ára nincs.

Gazdaggá az tesz, hogy itt vagyok,
szabadon élhetek, írhatok.
Mit nekem, arany, vagy drágakő,
imádott világom tágra nő,
amikor vágyaim ablaka
kinyílik, s ragyog az éjszaka.

Ajkamon szórügyek bomlanak,
s verseket vajúdnak szép szavak.
Örömmel tölt el, ha adhatok.
Alkotás lázában rab vagyok.
Gyönyörű börtön ez, létmese,
s én vagyok hálatelt részese.

Istentől való ez, jól tudom;
vigyázva terelt a jó úton,
s kitágult véle a láthatár.
Az álmom valóság mára már.
Ünnep, ha nyílik a szóvirág,
kelyhében elfér a fél világ.

FariZoltan2022. március 4. 16:18

Holdfény.

Csendes holdas éjjel
az ember nyugalomra tér,
Addig a másik ,kemény harcot vív.
A holdnak fényében.

Van aki lövészárokban
védi hazáját,
Van akit a holdsugár is
magával ragad.

Vannak kik céltalan
bolyonganak a hold sugarában,
Egy kis fényt lopva
az élet másik oldalára.

Van ki párjához igyekszik
tiltott csókot lopni.
Van ki párját hagyja
ép elveszni.

Mágikus ereje van
a hold sugarának,
Van aki élvezi
van kit félre vezeti.

A holdsugara alatt
lopódzik a hajnal,
És ami az éjjel történt?
Reggelre csak emlék marad!

A hajnali holdfényt
felváltja a nap,
Sajnos csak a nappalt világítja meg,,
Mert a rossz mindig rossz marad,.

Ahogy a nap váltja a holdfényét
Úgy változik a világ,
Derűre -Boru jön
A nap sugarát mindig is
holdfénye váltja fel !

farkasgabor2022. március 4. 15:58

Márciusi holdfény

Márciusi éjjel sötétlik az erdő,
magas várnak tornyán pici ablakok,
lelkem fénylő tüze pislákol szememben,
csillagporos égen néma angyalok.

Hűvös a Hold fénye, kőre jeget karcol,
fájdalmas és fagyos, mint a téli szél,
torony pereméről csak felfele nézek,
mélyben ágyúk szólnak, embersereg fél.

Füst ölel sok könnyet, nehezek a felhők,
egyre több az angyal s lelkük ott pihen,
szomorúság, bánat, gyászba fúló sírás,
özvegyek és árvák szomszéd földeken.

Hegyek-völgyek mögött házak, falvak égnek,
mindegyikük széle csupa sírhalom,
táncot jár a harang, elmúlás kongatja,
ha elalszom remény, rólad álmodom.

FariZoltan2022. március 4. 15:35

Március

Március az Április
előtere, változó hónapok
előszele érintett meg
a tavasz kikelete.

Szeretem a tavaszt a zord
változó napszakával,
Mert tudom, hogy ez egy
új év kezdete máris.

Új rügyek pattognak
a virágok meg nyílnak,
Eljön a kikelet nap is csak pereg
A nap sugara simogatják arcomat.

Március az új élet kezdete.
Zöldül a határ,
Játszanak a nyulak.
Kergetik egymást
Hisz itt a tavasz!

Kedves Március
Te tél búcsúztatója,
Te vagy a nőnapnak is a csalogatója
Te vagy az évnek is nyíló hónapja.

Szeretlek Március
mindennek ellenére,
Hogy néha havat is
zúdítasz ép a nyakunkba.

Meg ne feledkezzünk
Volt nekünk egy telünk is!
Mit te Március
Temeted a telet is

motajaszmega182022. március 4. 14:52

Angyalszekér

Füstölgő csészeperem araszán
Sündisznó régi asztal tetején,
A tél legsötétebb tavaszán,
Kezem a zuhatag velején.

Rengő dobogó folyama megapad,
A mutató nem mutat semerre,
Mégis zörög a metró a pad alatt,
Az öreg hölgy is szóért siet tekerve.

Horpadt térdben összeforr a csont,
A küszöb, mint csatatér előszobája,
Velőidben összeér minden pont,
Patika-kép, a doktor beteg szabálya.

Megdermedt gejzír a fövenyóra,
Végeidben nyüzsög a por,
A lakmusz sem tér nyugovóra,
A gyökerező, kit torzít a kor.

Madárbőr, ami sosem létezett,
Csak a tolla hullott határokra,
Ilyen hát az időgépezet,
Mely foszlik front-arányokra.

A pad még ott telepszik, rothadva,
A szemcséket szellő vezeti el róla,
Lélekben visszatérnek rohanva,
A tiszta, áradó béketóra.

A hátad mögött csöpög a pára,
Az ablakon csak a nyoma marad,
De előtted a víz csak árad,
S az origó, még mindig nem halad.

Az óra közepe hirtelen megbillen,
S a zsivaj részecskéidbe árad,
Senki nem mondja majd, hogy el innen,
Mert a szellő, ha sír is, sosem fárad.

Beérve látom, hogy a csésze üres,
Fénysugár villan a fogantyún át,
Érzem már, hogy valami tüzes,
Szétnyitom kezem, mert kitört a gát.

P.M.2022. március 4. 14:08

Hideg a Holdnak fénye

Hideg a Holdnak fénye
fegyverek táncba kezdenek,
kisgyermek sír anyja ölében
szemükben ég a rettenet.

Feleség szorítja párját
keze kezében remeg,
megrakta létüknek zsákját
reggel majd útnak ered.

Hideg márciusi éjjel
ropognak a fegyverek,
sarokban öreg néne
imára kulcsolt kezek.

Erdőn át osonó léptek
álmosan susogó fenyvesek,
háborúnak ködjében
bont szirmot a kikelet.

dmcsabi2022. március 4. 13:13

Holdfényes éjszakán
Holdfényes éjszakán március idusán zengett szívemben a vágy.
Álmaimat kergettem, s közben elmerengtem.
Gondolataim kísérte a fantáziám űzte nagy szerű álmokat.
Életkedv az már a homályba veszett mint egy kiöregedett ,szív mely elveszett.Merre van az a bizonyos út ahol magamat végre meg lelem?
Ez a kérdés zakatolt kimerült öreg szívem kapillárisaiban.
Jaj hol a kegyes tavasz? Hol van az a melengető édes napsugarak bársonyos simogató érzése?
Már csak a szunnyadó gondolataimban.
Ősszülő halántékomon életre kelt egy kis ér és lüktetve jelezte az izgalmakkal teli álom képet.

szucsjudit2022. március 4. 12:22

Szirom lét

Szirom vagyok, illatos virág levélként s pompázva,
Egy vagyok, ki szirmot bont a világra,
Szirom vagyok, szemeidben megcsillanó holdfényes káprázat,
S leszek majd, egy szép március napon, a szélben földre hulló, virágnak virága.

Juliska2022. március 4. 09:58

ÉN MÁRCIUS

Jöjj kislány, pihenj a természet lágy ölén,
elmesélem neked, március kedves történetét.
Miközben lágy szellő, gyöngéden felborzolja hajadat,
s kacéran simogatja, mosolygós arcodat.

Itt van március a tavasz kezdete,
velem kezdődik a szép kikelet.
Újjá éled a csodás természet,
és a szerelmesek váltanak üzenetet.

Nézd a szomorú fák ágain beindul az élet,
bontogatják, sarjadó rügyeiket.
Nyílnak az első virágok: tulipán, nárcisz, ibolya,
közöttük a cicák, lustálkodva napoznak.

Amott látod a termőföldjén dolgozó embert?
Vetőmagot hintenek a földbe, termést várva későbbre,
amit majd learatnak időben.
És közben élvezheti a levegő, friss, illatát.
Helló március! Ők korán reggel, így köszöntenek.

Márcusi holdfényben táncolnak a bogarak s madarak,
hírűl viszik szerte a világba,
eljött a lányok - asszonyok öröm hónapja.
Itt a nők napja, erre vár a világban minden hölgy tagja.

dufmar2022. március 4. 07:39

A Föld férge

Márciusi holdfényben rezeg a gyöngyvirág,
dübörgő lánctalpaikkal tankok tiporják.
Sikolyokat hall, az eső meg ólomzápor,
bombáktól hasad a föld és kikel magából.
Ordítani kezd, orrcimpája dühtől remeg,
érző szíve törésvonal mentén megreped.
Láva ömlik, forró vér, hideg kővé alvad,
hamu hull az égből, felette nincs hatalmad.
Ha vágytál birtokolni kár volt, nincs tovább,
mérges gáz hordozza gyöngyvirág bosszúját.
Az élni fog, túl rajtad és romokon,
gyöngyvirágtenger nyílik a homokon.
Buja lesz minden, dúsan bő, örökzöld,
elvetette férgét az embert a Föld.

Julia_gall2022. március 3. 23:47

holdfényes március

nehezen dönt a tél,
menjen vagy maradjon
várom, hogy eltűnjön,
s a rügy már fakadjon

szóljon a pacsirta,
s a széncinege dala
ébresszen reggel
a rigófütty hangja

déli szelek fújnak
olvasztva a havat,
melengető napsugár
hozza a szép tavaszt

szerelmes szívünk
a holdfényben fürdik
ajkunk egybeforrt
lelkünk találkozik

szeretlek március
mindig reményt hozol
ilyenkor zsong szívünk
holdfényben táncolunk

mm572022. március 3. 20:59

Holdfény alatt

Küldj egy tollat a szárnyadból!
Leírni mindent, mit megéltem.
A fájdalmaim pillanatáról,
mikor a Holdat éberen, figyeltem.

A Fekete-tenger tintájával,
életem történetét írom.
Majd olvassák a csillagok.
Lámpás, nyári éjszakákon.

Volt egy hófehér lapom!
A tengerparton rá találtam.
Szúrós homokszemekkel,
rávéstem minden bánatom.

Forró és nedves homokon,
a tiszta soraimat láttam.
Történetem, akár egy dal,
amit csak énmagam dúdoltam!

Vártam, míg felvillan a Hold,
Néztem, mint kanyarog, az úton.
A szavak verssé változtak,
holdfényes éji koszorúban.

Egyetlen éjszaka, imája
Több ezer elteltek közül,
Arcom és tekintetem más volt,
Bús gondolatokba merült.

Én voltam az, holdfény alatt;
sírva, bús könnyeimet ittam.
Levarrtam lelkem sebeit,
hófehér boldogságfonallal!

BB122022. március 3. 20:14

Kikelet

Illatok melyek emlékeket idéznek.
Illatos virágok márciusi kikelet.
Harmatos reggelek.
Szívem is veled ébred.
Jaj, ó az én Márciusom!
Eljőni vél e még?
Érted dobog majd a szívem?
Kivirul mint a tavasz?
Március, reményekkel teli.
Hívogató, csábító vagy talán csak ámító?
Szívem várja, mint a nyíló nárcisz mezőt.
Virágokba boruló szellős dallamok...
Vajon egyszer eljő?
Az én kikeletem...

emonye2022. március 3. 19:10

Márciusi versmagok

Néz a Félszemű éjszaka,
Ragyogó szeme holdezüst,
Tekergő Múzsa térj haza!
Március bimbóra repülj!.

Ajkamon akár hóvirág,
A napfény érintésére,
Kinyílik derűs szóvirág,
Szép tavasz üdvözlésére

Elmém rétjén versfűmagok,
Hajtanak üde életet,
Soraim, mint madárdalok,
Trilláznak lelki éneket.

Versfecskéim gyülekeznek,
Agyam fészkére rászállnak,
Ihlet illattal érkeznek,
Behódolva a Múzsának.

Merengés gólyái jönnek
Csőrükben babagondolat
Keservesen sírnak, nyögnek,
Verssé szövik a gondokat.

