PÁLYÁZATI VERSEK 2021.

szederfalu(moderátor)2021. március 16. 04:43

A pályázat lezárult. Köszönjük a beküldött veseket!

SirGarhem2021. március 15. 23:55

Fantáziadarabok Shakespeare és egy lázadó modorában

Szonettkoszorú

Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek

1.
Ó, te, előttem feltárulkozó,
nekem kinyíló virág. Vagy talán én
érzem csak, hogy vágyam el nem fogyó?
Illatodra réten még hol találnék?
Hisz eljő majd a hervadó halál,
és nem marad más, csak mit lelkem óv:
mikor megláttalak, mily szép valál!
Menten elapadt tőled tenger-szóm.
Mint folyó, úgy csilloghatsz csak te, és
verőfényben tündöklesz, éj párja
vakítva elrejteni mily kevés!
Rajtad lépdel át szép fényhazába,
ahogy mindenkit legyőzve vetekszel,
úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel.

2.
Úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel
e tájat, mint arcodat. Rám talál
kacskaringózó birkanyáj, hegyen fel,
leomló vízesés, türkiz madár.
Kérlek, úgy ölelj, mint a tél kinyíló
mandulát. És légy vele ébredő
kikelet. Tekints rám, légy égi bíró
sorsom felett, s nekem csilingelő.
Csókolj, mint tűz parazsát, szeress úgy,
mint kislány rigó dalát. Óhajod
hadd lessem - fonj belőlem koszorút -,
mint anyját szende gyermek. Ó, hagyod?
Az lennék, sugarait érted ontó,
magasan jár e büszke fényhozó.

3.
Magasan jár e büszke fényhozó,
ha eljő, szolga méhek nekilátnak,
és jobban siet a kicsiny folyó,
derűt és örömöt hoz a világnak.
Hallga, mint sír mégis e hölgy után
reggel, kedves reggel, kit mindig elhagy.
Szegény, így általnéz bájos hugán,
mondván, kicsi még ő. Mégis milyen nagy!
Hajnal, csöndes hajnal, ki sok virágnak
harmatágyat terítesz, ki szelekkel
lágyan fákat simogatsz, bár kiállnak
ők díszesen, egyszerűen te tetszel.
Szebb vagy homály leplén, mégis ha felkel,
könnyét ontja a hűvös, nyári reggel.

4.
Könnyét ontja a hűvös, nyári reggel,
s a fű fogja bánatát. És ki hinné,
cseppjeit csak csoda szárítja fel.
Búját bár égi szférákba kivinné,
hallanád hangját, néma zokogását?
Elvakít madarak lágy éneke,
és nem érzed álmod komoly vágyát.
Magány a társa - ennyi élete.
Ám, ha hideg hold végleg elszelel,
s másnak oly édes éj már véget ér,
lám, leveti szűzi-özvegy selyem-
fátyolát, csókja a napig elér.
Ó, reggel, én érzem, s szivem kigyúl,
ha napkorong ajkadtól elpirul.

5.
Ha napkorong ajkadtól elpirul,
mikor szeme is épphogy csak kitárul,
midőn természet nyomodban virul,
vöröslő orcám engem is elárul.
Rabul zölden csillogó tó-szemed
s ébenfa-hajad minden nap elejt.
Kisvirág kezed, s e homlokgerezd -
tőlük szivem minden bút elfelejt.
Lágyan hullámzó, csendes tenger-hangod,
fehér márvány-fogad, szelíd mosolyod;
ó, remélem, egyszer talán hagyod:
tűzzel csókoljam halvány homlokod.
Majd akkor mindened, mi még hideg,
rózsapiros szád színe fesse meg.

6.
Rózsapiros szád színe fesse meg
kalmár posztóját, püspök bíborát,
kofa áruját - almát vegyenek! -,
mélyben elnyúló pincék hűs borát.
Parázsló őrtűz tőled fellobogjon,
légy égi csillag, kitől vitorlás
hazatalál; s kiért véremet ontom:
ékes zászló, otthonom, ragyogás.
Legyél csend a zajban és megnyugvás,
kis csermely a hegyi kősivatagban,
bölcset is megszégyenítő tudás,
és mindaz, mit valaha is akartam.
Te légy lágyszellős hajnalom, felindult
lelkem mitől majd menten elcsitul.

7.
Lelkem - mitől majd menten elcsitul,
álom hogyha jő, édes cselszövő -
Tükörország víg foglyává simul.
Figyelj jól, várj egy kevést, eljön ő
táncos-vidám alakban, kire vársz.
Itt a napok percek, s mi nem jutott
ki néked sorul, tiéd, mire vágysz.
Boldog lehetsz, ez a való, tudod.
Míg röpke szenvedés álom csupán,
mit embertömeg életnek nevez,
te bölcsen álmodj, mit elvet furán,
ki nem tudja, mit képzelet tehet.
És áll még majd palotád, a remek,
akkor is, midőn e kéz már remeg.

8.
Akkor is, midőn e kéz már remeg,
és már mély barázdákat vont idő
ekéje arcomon, gyümölcs kinő:
oly édesen mondom még ki neved.
Legyek bár, vagy legyél te oly beteg,
és épp bánat vagy öröm könnyiből
legyen több, nem lesz, tudom, más, kitől
oly repesve hallanám, hogy szeret.
Trillázó madársereg is bizony
kacagva kinevet. - Képzeletem
szélvészkavaró szárnyán se birom
e gondolatot, hogy másként legyen.
És mégis hiszem hű remény szaván,
veled tartok én e szép éjszakán.

9.
Veled tartok én e szép éjszakán,
bármily hűvös legyen is bár. Kisérlek
hangtalan, belül csiklandoz csalán.
Magamból kifordulok, és tiéd lett
öntelen önmagam. Jaj, meg ne fázz!
Vegyél fel, mint kabátot, bújj belém!
Hidegben hadd legyek véled egy száz
meg száz napon, s ezeregy éj mesél:
miként védtelek én szél s fagy kezétől,
míg tiédet mily nagy gonddal simítom;
és otthonra vágyó lelkem testéből
mint lett otthonod, meleged. - Finom
arcodon lám, örök nyár tüze ég,
igy cseréld le kopott kabát helyét.

10.
Igy cseréld le kopott kabát helyét!
Fájdalom - mennyit viseltem, de már
köddé foszlik, s elpárolog testén
bánatom, érte minden cseppje kár.
Hiányom a szomjúság, kenyerem
kővé száradó igazságtalanság.
Belevésem és el nem engedem
ezt a szent szót: Szabadság!
Rab szülte vágy, vágy szülte rab. Hisz én
érzem, de csak mint vihart akarom,
s nem mint haló, ki éltét kéri még.
Hadd legyek örök fogoly szavadon,
kísérő árnyékod, lét tutaján
vizet nem érő boldogság talán.

11.
Vizet nem érő boldogság talán,
bánat könnyek nélkül, véget nem érő
halál. Hajad tavaszillata, láng
nyári kékég-szemedben - ezer égő
tüzé -, lágy szellő puhította kéz,
tölgyfahordó érlelte finom vágy,
s mit csillagsereg is ámulva néz,
jaj, mind oda lesz, mit álmodom ágy
mélyébe rejtve. Elmúl test, erő,
szépséged is majdan így hervad el,
és nem lesz senki érted epedő,
de múltnak örök képe, akvarell
festené: szeret ő, s miként mesél
idegen, ki mégis siet feléd.

12.
Idegen, ki mégis siet feléd,
hidegen kit szél is megbabonáz,
hátam, arcom éri kacér kezét,
lét lapjain vagyok én pár vonás.
Lerombolom léleknek templomát,
sok munkát tör át, agyagot, követ,
önpusztító végzetem. Vágyom át,
el, le, fel, utánad. Híven követ
téged, titkon csodálom én szemét,
mindenség minek tüzében elég,
és csak szépség, arany marad. Szemét -
vagyon, tárgy eltűnik. Egy is elég:
én, te, ő - már ismered, mint karod,
egy leszünk már mi hárman, akarod?

13.
Egy leszünk már mi hárman… Akarod
még látni e letiport nemzetet?
Országom szakíták szét, darabok
csupán, hol büszke zászló lenghetett.
Három kincsem egy helyen lelt, de lám, más
elvitte mindenem, csendben csitítom:
Hisz ragyog! Tán elvezet e lámpás
hegyen-völgyön, vizen, kicsi hídon
át, túl s keresztül, és ha megmutat
egy szép, új hazát, az lesz otthonom.
Hitem Isten felé jár szűk utat,
lelked szeretem és csak csókodon
nyugszik reményem. Jönnek oly napok:
nézem, nézem én reménylő arcod.

14.
Nézem, nézem én reménylő arcod,
és nem akarok már mást látni többé.
Apad a dagály, nem úgy jár a hold,
elbódul menten, hisz fény nem övé,
mit belőled sugároz. Ó, ha csak
tükrében csodállak, és elveszítem
pillantásod percre is, bús szavak
le nem írják, nincs mi rajtam segítsen.
De ha veled vagyok, belém karol
boldogságmadár - változó világ:
nyárfényízű virágillat dalol,
a szabályok foglyaim, és hibák
végre nincsenek, csak én, rád vágyó,
ó, te előttem feltárulkozó.

Mesterszonett

Ó, te, előttem feltárulkozó,
úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel:
magasan jár e büszke fényhozó.
Könnyét ontja a hűvös, nyári reggel,
ha napkorong ajkadtól elpirul.
Rózsapiros szád színe fesse meg
lelkem, mitől majd menten elcsitul.
Akkor is, midőn e kéz már remeg,

Veled tartok én e szép éjszakán.
Igy cseréld le kopott kabát helyét!
Vizet nem érő boldogság - talán
Idegen, ki mégis siet feléd.
Egy leszünk már mi hárman, akarod?
Nézem, nézem én reménylő arcod…

Tükörország, 2021. febr.-márc.

Edusho2021. március 15. 23:45

Szerelmünk margójára

Ha majd egyszer megkopik a szépség,
Mi marad belőled női kevélység?
Üresen állsz majd vizslatva a tükröt
Megállapítva, hogy nincs már több trükköd?

Beléd néztem mélyen,
Önmagamat láttam,
Kislány mosolyom élt,
Szemed bogarában.

Tűzben nyíló virág,
Világunk világa,
Métely rágta belül,
Jó mélyen kivájta.

Sok álnok szó késként
hatolt a lelkekbe,
tükröm voltál mégis
hervadok szívedbe
ha nézek nincs bennem kétség:
szerelmünk virága e hamvadó szépség.

Ha majd egyszer megkopik a szépség,
Mi marad belőled női kevélység,
Üresen állsz majd vizslatva a tükröt...
Megállapítod, hogy nincs már több trükköd.

NincsEmber2021. március 15. 22:39

Őszben a Gemenci erdő

A nap sugarak egyre hűvösödve szelik át e tájat,
S nyomukban sárgultan hullik alá a falevél.
Hajdani záporok sem mossák már a fákat,
Néhány fűz hírdeti a csodát a Duna legszebb árterén.

A nyárfák között barangolnak a holtágak,
A nádas alatt apróságok keresnek menedéket,
A holtágakban mocsári békák bújkálnak,
S találnak a hosszú tél előtt némi eleséget.

Korán reggel a víz fátyolos ködbe  takarózik,
Csónakom lapátját merem a selyemtükörben,
S néhány levél e szelíd hullámokon ringatózik.
Szomorú látvány az üresen álló gólyafészek.

Ahogy a nap felbukkan a horizonton,
Úgy tárja ki a csodáit e varázslatos vidék,
Bár ilyenkor csak az elmúlást láthatom,
Mégis csak ámúlhatok az erdő ezer színén.

Kis csónakom lassan partot ér a sás kebelén,
S a száraz ösvényt övezik az egy nyári növények,
Amott a fák között vaddisznó túrkál az avar tengerén.
A csapásban őzek lábnyomaiban lépkedek.

A hűvös nappalok csendjét, az elmúlás rendjét
Valami megzavarta, valami, ami csak ekkor történik,
Az alvó erdőt szarvasbőgés tölti be ismét,
Erőteljes hangjuk messzire elhallatszik.

A szarvasok erején túl a mókusok már alszanak,
S aranyvörösben pompázik az erdő a víztükörben,
Lassan a szélcsendben hópihék szállingóznak.
A havazás is gyönyörű a  Gemenci erdőben.

_dorina_2021. március 15. 21:12

Hervadozó időnk

Bimbójában tündöklő picinyke rózsa,
Fenséges módon szépségét szórja.
Napsugár simogatja lágy szirmait,
Eső cseppek tisztítják, rejtőző titkait.

Gyengéden megnyílik a kinti zord világnak,
S tán úgy véljük semmi sem árthat e virágnak.
Hisz szemünk mit sem lát, csak a pompás küllemet,
Érzékeink pedig csábító illatában fürdenek.

Gyönyörű képet fest szemnek, s léleknek egyaránt,
Azonban az idő csúf kötele megragad, s visszaránt.
Egyszeriben átválik minden oly gyorssá,
S elveszítjük közelségünk, mi odafűzne hozzá.

Repülnek a napok, hetek, hónapok, s évek,
Ürességtől visszhangzik az emberi lélek.
Hosszas úton bojongva odaérünk végre,
Visszajöttünk elsodort utunkból érte.

S, mikor meglátjuk mi lett mindennek a vége,
Akkor kerülünk igazán csak képbe.
Hisz akárcsak az elszáradt rózsaszálnak,
Mivoltunk hervadozó képei is tovaszállnak.

2021.03.15.
Bozsó Dorina

nolteszmariann2021. március 15. 20:45

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2021. március 15. 20:12

Törölt hozzászólás.

engs2021. március 15. 19:42

Ámen!

Hej, ugyan, mit nekünk a hervadó szépség?!
Mi mindenkor egymás lelkét szerettük!
Nem volt bennünk soha semmiféle kétség,
s jól tettük! Kit érdekel hát a vénség!

A lelked szeretem én, azt a csendeset,
békést, szerelmeset, a jóságosat.
A külcsín éppen csak csöpp csali énnekem,
mint szín s illat: mi rétre csal méheket.

A lélek maradhat fiatal és vidám,
a test bármilyen silány, és roskatag.
Hosszú utunkon tudjuk, hogy volt sok hibánk,
de együtt vagyunk! Meghallgattatott imánk!

Mi egymás lelkét szerettük mostanáig,
s fogjuk tovább, egész a rút halálig!

2021.márc.15.

-engs-

engs2021. március 15. 19:29

Ámen!

Hej, ugyan, mit nekünk a hervadó szépség?!
Mi mindenkor egymás lelkét szerettük!
Nem volt bennünk soha semmiféle kétség,
s jól tettük! Kit érdekel hát a vénség!

A lelked szeretem én, azt a csendeset,
békést, szerelmeset, a jóságosat.
A külcsín éppen csak csöpp csali énnekem,
mint szín s illat: mi rétre csal méheket.

A lélek maradhat fiatal és vidám,
a test bármilyen silány, és roskatag.
Hosszú utunkon tudjuk, hogy volt sok hibánk,
de együtt vagyunk! Meghallgatatott imánk!

Mi egymás lelkét szerettük mostanáig,
s fogjuk tovább, egész a rút halálig!

2021.március.15.

-engs-

virginas_andras2021. március 15. 19:15

Évszakok

Ébred a természet, mint hős tavasz, égi ajándék.
Fagy, neked itt van a vég, érzed a Nap melegén.
Olvad a hó, meglesném, hátha virágra találnék.
Kék ibolyánk mosolyog, túl van a tél nehezén.

Oltja a szomját, áztat az égből lágy-pihe felhő.
Friss szirom illata száll, kedvez a jó levegő.
Kell ez a földnek, bő termést majd tőle akarnánk.
Zöld a mezője, a Nap szórja a fénysugarát.

Így lesz a gyengéden viruló tavasz egy tüzesebb nyár.
Mozdul a nagy tömeg, int, fürdeni kellene már.
Éget a nap, perzsel, tündöklő kép terül itt ránk.
Kánikulában aszott földeken éghet a láng.

Mit tavasz ígért, s érlelt volt sárgára az izzó nyár,
készre begyűjteni most jöjjön az ősz, mire vár?
Sárgul, végül hull a levél, most hervad e szépség,
míg tavaszunk kopog itt újra, ha olvad a jég.

2021. március 15.

szela2021. március 15. 18:39

Ofélia

Lépteidet még őrzi a part,
csokrod illata körül leng.
Dalod egy lépéssel tovább tart,
mint a kéklő víztükör lent.

Koszorút emelsz szerelemnek, búnak,
de virágaid mind sírodra borulnak.
Ki hervadó, az életet mind féli ám!
Tanulj élni, taníts élni Oféliám!

Szemeidben nézi magát a Nap,
sárga-irigyen, hogy könnyű lehetsz.
Patakban fut illatos gyásztávirat:
nehéz ruhádon kívül mindent levetsz.

Titkán kapott gyermek a víz, füledre hajol,
halld: a mélység rólad és nem veled dalol.
Ki hervadó, az életet mind féli ám!
Tanulj élni, taníts élni Oféliám!

4612222021. március 15. 17:29

ÍRTA: OROSZ PIROSKA
HERVADÓ SZÉPSÉG

Mielőtt virágom kinyílhatott volna,
beleszúrt keményen az életnek szilánkja,
kinyílott úgy is, szilánkkal szívében,
vér fröccsent annak szép, zöld levelére.

Rozsdabarnalevél, többé nem tetszetős,
magával ragadta a megfakult ősz,
tündérszép rózsám gyászos feketében,
megpihenni tért a sártól ragadt földbe.

Többé nem szagolom gyönyörű virágom,
elvitte magával legcsodásabb világom,
kérem a teremtőt, gondja legyen rája,
sebe gyógyuljon be alvó magányában.

2021 03. 14.

Akvila2021. március 15. 16:50

Vallomás 20 év múlva

Ezüstösen csillog a beton,
a Hold sarlója szántja fel.
Sápadt sugara lám körbefon,
s te átölelsz a szemeddel.

Látom benne az éveinket,
a szenvedélyt, a harcokat.
A színt, amellyel lépteinket
átszínezte a kapcsolat.

Tekinteted kékje eláraszt,
a szívem könnye elered.
Örökkön fénynek-szépnek látlak,
kezembe veszem tenyered.

Belesimítom vallomásom,
ujjaimmal rárajzolom
hálámat és még megcsodálom
a bölcs derűt az arcodon.

Tán másnak hervadó e szépség,
Ám nekem minden. Levegő.
A lényedben ott van a mélység
Amivel lényem szerető.

Ezüstösen csillog a hajad,
a Hold sugara megpihen.
Kettőnkbe végleg belefonja:
örökké tiéd a szívem.

Hespera2021. március 15. 14:52

Átkeretezett kép

Lemenőben a Nap, piros alkony
aranyozza be újra a házat.
Küszöbén ma is ott ül a gyermek,
aki voltam, Uram. Körülöttem
a tücsökmuzsikás, nagy időben
szöszörészve megállnak a percek.
Zizegős, motozós, puha árnyak
takarója alatt, ha elalszom,

kivirágzik a rózsa a múltban,
amit egykor Apám keze metszett.
Csupa illat a kert s csupa emlék.
Verebek csiripelnek a lombban,
Anyukám mosolyog, haja kontyban,
s szeme csillog, ahogy közelebb lép.
A virág, a falomb belereszket,
amikor lehajol, s kipirultan

megölel, fölemel, föl a mennyig.
Puha fészek a karja, körülfon,
ölelő menedék, pihenőhely,
a nyakát karolom, belebújnék,
s valahogy vele egybesimulnék:
rügy az ággal, az ág meg a törzzsel,
gyökerünkkel az égbe fogódzón,
s ha a fát harapós szelek edzik.

Uram, áldd meg a földben, az égben,
s a gyümölcse is, add, legyen áldott.
Anyukám, Apukám mosolyoghat.
hiszen újrateremni reménység,
tavaszonta megújul a szépség,
s ma belőlük erősül a holnap.
Eleresztem a gyermeki álmot,
lemenőben a nap - hazaértem.

Budapest, 2021. március 15. hétfő

PELLEI2021. március 15. 14:36

PANELMAGÁNY

Magasba terített betonból, szőttesek
áldoznak homálynak, ózonos kék eget.
Közéjük lomb zöldje reményt ereszt,
mint kápolnában oltár, kereszt.
Sziréna mar csendet,
buszfék visít időrendet,
zajtömött aszfalton araszol a lassú alkony.
Sorsokat követ, átölel, befogad.

Ülepszik a mára hullt méregzörej.
Oázist bélel, úgy vár a hely,
hol bérlő a szerelem ég és föld között,
család a sárból, fényre költözött,
s napjaik színeit begyűjtő éveik
hangjegye írja himnuszok ezreit.
Mindenkit hazavonzanak a
kotta-sík-falak.
Van, hol mégis
szépséget hervaszt a negyedik dimenzió,
a zene is szerény ott,
csak megmaradt illúzió.
A befelé forduló tükör-ablakok,
szó-ritka ajkakon, félelemdallamok;
mi függönnyé gyűlt, boldogságból idő,
spongya lett - dolgát nem tevő;
cellává zsugorult lakás is – talány,
oltalom benne a múlt, és magány.
Sejtelem kúszik át rejtőzés-réseken,
bukdácsol közönyön, önzésen, szégyenen…
Menekül még, apró öröm:
család pora, csorba bőröndökön.
Fakuló fotókkal rétegült éveken
zár mögött enyész, a szeretet-lételem…

Emlékek vetette ócska ágy, kiégett évekből, semmi vágy.
Sötétre mozduló monoton ölébe fészkel az unalom.
Rajtaüt csendjén egy koppanás, egyetlen gombnyomás:
szirmait nyitja az elektron képvirág,
színeit issza a panelos csővilág,
és
múlik a kín,
míg pereg a film,
a műanyag életmese,
előtte hódol görnyedést
a napfények avasult szerelmese.
Egy óra, vagy kettő,
évtizedvermelő
zenéknek mámorán keringőt szédül,
s redőnyzárt szürkéktől kiszikkadt szemeken
könnyeket tapsol: a provokált érzelem.
Amíg pereg a film…

S.MikoAgnes2021. március 15. 11:11

Hervadó szépségem...

Bár lenne koromból gömbölyűn szép száz év!
Nézhetnél akkor is szerelmesen rám még,
s az ezernyi ránccal is édes arcomra,
ha rajta nem múló mosolyom csillogna,
és hangom hallatnám varázsos énekként,
kellemes dallamát lelkedbe rejthetnéd,
s hervadó szépségem gyönyörűnek látnád.....
Jaj, mivel bolondít tréfás kedvű drágád!

Ám, nem csoda elérni mégsem a százat!
Csak tartsd meg, Istenem: páromat is társnak!

czwery2021. március 15. 08:53

A kis pipacs története

Perzseli a tavasz a virágoskert földjét,
jelezvén a pipacsnak, hogy ideje kinőjék.
Nem is tétovázott túl sokat a virág,
kinézett a földből, hogy milyen kint a világ.

Körülötte mindenütt zöldségek tanyáztak,
ügyet se vetettek a kis pipacs szárának.
Majd a tökök élcelődve csúfolódtak vele:
„Nem ehető növénynek nincs itt semmi helye!”

Magányos pipacsunk egyre nő azóta,
gyengéd kezek munkája gondoskodott róla.
Nyújtózkodott felfelé, egyenest a napba,
meg is jelent rajta egy jó nagy viráglabda.

A zöldségkert lakói már irigykedve lestek,
tűzpiros virágjánál sose láttak szebbet.
A kinyílt kis pipacsot mind többen szerették,
naphosszat a méhek és a pillangók lepték.

Fejébe szállt növényünknek a hamar jött dicsőség,
elkövetett mindent, hogy még gyorsabban nőjék.
Versenyzett hosszban a szomszéd uborkával,
ekkor jött egy szellő és nem bírt a magjával.

Elmagzott a pipacs, már fonnyad a virága,
az elmúlását zöldségek közt nincs aki sajnálja.
Ha netán a répához néha kedvesebb lett volna,
úgy most vészterhes időkben lenne kihez szólna.

Visszagondolt milyen volt a pillangók tánca,
a büszkeségre, mikor a sok gyermek csodálta.
Emlékként a levelén görgő hűs esőcseppel,
ráeszmélt ifjúként hány csoda mellett ment el.

Csak a gyarapodás éltette egy rohanó világban,
de a röpke élet elrepült a vártnál sokkal korábban.
Nem volt képes megállni a pillanatot élvezni,
s erre most élete hajnalán kellett rádöbbenni.

Szomorkás életének zord tél vetett véget,
alig tudott felmutatni néhány szép emléket.
Ha újrakezdhetné, sok dolgot másképp csinálna,
mindenkinek nyitna a kert legszebb virága.

Majd újra jött a tavasz, új év, új remények,
magjaiból sarjadtak a legszebb kis növények.
Pirosba borítottak erdőt, mezőt, rétet,
élettel és színnel töltve meg a vidéket.

Sanya94482021. március 15. 08:07

Mesterséges

Gleccser tűnik sivatag szelétől,
A folyó is elillan ősi medréből.
Itt egy flakon, ott egy karbon,
Sátorozunk mi még a Marson.

Hámunk a szelet lasszózza,
S hamunkban a fénycsóva,
Így hordunk villámot a zsebben,
S azt mondjuk: minden rendben.

De ha a gombafelhő tornyosul
S rádiumtól szemcsés a légkör,
Akkor bánjuk meg mocskosul
Hogy nem féltünk a végtől.

Erdőből tarló, szemétből zátony,
Az állatvilág járulékos veszteség.
Ezért lobogtatom a zászlóm,
Hogy hirdessem, a Föld egy istenség.

Ez a hervadó szépség, ezer arcú
Kék bolygónk, létezésünk várfala.
Az emberiségnek nem érné meg,
Ha új időkben új Istenre váltana?