Értelmem zöldülő gyepén,
Csírázik ritmus, némi rím,
Barka ágak puha testén,
Tavasz hintázik, élni hív!

Van lélek-zord és szív-hideg,
Jeges félelem: takarodj!
Kikelet-meleg, adj hitet,
Béke tavasza gyarapodj!

Néz a vérszemű éjszaka,
Hold szeme csupa könny és füst.
Lőtt versláb menekülj haza!
Hős március gyászol és küzd...

mama552022. március 3. 16:32

Márciusi kikelet

Tavasz legszebb hónapjában,
ébredő természet havában,
csicsergése madaraknak,
illatozó virágoknak.

Napfény ragyog délidőben,
éjjel a Hold az őrzője,
vigyázzák a kikeletet,
növényeket, embereket.

Előkerül ásó-kapa,
nyugvó földet fellazítja,
pislákolva ébredezik,
kis magoncot megölelik.

Óvják őket, melengetik,
hamarosan kicsírázik,
égre törő kis hajtások,
a lágy szellőben táncolók.

emonye2022. március 3. 16:04

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

marae2022. március 3. 15:51

Március elseje. Edzés után
Állok a nyugodt Hűvösvölgy téren
És most csak pislogni tudok bután.
Mint valami villámcsapás,
Ért el a hír, márciusi fagyban
A hóesés az arcomba.

A háború csapódik agyamba.
Párszáz kilométer messze
Ugyanebben a rideg holdfényben
Valaki most gyilkossá vált.

Te márciusi Hold, érzéketlen
Arccal, állsz az égen, könnyed
Csak az Isten látja, csak ő figyel.
Most, ebben az örök, hideg
Pillanatban, ma háborút visel
Két ország, és sok élet is.

Millió kis, létező valóság.
És erről milliárd ember
Tud, de csak áll most ezen az órán.
Testvére óráján csak áll,
Megtartva azt a két métert némán
Érzéketlenül, süketen.

Egyedül hagyja milliárd-néhány
Ember a többit. Itt vagyok
Egyedül, ugyane gondolattal
Te is itt vagy ugyanúgy itt
Mégse szólunk egymáshoz,az van csak,
Egyszerűen nem érdekel.

És egymilliárd ember magányos
Egy gonddal fejében küzdve
Egyre gondolva, tízezer város
Embere hagyja egyedül
A háborúval a másik embert.
Pedig most a világ együtt

Éli meg a háborút. Legalább
Most lehetnénk rá képesek.
Nézzünk egymásra, nézzünk igazán.
Ha úgyis egyre gondolunk
Miért nem beszéljük már végre meg?
Miért nem értjük végre meg,
Hogy együtt kell élnünk, csak így lehet

Túlélni az életet, ha
Nem egyedül próbálunk küzdeni?
Miért vagyunk sokan, hogyha
Így is hagyunk mást egyedül lenni?
Én meg a márciusi Hold
Csak ketten tudunk kommunikálni.

rrontheboard2022. március 3. 15:03

R. R. - Te hitvány

Andalító álom védőpajzsát fényszablyáddal sebzed,
Meggyűlölt az aluszó, kinek szobájába világodat csented,
Megvet még a felhő is, mi mögé kínos kéjed rejted,
Csupán csillagok csalfa csőcseléke csüng melletted,

Mi az a kráteres kósza átok, mi felszíned marja,
Szétzilált lelkiismereted tán testet öltött rajta?
Tétlenkedve tespednél fodros felleg-trónodon ismét,
Ha újfent védeni kéne drága magyar honnak kincsét?

Nem zengted az égbe vitéz márciusi ifjak versét,
Gyáván megbújva punnyadtál, míg a magyar népet nyesték,
Haldokló hősökre csak egy gúnytól izzó fényárt hánytál,
S vezekelni mégsem fogsz soha, ezt hiába is várnám,

Ne szennyezd Dunánkat kopott képed torzuló tükrével,
Őrölje arcátlan fényed szépét időknek fűrésze,
Hogy mikor magyarság mondája még elevenen lobog,
Ne legyen lélek se, kinek pezsgő emlékében mozogsz,

Ne szegezd orcámra sugarad, mi pesti vérre vetült,
Ne zúdítsd világod oda, hol egy nemzet sírja terül,
Hiszen hős honfik kardja nálad milliószor fényesebb,
Te hitvány; némaként ennél már nem lehetnél vétkesebb.

RudolfB2022. március 3. 14:24

Megnyalt könyök

Tegnap rózsaszín-vattacukor

felhőket láttál az égen.

Pedig be volt borulva.

Csak álltunk kéz a kézben

az eső alá szorulva.

Kinyújtottam a nyelvem,

- ez a perc most kétszemélyes -

majd naívan megkérdeztem:

Ez miért nem édes?



*



Tegnap úgy éreztem magam,

mint egy kihűlt bolygó:

forogtam a mikró tálcáján.

A nap, mint örök-mosolygó

égetett, az élet pályáján

keringtem, saját levembe főve:

kívül még pont jó, de belül

már rég túl vagyok főzve.

Vártam bezárva, egyedül,

a lét-kicsapódásra,

hogy nyomot hagyjak rajtad,

az apa-pótlásra.



*

Tegnap nem tudtam aludni.
Tollpárnámban megrekedt
szárnyalás volt az álom.
Az ágyam sem volt megvetett,
csak a szemrehányásom.
A párnámhoz tapadt egy fényfolt
azt hittem reménysugár.
Már nem emlékszem arra, ‘mi szép volt.
Az idő mindent kiretusál.
De Te jól aludtál.
Horkolásod sem zökkentett ki ebből.
Hisz Magadnak is hazudtál
az apa-fia szeretetről.

*

Tegnap még március volt,
ma meg viccnek érzem magam.
Tréfát űztél belőlem
s én fapofával, arctalan
álltam az esőben.
Leszakadt gombként gurult

a Hold, majd megállt egy tócsában.

Köd-hályog szállt le tükörszemére

a víznek. Sárga színű, ágytálban

pangó önarckép, kit estére

falakhoz szegelt pillantás tart.

És akkor már mindegy, hogy

benne vagy bele, de látod,

látod magad, azt ki térdre rogy,

és családnak nevezi a hontalanságot.

*


Sokat rágódom a múlton. 

De kezdi elveszteni az ízét
-
mint a rágógumi. Nyújtom,

oldom, de még tartja a színét.

Inkább lufit fújok belőle,

mert az elfojtott harag

visszaáramlott levegője

egyre csak táguló anyag,

ami végül explodál.

A hang-robbanás után

légüres csend exponál

maszként hordott bajuszán,

és a sok emlékcafat

a kezéhez tapad.

kevelin2022. március 3. 12:59

Szomorú március

Vakíton nagy hófehér szemekkel

Tekint ràm a hold ma este

Szomorú

Történelem a csillagàszatban

Az is kidolgozandó lenne

Hogy ne legyen soha hàború

Mert oly fàjjón vàltozik az ember

Nincs benne màr semmi kegyelem

Ha érdeke köti űt vàg rombol
Nincsen màr értelem

Mi van most ilyen filmet rég làttam

Véres a màrcius könnyben a szemem

Nézem a naptàrt ez nekem gyanús

Helyt adok a berzenkedés szónak

Ràm ront màr itt is van halljuk

Tavaszi szél fújdogàl màr télen

Februàrban jàr a màrcius
Naptàr mondja na jó eltévedtem

Nem sikerült nem vagyok én Isten

Vàrjatok csak korrigàl màrcius

Készenlétben csíkok mintàs pöttyök

Színesednek csomókban mindenfelé

Màr itt vagyok jövök

Életek halnak és újak születnek metróban

Alagútban jajgatva sírnak

Hàború kus ezt kérjük töled

Légy mosolyoktól dús màrcius

m.agnes2022. március 3. 07:05

Március

Tavaszra vár a csíz a pinty,
tavaszt dalol a cinke,
tavaszt cserreg a szarka is,
repülni vágy a pille.

Hóvirág kelyhe hófehér,
erdőt borító tenger,
napfényre dugja kis fejét,
bókolva, bűvölettel.

Tőzike gyöngye csilingel,
kecsesen ring a széllel,
tisztáson esti idillben,
mereng a holdsütésben.

Közel a távol, föld remeg,
repül a riadt sólyom,
szaggat az emlék nem heged,
halált repeszt az ólom.

Tavaszt remél a csíz a pinty,
tavaszt dalol a cinke,
tavaszt cserreg a szarka is,
életre éhes a pille!

azaleaszirmok2022. március 2. 23:59

A világ titka

Mit kellene tennem, mikor körülöttem minden jó elvész,
Egyedül a messzeség ígér távolodó, szép szavakat?

Mit gondolhatnék, mikor gondolataimat kimondják helyettem,
eltiporják az igazat,
arra úgysem kíváncsi senki

Hagyjatok magamra, reményt
ne adjatok,
míg lehetőség a csalódás

Úgy szorítasz sarokba, hogy azt
senki se látja
Némaságom feledésbe vitte hangom égszínkékjét

Nyertél. Vidd hát, egy darabját szívemnek
tépd szét
már rég lemondtam róla

Elszívtam az utolsó cigarettád, füstje úgy járta át a tüdőm, ahogy a gondolataimat járod

Félek, de ez megvéd tőled
megvéd, de
mástól is, mi kevésbé romlott

Vágytam a holdfényt, mely tudta, mi bánt
csak sosem
tudna úgy érinteni, mint a Nap édes sugara

Nem tudná úgy perzselni a bőröm
falhoz lökni
hogy lángja testemen járjon táncot

Visszatért a tavasz, de elhervad
a virágom
mert nem ígér csodát a március

Már nem hiszek az ígéretben, hiszen csak szavak lánca, lángok tánca, amíg le nem esik az álca

Lehunyom a szemem, te akkor is látsz
El akarok tűnni,
Bárcsak tehetném,
Akkor én a világ titka lehetnék.

El akarok tűnni,
csak tehetném
a világ titka lehetnék

eltűnni
megtenni
világ titkának
lenni

Arwen2022. március 2. 19:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

pbor2022. március 2. 17:24

tavasz bűvöletében

Márciusi éjjel felnézek az égre,
nincsenek ott felhők, ragyog bársony kékje.
Lassan halványodik a sötét palástja,
ahogy a Hold feljön égi pályájára.

Hány színe, arca van tavasszal a Holdnak,
legalább annyi, mint fénylő márciusnak.
Felettünk az égen vándorútját járja,
csillagok szép sora a hűséges párja.

Éjszakákon át ő más-más arcot öltött,
felhők mögött bujkált, majd fénylőn tündöklött.
Változik formája, ahogy napok telnek,
fényében a fák is furcsán integetnek.

Látható kiflinek, vagy nagy kerek sajtnak,
éjszaka a kutyák neki udvarolnak.
Ő egy nagy udvarral üzen nekik fentről,
ha megszabadul az őt őrző felhőktől.

Üzeni, hogy bizony nagyon messzire van,
hall-e földi hangot, hát ez bizonytalan.
De csak szállt az égbe, jó messzire felment,
kutya hangorkánnal az éjszaka megtelt.

Kezdetben a fagyos éjszakákat hozta,
sugara a havas tájat simogatta.
Ekkor a fénye még hideg kéken villant,
egy-egy jégvirágon amikor megcsillant.

Aztán megmutatta, ő a "Halak Újhold",
márciusi égen fényesen átúszott.
Langyos szellő fújta előle a felhőt,
küldött is a földre gyönyörű fényesőt.

Ahogyan az éj is egyre melegebb lesz,
egyre több szép virág köszönti a reggelt.
Van közöttük egy, mely a Hold kékjét hordja,
tavasz szép virága a csodás ibolya.

Így ér össze az ég és a földi élet,
együtt csodálhatjuk ezt a sok szépséget.
A tavaszi holdfény virágot csal elő,
tarkaságban úszik erdő és a mező.