Végtelen a tejút, de az ember is?
Bolygónk láthatóan véges,
Persze okosak vagyunk,
Lesz bolygónk, mesterséges.
(2021.02.17)

ezaz2021. március 15. 06:52

távozó

két tenyeredben laktam én porszem
őrizve védve mint anyja fiát
szép mese kár hogy hol volt meg hol nem
nem maradt más csak az ócska hiány

téged ábrázolt képek ha lógnak
szívem már rég nem utcai vágy
a végtelen éjben a dolgok alólam
rendre kicsúsznak mind mondvacsinált

és ami elmúlt ezredszer is nincsen
száz feladásnak is elme a gát
kultúrmorzsákon koplal egy isten
míg holt szeretője már festi magát

editmoravetz2021. március 15. 05:00

HERVADÓ SZÉPSÉG

Szép kecsesen úszott kék bolygó az égen,
mit univerzumból gyönyörködve néztek.
Telve boldogsággal itt lakók élete.
Vágyott ide jutni, aki csak tehette.

Fiatal bolygó volt, tán nemrég született,
több millió csoda kapott rajt' életet.
Köztük az ember is, egy a csodák közül,
Isten jókedvében szánta őt örökül.

Évezredek teltek, akár pillanatok,
Föld szépsége messze sok bolygót túlragyog.
Ám hiába tiltás, tudás fája termett,
s bizony visszaéltek vele az emberek.

Teremtőt játszani csodálatos érzés;
ezzel visszaélni, lőn istenkísértés.
Védő ózonpajzsát úgy kilyukasztgatták,
végső ítéletet felette kimondták.

-.-

Lehet még menteni hervadó szépségét,
pusztulástól védőn Föld ózonrétegét?
Tudást egybevetve, jó szándékkal élve,
Bécsi egyezménnyel sikerben remélve.

-.-

Mosollyal tekint rá az éj leple alatt
égi kísérője, amint tovább halad:
"Te maradsz szívemben legragyogóbb szépség!
Nincs a világon több ilyen gyönyörűség!"

2021. március 15.

HodosiImrene2021. március 15. 02:40

Hodosi Imréné Emma

Hervadó szépség

Víg pozsgás ifjan
mily gondtalan életünk,
míg hervadó szépség
terhe ránk nem nehezül.

Majd jön a vénség..
az ember oly komor lesz
s valami mindig fáj...,
több lesz a titkod,érzed?

Engem is elért
a hervadozás szele...
lelkem csöndes,tűrő
fájón békélt meg vele.

A szépség oda...,
nap fénye csillogtat még..,
meg-megvillan őszen
töppedt hervadó szépség.

A halvány arcra
víg sugárcsóva vetül...,
nincs küzdés sors ellen...
lelkem hittel megbékül.

2021.03.15.

3D2021. március 15. 01:53

Deák Dávid Dániel - Nem hervadó szépség.

Te álom voltál -azt hiszem-, amit én ébren láttam.
Én próbáltam elmondani, mennyire szépnek látlak
De nem érdekelt. Azt mondtad, mulandó a szépséged!
-Akkor engedd meg, hogy elkísérjelek a végére!

Míg aludtam, virágmagot szórtál a mellkasomra.
Én dühösen keltem fel és ezeket eltapostam.
Te könnyes lettél, mert tönkretettem a termőföldet,
Én megöleltelek, s a könnyeiddel megöntözted.

Egy maréknyi szív csupán; könny áztatta, vihar verte.
Egy maréknyi föld csupán, de az számít, mi van benne.

Másnap reggel; a szívemben nőtt egy virágpalánta.
Te sem voltál velem, egyedül voltam a magánnyal.
Azt gondoltam a föld nyelt el, nem tudtam hol rejtőzöl.
Végül megértettem, hogy tényleg elnyelt a termőföld.

Egy maréknyi szív csupán; könny áztatta, vihar verte.
Egy maréknyi föld csupán, de az számít, mi van benne.

...

Sok éve nem hallom már, hogy a szépséged mulandó.
Rég nem érnek már engem, s téged rendhagyó élmények.
Most már alig maradt rólad emlékem a múltamból,
De szívemben a virág tükrözi nem hervadó szépséged.

MarcziM.Mathias2021. március 14. 21:06

TÜNDÉRORSZÁG AJTAJÁBAN

Álmaimban felvillant egy emlék
Olyannak tűnt mintha haza mennék
Egy hang kérdezett ám csak annyit láttam
Szép tündérországnak ajtajában álltam

Mért voltam ott vajon kit kerestem
Nem tudom és azt sem mit feleltem
Fényes szempár szórta rám sugalmát
Felém kedveskedve bájosan nyugalmát

Sóvárogva könyörögve nézett
Öreg volt már mégis megigézett
Rabul ejtett hervadó szépsége
Életemnek sugárzó reménye

Igen benne sohasem csalódtam
Már már beszélt mikor hozzá szóltam
Tündérország ajtajában állva
Nem más mint a kutyám hívott
Türelmesen várva

Marczi Mátyás

lanyigeza2021. március 14. 19:03

EMBER ÉS TERMÉSZET

Kertünkben kora tavasszal nem teszek egyebet,
Megszállottként szemlélem a duzzadó rügyeket.
Szeretném ha már ránk köszöntene a kikelet,
Megvallom őszintén, nem kedvelem a zord telet.

Idén élem meg immár a nyolcvanadik tavaszt,
Mikor a szél fúj, figyelem mit zörög a haraszt.
Lecsökkent már annak a száma amit élvezek,
De még mindig el tud bűvölni a csodás természet.

Szeretjük köröttünk szépnek látni a világot,
Ezért nejem kertünkben ápol sok szép virágot.
Ezt tette végig ifjú menyecske kora óta,
De sok emlékezetes szép év múlt el azóta.

Hogy a kert szép legyen, de sokat kell tenni érte,
Mivel mindenki tetszését megnyerte, megérte.
Év közben pompázik színesen mint a szivárvány,
Jól tudjuk ki teszi ilyen széppé, ez nem talány.

Önzetlen szorgalom, nagy szív és lélek kell hozzá,
Csak úgy magától, érthető, hogy nem válik azzá.
Kertészünk körül sok csodás virág virul, ével,
Ő peddig versenyt dalol a kis fülemülével.

Kertünk hajnalban mint egy harmatos virág csokor,
Tarkítja megannyi sok színben pompázó bokor.
Tavasszal minden újra éled és őszig virul,
Mesés rózsa a szépségétől szerényen pirul.

Virágok gondozója alig hervadt, üde és szép,
A legszebb virág ott nyílik mindig ahová lép.
Nagy vidámság honol mindenütt, ahol csak ott van,
Őt és virágait soha sem látjuk bágyadtan.

Kannával kezében napjai oly csodásan múlnak,
Hálából a legszebb virágok lábához símulnak.
Énekes madár füttye helyesel, "virág az igaz",
Mint a világon bárhol, itt is akad gyom és gaz.

Örök igazság, de azért nem mondom haraggal,
A gyommal több a gond mint a pompázó virággal.
Mennybéli élvezet kiülni a hársfa alá,
Virágillat, rigófütty száll a lombokból alá.

Virágok között apró szorgalmas méhek élnek,
Andalító ahogy kedvesen, vígan döngicsélnek.
Ha nem az első gondolatom, de a második,
Olyat érzek mint ki a gyönyörtől ébren álmodik.

Kissé elméláztam a meseszép látvány végett,
Bódulatomnak éles madárfütty vetett véget.
Ébren is e látványt csodásnak és szépnek találtam,
Az idilli képet megnyugvással szívembe zártam.

moca6002021. március 14. 18:35

Dér István (ISI)

HERVADÁS
Régi dalt hoz felém egy megfakult gondolat,
Régi szerelmet hord szárnyán a szél,
És a múlt régi álmokat sodor felém,
S könnyeim mind – mind hozzád beszél,
Halványan kibuggyanó ábránd tör fel újra,
Szárnyal a vágy, édes emlékként él a múltban,
Mint az ősz lombhervasztó keze,
Átfutott volna emlékekben ázó lelkemen,

Szerelem volt, annak csodálatos szép percei,
Kéjes mámor, mihez nincs szebb mi fogható!
Midőn – e dal, harmatos ifjú kebledre,
És az, az átfutó érzelem mind való és igaz,
Mint a hasadó nap, csillogó öröme és búja,
Átkarolna karjaim forrón és szerelmesen,
Mint az ősz nyártemető sorsa,
Mely érzelem átfut érző lelkemen,

A tóparti csendes köveken elmélázva ülök,
A kergetődző fehér habokat csodálva,
S kedvesem emlékét idézve, sok mindenféle
Tarka dolgot magyarázgatok magamnak,
Elvisz messze gondolatom a szárnyaló múltba,
Nekem nincs semmi takargatni valóm!
Ködfátyol takarja az ősz lombhervasztó útját,
Hol átfutott rajtam a múlt felejtő súlya,

Mondanám, a felejtésre jő egy szép álom,
Mely egy hosszú álomból gyönyörre ébred,
Majd a szerelem karjával lelkem átfon,
Rajongva nyúl álmaim szerelméhez,
Nincs csalfaság, mely már régen elmúlt,
Már ősz van, lomb hull, és madár hallgat
Lejárt az idő, itt maradt a szívnek hangja
Már végső hervadásnak indult az ősz lombja!

enikohalasz2021. március 14. 17:51

Az angyalok hídján

Szép csendben elengeded a lelked,
most már szárnyalhat szél sebesen,
nem tartja vissza a tested
a 92 év tavasza sem
és a kitárt ablak szárnya,
csak keretet ad a vágynak,
hogy lássam csillanó lelked
vajon merre szállhat,
és az ablakpárkány szélére
megszentelt gyertyát teszek,
hogy hajnal hasadtával
a lelked vissza találjon még,
a földi porhüvelyedhez.

A vasárnap éji csöndben
mosdatom szent testedet,
gyönyörű asszonyi léted
megérint,
nézem a tökéletes formád,
mit egy háború borzalma
sem törhetett meg,
a fekete-fehér képek
szép göndör hajú asszonyát
ott látom benned.

Megfáradt arcodat simítóm,
pipacsvirág,
holtadban is szép vagy
és a mai éjszakán,
hervadó szépségként kelsz át,
az angyalok hídján.

MzMatus2021. március 14. 15:34

Születésnapodra
(József Attilára emlékezve)

Oly vadóc voltál, dühös és zaklatott,
mint korod, melybe beleszülettél.
Forrongó lelked nem tűrt, nem hallgatott,
és nem tántorodtál meg a süket füleknél.

Töretlen hittel tanítottad népedet,
nevelted, formáltad, s terelted jó irányba.
Munkád beérett gyümölcse érdemed.
Gondos kertész voltál, nem éltél hiába.

Kivételes nép a tiéd. Dolgozik serényen,
de mindig marad ideje, s hozzá való kedve,
hogy mondanivalóját papírra vesse.

Mert jó szóval oktattad, s engedted játszani.
Szeretted Őt, hittél benne, s általa elérted,
hogy nem hervadó szépség a magyar költészet.

hourglass2021. március 14. 15:06

Az idő fogságában

Az idő széles sávja,
Arcán vándorol,
Szeme világa,
Egyre halványabban,
A homályban táncol.
Őszülő halántéka,
Mint a dér, ami hűvös napokon,
Nyomot hagy a fáradt avaron.
De a szív az éltető,
Virágzó,s víg,
Fiatalon mosolyog még,
Csak s test hanyatlik.
Idő, várj még,,ne rohanj annyira.
Hisz lassan pereg az óra.
S mondván ,időnk az még van.

mariaalbert2021. március 14. 13:42

Öreg olajfa

Derekad meghajlott
idők viharában,
régi bő termésed
lejjebb vonta vállad.

Néhány új hajtás még
díszíti koronád,
egykor büszke lombod
emléke tovaszállt.

Érzed még a tavaszt,
simogató napot,
de csendes megnyugvás
várja a holnapot.

Albert Mária /mariaalbert

HorvathMiklos2021. március 14. 12:20

               Hervadó szépség

Még fölveszi zöld kabátját ha álmából ébred,
még mosolyog ha kinyílik egy újabb virág,
még szépségével a csillagokkal kérked,
de érzi elpusztítja a rohanó világ.

Még megérik a kalász fekete földjében,
még ringatózik rajta az elszürkült tenger,
még születik élet füsttel telt völgyében,
de csodálkozva nézi mit művel az ember.

Még gyönyörű ha öltözik aranyló barnába,
még finom szőlőt teremnek a déli lejtők
még büszke Nő ha a Nap süt ráncos arcába,
de már könnyeit rejtik az őszi esők.

Még puha takarót sző a kifakult tájra,
még sarjad alatta a reményteli élet,
de ezernyi kémény a kormát okádja,
nem tudja biztosan tavasszal felébred.(?)

Horváth Miklós

4442021. március 14. 11:25

Az oázis

A sötét anyagból sarjadó világok
az űrtavaszban bontottak virágot,
s már hideg fényű ikonok az égen,
egy mestert dicsérve milliárd cégéren.

Ám az üresen tátongó műhelyek
csak számtalan kiadó, kopár űrtelek,
csupán meddő szeretői minden Napnak,
de azúr oázist csak egyetlen kaphat.