Dora932022. március 2. 06:26

Forró Március

Régen volt ennyire feszült a világ,
Sok házban bevetetlen az ágy.
Holdfény szűrődik be az ablakon,
Kihűlt vacsora várakozik az asztalon.

Értelmetlen vérontás az egész,
Újabb hatalmi harc tárult elénk.
Puskazaj és ágyúdörgés zaja cseng,
Régen volt ilyen forró márciusban részem.

A sötét éjszakában csak a Hold fénye világít ránk,
Nyirkos, füstös levegőben menekül egy család.
Mindent hátrahagytak, amit építettek,
Ilyen gyorsan tud tönkremenni az élet.

Kérem a jó Istent, vigyázzon most miránk!
A világ ne kövesse el ugyanazt a hibát.
A Földön béke legyen és feltétlen szeretet,
Ne kelljen átélnünk forró márciust többet.

2022.03.02.

ferenczp2022. március 1. 21:47

Idus
Nem értem ezt a Márciust.
Valami nem stimmel
Olyan jóban vagyunk.
Mint Sztálinnal Hitler.

Mióta nem vagy velem.
Nappal a holdfényt bámulom.
Ha aludnék, a nap vakít el.
Hiányod sajgó fájdalom.

A napok gyorsan beestelednek.
A szerelmesek hajnalban kelnek.
Mikor a hold s a nap egyszerre van fent.
Te magasan szárnyalsz, én lent.

Sissy18672022. március 1. 17:56

Friss Tavaszi Szerelmek a Márciusi Holdfényben

Itt a friss tavasz megjött újra,
Beköszöntött Márciusis mostanra,
Előjön az új tavaszi szerelmek ideje,
A friss tavaszi szerelmeké, a Márciusi holdfényben!

Fiú és lány ki titkon egymást nézi,
Ez felnőtként sem változik már,
Így éli át ezt már minden korosztály,
Mert a szerelem már csak ilyen mindig!

De az új tavasz meghozza a beteljesülést Talán,
Az új , friss , tavaszi szerelmek életében is Talán,
A Márciusi Holdfényben Két Szív egymásra talál (Talán),
Két szív , Két Szó, egy gondolat!
Szerelmük most már egy marad!
Talán!

balagi2022. március 1. 17:52

Kiszámoló

Utolsó pár előre fuss!
Megjött végre a március!
Hóvirággal, ibolyával,
holdfényből font tarisznyával.

balagi2022. március 1. 17:50

Tavaszi mondóka

Utolsó pár előre fuss!
- kiált az ifjú március.
Versenyt fussunk most a széllel,
játszadozzunk a vén téllel!
Cibáljuk meg ősz szakállát,
holdfényből font tarisznyáját!

balagi2022. március 1. 17:40

A tavasz receptje

Végy egy hordó meleget,
zárj üvegbe friss szelet,
hóvirágot ,ibolyát,
néhány apró zúzmarát.
Madárdalt is keverj hozzá,
tetejére barkát szórjál.
Tegyed ki a Hold fényére
vagy március tűzhelyére.
Írd le ezt egy füzetbe,
kész a tavasz receptje!

(Pagi)

Aradi_Gabor2022. március 1. 16:31

Március holdfényben

Márciusban zsong a vér,
Hajad suhanása hozzám beszél.
Minden illat, körül megváltozott,
A föld egyre jobban szereti a napot.

Az énekes madarak is új dalba kezdtek,
Éltetve a fényt, benne a reményt, nem restek.
Változnak a hormonok, erőre kap az élet,
A megújuló ciklus varázsa mindenkit éltett.

S átalakul, kinyíl, virágzik a lélek is,
Vele jön a Szerelem, izzadós tenyér láz is.
S a lány jár, lép, szökell lába nyomán a tél tűnik el,
Tavasz jő rá, illatos, ó te ravasz cinkos, velem perelj!

Vizek áradnak, madarak találnak hosszú útról haza,
S mindent be és eltölt a tavasz szellős meleg dala.
Hónap végén az éji ég is leteszi szikrázó télikabátját,
Holdfényben ragyogva a tavasz csillagkendője kezdi meg táncát.

Minden változik, minden és mégis valahogy mégsem,
Mert te és én megmaradtunk ugyanazok egészen.
Lépj hát velem, lépj szelíden eme Márciusi hajnalon,
Holdvény s a kelő nap sugarai szeretkeznek most minden ablakon.

Ó Márciusi kikelet, te nagy bohó csodás átváltozó,
Gyere karolj s legyen táncunk mezőn s városon át száguldó.
Leveleid simogatnak, s mosolyod véget vet a fagynak,
Csókolj hát meg és örökké szívemben tartalak.

HRichard2022. március 1. 16:01

HOLDFÉNY
Esténként a holdfényben vagyok,
Keresem azt az embert aki vagyok.
Egy temetetlen halott ,ki a temetését várja ,
szivem üres , nincs ki táplálja .

Talán egyszer szerencsés leszek ,
És rám talál a szerelem ,
És akkor nem a holdfényben keresem ,
Hanem a napsütötte tereken .

orsiin2022. március 1. 13:57

Esténként

Esténként gyönyörködöm,
hogy mily gyönyörű a Hold
Hiába fogyatkozik, másnap
újra egész alakot ölt.

Bár én is ilyen lehetnék,
hogy egyik pillanatban már
Félig vagyok csak, a másikban
pedig újra csordultig a lelkem.

ikakovics2022. március 1. 11:06

HOLDFÉNY, MÁRCIUS

Holdfény, Március!
Ébredni kezd a világ.
Virágzik a sáfrány,
Terjed a remény,
És a hosszú tél után
Már kilátásban van
a feltámadást.

Március, holdfény,
De még hűvösek
az éjszakák.
Enyhe felhők
a mennyezeten,
de itt-ott kibukkan
a telihold, ezűst
fényével, tisztán
és kereken.

Mint tudjuk,
A holdvilág a napnak
fényét tűkrözi,
Éppen mint ember arcán
Az isteni kegyelem
Ha az ember megengedi.
Hát gyere kedvesem
E éjjeli sétára, ez év
Márciusának csodás
holdvilágába.

Titta2022. február 28. 21:59

Márciusi hajnal...
A mezőn ezüstösen csillog a hold,
mely, megtörik az érett kalászokon,
a szelet űzi két vásott kis kobold,
s teríti szét az esőt a vállukon.

Hajnaltáj felszáll az éjjeli pára,
illatos, és leng, akár egy füstgomoly,
susog a hűs légben egy madár szárnya,
anyját hívja sírva kis fülesbagoly,

S mint testvérét a fiú hisztivel marja,
lassan búvik a hajnali szürkület,
a tájat a Nap fénye betakarja,
csillogó harmat borítja a füvet.

Az erdők mélyén még ül a félhomály,
hajnal hűvösére kabátját dobja,
s visszaűzi az éj fényes csillagát.
hogy a tavasz illatával körbefonja!

De-Di2022. február 28. 20:55

Egy Magyar Hazáért!

Még mindig ott,
ott kiáltanak …,
szemük fénylik,
fejük büszkén
a magasban.

S mi, mi a lyukas
semmibe tévelygünk,
nagy, fennkölt szavakkal.
Oh, mi, mi nyomorultak!

2009. március 15 Nieuwegein
Balla Ferenc

196710152022. február 28. 19:02

LAKÓTELEP

Hold ragyog
házak rendje
lehelj rájuk
a magas éjben
annyira várnak
hideg sötétben
törpe óriás
óriás törpe
elnyel a semmi
elnyel a végzet.

Halál az élet
tébolyult álom
csend sír a téren
macska nyivákol
végtelen az éj
sötét az utca
semmibe nyílik
így kelünk útra
elcsügged lelkem
olcsó a vérem.

Élet kaszája
lendül a fényben
sír az autó
fél a sötétben
fekete fátyol
félek az éjben
elnyel a semmi
vak öleléssel
nem menekülhetsz
hamis a fényem.

Keresztfaerdő
ágain élet
tövissel sebzett
keserű sikoly
álmatlan álom
elillant mámor
hűs szemeidben
végtelen táncol
kicsordul könnyem
elnyel a szívem.

1946222022. február 28. 14:13

MOST IS AZ VAGYOK

Nem így akarok írni, keserű száj ízzel,
vagy üres aggyal, esetleg félszívvel,
van egy feneketlen, agyonfoltozott zsákom,
hozzá különleges remeteségem, magányom.

Ez a zsák tartalmaz, mindenféle kacatot,
koromhoz kötött régi holmit, vagy új kalapot,
ám minek nekem új kalap, régit sem hordom,
sokszor még ötvenéves ingem is magamra bontom.

Szép szavak mámorában, emígy játszadozom,
van miben belenyugszom, de néha lázadozom,
alkotói szabadságomba, fricskát nem engedek,
nekem is van játszóterem, hol boldogan élhetek.

Így írok én, néha bohókásan, vagy merítve,
régi emlékekbe, ahol belőlük leszek részegítve,
gyermekként már, olvasásba menekültem, oly jó volt,
sok történetbe beleéltem magam, elvarázsolt.

Betűkből alkotott szavak mámorába, így estem,
de nem elégettem meg, ebben a befőttesüvegben,
saját szavaimmal, ajtómat előttetek kitárom,
így megláthassátok, mily gazdag gondolatvilágom.

A leírt szavak, hullámok verte göröngyös partján,
hol kavicsokkal tobzódik a homok, ott a bandám,
képzelet világom, végtelen tengerpartján,
verseimmel művelt, termékeny lírai farmján.

Ott vannak, és jönnek oda a drága múzsák,
simogatnak, ölelnek, míg gyötör szomjúság,
adjátok már ajkamra, a tehetség csókját,
had vessek szavaimmal, egy lírai csóvát.

Ahol majd ezen szavak, a világot körbe ölelik,
majd minden gonoszt, hamist, jóba töretik,
ezen szavaim, szomjukat méltón csillapítják,
de nélkülük nem értem volna ezt, ők a múzsák.

Tetemre hívom őket, a gyönyörű nőket,
kik kikacagtak, vagy a régi szeretőket,
most is az vagyok ki akkor, előttetek voltam
én vagyok most is az, ki akkor álmodoztam.

-írta-Varga István-Barcs-2022.02.27.

IldikoSzegeny2022. február 28. 14:11

Ildikó Szegény

Drága Hold!
.
Drága Hold, oly szépen tekint le rám ragyogón,
Fény nyaláb át meg áthatol az ablakomon,
Melengetőn simogat bőrömön, karomon.
.
Drága Hold, fénysugarad szobámban elkísér,
Fenyő ág imbolyog, fújja langyos esti szél,
Kívánságom elfújja, szárnyra kap, útra kél.
.
Drága Hold, kora nyár estén ablakom tárom,
Nézd, ahogy fénye táncol éj kék fenyőágon,
Sóhajom halkan dalolom, szívből kívánom.
.
Drága Hold, ezer meg ezer fénycsillag ragyog,
Szeretném minden percet, minden gondolatot,
Szóban Neked elmondom, Veled boldog vagyok.
.
Drága Hold, hallod édes könnyező kacajom?
Könnyem mosolyogva pereg kerek arcomon.
Telihold, ha megszólalsz, kacagok hangodon.
.
Drága Hold, ecsettel felhőt távoli ponton
Narancsszín vászonra festesz a horizonton,
Vitorlás hajód lehorgonyoz félárbócon.
.
Drága Hold, Tejút ösvényen Te az egyetlen,
Körülöttem csillag galaxisa végtelen,
Felhő takar, nem látlak, ahogy Te sem engem.
.
Drága Hold, szépséged ragyog legfényesebben,
Vihar elült, víz színe csendes, szél sem rebben,
Éj párnám, hozzád bújnék egész életemben!
.
Drága Hold, álmomban jártunk csoda helyeken,
Hadd legyen a mienk a mély tengereken,
Vagy az elérhetetlen legszebb fellegeken!
.
Drága Hold, édes pihenést, elalvást várom,
Tücsök cirpel, halkan szól esti szerenádom,
Lehunyom szemeim, féltőn vigyázod álmom!