E bölcsőben ring a lét, már oáz is,
még őszinte jellem, öntudatlan fázis.
De eszmél az én, s fakul azúr arca,
szemén szmoghályog az ember kudarca.

Már télbe tart az örök, hervad a kék virág,
égi dűnék között foszlik a délibáb.

judit.szego2021. március 14. 07:44

A magány megannyi stációja

Magányom stációival ismerkedem.
Beültetem magam az emlékezés virágcserepébe.
...és nem tudom, mi lesz velem?!…
Mit írjak leltárom hiánytengerébe?

Elnémultak a szavak... a kimondottak, s a ki nem mondottak.
Tested jól ismert körvonala eltűnt…
Maradtak a gyászoló ingek és nadrágok, s nem szólnak.
A szekrény mélyén lapul régi zakód.... Elnyűtt

szövete mesél, üvöltve szinte már.
Rácsapom az ajtót, mert emlék minden szála.
Milyen régen volt, és milyen messze van az a nyár!
…és hiába! Rám zuhan sok közös pillanat, mint óriás bála.

Ülök összenyomva, reszketek.
Egyesével szedem le magamról, s minden szál éget!
Valami hamis…nem igaz! Nem lehet!
Porrá lettél… s egy urna fogadott méhébe téged.

Mostanság magányom stációival ismerkedem.
Rajzó kérdőjelek között járok-kelek.
Hervadó szépség a múlt, s nem tudom, mi lesz velem?!....
S fekete szalaggal hajában elfut mellettem az éledő kikelet…

Kipy2021. március 14. 04:22

özvegyülés

hol rejti a szépet a takarás?
tovahalnak: patakpart, völgyeink,
s a vizünk jussa is az apadás.
Ki vagy elhaltak-e a tölgyeink,

s hová vész a küzdeni akarás,
a fény, a felhők? és a könnyeink
ki szárítja így? gonosz maradás
öli meg memoárunk szörnyeit.

szerettük őket, az összes hibát.
nincs már szükség kitérőkre. elég;
belemerülök, s élem a hiányt.

herceg, már nem te írod a mesét.
immár nincs kéz, mi fogja a pipát.
Mondja, a szépség örök? egy fenét!

J.Klari2021. március 13. 23:33

Hervadó szépség

Szépséges életünk
Hervadó világ.
Most már értem
Kőnig tanár úr képét
Szobám falán.

Pókhálók, romok,
Rozsdás ócskaságok
Között régi lim-lomok,
Világunk poros,
Romos padlásán.

KaCsaba942021. március 13. 21:03

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

biro.gizella2021. március 13. 20:34

Új élet kalimpál

Szépséges gondolatim küldöm felétek,
Kikeletről álmodozik minden lélek.
Alvó virágait bontja a természet,
Mi hervadni látszik, új életre kélhet!

Trilláz a madár és kél picinyke fűszál,
Pusmogó szellő bontja kis virág szirmát,
Hervadt lombok alatt új élet kalimpál,
Reményt fűz a tavasz s ébreszti mosolyát!

christiancrown2021. március 13. 18:32

C’est la vie...

Őszülő halántékát simítja csendesen Párizs,
Ódon macskakő kopog a Champs-Élysées-n.
Még érzem illatát, ahogy körbefon az ánizs,
Emléked szívembe markol a Szajna lágy ölén,
Mosolyod napsugár volt, a nevetésed kláris.

Friss croissant roppan, ajkam füröszti meg
Ajkad csókja, úgy mint régen, íze akár a méz.
Kishajónk ring velünk, a szívünk megremeg,
Kéz a kézben tartom lelkedet, ami megigéz,
Amíg a fény a felhők árnyékában szendereg.

Távoli harangszó integet a Sacré-Cœur felől,
Magához húznak hangjai, beléfájdul a szív.
Elfutnának lábaid a valaha megélt vágy elől,
Búcsút intve a múltnak, mondva: C’est la vie...
Hervadó ifjúságom még benned tündököl.

Roskatag reszketéssel múlik el a szépség,
Letűnt korok közt él az érzés: - Carpe diem!
Akkor abban hittél, hittem, ma semmi kétség,
Lassan rajtunk hagyja kéznyomát az Isten,
Külcsín mögé rejtve a benső lesz az érték.

Őszülő halántékát simítja csendesen Párizs,
Ódon macskakő kopog a Champs-Élysées-n.
Még érzem illatát, ahogy körbefon az ánizs,
Emléked szívembe markol a Szajna lágy ölén,
Mosolyod napsugár volt, a nevetésed kláris.

joco572021. március 13. 17:20

Ó ifjúság

Ó ifjúság, álmodozó lelkem
szárnyaló szabadsága,
Mondd, hová lett szilajságod
végtelen bátorsága.

Ó ifjúság, fényló csillagod
alkonyi homály fedi,
Hervadó szépséged a bölcs idő
ölében dédelgeti.

Ö ifjúság, égető szerelmed
jégbe fagyott napsugár,
Lelked selyméből sokat ellopott
egy lélekkufár.

Ó ifjúság, hátadon vittél, mint
jó anya a gyermekét,
Forrása voltál minden folyónak,
mely ringatott tenyerén.

Ó ifjúság, minden, amit adtál,
csendben és szabadon,
Egyszer, ha véget ér az utazás,
megköszönve visszaadom.

Fanni1232021. március 13. 16:57

Hervadó szépség

Fagyos szél futkos a házak között.
A Hold földi révjébe már kikötött.
Kinn az udvaron egy virág áll.
Egy leány, szívére bánat száll.

Csillagos eget bámulja.
S a napokat számolja.
Lelke most nyughatatlan.
Lenne ez az érzés láthatatlan.

Kedvese messze van.
Harcol nagy háborúban.
Sír utána a mátkája.
Áll az udvaron s várja.

Fázik és fél.
Hogy szerelme nem él.
Könnyei hullanak számlálhatatlan.
Eltemeti magát a bánatban.

Beuska2021. március 13. 14:11

Hervadó szépség

Alkonyuló lélekrabság
bús, hervadó szépség,
szirmát vesztő női vadság,
ejj, bánatos mélység!

Szárnyalj szembe a halállal
szarkalábak őre,
s mosolyráncod ablakán át
kacagj az időre!

Fanni1232021. március 13. 11:13

Hervadó szépség

Fagyos szél futkos a házak között.
A Hold földi révjébe már kikötött.
Kinn az udvaron egy virág áll.
Egy leány, szívére bánat száll.

Csillagos eget bámulja.
S a napokat számolja.
Lelke most nyughatatlan.
Lenne ez az érzés láthatatlan.

Kedvese messze van.
Harcol nagy háborúban.
Sír utána a mátkája.
Áll az udvaron s várja.

Fázik és fél.
Hogy szerelme nem él.
Könnyei hullanak számlálhatatlan.
Eltemeti magát a bánatban.

Fanni1232021. március 13. 11:13

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Somogyianziksz2021. március 13. 09:19

Hervadó szépség

E pergamen ráncos fejbőrre
képzeld el a szőke hajat
aszott testét
képzeleted cserélje fel
dús mellre, ringó csípőre
adj a szemeknek varázserőt
hogy újra kacéran csillogjanak
- add vissza az elszállt ötven évet

Nap virrad nap után
közben gondok ezernyi szála
fonódik bénítón szívére
megtört arcára
hervadt virágot rajzol
mindennapok ezer fáradsága

Virágok?
Bogáncs és dudva
mit pusztuló föld terem
szín nélküli hervadás ez
minden percért alkudó jelen
s könyörtelen jövő vitája

Tisztán tartani pár lábost
port törölni
fáradt a láb
fáradt a kéz
megállunk megpihenni

Virágok?
Testem részei
kiteljesedett ifjúság
elfeledkezve önmagunkról
várni bimbózást, virágnyílást
visszazökkenve a mába
- az éhes macska enni kér
kire marad majd ha…
végiggondolni oly nehéz

hetven év
hetven fényévnyi út
kilométerek milliárdjai
szédít a roppant űr, a távol
- s két méter
Nagyobb e mélység?
Legalább olyan szédítő
nem értheted meg soha
életed erre perc idő

Viszünk koszorút a sírra
megyünk a koporsó után
pár ismerős, öregasszonyok
gyermeke nem volt
nem marad fenn tovább a neve
talán a fejfa hordozza évekig
- ennyi csak egy ember élete?

Csak ennyi egy ember élete

lady22021. március 13. 06:48

Krinolin

Idegen vagyok,
nem erre a világra való idegen.
Kétszáz esztendővel ezelőtt születtem.
Nőiességem krinolinját hurcolom,
vasabroncsa csak gőgösen szorító lom,
a dús kelme előkelő, súlyos teher.

Molyette parókám a sarokban hever,
rizsportól fehérlő porcelán arcomat
keserves könnyeim törték darabokra,
csak nevet rajtam a leszálló alkonyat,
ki lehet a madárijesztő matróna?

Színezüst tükrömben száz emlékkép pereg,
kellemem, s bájam messzi földön híres volt,
lelkesen ünnepeltek a hű emberek,
valamennyi gavallér csak velem táncolt.

Hódolóim halottak, sírjukat lepi,
a szorgos idő kezével szőtt zöld moha,
nem bókolnak színem előtt soha, soha.
Kastély márványához szokott selyemcipőm
réges-rég megfakult, selyme szétfoszlott már,
a magam emelte magányfal körbezár.

Idegen vagyok,
nem erre a világra való idegen,
jó itt nyoszolyámon a szabad ég alatt,
fehér leplével a hold takar hidegen.

Olivia2021. március 13. 06:43

MEDITÁCIÓ A HEGYTETŐN REGGEL

Köd lepi a tájat,
hervad a szép virág.
Mandulafavirág
Jó meditáció.

Barkaágon tojás.
Madarak éneke,
emlékek tengere.
Zászló, rügyező fák.

anci-ani2021. március 12. 23:15

Mint örökégő mécses

A lélek virága, illatot varázsol,
sorokban születik, a szívekben landol,
dalban avagy versben, vidám vagy szomorú,
az érzés: - boldogság, vagy töviskoszorú.

Míg ifjú csónakos száguld sziporkázva,
a tapasztalt hajós, - óvó vitorlával.
Az élet rögös útján sok a buktató,
leselkedő veszély oly sokszor surranó.

Minden kor gyönyörű, kitárja szíveket,
érzelmek dalával simítja a lelket.
Beköltözve oda, fészket rak meleget,
időmúlással ont, tartós szeretetet.

Mint viruló virág tündöklő a fényben,
versben beköltözhet az örök szerelem,
majd megszólítva lelket, ébred boldogan,
szívet meghódítja, cikázva cinkosan.

A heves ifjúság bohókás hangokkal,
mint a szélvész, tarol a vallomásokkal,
de a hervadó szépség, csodákra képes,
tüzét táplálja, mint örökégő mécses.

Gebics2021. március 12. 19:43

Idővel

Idővel óvatosabbak a vágyak,
és szégyenkeznek a férfiálmok,
a nők köröttem már nem tulipánszálak,
mindinkább vartyogó Bosch-látomások.

csp012021. március 12. 16:12

Évszakok

1. Zöldell, virít minden falomb.

Virágteljes a hegy, a domb!

2. Nárcisz, rózsa, tulipánok.

Va!ós, igaz, te is látod.

3. Vígan dúdol a természet,

láttál-e mar ennyi szépet?

4. Ember ragyog, olyan vidám!

Ezért szóljon minden imám.

5. Gyümölcs érik és leesik.

Pajkos gyerekek felszedik.

6. Most bevirrad torzonborz ősz,

dús szakállú, zordon és bősz.

7. És elénk áll hószínű tél.

(Kell hóembert hogy építsêl?)

8. Hull a virág, hull az ember,

mindent elnyel, mindent elnyel...

9. a november, a december,

ámde ne fuss és ne menj el.

10. Levél sárgul, hullik porba,

mint akinek nincs más gondja.

11. Visszategyük a fa!ombba?

Mint akinek nincs más dolga?

12. Hull a virág és hullunk mi.

Tudunk s tudunk halványulni.

13. Megőszülünk, belehalunk,

de csak mosolyg minden arcunk.

14. Kihullik a fogunk, hajunk.

E világban maradhatunk?

15. Téli álmod még ne kezdd el!

Nyarat fogjad két kezeddel!

És sohase, ne engedd el!

Lemmike2021. március 12. 16:09

Az út

Úgy születtél,
hogy arra jártak,
Attól növekedtél,
mit beléd vájtak.

Az eső mosott,
a nap szárított,
lábak hagytak nyomott,
bár ez sose számított.

Hisz te voltál a Fő,
a mindent körbe ölelő.
A messziről jövő,
s a lassan tovatűnő.

Ezreknel lettél szolgálója,
élő és holt érintések hálója.
De a felhők jöttek, s szálltak,
és a cipők tovább álltak.