Barbi05022022. február 28. 14:07

Ökrös Barbara

Didergő vágyak

Zúzmara csipkézi az öreg fa ágait,
didergő madár trillázza vágyait.
Vágyik a tavaszra, egy melegebb napra,
mikor önfeledten kaphatna szárnyra.
Suhanna a széllel messzi vidékekre,
útja közben kacéran kacsintana kis cinkékre.
Szabad lenne, napsugár kísérné hű társként,
néha meg-megállna hűs patakok vizéért.
Míg szíve vágyait énekli serényen,
sápadt hold nyújtózik lassan az égen.
Fénye szelíden átöleli a madárkát,
az első napsugarakig csendesen vigyázva álmát.

AMSummer2022. február 28. 12:11

A. M. Summer

Kikelet

Mikor jön már újra a kikelet?
Nem maradhat örökre jéghideg
e táj, melyet szívünk vígan csodál,
ha a tarka rét nyüzsgéssel dobál.

Messze, hol a fák az égig érnek,
amott bújnak anyjukhoz a bércek
aljában a remegő őzgidák,
és várják, hogy nyíljon a hóvirág.

Havas örökzöldek tarkítják ma
a végeláthatatlan hegyoldalt.
A vadonban epekedve várják,
hogy a tavasz dalát játsszák hárfán.

S íme, eljő a tarka kikelet,
pillangók lepik el a réteket.
Kedvvel szállnak gombáról virágra,
oly bátran bármilyen magasságba.

FarkasG2022. február 28. 10:01

Farkas Gergely

A holdkóros

Sötétben ülök csak a hold világít reám,
hiányzik mellőlem a szeretett leány.
Kellemes szellő borzolja a hajam,
a telihold fényétől elakad a szavam.

Lassan de biztosan vágja át a felhőt,
kukucskáló sugarak ihletnék a festőt.
Nincs olyan ereje mint a büszke Napnak,
mutatja az utat a botorkáló vaknak.

Nagy levegőt veszek és bent tartom egy kicsit,
majd ugatok a Holdnak akármilyen cikis.
Néz rám a kutyám, nem tudja hogy mi van,
gondolja magában; "Nem hagyom annyiban!"

Már ketten tutulunk a világító gömbnek,
ezen kis akcióval vége van a csöndnek.
Anyámék fáradtan az ablakra tapadnak,
kiáltják is gyorsan; "Maradj már magadnak!"

Hirtelen jött parancsra behúzom a nyakam,
huncut pofát vágva nevetem el magam.
Bolond vagy te Gergő mondom én magamnak,
sose fogsz te felnőni higgyél a szavamnak.

Törölt tag2022. február 28. 08:44

Törölt hozzászólás.

Mandrake2022. február 28. 08:25

Ides of March ( Március idusán )

Csillagfényes éjszakán egyedül jártam az úton ,
A Holdfénye kísértetiesen ragyogta be a Házakat ,
Magányom magamba zártam ,
Nem volt társam csak a Márciusi éjeknek félhomálya ,
Nem volt velem , csak lelkem ragyogó szeretete ,
Szívem fiatalsága és frissessége ,
Szeretet és Béke volt kísérőm .

Valami elveszett bennem mélyen ,
Elvesztettem a kegyelmet ,
Elvesztettem a gyermeket , aki egykoron voltam ,

A Tavasz fuvallatai sem támasztjak fel többé ,
A rétek illata nekem semmit nem ígér ,
Nem súgja fülembe a reményt ,
Édes melege nem hoz mást csak gyászt ,

Márciusi Holdfény maradj még ,
Nem akarom a fényt még ,
Hadd legyen társam a Sötét ,
Fogd a kezem , ne engedj el többé ,

Csak te és Én ,
Szeretet szivárványunk ragyogjon mindörökké.

lejkoolga2022. február 28. 07:51

Lejkoné Kristóf Olga

Settenkedik a Hold

Settenkedik a Hold,
ruhája csupa folt.
Vöröslő hajnalon
kiül a hantokon.
A világ hezitál...
Borzalom szele száll,
nyomában a halál!
Örül a szakadár!
Gyermekek, öregek,
ropogó fegyverek,
reszkető félelem -
romok a négyzeten.
De az idő halad
s érkezik a tavasz.
Máskor ígéretes
március, képletes.
Hallatszik sóhaja,
szépség az óhaja,
új tavasza fakad,
de benne szív szakad.
Kékségét mutatja,
gólyáit kutatja,
szellő szárnyán halad,
borzolja a tavat.
Réteken andalog,
szórja a harmatot,
színekkel kápráztat.
Hiába alázat.

Madmi2022. február 27. 20:31

Misák Adriana

Útitárs

Ó Hold, kegyes!
Március éjben!
Ébredezik a kedves,
segítséged kérem.

Kísérd útját
pompás holdfénnyel,
szeretett hivatását
végezze ihlettel.

Ha elhagynád,
keresné útját.
Ember, te nem falhatnád
kenyerét, kalácsát.

Halványulva
közöld a Nappal:
vissza a hajlékunkba
kísérje mosollyal.

5367712022. február 27. 20:02

Vágány József

Március

Tavaszt hoz a mágikus
telet űző március,
rügyet bont és magot vet,
szél hátára felültet.

Újhold fénye világít,
szépségével elámít,
heverek a pamlagon,
régidőkről álmodom.

Bájával az újhold fénye
elcsábít, én ezt hagyom,
egy szerelem emlékképe
mosolyt fakaszt ajkamon.

A Nap sugara hajnalban
rám köszön az ablakban,
és elűzi az éjszakát,
csípős reggel harmatát.

A tavasz bontja zászlaját,
már lekerül a nagykabát,
kint megtelik az ámbitus,
jó, hogy itt vagy március!

horvat.ferenc2022. február 27. 19:36

D. Horvát Ferenc

Hazafelé

Csillagsárga éjszaka olvadt a fényben,
Ezüsteső verte a szürke pléhtetőt.
Csöndes utastér, fűtött anyaméh óvott a szélben,
S ahogy ájulni vágyó anyja a fáradt csecsemőt,

Rázta az út, ringatta a tükrön lógó kabalát,
Hogy alhasson már, csak alhasson végre.
Tolta az ablakból a pelyhet két szorgos lapát,
Egy törött Hold mosolya kúszott az égre.

Márciusi télben kergetőzött a négy kerék,
A sötétben összeborultak a fák az út felett
A motor búgása suttogta búsan a mesét:
Nem nőtt még fel az a szőke kisgyerek,

Aki egykor sofőr bácsi volt,
Mindenkinél ügyesebb!
Zörgött, turkált a játékos fiókban,
Olyan szuper kocsit keresett,
Ami még százzal is mehet!

Ennél gyorsabbat képzelni sem tudtam.
És, bár ellustult azóta a képzelet,
Százzal utazok most már bármikor,
Hisz felnőttfejjel sok mindent lehet.

Mikor még Isten szívében laktam,
Úgy hittem, minden átlátható,
De a világ baját sorsára hagytam,
Nem lettem erős, mindenható.

Hittem, hogy apám tartja a volánt,
Dacolva széllel, hóval, faggyal,
De most én ülök itt, és én száguldok vakon,
Az utamat keresve, kicserzett aggyal.

Útjelző karók a napok, életem egyre halad.
Bár ürül a tank, benzinem van még,
És valami legalább már irányt mutat.
Halkan osont mögém, mint az emlék:

A gyerekülésből csöndben figyel, irigykedve les
Minden mozdulatot, mint hajdani önmagam,
Csicsereg, bosszant, vigasztal, és szeret
Az élet mosolya, Máté, a kisfiam.

martarajna2022. február 27. 18:26

Kikelet...

Mikor újjáéled a természet,
Március hozza el számunkra a szépet.
Rügyek kifakadnak, a tavasz illata száll,
a hideg tél után mindenki ezt várta már.
Pezsgés indul, az élet új erőre kap,
hosszabbodik minden egyes nap.
A világosság kerekedik végre felül,
a sötétség a fény elől elmenekül.
Ahogy a Nap megvilágítja a Holdat,
csak úgy láthatjuk a holdfényt,
Ugyanígy hat lelkünkre a tavasz,
Megújul általa minden mi él.
A természet mássá válik, kivirul,
az arcunk a sápadtság helyett kipirul.
Adjunk hát az újjászületésnek esélyt,
Magunknak hitet, és örökké tartó reményt.

Cbia12022. február 27. 17:32

Félelmeink

Most már zuhanunk.
Március elejére virradó
Félelmünk teljesen- véresen,
A holdfényben élesen,
Süvít a rakéta röpte mellett.

Istvan19512022. február 27. 16:37

Fönt és lent…

Január, február azt mondják itt a nyár.
Ha nem is nyár, de jő a márciusi tavasz,
És arra készteti a megfagyott szántást,
Hogy gyújtson pipájára,
S máris gőzölög az Alföldem határa…
De mivel nem bíznak a márciusi nyárban,
Minden csendes lesz újra éjszakára.
Ha rátelepszik a csend, s a Hold ezüstös fénye.
Mert tiszta az ég, jól látszik a Holdnak,
A sötét borzas széle.
S mire rávilágít reggelre újra keményre fagy
Az egész természet.
De jön a reggeli márciusi fuvallat,
S megmozdul az avar, s bokor,
Hol a márciusi szél szalad.
A márciusi napfény arcod simogatja…..
És bőrödön keresztül a lelked
Szárnyaló vággyal a jövőre biztatja..
Hisz minden márciusban új helyére új áll.
És így dacol egymással a nappali március,
Meg az éjjeli Holdvilág….

Foldes1232022. február 27. 14:40

Tiszavirág borostyánban

Ohh, kedves Tulliám, hallod, égi dob pereg?
A kék felhők kárpitján, már hajnal fény hasad.
A holdfény szempilládról csillagként csepeg,
Míg a sarudat megkötöd, szívem megszakad
nyitott ablakomon selymes márciusi széllel
most beköszön a hajnal, párás csókja bársony,
édes orgona mézét, kéjjel lopta be az éjjel
bűvölök perceket, hogy jaj, kakas ne kiáltson!
Gyöngyházfényű fésűd szép liliom öledben,
sáfrányszín selyem ing, majd lassan betakar.
Hajad jázmin illata, most a lelkemig lebben
szívem dobog, dadog, nem rejtheti, mit akar.

Sebi2022. február 27. 13:17

A márciusi holdfény!

Tegnap kisütöttem négy tojást,
mind a négy tükörtojás lett!
Nem semmi,igaz?
A holdfénye is sütött
és én is! Hihetetlen,
már nem azért,mert Március volt,
hanem azért,mert a márciusi
holdfény a tükör tojásokról pont visszaverődtek,Kertész Imre,
Sorstalanság című remekére,
és a Saul fiára is!
Nem is kell mondanom,
egyből elsírtam magam a nagy meghatódottságtól!
Hiszen nem is igazi Magyar az,
aki nem így tette volna,
pláne egy spontán éjszakai
tojás sütés közbe Március havába!
Ja! És még zabpelyhet is
akartam sütni a nagy
meghatódottságtól,
meg mézes puszedlit
és fokhagyma levest.

GaborTunde2022. február 27. 10:57

Reménysugár

Már hosszabbak a nappalok,
elmúltak az éji fagyok,
éledezik a természet,
téli álmának vége lett.

De van, ki álmából nem ébredt fel,
hiába a sok intő jel,
hisz hatalma van az embernek,
mióta kezébe fegyvert vett.

Sötét felhők gyülekeztek,
mitől oly sokan rettegtek,
de ellene semmit sem tehettek,
mégis makacsul reméltek.

Remélték, ha jön a tavasz,
elhozza azt, ami igaz,
s az igazságnak győznie kell,
ebben hisz ma minden ember.

S aki nem gondolt másra,
csak szeretett családjára,
kis házára, otthonára,
naivul várt a csodára.

De a csoda nem jött el,
a háború, mi most elnyel,
s ők elvesztették mindenüket,
hátrahagyták életüket.

Kinek nincs már otthona,
holdsugár a lámpása,
vezeti az éjszakában,
menekülők lábnyomában.

Hosszú, rideg éjszakák,
azt gondolnád, nincs tovább,
de az égen ott a fény:
mindig van egy kis remény!

Amíg a Hold világít,
utat mutat, barátit,
melegít egy fénysugár,
mert van még szív, ki téged vár!

mord2022. február 27. 09:14

Holdam

Keringő táncot járok
holdsugaram fénye alatt,
csodálattal követem
az égbolton merre halad.

Ragyogó fényétől
világosabb az éji pátosz,
közelebb vonz csillagos,
végtelen univerzumához.

Bájosan libeg tovább.
Márciusi mosolyt öltött.
Gazdaggá tett, adott
aranyat, tiszta ezüstöt.

Fénynyalábja fényesen,
lágy éjszakával ölel át,
beengedem szívemig
táncos Holdam holdsugarát.

madaras2022. február 26. 20:02

Álomra várva

Bús éjszaka - kínoz a test baja, kábít,
benn, szívemen izzik a nappali szenny,
kinn Éj ura – Holdnak a fénye világít,
de ablaki függönyöm elfedi ezt.

Még kerget a sok kusza gondolat engem,
ám jó Uram érzi a vágyaimat:
Óvj Istenem, óvd hitem, oldd fel a vétkem,
imám megidézi az Angyalodat !

Elpilledek – és lehet - itt van az őrzőm
- így boldogan élem az álmaimat,
mert tisztul a lelkem a tegnapi szennytől
- ezt élvezi testem a paplan alatt.

Fény surran a hajnali ég peremére,
hűs reggeli szélben a kert zajosabb -
majd Nap feje bukkan a domb tetejére
- s már fény-keze színezi ablakomat.

… és hallom a dallamot - ágon a kántor,
csodás zene - harsog a csőr szerenád,
tavasznak az illata – érzem e mámort,
Jöjj március ! Űzd el a tél zavarát!

Sharkattak2022. február 26. 17:43

Sáfrány János

Kert

Éjszaka a kertben jártam,
nem kapáltam, nem kaszáltam.
Faház előtt ültem csendben,
az életről elmélkedtem.

Tücskök azok nem pihentek,
egymást váltva ciripeltek.
Közel mentem elhallgattak,
némaságot fogadhattak.

Küldetéssel születhettünk,
lényegtelen, amit tettünk.
Végén majd meg ítéltetünk,
sok évünk van, vagy egy hetünk.

Ha egyszer a jövőt látjuk,
megtudhatjuk ki barátunk.
Ki lesz társunk évek múlva,
s velünk lesz a közös múltja.

Ráleltem egy hóvirágra.
márciusi tavasz lányra
holdfénye meg ezüstözte,
ezért fejét lesütötte.

Megújulást hozza nekem,
szebb lesz megint az életem.
Erőt ad a jövő útján,
a szerény szépségét tudván.

piroska712022. február 26. 15:00

Horváth Piroska
Március galambja

Vérben hullt a földre február-hold fénye,
romjaira dőlt szét valahol egy világ -
dobbanjon ritmusban szívekben a béke,
reménnyel szóljanak ajkakról az imák...

... mert gyermek pilláról gyémánt-könnycsepp pottyant,
telihold vigyora nyomasztotta lelkét,
világnak bugyrában békétlen-üst fortyant -
most csend-meleg nélkül rója végtelenjét,

mint a semmibe fújt, árva pitypang-pihe,
sírdogál egyedül zsenge-lét szegélyén,
most dőlt rommá, porrá otthona és hite,
elvesztette anyját, apját is szegénykém,

talán a tavasznak burukkol galambja,
elviszi a békét, elviszi az igét,
ne hulljon a világ mozaik-darabra,
jövő-rügy borítsa olajfák tövisét,

szelíd galamb viszi március-hold fényét,
örvénylő felhők közt repül zsenge szárnya,
mandulányi szíve lükteti a békét,
smaragd-ágat ejt a megtévedt világra...

MikusBea2022. február 26. 14:54

Vámpír séta

Leszállt az éj, sötét és félelmetes,
Hűvös van, látszik minden lehelet.
Csizmám a járdán nesztelen,
A sötétben álló alakhoz közeledem.

Csak arcát világítja meg a sápadt hold,
Ajka mosolyog, szeme elvarázsolt.
Kezet csókol és érzem a vágyat,
Szemfogaim előtörnek, s nyitom a számat.

Kedvesem szemében a jól ismert félelem,
Jön a megnyugvás, hisz ismer engem.
Vámpír vagyok, az éj gyermeke,
S az ő szerelmese.

Vérét szeretném venni,
Nyakából a vért inni,
De ő int bájosan egyet,
Ez most a séta ideje.

Kéz a kézben indulunk útnak, az éjféli időbe,
Célunk, szét nézni a temetőbe.
Nyitva áll a megbékéltek helyének vaskapuja,
Nehéz szívvel, könnyű lábakon, át sétálunk rajta.

Kő angyalok közt kézen fogva,
Egymás lelkétől ragyogva,
Vámpír s ember két világ,
Szemtől szemben áll.

Fagyni kezd már, hideg az éj,
Március idusának előestéjén,
Meg kérdem szépen tőle én,
Lennél te is ilyen teremtmény?

Halhatatlan s fiatal örökké,
Nem érne soha betegség.
Ő megcsókol mélyen, szenvedéllyel,
Karol át és én harapom nyakát kéjjel.

Most tovább tart, míg iszom életét,
Meleg selymes, kicsit fémes, sós ízű vérét.
Majd megtántorog, szédül kicsit,
Felmér egy mély gödröt, egy sírt.

Utána felnéz a csillagos éjbe,
Mától meg kapta az örök létet,
Innen együtt repülünk, szárnyalunk,
Itt kezdődik a mi közös utunk.

2022.02.25.

MikusBea2022. február 26. 14:53

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

MikusBea2022. február 26. 14:52

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

hrotkoanita2022. február 26. 13:25

Holdfényes tavasz

Érezni már a tavasz illatát,
S egyre több madár énekli...
Az ébredés dalát.
Színek váltják fel a szürkeséget,
A lelassulás után jön a cselekvő élet.
A természet is álmából éled,
Gyönyörű újrakezdésre ez...
Minden évnek.
Új erővel lendülünk előre,
Hogy kitűzött álmainkat,
Elérjük ezen esztendőre.
S nap után jön az éj.
Beborít mindent a csillagos ég.
Összhangban világít velük a holdfény,
Utunkat végig kisérvén,
Hogy a mi fényünk is ragyoghasson...
Idén márciusban, mindenképp.

Tai2022. február 26. 13:12

Márcisui hold

Háborúra ragyog a hold,
megérkezik a március,
becsületünkön esik folt,
könyörög tépett káldeus.

Bombák hullanak szaporán,
kiirtják a tisztességet,
elnémul a hangos szoprán,
átadják a területet.

Egy népet szaggat a medve,
tépi őket kegyetlenül,
öldökölni támadt kedve,
nézi őket szenvtelenül.

Ráront gyerekre, asszonyra,
tombol őrülten dühében,
tavasszal jött meg étvágya,
az álnoksága rügyében

szárba szökött a gyűlölet,
örjöng a düh katonája,
megsürgeti a küretet,
beszakad a koponyája.

Gyilkolják a reménységet,
csak az erőszakban hisznek,
tiporják a szerénységet,
mocskos börtönökbe vetnek.

A vadállat bekeríthet,
testedben megnyomoríthat,
de nem ölheti lelkedet,
belőled nem kanyaríthat

hosszantartó cafatokat,
megalázhat, eltiporhat,
gyalázhatja otthonodat,
zsarnokságába taszíthat.

Nem nyerheti el szívedet,
legyűrheti a hazádat,
nem hódíthatja lelkedet,
megóv angyali áradat.

Mit Isten küld el hozzátok,
ha a véres fenevadat
megfékezni nem tudtátok,
hozzájuk szólhat imátok.

Ják, 20222 február 26.

Kiss_Istvan2022. február 26. 06:42

Kiss István - Nekem a március

Egy Holdfényes éjszaka volt,
Majd hirtelen beborult az égbolt.
Sötét lett ott, ahol fény volt.
Búval s bánattal teli napok.
Fogy a tintám, telnek a lapok.

Üdv néktek, újra itt vagyok.
Eltűnt felőlem az összes felhő.
Elfújta a márciusi szellő.
Megérkezett a böjtmás hava,
Felállni! Lépjünk túl, gyerünk tova.

Soha ne veszítsd el a hitedet.
Kibújik a hóvirág, közel a kikelet.
A márciusi ifjaknak kijár a tisztelet!
Férfiak, ne felejtsük köszönteni a nőket,
Hisz szeretni,becsülni kell őket!

MrMojoRisin2022. február 26. 02:15

Holdfény holdtöltekor

Idém március idusán,
alkonynak alkonyán.
Lázálmaim egy kedves lány után.
Folyton folyvást gyötörnek.
Petra irányába követnek.

Tán holdfénytöltekor,
akkor Petrám lágyan megcsókol szerelemtõl fütve
szívemnek szerelmes bókokat bókol.

PuhaPracli902022. február 25. 22:50

"Kósza poszméh döngicsél lomhán,
Nőszirom kel a tavasz derekán.
Földjét a nap olvasztja sietve,
Színes ruhát ölt a rég várt melegre.

Patak vizében vidra perdül vidáman,
S hallal érkezik a partra szájában.
Párja várja a meghitt fészekben,
Ott ég a nász kettejük szemében.

Madár húz át sebesen az égen,
Gallyacska lobog vöröslő csőrében.
Lassan de elkészül a takaros odú,
Lázasan csicsereg az újdonsült tojó.

Boldogan dobbannak a medvetalpak,
Vadul esnek egy felbolydult méhkasnak.
Tarka lepkét rejt az illatos aranyág,
Végre itt a Március ébredj fel világ!"

WagnerJudit2022. február 25. 21:30

Holdfényes március

Holdfényes az este.
Csuda szép az árnya.
Kutya nyög, a beste
Olykor unalmába.

Szippant éjszakába,
Már a tavaszt sejti.
Prédáját lakába
Aztán el is rejti.

A természet ébred.
Temeti a telet.
Végre újraéled.
Március rád nevet.

Egy padon pihenek.
Tapintom a csendet.
Közben felfedezem
A csendben a rendet.

Rügyfakadást fámon,
Bimbót a virágon
Zöldülő határon
Izzó holdvilágon.

Langy holdfényes este,
Üdvözöllek téged.
Csillagokat fest-e
Égre a te fényed?

Törölt hozzászólás2022. február 25. 20:32

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos olyan hozzászólás elhelyezése, amely figyelmen kívül hagyja a moderátor korábbi kérését.

Törölt hozzászólás2022. február 25. 20:30

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos olyan hozzászólás elhelyezése, amely figyelmen kívül hagyja a moderátor korábbi kérését.

MeszarosneMaya2022. február 25. 17:02

Álmok a márciusi holdfényben

Az év harmadik havában kinyílik a szép nagyvilág,
Beköszönt a csodás tavasz, szirmát bontja a sok virág,
Barátságból szerelem lesz, bárki lelki társra talál.
Magnetikus vonzerővel égi szerelem lel miránk.