Ráncos bőröd megrepedt,
Senki nem élt nélküled.
Hosszú utad itt megrekedt,
szellemek állnak most veled.

brigittalatinya2021. március 12. 14:08

Az Idő

Tavasz van.
S mely virágok nagyban aludtak,
Most épp ki hajtanak.
Csodaszép,szebbnél- szebb virág,
De nekem csak az egyik a boldogság.
Épp bimbódzik,s lassan nyílik.
Kék színbe öltözik.

Kék színbe,akár az ég,
Melyen egy felhő sincs még.
A nap sugár melegít,
Gyönyörű az idő.
De ahogy telnek a napok,
Úgy jön el az eső.
A napsütés , meleg elmúlik már,
Minden szép, s jó márcsak el száll.

Kertemben lépkedve,
Rózsám elé érvén.
Szomorkodva nézem ,
hogy múlsz el könnyedén.
Ahogy ősz jön te aludni kéltél,
S szirmod hullajtván márcsak hervadó szépség lettél.

Oly hideg van.
S szomorkás minden,
A fák, s az ég is.
Hirtelen esőcsepp fejemre cseppen,
S a szél fúj egyre erősebben.
Jégeső ez,nem más.
Fájdalmas,s éles is.
Koppan a földön,el olvad gyorsan,
S vizzé válik hamarosan.

Berohanok a házba,
Nehogy el ázzak.
Melegítem a teát,
Meg ne fázzak.
Melegedek a tűznél,
Karosszékemben ülvén,
S szomorúan a kinti világot kémlelném.
Kifelé tekintvén,el alszom szépen.
S a tavaszról álmodok minden évben.

tatika2021. március 12. 14:03

Hervadó szépség

Rózsa nyílik kertemben,
Egy szál virít kezemben.
Színes bársony ruhája,
Üde hajnal pompája.
Esőcsepptől csillog,
Hamvas bájjal villog.
Méheket lágyan hívogat,
Illata mámorba csalogat.
Szúrós tüskék intenek,
Virágokkal pihennek.
Rejtély, titokzatosság,
Régi idők, ifjúság.
Emlékek szép csodája,
Tavaszi fény szikrája.
Érettség, harc a létben,
Küzdés földön, égben.
Hervadó szépség dallama,
Múló életünk jajszava.
Hulló szirom őszi szélben,
Búcsú hangja hideg télben.

KatDor2021. március 12. 12:13

Elmúlt már

Hevesen ver a szívem, lüktet testemben a vér.
Ezer emlék jut eszembe, kitágul a tér.
Remegő kezem szirmokhoz ér.
Vázában fehér tulipánok.
Ajtómra nézek és várok.
Déli vidékeken járok.
Óhajtom angyal arcod látni.

Suhan az idő, gyönyöröd hervadó szépség.
Zene, tánc, fény mind elmúló ékesség.
Érzem múlik a varázs.
Pusztul, kihuny a parázs.
Sose jön vissza mi elmúlt már.
Ég felé nézek, úgy remélek.
Gőgös tekintetedben révedek.

(Az első sor fentről le külön is olvasható...)

bacsisara2021. március 12. 10:29

Magányos fa

Még most láttam, zöldben őrködött,
néztem, ahogy kúsztak ágai
az égen a felhők között,
s már levetve őszi palástját,
lengeti az idő kérte,
csupaszra vetkőzött ágát.

A szürke, kopott háztető mögött,
inog, mozog úrként a világ fölött,
nem itt, távolabb kicsit,
kopáran, meztelen megint.

Csörgetve csontváz karjait,
olyan fájósan ridegnek tűnik,
kapkodva markolna,
ha tudna ilyet,
a tintapackás felhőből egy szeletet.

Gyúrná, szebbé formálná az eget,
varázspálcáival elűzné a hideg telet,
falna napot, meleg kalácsként, hogy jól lakjon,
kövér, duzzadt rügyekből,
virágokkal pompázzon.

De még nem tud
ellenállni a szelek urának,
hogy átvészeljen mindent, hajlong,
ezt nem tartom furcsának,
csak a látvány kicsit elszomorít,
mikor egy magányos fa elmúlást int.

AkarkiGyula2021. március 12. 09:54

A tavasz beszüremlése a hétköznapokba
(vers okhatározói mellékmondatra)
mert,
a tavasz madarai és a csitrik vihognak—az esztétika expressze kisiklott—perverz—mondhatni patologikus szépségű verssorok zuborognak a gyomrunkban—később ezzel telnek meg a lapok—meg a szobában a sarok—úgy jelképesen—a költőnő formás hátsóján ibolya illatú galambokat formáz és ereget—bülbül szava fokhagymás illatú—de éppen csakhogy—mondhatni kívánatos—szeméből csorog a könny(v)—a statáriális bárgyúság vöröshagyma könnygáza miatt—hát igen gáza—stacionárius műholdról nézve Gáza—a piramisok tárháza—egyébként meg—itt csücsülünk a világ közepén—oszt akkor igazodj el benne—hol találsz sörözőt ahol töltheted az időd—vagy egy néked is tetsző nőt—vagy egy delnőt—lám törlési parancs van előtte—akkor nincs asszony—nincs sírás—ahogy Bob megénekelte—Ő már rég el van temetve—felejtsétek hát el a jó kedveteket—és élhettek szomorúan is nevetve—tudom—az embernek ahhoz sincs már kedve—lényegtelen miért nincs semminek lényege―bízz benne―szépséged sosem hervad talán―(csak ha muszáj)―mégis megtalál majd a halál―és elmúlik minden―amit szerettél és amit untál
2021.03.12.

nagyferenc4812021. március 12. 08:33

nagyferi481

Valahol, valamikor

Rejtőzöm dermedten a szívem mélyén.
Riadt, szürke, kis egér.
Kilesek tört peremén,
S nézem, nézem vajon élek-e még én.

Dobban egyet-kettőt, majd nekilódul,
Mint mikor felbőszült szél
Forogva, kavarva szét-
Kerget megszáradt, zörgő avart vadul.

Valahol pajkos leányok kacagnak.
Nem látom szép orcájuk,
Bár úgy vágyom utánuk,
Tőlem oly távol, messze-messze vannak.

De szívemben a vágy dalol s felzúdul.
Öreg motor zakatol,
Morog, hörög, fuldokol.
Bírja a tempót, bár bizonytalanul.

Egykor szép lányok, most ráncosak, vének,
És tükrükbe bámulva,
Tűnődve és ámulva
Selymet keresnek, mely bőrükön fénylett.

Ólálkodik, sompolyog az enyészet.
Szelíd lelkük megriad,
Majd mint reszkető csillag
Ragyog odafenn a bársonyos égen.

Tamasi_Dominika2021. március 12. 03:30

Hervadó szépség

Reggel rájöttél mikor a tükörbe néztél.
Lassan nem leszel más, csak hervadó szépség.
A hajad őszül, ráncaid sokasodnak,
A hátralévő éveid egyre csak fogyatkoznak.

Kezedben szobahőmérsékletű vörösbor.
Ujjaidon már egyre jobban meglátszik a kor.
Merengsz , nézed a kandallót, a múltad gondolod,
Mikor még testedben tomboltak a hormonok.

Most is tombolnak, de ezek valahogy mások.
Testedet elárasztják a kellemetlen hőhullámok.
Nem érzed magad öregnek. Nem zavar a kor.
Hisz tartja a mondás, idővel nemesedik a bor.

Reggelente mindig ha tükörbe nézek,
Magamban elég gyakran felfedezlek téged.
Hasonlóságunk vitathatatlan érték,
Évek múlva én sem leszek más, csak hervadó szépség.

Kedvesrobi2021. március 12. 00:35

Gondoltad?
Válaszvers Ottlokán Szavéta Elmentél című versére

Gondoltál arra hogy valaha verset írsz?
Hogy majd fájdalomból egy lapot telesírsz?
Ezzel az emlékkel éled minden napodat?
Mégis mindenki látja gyönyörű mosolyodat?

Fájdalmad akkor is titkolod előlem
Mikor kezed fogom és ott álsz előttem
De én mégis tudom mit érzel pontosan
Benne van minden fájdalom csókodban

Gondoltad volna valaha ott állsz majd előttem?
Hogy annyi erőt adsz, minden félelmem legyőzzem?
Gondoltad hogy az újrakezdés ekkora küzdelem?
Hogy az élet sem más nem hogy még a szerelem?

Gondoltad hogy a megismerés valójában gyönyörű?
Vagy hogy az őszinteség még sem olyan egyszerű?
És hogy egy idegen levelére válaszolj?
Aztán hogy láthasd, átöleld bőszen csomagolj?

Arra gondoltál már miért is élünk?
Hogy boldogok legyünk vagy csak szenvedjünk?
Hogy szeresd vagy gyűlöld a hódolód?
Sok itt a dilemma nem gondolod?

Te ki most ezt olvasod fejedben kérdésekkel
Gondoltad volna hogy tele leszel érzésekkel?
Ezért becsüld akit kaptál és akid van
Legyél ott neki mindig jóban és rosszban

M.J.Kata2021. március 11. 22:07

Híres volt...

Híres volt hamvas szépségéről,
rendkívül bájos volt mosolya,
kényesen nyújtózva flörtölt,
szemein látszott, - már unta.

Csak eggyel tett kivételt,
csillagfényes éjszakán fogadta,
elbűvölte lángoló tekintete,
féltve őrzött kincsét neki adta.

Hódolói már nem állnak sorban,
kegyeit senki sem kereste,
csillagok fénye is hunyorgó,
megrontója gúnyosan nevette.

A felkínált pénz sokat nyomott,
fogadásból lett lángszemű lovag,  
hamvas szépség átkozódott,
vicsorogva szórt szitkokat.

Hamvassága eltűnt a nyárral,
őszi szél kócolta fakó haját,
köpenye jótékonyan takarta,
gömbölyödő pocakját.

Egy holdvilágos éjszakán,
szépséges jégvirágok nyíltak,
egyedül volt nagy kínjával,
- útra kélt a csillagokkal.

efelapi2021. március 11. 19:27

Illeszd kezed

Jobb kezedből balba illesztem kezem,
közben kettőnk világa ragyog nekem,
vigyázz rám sokkal elfogadhatóbban,
mint ahogyan magam megőrizhetem.

Megérinthet, rád is mosolyoghat más,
csak bízhatok, hogy nem talál viszonzást...
Erő nem győzheti le az árulást,
nincs rá szabályszerű felhatalmazás.

Tartson vissza kettőnk szoros egysége,
ne a félelem, hogy majd magad ébredsz,
és nem lesz, aki Veled együtt érez.

Bal kezemből jobba illeszd a kezed,
simogasson érzéki tekinteted...
Óvj, ahogy magam soha nem tettem meg.

SimsonFAN20-002021. március 11. 18:46

Múló szépségedet

Szemedbe nézek,
És megfogom a kezed.
Reszketve, gyötörten
Szorítom meg!

Hogy itt vagy,
Megfogom a kezed,
Különleges élmény,
Őrizem meg!

Te elhagytál,
Világok harcán,
Kór, mindenkor,
Álló háborúján.

Öregszem, csupán
Csak emléked
Lángol bennem
Örökkön tovább!

Mégis, itt
Hagytál, magányban
Pendülő szívnek
Néma húrján!

Csendül a szép,
Sajdul a jó,
S csak emléked,
Mi hiábavaló!

Bort, vöröset!
S tán, ha veled
Nem is, lélekben
Átlépem a határt.

Te már itt,
De odaát
Hallgatom
A csendnek zaját.

Reszkető hangom,
Szerető ajakom
Száradt csókban
Vigaszra talál.

Remegek, már
Könyörtelen
Szorítom a kezed,
Szeretlek!

De két zöld
Szemed, mint
Drágakő, csillan
Másfelé.

Elmúltál, és
Hogy másra nem,
Vigaszra találtál
Az ő vállán.

De miért fafejű
Okos fejed, ha
Egyetemed már
Elvégezted?!

Öregszem, és
Te már sehol,
Gyászban sötét
Felleg borul.

Lehullott falevél,
S ha te a fa,
Egységből szakadva
Tied voltam.

De ledobtál,
Szürke hajam,
Mint sárga szélű
Tölgynek ága.

Talán neki még
Borulsz virágba!
De azt a szeretetet
Már nem kapod meg.

Mert lesz ő még,
Ennyi idő után
Képes hűen szeretni
Tovább?

Lelkem tavaszát
Elvetted, és egy
Részem veled
Veszett el.

Egyszer mind lehull,
S a fa is elöregszik,
Őszülő hajnak
Szomorú alkonyán

Lehull a levél,
Szárad az ág,
Összetörve vágják
Köréd a tűzifát.

De két zöld szemed
Őrizem, és szeretve
Fogom meg a kezed
Odaát!

Poeta2001_2021. március 11. 18:31

Volt egy virág
s volt egy legény,
ki letépte
s gomblyukába
tűzte. De rég

volt, istenem!
Azóta férj
lett a legény
s a virág volt
a feleség,

szegény, szegény!
Hervadozott.
Tőlem, férjtől?
Nem tudom, csak
sírt zokogott.

Szegény anyám,
te hervadó
rózsa, apám;
rossz gondozó,
vad kerítés

vagyok én, jaj!
Odaadó,
ő hallgató,
én versíró
vagyok, hahó!