A messze tűnő holdsugár álmaink rejtett útján jár,
Tündöklő arca igézőn néz le ránk, ül csillag fátylán.
A tengermély érzelmedet, muszáj lesz menten megélned.
Megáll a fájó pillanat, szenvedélyed ég a máglyán.

Felerősödik benned a vágy az összetartozásra.
S az újhold lehetőséget ad az újraindításra.
A szép, bús, de fényes holdfény, mint csöndes, rideg zuhatag,
Fényesen, s hidegen zuhan rá a szerelmes orcádra.

Március holdfényes éjszakáján tudsz nagyot álmodni,
Remélni a lehetetlent, érte áldozatot hozni,
Mert a tavaszi megújulás nagy energiát hordoz,
A természet újjáéledése sokszor sorsot fordít.

Március idusán, Pesten is sorsfordítók születtek.
A napéj egyenlőség ott bátor hősöket teremtett.
Az ifjak ilyenkor érzékenyebbek, nyugtalanabbak,
Lerázva bilincsüket, kézen fogva utcára mentek.

Tavasz virágával, szívvel fogadták a megújulást,
Micsoda nap volt az, szikrázón ragyogott a napsugár,
Majd e szikrázó ragyogást felváltotta égszakadás.
De boldog volt mindenki, mert érezte a szabadulást.

A holdfényes márciusban megálmodott furcsa álmok
Nem hoznak háborítatlan, reményteli boldogságot.
Azért az ember mégis áhítattal lesi a Holdat:
Hátha sápadt arca megmutatja majd az igazságot.

Atan2022. február 25. 16:19

Hamis holdfény

Kint, az éjszakában
holdfénydallamot
hozott felém a langyos
márciusi szél ...
Átjárt ez a dallam,
nem gondolkodtam,
hagytam, hogy lelkemet
szelíden ringassa az éj.
Csak ültem csendesen,
s befelé hallgattam én.

Azt mondta a hold:
fent lakom a sötét égen,
nagyon messze tőled,
holdsugarat ontok néked,
hogy láthatóvá tegyem
számodra a végtelen
sötétséget.
Ám te mégis vakon,
mint nyári bogarak a lámpást,
egyre csak a
holdfényt nézed.
A sötétségben lakom én is,
mint a létező összes minden,
és sötétség lakik bennem is,
csakúgy, mint az összes
mindben.
A sötét, miről beszélek,
honnan a bölcsek olvassák
a tanító meséket,
a kezdet kezdete,
hová legvégül visszatér,.
s elsöpör mindent
az enyészet.
Maga a sötét, nem oszlik el,
ott van minden fényben,
s én azért lakom itt az égen,
hogy mindenki rá nézzen.
A lét abszolút.

Azt mondta a hold:
a szemed megtéveszt,
kifordítja a valót,
a világból nem láthatsz mást,
mint holmi szellemképet,
elmédben csupán átutazót.
A sötétben belőlem szétáradó
fényt látsz,
pedig sötétség van bennem,
és nincsen saját fényem.
Szemeiddel a létnek
csak felszínét láthatod,
egyetlen képet,
nem az egész tárlatot.
S ha meg is nézed
egyenként az összes képet,
akkor sem leszel képes
felfogni a totális egészet.
A kép nem abszolút.

Azt mondta a hold:
csukd be a szemed,
és az összes érzéket,
haladj magadban befelé,
s figyeld a sötétséget,
térj vissza a gondolkodás
előtti állapotra,
egészen pontosan arra a pontra,
ahonnan a gondolatok
a tudatból feltörnek,
majd tedd azt,
amit a névtelen bölcsek,
egy gondolatnak se hagyj
pillanatnyi haladékot,
zárj be tudatodban
minden hasadékot!
Ott véget ér az álmod,
megszűnik az élet,
s a halál közti különbség,
leveted rabláncod,
s megérted halhatatlanságod.
Te vagy az abszolút.

vargaerzsebet2022. február 25. 15:23

Márciusi fohász

Ma olyan jó lenne
mindent széppé
festeni,
szavakkal.

Bolyhos pitypangsárgát
piros tűzzé,
zöldes-fény
alappal.

Eget tengerkékké,
horizonton
ragyogó
arannyal.

Reszkető holdvilág
békességét,
színezüst
dallammal.

Alvó csecsemőket,
ártatlanul,
rózsaszín
szalaggal.

Ma olyan jó lenne
köszönteni
leemelt
kalappal,

ki ölel, felemel,
és becéz,
dicsérő
ajakkal.

Mindenkit! Ki Ember
tud maradni
sebesült
tavasszal.

Gyulai19442022. február 25. 15:08

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Julgio2022. február 25. 14:54

Kikelet

Hóvirág bontja szirmait
Kopasz bokor rejtekében
Macska surran kertek alatt
Éji násza reményében

Róka szájában zsíros falat
A tyúkólat fosztja oly serényen
Holdanya fényes arccal
Mosolyog mint a mesékben.

Ébredj szépséges Kikelet
A medveszív is megdobban
Jöjj most te csodás Március
Tavasz halad nyomodban

Ébredj hát szép Kikelet
Éjszaka lángja rád nevet
Ezüst ösvény, forrás mentén,
Az élet követi léptedet.

A holdfényében, kis tisztáson
Lélek gyógyul, dob pereg,
Táltos táncol, tüzet csihol,
Búcsúztatja a zord Telet.

Szemeivel jövőbe réved
Csodákat lát, képeket,
Lágy szellő ölelésébe zuhan
Hoz magával ígéretet!

Nata2022. február 25. 14:53

-Csel-
Kint eső. Bent tavasz.
Kint villám. Bent panasz.
Cselt sző az idő.
Én itt vagyok. Te ott.
A vágy szárnyakat bont,
S veled leszek.
Kint sötét. Bent fény gyúl.
Felém puha kéz nyúl,
Csókolj meg, kedves.
Az eső csak esik.
A hold már nem fénylik.
Egyedül vagyok.
A magány nyomorult,
Az élet bonyolult.
Lehullt egy csillag.
A fény kialudt már,
Rád egy jó barát vár.
Együtt könnyebb lesz.

kee.oni2022. február 25. 14:00

Hajnali angyal

Elveszni benned:
Mikor befogad kerted,
S átölel kebled,
Szívem lobogó lángra gerjed.
Lelkem tavaszodban üvözül,
S a bantó világ is csendesül,
Ha szemem szép szemedben elmerül.

Ámít a látvány:
A fény a hajadba pásztáz,
S benne ezüst lovon vágtáz.
Arcod mint a holdsugár:
Fénye körbezár,
S nem enged.
Köröttem a világ is lebeg.
Testemen a melegség áthatol,
Mint lágy szellő az ágakon.
Mosolyod, akár a kozmoszon
Áthaladó égi gyertyaláng:
Világít a végtelen plafonon,
S én csak bámulom a verandán.

Gyomromban pillangók repkednek,
De szólni hozzád nem merek.
Végül mint a nap: felkel
Szíved lágy tavasza helyett,
A hideg tél újra perzsel.
S bársony érintésed helyett,
A hulló hó már puha ágyat vetett.

Én érzem....

Tordaine.Kata572022. február 25. 14:00

Megújulás

Ím eljött, itt van már,
Március, szelíden ébressz már,
Ó, ölelj át!
Mint színekkel tele mezőt,
Mit lágyan simogat enyhe szél,

Tavasz húrja zsibong tájon,
Reszkető verőfényben úszik,
Köntösét boldogan kitárva,
Ontja élénken, megújulva,
Fűszeres, vidám dallamát,

Megrészegülve napfényében,
Csak ragyog, csak nevet,
Sok gyönyör kél, integet,
Holdfény ezüstös udvarában,
Álomba ringatja hideg telet.

Orsos58_Gyorgy2022. február 25. 13:41

Március

Olyan furcsa a hideg, s olykor langyos a szellő
Simogat, s majd meg fagyaszt egy
Serdülő kankalin virágot!

Pedig olyan mint egy csalfa nő!
Néma ő, a tavasz elő hírnöke,
Szél fútta könnyű lágy táncát járja
A februárnak ifjú párja.

Bimbót fakaszt a sápadt nap,
És azt a fagy nagy kegyesen lelohasztja.
Nézik kipirult arccal a boldog márciusi lányt,

Akinek megkérik a kezét a
Balatoni szélfiúk, és esőkatonák.
S fent halakra vadászik a levegőből
Egy öreg sasmadár!

Lágyan beköszönt a tavasz a virágaival.
És selymes füvet rajzol a
dél-somogyi dombok buckainak oldalára!
Levelet bont a fa, déliszélnek muzsikájára.

Madarak csivitelnek, és vadászni indult a szomszéd macskája.
Oh március, köztünk vagy a tizenkettőben,
Gyermeki mosolyoddal, te zöldülő ifjú,
Ujjongva kél a nap, somogyi dombság fölé,
És éjszaka megcsillan a holdfénye!

Berzencén, ahol a vár állott régen,
Csak az északi szél lengedez,
S perlekedik a kikerics vele,
"De jó hogy megjöttél, ide a hazánkba kedves kikelet"

emiversek782022. február 25. 12:35

Lépteim nyomán

Idén márciusban is sétálok egyet az erdőben,
Holdfényes éj ragyog tiritarka kendőmben.
Legyen titok, mikor sarjad majd egészen lomhán
A tavasz első virága pehelykönnyű lépteim nyomán.

Jobb lesz, ha egészen nesztelen minden mozdulatom,
A felhajtást, mint tudjátok, e tündérszívvel ki nem bírom.
Csak beosonok némán a ragyogó-remegő tavaszi holdfényben
Egy csendesen illatozó tisztásra, s ti ott pihentek a tenyeremben.

Mondanám, hogy nincs több harc és véget ért minden háború,
Hogy nem folyik több könny, arcotok nem lesz többé szomorú.
Beszélnék én, dúdolnék én szelíden, ha lenne kinek, de nincsen,
Magam vagyok csak e Kikeletben fürdőző tájban, a hegygerincen.

Hinnetek kell, hogy van tovább, nektek kell dúdolnotok az Élet dallamát,
Kijártam helyettetek, értetek, nélkületek mindenféle tavaszidéző iskolát.
Távolról gyógyítom csak megtört lelketek sebeit, emberi sorsotok szenvedéseit,
Gondoljatok rám majd, mikor meghalljátok kisbabátok első, ártatlan nevetéseit.

BakosErika2022. február 25. 12:25

Könnyes holdfény

Könnyek csiráznak a holdfényben,
a repeszek hagyta véres mélyedésben.
Gyerekek kezében égő angyalok,
szárnycsapásuk vöröslő hajnalok.

Sziréna hang ült a lyuggatott falakra,
fekete madarak szállnak át rajta.
Isten még ott áll a szemüregek mögött,
nyomorult egy március, halál-örök.

Részeg a levegő, ha elesik a haza,
már az sem számít kinek volt igaza,
hóvirág szirmokra csöppen a vér,
sír a föld, újra settenkedik az éj...

KastorBlood2022. február 25. 11:48

Tavaszthozó hold

Bekacsint ablakomon az esti holdfény.
Kissé félve, mint egy vőlegény.
Csak szólni akart, hogy fogy a tél.
Járt már sok embernél.

Nőttön nő. Egyre dagad.
Jó ha nem gurul. Az égről leszalad.
Öröme oka, érzi a friss márciust.
Figyelembe se véve a holdciklust,
Vakító fehérséget szór sötét helyekre.
Álmot hint fáradt szemekre.

Ha nap fárad kissé, átveszi helyét.
Boldogan játssza az éjjeli őr szerepét.
Mikor befejezi szolgálatát,
Bárányfelhők halkan betakarják.

200310212022. február 25. 11:27

Mi lehetnék néked

Nyári estén álmod vagyok,
Én leszek a nap, mi néked ragyog.
Őszi kalásznak magja leszek,
Lágy szellőcske, hogy veled legyek.

Fácska leszek, árnyékot adok,
Ha fázni kívánsz, magamból tüzet rakok.
Lennék bunda, mi a tested melegíti,
Leszek a pajzsod, mi szívedet védi.

Hűsítő eső neked forró nyáron,
Piros szirom leszek rózsaszálon.
Sötétségben fényed vagyok,
Ajkaidon csókot hagyok.

Akarlak önzetlenül szeretni,
Édes mosolyodat soha el nem feledni.

Mesiko-szan2022. február 24. 22:58

A remény éjszakája

Felnézek az égre, ezüst fényű Holdra,
Ő visszatekint rám csendben mosolyogva,
Arról mesél nekem, nyílnak új virágok,
Remények születnek és új kihívások.

Most arra gondolok, abban reménykedve,
Hogy józan lesz végre a nagy barnamedve,
Agya is felébred a téli álomból,
Megérti a békét, és többet nem tombol.

Megyek, és utamat holdfény világítja,
Ezüstben úszik az út göröngye, síkja,
Összegyűjtöm erőm, bátornak kell lennem,
Azért, hogy haladjak, mindent meg kell tennem.

Eljön az új tavasz? Mit mesélsz, holdvilág?
Hogy fák rejtekében nyílik a hóvirág?
Elszelel a vírus, népek betegsége?
És hogy újra úr lesz világon a béke?

Most tovább kell lépnem, hív az ismeretlen,
Nem hagyom, hogy visszatartson a félelmem,
Sötét még az éjjel, vad hangok huhognak,
De visszatartani célomtól nem fognak

Fenyhozo2022. február 24. 22:07

Március éjjel...

Ébred a Föld már, éjszaka csendjén,
új tavasz álma a létre kiált,
bársony a leple az árnynak a rendjén,
ékszer ezüsttel a Hold ma kivált!
Nézd csak a fényét, távoli szikra,
benne a múlt, a jelen, s a jövő,
tartja időnek a testet a szikla,
kincse igézve, mi egyre ma nő...

Telve a Hold már nézi a Földet,
szórja világát, langyos a szél,
cseppen eső, ami hordja a könnyet,
s lét dala, bánata újra felér!
Csillagos éjszaka néz le a lélek,
hol van a nemzet, a forradalom?
Érzi, hogy él ma is, véle dicsérnek,
sok mai verset a szebb napokon!

ahredcliff2022. február 24. 22:05

Nánai Zoltán:

Találj ki mást

S a kikelet hava jő,
véget ér a pihenő,
cselekednék, de
azt veszem
magamon is észre,
unatkozva várva
minden este,
feszülten lesve,
hogy majd következő
színre lépése égitestünk
égi testvérének,
Frey fényével
világít meg téged,
egy nyári fesztiválon.

S amíg én ezt várom,
nem nehezíti szemem
halotti álom,
sugdolózunk együtt
a Holddal,
csakis éjjel,
szavaink zaja
fel ne költse
ki pihen arra,
hogy velem töltse
az utat, melyen mind
egymás lábán lépkedünk,
még holdfény nem lesz
szemünkön a palást.
Vagy találj ki mást.

Törölt tag2022. február 24. 17:02

Törölt hozzászólás.

Zakeus2022. február 24. 15:17

Szól a dal.

Még fagyos a táj, még reszket a patak,
csak a holdfénye világít az éj leple alatt,
még álmodik a remény, hogy rügy fakad az ágon
természet és ember szívében az álom,
így múlnak a napok, hónapok, évek
az idő csak száll és soha el nem téved,
mert idegenek és vándorok vagyunk
e földön csak sietve átszaladunk,
így kevesen látják, hogy amíg élni lehet,
az apró csodák a legszebb életjelek!
Nézem a virág kelyhét, ott bent, - hol a szépség lebeg,
valahol egy madár dalol, - még a szív is nevet,
hát nem csodás az idő méhe...?
Ember, állat, természet, együtt ér be,
együtt változunk és élünk,
s közben szívünkkel zenélünk,
mert hang és fény és szín a világunk,
s életünkkel komponálunk,
szól a dal, a költemény, míg erőnkből telik,
fáradhatatlan karmester a szív,
dobog az utolsó lélegzetvételig!

robe2022. február 24. 15:08

Tavasz

Az aranyesővel kezdődött,
a földre még az eső csöpögött.
Ablakom alatt kizöldellt a nagy bokor,
a rügyek kipattantak, amint elállt a zápor.

Megérkezett az első gólya, fecske,
meghozták a tavaszt, épp időbe.
Cikáznak az égen a madarak,
menekülnek előlük a bogarak.

A Nap, márciusi fényével mosolyog ránk,
hálásan tekintek föl, milyen szép is a világ.
A korán nyíló virágokat bogarak döngicsélik körbe,
a harmatos szirmok közül, zenéjük szól fülembe.

Zümmög a méhecske, dübörög a dongó,
lassan megjelenik az első pillangó.
Mintha tudná Ő a virágoskert szépe,
a ragyogó harmatban látszik apró tükörképe.

Királynői a mozgása,
így libben virágról-virágra.
Hangtalanul verdes színes szárnyaival,
megpihen kicsit, majd ő is tovaillan.

Hamar vége lesz e gyönyörű napnak,
de van még ideje a tavasznak.
Éjjel a Holdfény ezüstje színezi e tájat,
végre itt a március, ébresztő a világnak.

versvilag2022. február 24. 11:49

Anya, Apa és a Kislány

A márciusi holdfényben
Kislány fekszik az ágyon.
A homlokára puszit kap.
- Aludj, aludj, nagylányom!
Az esti mese véget ért.
Hunyd le kérlek a szemed!
Tudnod kell, hogy szeretünk!
Anyu is, apu is szeret.
A márciusi holdfényben
Megszólal az apuka.
- Holnap labdázni fogunk!
Akarsz lőni kapura?
Apa-lánya program lesz.
Hogyha te is akarod!
Sajnos elment az idő,
S nem vagyunk fiatalok!
A márciusi holdfényben
Szerelmes pár várja, hogy
A kislány végre aludjon,
És ne érezzen bánatot.
Apa anyát öleli.
Az anya meg a gyereket.
Majd a kislány elalszik.
Ez nem majomszeretet!
A márciusi holdfényben
Kioson a két szülő.
- Le van róla már a gond,
Amíg nem lesz serdülő!

(Budapest, 2022-02-24)

S_Patricia2022. február 24. 08:59

Futó zápor

A faágak rügyekkel burkolóznak,
az előadásnak végre, vége lett.
Langyos idő hint híres hormonokat,
a pár a körúti csendben lépeget.

Harisnyán miniszoknya susog, tapad,
az aszfalton a magas sarkú ugat.
Suttogó szavak, és ujjak fonódnak.
Hol is folytassák a mondandójukat?

A ház sarkánál az eső eleredt,
a fiú s a lány a lépcsőn felszalad.
Márciusi Hold ad kékes fényeket,
hegygerinc harmatcseppeket simogat.

Törölt tag2022. február 24. 00:25

Törölt hozzászólás.

1112222022. február 23. 21:51

Kőházi Erzsébet

Hajnali tavasz

Éjszaka meglátogatott a tél vándora,
halk léptekkel elhozta a tavaszt,
letette a küszöbre,
vele együtt a vigaszt.
Örvendj, dalol, szelíden,
majd büszkén adta tovább az éjben.
Átölel szelíden a téli rémület,
mely még az éjszakai ruhájában kószál
feltépi az ajtót, és csendben
elpárolgó léptekkel tovább áll.
Mogorva valóság mint a dermedt hideg tél,
fennen hordja orrát az útról vissza tér.
De mellette már a tavasz hírnöke
új dalról mesél.
Megrázza ruháját alóla ezernyi madár,
dallal tova száll.
Elviszik a tél erejét
és szét szórják a tavasz hírnökét.
Hófehér lesz újra minden
mint ezernyi csengő csilingelő a széllel.
Csengő hangját csak a madarak
és a patakok hallják.
Csörgedező patak is ébredezik,
néha egy egy kőbe bele ütközik.
Hangjával tovább ébreszti a tavaszt.
Tovább ébreszti a szunnyadó fákat
az erdőben megbúvó apró álatkákat.
Az erdő lakói össze gyűlnek
vidáman boldogan,
csak a tavaszról mesélnek.
Napsugár melengeti a rügyező fákat.
Így ébreszti fel a tavasz szépsége,
az egész kerek világot..

1956APA2022. február 23. 21:17

Rudolf András

Márciusi tél

Még érzem a tél dermesztő leheletét,
még az arcomat fújja a hajnali szél.
Én már vágyom a tavasz eljövetelét,
de lesből támad a fagy, kegyelmet remél.

Álnok módon megrázza felhő vánkosát,
hó pihe paplan takarja a magvakat.
Csapdába ejti a sérült áldozatát,
az élőnek, holdfény sejteti az utat.

Fázósan felhajtja gallérját egy gomba,
sebtében érkezett a márciusi tél.
Nem érti, vele miért ilyen goromba,
fagyott hókupac alól rémülten szemlél.

Az ág is félti lányát, a rügyfakadást,
koronájának széltében megágyazott.
Nem tudja mire vélni ezt a zaklatást,
a tél ajándékba fagyos havat hozott.

A nagy hóban elakadt egy farkasfalka,
ősz óta számuk jócskán megfogyatkozott.
De már enyhül a hideg szorító marka,
az eget kémlelve, meglátják a napot.

A természet megmutatja szebbik arcát,
mély álomból ébred jósága az égnek.
A tél feladja kilátástalan harcát,
fájó szívvel int búcsút a fagyos szélnek.

Mozdul az élet az olvadó hó alatt,
kidugja fejét egy kíváncsi hóvirág.
A napsugara bontja le a jégfalat,
Lagymatag tócsában fürdik a holdvilág.

Már egy szebb világba ébred a természet,
fellobban az égen a kikeleti tűz.
Nem rabolta el gyökerét az enyészet,
az erdő szélén virágzik a Barkafűz.

2022.02.22.

fredok2022. február 23. 20:25

Szép tavaszon

Szép tavaszon szerelmes szívvel ébredni,
mindenképp vágyunk rá: Szeretve létezni!
Éltető ízétől olvadni mámorban,
testünknek rejtekén a szívünk felrobban!

Tudni, mit mások nem, lángolni szüntelen,
józan észt elvesztve, érezni büntetlen.
Sokszor áldozva a vágy széles oltárán,
áttáncolva, a tüzes pokol tornácán.

Valóság hűvösén áttetsző érzések,
végtelenre tágulni képes érzékek..
Szeretve táncolni, izzó szerelemmel,
boldogság áradjon, öleljen fénytenger!

Érezni valamit, amit még sohasem!
Csodásabb nincs ugye, csakis a szerelem?
Szabadon sóhajtva, átadva mindenünk,
tudva, hogy ettől szebb lesz majd az életünk.

Adni és megkapni, mindazt, mi hiányzott,
társként megélni, mi Istentől megáldott!
Lenni úgy szeretve, ahogyan csak lehet!
Kezek, soha el nem engednek kezeket...