SargaNarcisz2021. március 11. 16:50

Hervadó szépség

polcon a váza
szárad a rózsa
hervad a szépség
nincs aki lássa

gin-tonik újra
töltöd az estet
álmatlan alszol
hívod a reggelt

felriadsz sokszor
éjjeli zajra
ébreszt a hajnal
kismadárdallal

madaras2021. március 11. 16:45

Látlelet

Éles elmék matatják a mindenséget -
remélik - tán máshol is létezik élet …
nem lelték eleddig - keresik hasztalan,
mint varrónő a tűt a szénakazalban.

Olyan – mit a legnagyobb elme alkotott
s gyarló teremtményének egykor átadott -
nem található még egy – drága Földanya –
gyönyörű öltözéked – maga a csoda.

A mag - a megáldott – életre kelt benned,
szárba szökkent, étke lett az éhezőknek –
terített asztal várta erdők vadjait,
a vízi világod, az ég vándorait.

Ám a harmónia sajnos szertefoszlott,
mert sok ember - szörnyetegként neked rontott…
Kincset kereső kufárok kutakodtak,
tested felnyitották - ott is kiraboltak.

Tönkre tették tüdőd – faragták fűrészek,
fogytak az erdeid - újat nem ültettek.
Szürkére színezték azúr-kék tengered,
lakóinak étke olajjal szennyezett.

Benzingőzt böfögnek szerte az utakon,
kicsi és nagy kocsik – s rengeteg kamion…
Egykor virágos, tarka, selymes pázsitok
helyén terpeszkednek túlzsúfolt városok.

Eltűntek a tanyák, sorvadnak a falvak -
menekül a földtől az ifjú nemzedék,
elhagyatott kertek bozótba fulladnak,
parlagfű díszeleg… rókáknak menedék.

Hajdanán a hamut növényre hintették,
hizlalta a termést a háztáji trágya,
istállók üresek, ólakat szétszedték…
bomlott az egyensúly testedben Földanya.

Permetlé itatja az szomjas zöldeket,
hiszik hogy a termés ettől majd jobb lehet…
Csupán csak az történt - almában nincs kukac,
húsából a méreg gyomrunkban pusztíthat.

Óh, drága Földanya – Te hervadó szépség!
Aggódók kórusa harsogja énekét:
„Emberek! - Ennél már nincs lejjebb – nincs rosszabb,
a béka feneke már sokkal magasabb! „

****

Vedd észre Kedves, hogy veszélyben életed –
benned a rákfene, pusztul a környezet…
Gonosz céllal halmozod a fegyvereket,
hatalomért - ha kell - ölsz is – tömegeket.

Dorbézolsz, pazarolsz – ám közönnyel nézed,
hogy éhen pusztul nagyon sok testvéred…
Ha nem hallgatsz a szóra – eljön majd órád,
maradok egyedül – árván….. nélküled.

Lucifer402021. március 11. 13:51

Kezdet-Vég

Mint régen gyermekként léptem át a fény kapuját,
Ragyogó lényem mindent lát!
Még az Örök fény is szépnek mondott,
Minden lélek bókot mondott!

Gyönyörű vagy, és erős Fényhozó Lélek!
De attól tartok elveszted Fényed!
S kiáradt Mindenre Fénye!
S a hideg tér, betelt végre!

Így lett aztán, a minden a sok ragyogó csillag!
S ha nézi az ember lelke fel is csillan!
Majd ismét szólt az Úr nagy Dicsőséggel!
És a mindenség megtelt lényekkel!

Szép volt minden mit látott Lelkem!
S a Testvéremmel játszottunk ketten!
Majd sok csillagnak nevet adtunk!
Mit egymás között felosztottuk!

De Szólt az Úr nagy Szóval Lelkünkre!
Teremtsünk embert a Képünkre!
Meg is történt hát, Úgy ahogy mondta!
És így lett az ember egy Nagy csoda!

Látogattuk Őket segítő szándékkal!
Mindent megkaptak, Minden jóval!
Elhalmozta Apám Azt az egyet!
De boldog egyedül az nem lett!

Ekkor Kapott társat Szépet és erőset!
Majd Annak az egynek, ez sem tetszett!
Majd ismét kapott ,egy gyengét, mégis Szépet!
S így jött el a végzet!

Ez a szép gyenge Lélek!
Hatalmasat Vétett!
S vele az, az egy is, követte a bajban!
És a Lelkem nekik Társul adtam!

Ezért, hát Apánk Szólt Nagy haraggal!
S földre láncolta Lelkem nagy Kínnal!
Azóta is itt vagyok veletek!
S Így lettem eggyé veletek!

Oly messze van már nékem a Menny!
Lassan a földön Bevégzem!
A Lelkem egykor hatalmas volt és erős!
Most csak kínlódik minden!
És már testvérem sincs velem!

Régen szerettük egymást, Bár most sincs ez másként!
Nekem a sötétség jutott , Neki az Örök Fény!
Azóta sokat vártam, kerestem szüntelen!
Így lett e Föld a végzetem!

Majd Lassan Lelkem fénye elhalványult!
De Égi apánk Segítő kezet nyújt!
Elküldte hozzám testvérem Újra!
Reményt adott Nektek az Örök Útra!

Bár ezen az úton nem járhatok, Lelkem láncon!
A Föld lett már az Én Világom!
Ide köt a Lélek!
Ameddig ti Éltek!

Így lett, aztán lelkem Sötét puszta ,és kietlen!
A földet át meg át kerültem szüntelen!
Nem találtam azóta sem Testvérem Lelkét!
Csak az emberek Félelmét!

Meg értem Őket, hisz tőlem látták!
Nem gondoltam volna soha, hogy megtanulják!
Így bukott el az ember Lelke!
Amit a Testvérem Felemelte!

Minden múlandó Szép elvész!
Úgy jön el mint a szélvész!
De nemsokára talán újra eljön!
Hogy minden könnyet letöröljön!

Így lesz hát, a Világ Újra szép És Csodás!
Mert eljön nektek az égi Áldás!
A Lelkem is boldog lesz akkor végre!
Mert köztünk Él majd a Testvérem Lelke!

Akkor véget ér a feladatom itt a földön!
S nem lesz kísértés, sem lelki Börtön!
Azért írtam nektek sokat és mégis keveset!
Mert hibázok emberek!

Ti legyetek jobbak! És Értelmesek!
De soha ne add Lelked társul a sötétnek!
Mert te is így végzed, Ahogy Én!
Egy Bukott Lélek a Föld kerekén!

Köszönöm a Léleknek eme hosszú verset!
És neked a türelmet!
Légy áldott földi Nép!
Így volt a történet kerek és szép!

budajo2021. március 11. 13:30

Embervirág

Lennék újra kisfiú,
szerethető szépfiú,
kire rámosolyognak,
arcára puszit nyomnak.

Csodálnám a felhőket,
járnám a zöld erdőket.
Nap alatt sütkéreznék,
árnyékban heverésznék.

Fél kézzel rollereznék,
másikkal integetnék.
Mosoly lenne arcomon,
színes folt nadrágomon.

Két forintért fagyiznék,
Balatonban fürödnék.
Énekelnék hangosan,
udvarolnék pajkosan.

Nem sürgetném az időt,
élvezném a szünidőt.
Szüleimet imádnám,
kezüket simogatnám.

Legyek újra kisfiú,
álmodozó, rossz fiú.
Ne legyek komor felnőtt,
csak gyerek, aki megnőtt.

Gyermekként mindig hittem,
tudásom lesz a kincsem.
Rosszból gyártok jóságot,
teremtek szép világot.

Égig értek vágyaim,
repítettek szárnyaim.
Elűztem a sötétet,
olvastam a meséket.

Hittem saját magamban,
csodában és vágyamban,
de elvették álmaim,
letördelték szárnyaim.

Szemem szivárványfénye
átváltozott szürkére,
szívemet is megtörték,
lázadását kiölték.

Az emberek gonoszak,
engem néznek bolondnak.
Törvényeket költenek,
felettem ők döntenek.

Lehetne szebb a világ,
benne ember a virág.
Az igazság öntözné,
a szeretet éltetné.

hangyasi2021. március 11. 07:02

Benned élő én

Tó tükrében jelenés, lám mennyire más vagyok,
Lelkem barázdáin csontos varjak ülnek,
Fáradt szememről elszálltak a szép, szűz Angyalok,
Harmatos könnyeim benned szenderülnek.

VaradyEndre2021. március 10. 23:20

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

patakizsuzsa2021. március 10. 18:20

HERVADÓ SZÉPSÉG..
Jött a tavasz.Egy rózsaág,
illatos, harmatos virág,
árnyék ne érte, napsütés
fürdette fényében és kinyílt.
Egyszer egy este egy tavaszi bálon
szép dísz lett a rózsa egy női vállon,
megtetszett nagyon egy férfinek,
elkérte s úgy büszkélkedett.
A lány , kié a rózsa volt,
többé már mással nem táncolt,
de a virágot vidám táncosa
szórakozottan elhagyta.
Rég volt a bál, elmúlt a nyár,
hervadni kezdett a határ,
hervadt a rózsatő, hervadt a lány.
Miért? Elhagyták, nem talány.
A rózsa szépsége megfakult,
valahol rég a porba hullt.
A lány arca, szív fehér márvány,
egyre szomorúbb, fájóbb látvány,
s egy reggel a kertje is fehér,
rózsáit belepte a dér.
Boldog szerelme megfagyott
s az emlék számára halott.

domezsuzsa2021. március 10. 17:52

Gyökereim itt maradtak

Ha hervadni kell, hadd hervadjak,
hangtalan, szótlanul száradjak,
hadd végezzem be csendben, mintha
nem is éltem volna.

Ha hervadni kell, hadd hervadjak,
szirmaim összefonnyadjanak,
hadd múljak el szerényen, mintha
nem is lettem volna.

Ha hervadni kell, hát hervadjak!
A kis virágok nem lázadoznak,
bár, bevallom, hogy még sokáig
illatoztam volna.

A gyökereim megmaradtak,
s jövőre újra kihajtanak
az ibolyák, éppen úgy, mintha
el sem mentem volna.

Livi842021. március 10. 14:38

Elmúlik

Hervadó, hamvadó,
álmodó, lázadó,
izzó és illanó
illaton vágy, való.
Légies lengeség
édeni étere,
virágzó, víg világ
lesúlytó kényszere.
Külcsíni mámorkép,
hiúság vására,
elmáló portéka,
évek hanyatlása.
Szépség, mely porba hull,
ereklye-test csupán,
gyönyörű lélekhúr
halkuló zongorán.

FranzMercury2021. március 10. 13:55

Múzsámhoz!

Mesterséges Napnak lángjában megégett,
Önhatalmúlag megsanyargatott, soványkás, matt bőr.
Akarva, erővel elnyomott gondolat!
Mondd, MIÉRT?
Nem meglátott éltek értelme,
Agyonhajszolt gyönyörök kertje.
Mondd, MIÉRT?
Tudatból kiebrudalt szárnyas valóság
Röppen szárnytalan,
Tovaszáll csak a lenge égben tudattalan.
Mondd, MIÉRT?
Miért oly nehéz elhinni a jót, ami
Ugyan szemnek nem látható,
De a múló idő gyorsan integető perceit
Szemlélve: órán tükörben,
Kopott arcot, hervadó szépséget nézve
Bizonyítható!

2021. márciusa

nefelejcs2021. március 10. 12:33

Elhull a virág

Szikrázó nap szórja sugarát szerteszét,
kék madár büszkén száll az égbolt tengerén.
Szerelem-illatot szitálgat lágy szellő,
Hatása varázslat, a szívből eredő.

Színpompás szirmot bont az élet virága,
kelyhét méz-nektárral csábítón kitárva,
mámoros ajakkal önfeledt kiáltja:
"Boldogság jer ide, ne éljek hiába!

Szépséges a világ, úgy érzem az enyém,
s hordoz majd jó sorsom mindig a tenyerén!"
Oly furcsa! Hirtelen halványul a napfény!
Komorrá vált minden, álmából kél a szél.

Ég alján felhőknek tömege gomolyog,
eltűnnek arcáról rózsaszín mosolyok.
Megretten, megremeg az élet virága,
jégeső a fejét gyöngyökkel dobálja,

szirmába fogódzik, tépdesi, szaggatja,
eltorzul oly kecses, igéző alakja.
A háta meghajol, dús szirma elhervad,
fájó az emléke, mily szép volt még tegnap!

Kihunytak a fények, szürke köd az élet,
ereje már fogytán, közeleg a végzet.
Kóróként menedék a hervadt sziromágy,
lelkére ráfagyott, elhamvadt, régi vágy.

Csupaszon távozik, ahogyan érkezett,
néhány mag jelzi csak, valaha létezett.

mirza2021. március 10. 10:40

Elengedő

Azért voltál, hogy a jobbik felem légy,
hogy ami bánt, minden legyen szép emlék,
és ha elesek, izzó vércseppjeimet
felitassad tisztán, immár ne féljek .

Mikor parázsló lapként dobál a szél,
égő fáklyaként utánam repüljél,
de igazam nem mondhattam ki soha,
benned visszhangra lelt elmém jajjszava.

Sajnálom.

Nem vettem észre, mikor lelked elől
elfáradt tested tündöklése kihűlt,
nem láttam, amikor ölelő mosolyodat
csak magadra terítetted, hogy becsapj.

Kerékbetört terveim forgatom a számban,
ki fog ragyogni majd reggel a szobámban?
Ki dorgál meg, szól, hangosan kiabál,
ki várja virrasztva velem az éjszakát?

De jó is volt, amikor még nem tudtuk, mi lesz,
azt hittük, a boldogságunk időtlenné tesz,
az áldott valóság miatt fáj most minden nagyon,
s hogy az időt vissza soha nem forgathatom.

Már csak egy dolog van, mielőtt megszakadok,
megfogom, leragaszton ezt a pillanatot.
Fölfeszítem magam fölé úgy, mint az eget,
mindig csak ezt lássam, ha el kell engedjelek.

Veled szerettem magam, kérlek, tedd meg nekem,
hogy elmondod végül, ki vagyok én nélküled?
S mikor szemed mögött kihúnytak a csillagok,
bocsáss majd meg mindent, amit én már nem tudok.

kevelin2021. március 10. 06:58

Idősotthonban

Hervadó szèpségek

Egymàssal beszélnek

Harmatos viràgszál voltam én

Üde és szép

Fogam is volt

Éppen elég

Lábam testem kecses

Hàtam egyenes

Böröm feszült

A nyakamon

Dekoltázsom

Vonzó bronz

Szemeket csábító

Izmom megformáló

Így volt ez gyerekek

Most meg mièrt nevetek

Olyan idétlenül

Mint mikor a fönök

A szék mellé ül

Reàlítás èrzèsetek

Megszűnt

De minek is beszèlek

Hervadt viràgoknak

Bimbó fakadàsról

Rózsavirulásról

Csak azt azt azért

Nem értem

Mari

Mièrt van szemedben pàra

Ha rágondolsz

Az első szerelmes nyàrra

Kiss_Istvan2021. március 10. 00:14

Körforgás

Lehetnékk a felkelő Nap sugara,
De most inkább nyugszok.
S világítok, mint az égbolt legfényesebb csillaga.
Fáradt vagyok, egy kicsit hunyok.
Minden nap töltöm magam a holnapra,
Bízva, hogy a következő napkelte
Nem mérhető percekben.
Az idő múlása zár minket ketrecbe.

Élem a mát, s tervezem a holnapot.
Nekem öröm, ha mindenki jóllakott.
Áldás, mert megéltem a tegnapot.

Óceán, tenger, folyó.
Gyönyörű ez a bolygó.
Csodálatos madarak,
Óh, a reggeli füttyszó,
Ébredni erre oly jó.
Tavaszi kikelet s a lágy szellő.
Úgy várom mindig, s mikor eljő?
A boldogsághormonom megnő.

Élem a mát, s tervezem a holnapot.
Nekem öröm, ha mindenki jól lakott.
Áldás, mert megéltem a tegnapot.

Jön a nyár sokunk kedvenc évszaka,
Ilyenkor szebb lesz minden éjszaka.
Megtelnek a terek, mindegy, mikor mész haza.
A strandon kacarászó gyerkőcök,
Ilyenkor érzem, hogy feltöltök.
Túrázás a hegyekbe,
Béke és harmónia a fejekbe.
Érezd jól magad, a stresszt meg fejezd be!

Élem a mát, s tervezem a holnapot.
Nekem öröm, ha mindenki jóllakott.
Áldás, mert megéltem a tegnapot.

Ősszel betakar mindent az avar.
Kicsit bús s kopasz, de nem zavar.
Festői tájak, művészi az összkép.
Kopaszodnak a fák, vedlenek télre,
A szem érzékeli, - jaj, mintha nem élne.
Látszatra menekül, félve.

Pedig csak készülnek a télre.
Jövőre lombosodnak, átváltoznak szépre.

Élem a mát, s tervezem a holnapot.
Nekem öröm, ha mindenki jól lakott.
Áldás, mert megéltem a tegnapot.

Most a hangulat megfagyott.
A melegség már elkopott.
Fázik a természet, csillog a hó,
Hóembert épít minden nebuló.
Fehér lett a színes tájunk,
Ilyenkor mind melegre vágyunk.
Emberek s állatok mind eltűnnek,
De a négy évszak része életünknek.

Élem a mát, s tervezem a holnapot.
Nekem öröm, ha mindenki jóllakott.
Áldás, mert megéltem a tegnapot

N.Eva2021. március 9. 20:00

Rózsatő vallomása

Tavasszal voltam én, csodás nyílóbokor
novemberben már téli álmot gondoltam.
Idén, a természet velem játszadozott,
metszés után újra bimbóba borultam.

A bimbóimra gyenge fényű napsugár
féltve mosolyog, és kitartásra biztat.
Eljön az éjjel fáznak, életük lejár,
hajnalban, csak a könny, az utolsó vigasz.

De, újra kel a nap, bár ereje fogytán,
mégis reménnyel tölt el, gyengülő fénye.
Felszárítja a könnycseppeket, gondolván
ettől többet, sajnos már nem tehet értem.

Harcot feladom virágon barna foltok,
kinyílni nem tudnak, bimbóként megfagynak.
Életük csak véletlen volt, talán boldog,
fejüket lehajtva álomban maradnak.

Maradok élve, élettelen virággal,
hajnalonként konok dér álomba ríkat.
Majd téli nyugovóra térek a vággyal,
az új tavasz felé, mely hozza a vigaszt.

BD312021. március 9. 19:37

Elmúlik minden

Egyszer elmúlik a szép is,
Mert a kezdettel jön a vég is.
A virág míg elhervad,
Az asztalt rágja termeszhad.
Az életünk sem végtelen örök.
Megkomolyodik a féktelen kölyök
Vagy megvadul egy nyugodt elme
Majd a föld alatt pihen a lelke
Elmúlik minden, de eljön a szép újra
Mert a réginek és újnak egy az útja

Jolcsy2021. március 9. 16:13

Riczu Joli
Margaréta

Én vagyok a margaréta,
mezők, rétek menyasszonya.
Szirmaimat, ha kibontom,
a tájat fehér fátyolba borítom.

Nem versenyzek más virággal,
mosolygok kedves bájjal,
mert szép lehetek hófehéren,
tiszta szívvel, egyszerűen.

Így is szeret minden ember,
fiú, leány csokorba szed.
Tőlem kérdi szerelmesen,
szeret vajon a kedvesem?

Szép leány a hajába tűz,
nem kell neki gyöngy és gyűrű,
ékszer vagyok, oly gyönyörű,
mezők, rétek menyasszonya,
én vagyok a margaréta.

Ne bánd, hogyha elhervadok,
minden évben újra nyílok.
Hozok rád még sok szép nyarat,
lelked örök ifjú marad.

Én vagyok a margaréta.
Szerénységem Isten adta.
Megszépítek mezőt, rétet,
hófehéren, egyszerűen.

Essran_Rothmor2021. március 9. 15:40

Világosnál

Mikor a könnyek völgyében jártam,

Bakancsok százai, tapodta szőnyegen,

Harmattól nedves, fűzött nyelvek függtek

fenn, szemlét láttatva, békés sorakozón.

Katonadalba foglalta hangjukat, az ovális fehér,

Minden fekete foltban, termett, egy kör, mészfehér.

Alakjuk gyakran akadozott, mikor megállt a kép,

Búcsúztak is, a rózsálló felhők, s lett újra, tiszta ég.

Kibújtak, őrző takaró lyuk alól a csillagok,

Mindig, kattintottak, egy közelit, s távolit.

Mert lüktető fényükben, pulzál tovább,

Emlékünk őrei, az őszi rózsák.

Törölt tag2021. március 9. 15:16

Törölt hozzászólás.

vasskathy2021. március 9. 12:59

Az a kicsi ház...
Az a kicsi ház még mindég ott áll,
ott lent a völgyben a Falu határán,
mikor gyermek voltam ott játszottam,
istenem de sok szép emlék maradt .

Ara sétáltam ajtaját kitártam mint rég,
gyermekkorom legboldogabb vidám idején,
visszagondolom az elmúlott szép éveket,
oly szép volt csak egyszer lehetnék gyermek.

A gyermekkor nem jő vissza soha már,
de az emlék vissza--vissza tér hozzám,
a kicsi házhoz jó vissza járni emlékekben,
álmodozva gyermek lenni felhőkön szállni.

vasskathy2021. március 9. 12:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

vasskathy2021. március 9. 12:48

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Angika972021. március 9. 12:09

Hervadó szépség

Lásd vissza térek hozzád pár sorra,
mást írni rólunk oh, de jó volna.
Mégis síró lelkem kiált hozzád...
Szenvedéseim vissza nem vonnád!

Bánt valami engem, nem a bókod,
ég valami bennem, nem a csókod.
Valami más szikrázik, felperzsel,
rügyes ifjuságunk miért múlt el?

Miért múlt el úgy, hogy nem akartam,
Miattad az életcélt feladtam,
S mondjam-e, hogy színlelő a jelen?
Melleted, nincs maradásom nekem.

Csalfaság, ígéret, majd bökkenő,
szívemnek megvetésed terhelő.
Felcseréltél - pompásabb rózsára,
esélyt sem adtál boldogságunkra.

Három nyár, derűs tél, fagyos ősszel,
vele maradsz már, hozzám nem jössz el,
pedig feléledtünk, heves nyárban.
Most már lépkedünk a hervadásban.

zelgitta12021. március 9. 11:11

Valaki itt jár

Elhalkuló dalát hallod-e a nyárnak,
míg puha-zizzenve lombuszályból szállnak
arany-moll akkordok, s ez a haló szépség
még zeng, és fölötted kifeszül a kékség?

Még igéz, még bűvöl, még izzik a parázs,
homlokod mögött még bizsergető a láz,
álmaid peremén verőfény és éjek,
ahol vágy virágzik, s a fák égig érnek.

Holnap talán már a rózsák haldokolnak,
rőt avarba hulló selyem-sárga lombnak
ezüst dérrel üzen a csendes hervadás...
S végtelen ellebeg egy ökörnyál-varázs.

Kósza borzongás ring hullámzón a ködben,
foszló reménységek zuhannak törötten,
sápadt hosszúságba nyúlik az éjszaka,
valahol készül már a Nagy Halál maga.

De ha látó szívvel felszín alá nézel,
a mélyben a Titok, az Igazság fészkel:
mag hullott a földbe, s az avar - szerintem-
lábnyomot is őriz, talán itt járt Isten...

Törölt tag2021. március 9. 10:52

Törölt hozzászólás.

Fugemamor2021. március 9. 10:41

Holtfehér

Hófehér virág van a kertben, álmos
macska jön, kerülgeti lustán.
Hófehér a macska is, és kövérke,
rá ne feküdjön...

Hóvirág nyílt, tiszta fehér virágok,
jó Jenőbá is, de szerette, mint a
kis fehér macskát - Gyere Szesszi! - mindig
hívta, becézte.

Este hóvirág-fejek estek egyszer,
akkor, aznap éjjel a bácsi meghalt,
s Szesszi nyávogott, de nem ette többé
bármit is adtam.

Másnap arról kérdtük a nénit illőn,
mit segíthetünk, de szegényke csak sírt,
- semmi más nem kell nekem, adják vissza
drága Jenőmet!

Molnar-Jolan2021. március 9. 08:50

Barkák és petárdák

Zöld tincseket hintáztat a lenge lég,
ablakomra nyílnak a fűz barkái.
Hamar hervadó szépségük zsenge még,
s a múló bájban van némi altáji.
Későn alszom el, felszínes az álom.
Ágcsúcson vagyok elkésett hajtás,
nyári lombhajam lazán szétzilálom,
de ősszel elfúj egy hideg sóhajtás.

Ábrándos felhőkben Rorschach-teszt voltál,
mit a húsevő vágy rojtosra rágott.
Néztem, hogy a szél eltorzít, átformál,
már csak szétfolyt párafoltokat látok.
Szellemed petárdáit mind ellőtted,
szememben kihunytak a színforgácsok.
Elképzelt fiaink fel sosem nőttek,
mentegetést szültek a kifogások.

Hajnal van. Szálkás esőre ébredek,
az elengedés utóízét érzem.
Arcod már vaktükör, üres képkeret,
kávé alján leül sűrű kétségem.
Öncsalásom kínos lélekkísérlet,
éppen innen a szekunder szégyenen.
Barkáit a fűz is elszórja szélnek,
nem fontos már, hogy emléked szép legyen.

aSas2021. március 8. 20:52

A Lét

Gyönge vagy mint egy újonnan nőtt virágszál,
Hosszan tartó utadon, még épphogy elindultál.
Minden egyes áldott nap öntöznek téged.
Míg fel nem építed teljes való léted.

Néha csak taposnak, néha kapsz új földet,
A végén úgyis mindenki utánad törtet.
Gyönyörű szép rózsaszállá nőttél,
De még te ennél is tovább nőnél.