Kockáztatva csalódást, azt, hogy szív szakad.
Mégis belevetni, nem féltve önmagad!
S a végén ott állni, emlékek árjával,
közös élményekkel, életünk párjával.

szolgalo2022. február 23. 20:24

Holdfény, Március

Holdvilágos éjszakákon
táncolnak a csillagok,
köszöntik a tündéri kikeletet,
ragyogással bókolnak.
Rügyeznek a fák, a bokrok,
illatot hint sok virág,
hóvirágok, ibolyák.
A természet új életét jelzi
a napkorong friss melegét küldi.
Sarjad a fű, a magok kikelnek,
a madarak visszatérnek,
fészket raknak,
szerelmek fakadnak.
Március a Mars hónapja,
szabadságra vágyunk,
sétálunk az erdőn, réten,
szerelmet találunk.
Márciusi szél lengedez,
ringatja a szép tavaszi tájat,
felcsókolja álmukból a vágyat.
Petőfire gondolunk, az ő márciusára,
a Hold szelíden tekint sírjára.
méltó ő a halhatatlanságra.

Nikita282022. február 23. 19:48

Séta a holdfényben!

Lassan itt a március
melegszik a levegő,
arcomat simogatja
a tavaszi szellő.
Hold világos éjszakán
sétálok a patak partján,
felnézek az égre és látom
a hold sugarát.

Lassan itt az éjfél és
kezdődik egy új nap,
csak az isten tudja
mi lessz velünk holnap.
Fel tekintve az égre
egy hulló csillagot láttam
éppen,azt kívántam
ez az éj sosem érjen véget.

Ahogy a tavasz eljött úgy
eljön majd a nyár és virágba
borulnak majd a bokrok és a fák.

Galanga2022. február 23. 19:06

Holdfény

Holdfény táncol tarka réten
büszkén, ragyogó fehéren,
szélben csillámló sörénye
szállong, hangja utolérve
mélyről zeng, egy pillanatra
szívem szorul, megragadja
lelkem, lénye elvarázsol,
nyargal tovább, arra távol
jár már, paták dobogása
halkul, messze hívja, várja
március, s a tavasz vele
derül, napsütéssel tele.

Ildiko19692022. február 23. 13:50

Tavaszköszöntő március

Huncut márciusi Holdsugár,
A felhőpaplan alól vidáman kandikál.
Csillogó szemével a Földet kémleli,
Az éjszakai árnyakat hosszúra növeli.

Az éj leple alatt tündérlányok járnak,
Üde virágillat lengi be a tájat.
Madárkák a faágon aludni készülnek,
De szél-királyfi ébresztőt fúj……Táncoljunk még egyet!

A természet újjá éled, a tél búcsút intett,
A tavasz hírnöke szíveket melenget.
Március, kikelet, kalandozó méhek,
Holdig szálló tavaszillat, - az új élet reménye.

MajranekKriszti2022. február 23. 13:34

Majranek Krisztina:

TAVASZELŐ

Márciusi tavasz mágikus,
Lassacskán nő a Celsius,
Később köszönt be a setét,
holdfénynek nem hagyva esélyt.

Simogatóbb lesz a napsugár,
Tavasz hírnöke gyors futár,
Apró rügyek dalra fakadnak,
Újjáélednek, s vígan kacagnak.

Harmadik hónap, te csodás!
Ezer színű, pompás ragyogás
Jő el most már minden nappal,
S korábban ébred fel a hajnal.

Neved háború istenéről kaptad,
Idusa vérrel itatta ajkad,
Ama nap forradalmat jelent,
S kísérti még most is a jelent.

De térjünk vissza a tavaszra,
Időt is jósolsz, szavamra!
Nem mondom, sok munkád lehet,
Rád van bízva az egész kikelet.

Sorolod szépen a neveket:
Sándor, József és Benedek,
Gyümölcsoltó Boldogasszony,
Jó termésért nem haragszom.

Tavaszelő, böjtmás hava,
Itt van már a nagyböjt java,
Színesedő, szép március,
Telet űző, fantasztikus.

MotoszkaDaniel2022. február 23. 11:12

Gőzben úszó dűnék - A hold fénye

Az őssakál nyitja vasvillájával az éjt s a halaknak alváshoz megkavarja a vizet. Lehel a felszíne, hogy a csillagok arca lásson a tóra. A pannon tenger boldog? Mert sárkányt küld a medencére, amely köd betakarja ágyaikban a hegyeket. Meg kell mosni a holdat? Villanyt gyújtanak a bércek és papucsaikba bújnak.

A bodrok alszanak, a fodrok azonban eleveznek a hullámokon. Nincsenek a tükrön tücskök, a beborult égnek úsznak csobogást és a partoknak. A szirtek törölközőért nyúlnak, meg kell száradnia az ormoknak. Ahol is kel a nap, fürdik e nagy kikötő s a pára alvásra az öbölben párnákba pihét pakol.

Az udvar villanyt olt az ormokon és minden tajték elsimul, ekkor érkeznek az emberek a partra a telített tündöklés tompa vihara alá. Csónakba szállva jó siklani éjfél környékén sok tini párnak, gerincet is csak keleti szél rázza. Egyetemista jegyesek szállnak a másik ladikba és melléjük horgonyoznak, de hűl a levegő a deszkák rostáján. Vissza a stéghez, lányok a partról a fiúktól kabátokat kapnak és a kráter körül nő a hold tornáca.

Elemista fiúk és a kortárs fehérnép behajózik a szirtek közé, tudnak nézelődni? A negyed fénye a tavon hídban kóborol, a nők blúzát sétában körvonalazza a bájaknál margókra s a férfiak ajkára simogatás sompolyog. Cuppanás fordítja a kormányt vissza, de szép volt a fennsík tetejéről a tó az éjben. Ölelések üdvözlik. Összeülő csajok könyökölnek a szárazföldre tartó hajón háttal a domboknak, énekelve az égbe dúdolnak.

Boldogistvan2022. február 23. 09:23

Boldog István:

Fénynász

Ég
csendül.
Hárfáján
játszik a szél,
éji menyegzőn.
Fényfátyol libben,
holdsugár a
folyóval
egybe
kél.

Az
égbolt
bálterem,
hol ragyog sok
csillaglampion.
Víztükörben ring,
ezüst Tejút.
Tangót jár,
ifjú
pár.

Nagy
paplan
andalog,
takarja a
mámoros étert.
Derengő-időn,
éj-nappal közt
hajnal jön:
asztalt
bont.

Víg
felhők
dagadnak.
Csurran-cseppen,
könnyezik eresz.
Esőangyalok,
éj szerelmes
fény-frigyét
áldják
meg.

banattanc2022. február 23. 07:00

Holdfény altató

Alkony, a pázsiton lépeget halkan,
Álmatag titkoknak árnyéka kél,
Surran a március, könnyű a dallam,
Ábrándos altatót dúdol a szél.

Kék a sötétben a mézízű este,
Tündér a pillámra csókot lehel.
Álmodok hajnalig, két manót lesve,
Rám borul éjjel az álomlepel.

Halk mesét dúdolok, titkot az éjben,
Rejtelmes éjszaka így muzsikál.
Szunnyad a hinta is, alszik a réten,
Rózsaszín álmokat szél huzigál.

/Tóth Marianna (banattanc)/

orpheus35352022. február 23. 06:31

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

feri572022. február 23. 05:34

Csík Ferenc
Márciusi ég alatt

Nemzeti szalaggal kötöm be a szívem,
Piros, fehér, zölddel, Szép hon magyar földdel.
Áldanám a percet, mikor megszülettem,
Magyarságonm bérét kell, hogy elviseljem.

Bizony mondom néktek, magyar honfitársak!
Építsük együtt ezt a szép magyar tájat.
Mert nékünk itt nem terem, csak tövis és kóró!
Itt e hazában túl sok már a csóró!

Szeretnék szeretni, mindent elfeledni.
Szép Magyar hazában sok boldog embert lelni.
Nemzeti szalaggal kötöm be a fájó szívem,
Piros, fehér, zölddel, hogy mindenki lássa!

Kacérkodó márciusi holdfény árnyékán,
Észak féltekén a tavasz vágyálmán.
Hazánk nyugalma csendé szelídüll,
Házaink előtt a hóvirág kiszépüll.

Mert úgy szeretem a hazámat,
Mint embert fia, lánya, mint embert fia s lánya.
Ne legyen a végzetünk dráma!
Ne szomorítson senkit tűzhalál hulláma.

Törölt tag2022. február 23. 03:11

Törölt hozzászólás.

snowball2022. február 22. 21:28

Jobbágy Sándor:

Dunaújvárosi anziksz

Az erkély hideg korlátjának dőlve
A márciusi hideg éjszakában,
A város egyre halkuló zajában,
A kikötőt figyelem elmerengve.

A Duna vizén Hold ezüstje csillog,
A sötét vízen bárkák ringatóznak,
A mólón acél daruk várakoznak,
S az égen néhány kósza csillag pislog.

A lágy szellő hullámok hátán nyargal,
Madarak suhannak kitárt szárnyakkal,
A síneken tehervagonok sora.

Észak felől esőfelhőt hoz a szél,
S hatalmas lámpák vakító fényénél
Feltűnik Rudi vörösben, jókora.

Dunaújváros, 2022. 02. 22.

Sznearanka2022. február 22. 21:04

Szuchánszki Aranka: Holdfény, március

A Hold fényének ezüst csillogása
álomba ringatja fáradt testem.
Még félálomban eszmélek, lelkem
hófehér gyertyák fénylő lobogása.

Március ragyogó szelleme legyint,
Kutatom fuvallatát az éjben,
lágy simításait arcomon érzem,
titkon sóvárgó lelkembe tekint.

Az éjszaka mélye elnehezített,
ne mozdulj, feküdj itt megadóan,
bőrödre az este árnyékot festett.

A nappal sem bánt velem kedvesen,
Legalább te légy nekem ki befogad,
álmunkban sétálunk majd egy fellegen.

2022. 02. 22.

Twilight2022. február 22. 20:41

Tasnádi Györgyi:

Holdfényes március

Tavaszi széllel érkeztem.
Zsebemben nem volt keszkenő.
Ártatlanságomban is vétkeztem,
mert embernek születni
nem túl megnyerő.

A szív szava értem s értünk lobbant.
Először akartam megváltani a világot.
De felcseperedvén szemen köpött az élet.
Lekapcsolták lelkesedésemen a pilácsot.

Azóta tudom, semmit érek.
Kis ember, ki napról-napra küzd.
Míg mellettem elrobog az élet,
kopott fényemen csak a Hold szava ezüst.

Tavaszi széllel érkeztem.
Karjában ringatott anyám.
Apámra nem emlékeztet
csak a holdfény
üres asztalán.

nagy_mate2022. február 22. 20:29

Nagy Matthew: Párommal a holdfényben

Hideg márciusi estén, párommal ülünk a domboldalon,
A kacagó holdfény, rá-rávilágít csodás arcára,
Összenevetgéltünk minden poénos mondaton,
Mosollyal az arcon, néztük a holdat egymás karjában.

Csak a holdfény világította be a környéket, Ahol éppen két árnyék eggyé olvadt,
Különös módon madarak fütyürésztek,
Talán ez is nekünk szólhat?

Belenéztem párom szemébe, amelyből a holdfénye nézett vissza rám,
Csak néztem és néztem, nem tudtam betelni vele, és kezem végig simitott arcán.

Csendes volt a márciusi éjszaka,
Nem szólt más, csak pár madárka,
A csillagos eget, felhők fedték,
De kilátszott még a holdfény.

Lassan felálltunk, hogy hazamenjünk,
De egy madár raj szállt ahogy felkeltünk,
Csicseregve biztattak maradásra minket,
Maradtunk. Nem hagyjuk itt ezt a kincset.

Törölt tag2022. február 22. 20:24

Törölt hozzászólás.

perzeus2022. február 22. 18:03

Nyiraty Gábor:

A holdfény vízén

Forró nyári éjszakán,
lenn a folyó partján
lelkem, mint holdfény
hullámzott a víz felszínén,
fülledt suttogása a szélnek
fülemben dallammá éledt,
s szívemben kinyílt egy rózsa,
szerelmes madárkák csókja,
s én rád gondoltam éppen.