Gyengülnek az erős gyökereid, s izmaid,
Hervadnak, egykor még csodaszép szirmaid.
Bár tovább élsz már mint bárki más,
Sajnos csak addig, míg nem jön a gyomlálás.

Mielőtt végleg elmész adsz egy csodát,
Világra hozol egy bűbájos babát.
Meseszép arcod, s vonásaid örökölte,
Egykori szépséged világgá kürtölte.

Egyszer mindennek el kell múlnia az biztos,
Tenni kell érte hogy az emlék ne legyen piszkos.
Nem szerethetünk mindent, s mindenkit örökre,
Változnak a dolgok és fognak is, örökkön-örökre.

Egykor még boldog voltál és virult,
Mostmár körülötted minden elcsitult.
Mindent elkövettél és szép utad volt,
De sajnálatosan már a lámpa, leolt.

Frici252021. március 8. 19:25

Hervadó szépség

Újra Rád nézek, s látom,
Hervadásnak indult világom...
Bús, babonázó bókokkal,
Szívemet befontad pókokkal!

Dicső múltban, vakon láttam,
Elrepült idő, megháláltam!
Sosem láttalak hervadni,
Büszkeségtől, melled duzzadni!

Mint gyümölcs, mely már túlérett,
De a fáról leesni késett...
Mutatós Ő, a magasban,
Belülről, bús férgek ragacsban...

Mivé lettél, hová tűntél?
Belőlem bús bolondot űztél!
Kapcsolatunk kikelete,
Megidézte örökös tele...

Hervadt az ég, vele minden,
Téllel pusztult az összes kincsem...
Mirelit tasakban őrzöd,
Majdnem örökké kies bőröd!

Megnyitottam rég a dobozt,
Mostmár látom benned a gonoszt!
Lelohadt szépség arcodról,
Elegem lett, vesztes harcokból!

Sorvadtam én már eleget,
Biztonságos vízre evezek!
Ott, hol vígan nevethetek,
Hol örök békére lelhetek...

John-Bordas2021. március 8. 13:21

Szépség és Hervadás

A szépség örök ott hol idő nincsen
Természet szemén nem virít szarkaláb.
A szépség csoda,örökös fénynyaláb,
Hervadást tudom nem teremtett Isten.

Mert hát a szépség örök de változik,
Metafmorfózis tűnik hervadásnak.
Szépség nem részese az elmúlásnak;
A szépség bármily' fénynél sziporkázik.

Csak lásd az idő,az elme,az élet,
Hervadásnak éli meg a változást.
A gyerekszem szépnek lát egy nagymamát,
Még nem vert benne gyökeret enyészet.

Szépség örök s a hervadás is szépség:
A kettősség szép s ehhez nem fér kétség.

MJ2021. március 7. 21:28

Harmatos tavasz

Haldokol a tél,
bár próbál még küzdeni,
utolsó leheletét elküldeni.
Emlékeztetni arra,
hogy nem lankad ő,
de jő a közelgő frissítő erő.
Tél, te hervadó szépség,
útjára engeded a tavaszt.
Kis apró hajtások élednek
melyből szépséges,
üde zöld levelek ébrednek.
Friss, jóleső érzés ez,
mély, hívogató madár dal.
Harmatos, eső áztatta erdőn,
lassan lépkedem,
s lábam egymás után,
csendben leteszem.
Csak figyelem őt.
Mert közelít egy igazi,
virágba bontakozó,
csodaszép,
a tél hamvaiból feltámadó,
szépséges tavasz.

Karma-ld-252021. március 7. 14:05

Odaadó ráébredő...

Mint a begyűjtött takarmányt ha szétosztják,
ő úgy adta magát.
Mind addig míg elfogyott, s
nem maradt utána csak megkopott kopár pusztaság.
a sáska had járta megrabolt föld, termés nélküli talaj,
összefüggő semmi árka mely sok valamit el takar.
Egy arra gördült ördög szekér a pokol fújta szélirányból,
más hangot nem ad itt. Ez maradt a szép világból.
Az idő inga testet öltő nyelve szárazságot nyal e korra,
szemcsés porfellegek között, fénye most van hervadóban.
Szép volt pedig, s világ hozó, de szirmait már elvesztette.
Illúziók között hamvadt, foszlott mire észrevette,
hogy a rámért évszak véges és élét sem tudja venni.
Keserű most, mi hajdan édes. Már nem lehet mit tenni.

Fecske452021. március 6. 22:23

Közös emlék

Amikor belenézek anyám,
egyre öregedő arcába.
Egy közös emlék tűnik fel,
minden egyes ráncába.

Látom azt miként,
pólyában pihenek karján.
És azt is ahogyan,
öltönyt ad reám.

És látom szemeit,
könnyel telni el.
Amikor éppen életem,
mosolyban nem igen remekel.

De ez anyám,
ne emésszen Téged.
Te megmutattál nékem,
minden jót és szépet.

És,hogy kivé lett énem,
az nagyban a Te részed.
Ezért igyekszem úgy élni,
hogy értem szégyen ne érjen.

S bár mindketten tudjuk,
hogy egyszer eljön a vége.
De addig legyen a mi életünk,
e rút világ hervadó szépsége!

HalaszZ2021. március 6. 16:03

Hervadó szépség

Veled itt összebújva
Együtt tárul fel újra,
Nélküled hervadó szépség e táj.

Kettesben, álmainkban,
Bennünk életfogytiglan
Ünnep e kép, mi egyedül sivár.

Akkor csak Veled volt szép!
Most elsötétült az ég,
Már halkan sem koccan pezsgőspohár.

Már semmi nem sikerül.
Napot takarva repül
Millió sötét szentjánosbogár.

dufmar2021. március 6. 11:29

Hervadó nyár

Szép a nyár akkor is, ha
virágai hervadnak,
mert minden elmúlásban
útjai benne vannak.

Ne a kókadó szirmot,
ne azt nézd, ne azt lássad,
hisz birtok az, és fial
új magot a határnak.

Hogy aszott sárga a fű?
Ugyan semmit sem számít,
hisz őrzi már tövében
a jövő nyár kalászit.

Ma még bőkezűen oszt,
mint gondoskodó anya,
Évről évre meghal, hogy
másnak legyen bő java.

Dufek Mária

anci-ani2021. március 6. 10:21

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

anci-ani2021. március 6. 10:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

anci-ani2021. március 6. 09:53

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

vkmaria2021. március 5. 19:03

Vecsey Kiss Mária
Érett asszony…

Érett asszony az ősz, haját, ha kibontja,
arany zuhatagként omlik le a kontya.

Dús koronájának minden egyes ága
feje tartásának büszke méltósága.

Mosolya, ha villan, szeme, hogyha rebben,
a kacér tavasz sem kacsintana szebben.

De nem tagadja le, bizony, meglett korú,
hosszasan sírdogál, ha nagyon szomorú.

A bánatos napok kedvét, hogyha rontják,
megcibálja a szél, hát feltűzi kontyát.

Dolgos tenyeréből javakat oszt széjjel,
s ha minden elfogyott, elköszön a téllel.

pbor2021. március 5. 11:02

Az igaz szépség

Mi is a szépség? Egy egyszerű fogalom.
Szubjektív dolog, én ezt úgy gondolom.
Koronként változik a megítélése,
ábrázolása és az elismerése.

Külső jelek, amik vonzzák a szemeket,
ezzel váltanak ki bennünk érzelmeket.
Ám az idő telik, így minden mulandó,
tehát a szépség is örökké változó.

A mai szépség az idővel megkopik,
az „idő vasfoga” erősen dolgozik.
Nézz meg egy virágot, örökké az sem szép,
telik az idő és megváltozik a kép.

Mi őrzi meg mégis az örök szépséget?
Nézz meg egy festményt, egy művészi fényképet!
Egy adott pillanat, papíron, vagy vásznon
megörökítve, hogy mindig így maradjon.

De az igaz szépség örökké megmarad,
mert nem egy külső jegy, mind belülről fakad.
Ez az a szépség, mi soha nem hervad el,
ha megismered, tőle boldogabb leszel.

Brigitta6662021. március 4. 20:55

Múló szerelem

Szerelmünk, mely lassan múlik
Erős fájdalmat hagy szìvemben
És hiába próbálkozom
Nem múlik el

Hervadó szépség szerelmünk
És talán csak én gondolom így
De senki sem értheti a fájdalom lényegét

Mielőtt végleg elbúcsúzom
Köszönetet mondok neked,
Köszönöm, hogy szerettél
És remélem szépséged soha nem hervad el

Vigyázz magadra egyetlen virágom
Kinek szirmai soha nem hervadnak el
És ne aggódj miattam többé
Hisz lehet, hogy egyszer találkozunk

Elhervadt síromon a virág
És a szerelmem is irántad
De tudom, hogy szépséged
Örökre megmarad és elhervadni soha nem hervad

Luckyszabi2021. március 4. 15:27

Búcsúzás

Nem láttalak rég, kedvesem, nagyon hiányzol,
Édes ajkad régen csókolt, olyan derűs volt,
Gyönyörű szép szemeddel néztél énfelém,
Rabbá tetted a szívemet, érzem mélyen én.

Mindig együtt sétáltunk a boldogság felé,
A te szíved enyém volt, s az enyém tiéd,
Halkan súgtad fülembe, hogy boldog vagyok én,
Nem akarok senki mást, csak te maradj enyém.

A mi szerelmünk nem az érzelmek játéka,
És nem csupán a pillanatnyi örömök vágya,
Hanem életünk legdrágább ajándéka,
Földi Mennyországunk varázslatos tündérálma.

Fájt nekünk a búcsúzás szomorú pillanata,
Egy évi szolgálatot kér a haza szava.
Nem láttam mosolyod tündöklő báját,
Nehéz könnyem hullt, és a szívem árván.

De visszatérek hozzád egy októberi éjszakán,
Újra egymást csókoljuk, drága, szép Violám.
Gyönyörű szemeiddel majd nézel énfelém,
Tiszta szívünk újra együtt, mint a hajnal és a fény.

ambrus.magdolna2021. március 4. 11:20

Haiku,csokrom elenyészik

Világra jöttem,
így ádámkosztümben.
Hófolt volt lelkem.

Míg járni nem kezdtem.
Embertelen, gondtalan.
Reg-est, volt Éden.

Reg-est vétkeztem.
Utam vitt,bárhová itt.
Végzet szomorít.

Felfelé nézet.
Test elenyész,végzet.
Ez Naplemente.

Szülőtlen csillag.
Megviselt szikla harag.
Nap vállán,fénykacat.

Tudásvágy bálna.
Úsztat egy könyvtengeren.
Testem tetemem.

Őt kérem, segít.

logosz2021. március 4. 10:10

Szentimentális sanzon

Tűzvörös rózsával várta, - szerelme jelképe volt.
S akkor ott szívébe zárta, hozzá bújt, belé karolt.

Rózsáját vázába tette, -szobája ékére lelt.
Rá nézett s őt látta benne, szirmára csókot lehelt.

Hirtelen más lett az élet, - szürkébe színrobbanás.
Lelkében érezte éled, együtt lét - szívdobbanás.

...ezrével múltak az esték, gyermekek, kínos viták.
Tapétán sok réteg festék, s polcon egy száraz virág.

Fakultak ismét a fények, őszi szél szürkét hozott.
Bőrönddel ment el -most végleg, és minden megváltozott.

Mi szép és kedves volt régen, elszáradt, akár a múlt.
Elhervadt, maradt a szégyen s a virág kukába hullt.

S a virág...
A kukába hullt.

kovjoe2021. március 4. 08:43

Magammal tarthatok

Múlandó pillanatok
szappanbuborékai...
Magammal tarthatok
míg vagyok: én a néhai...
A bőrömnek bársonya
már durvuló dörzspapír,
életem vászona
megtelik: még egy kört, ha bír,
talán elkészül végleg,
mi előre volt írva.
Van hited, hogy léted
akaratod irányítja...
Ki tükörből visszanéz,
kedves lett a szemednek,
de megszokni nehéz,
ahogy lassan elterjednek
a barázdák. Végtelen
hálózatban pulzálva:
kapcsolt önvédelem,
hogy most se legyen túljátszva...
Egyszer megszökik a tér,
és az idő is veled:
a végtelenbe ér
véget, vagy újra kezdheted...
A semmi, vagy a minden...
A nulla, vagy az az egy...
Elérheted Istent,
vagy a tengerből vagy a csepp...

Kajtarsandor2021. március 4. 07:20

Hervadó szépség

Mért veszi el az irigy idő,
A szépet, mit maga teremtett?
Miért kábított, sok szédítő
Ábránddal, mit végül visszavett?

Próbáljuk őrizni az élményt,
Mi kellemesen hat reánk,
Visszhangot vet lelkünk mélyén,
Ám minden tettünk rőzseláng.

Kőbe faragva, vászonra festve,
Falra akasztott képeken,
Pillanatot csapdába ejtve,
Nincs hatalmunk a végzeten.

Elkezd hullani a levél,
Jeleként a közelgő télnek,
Elhervad, pusztul, ami él,
Idő rombolója a szépnek.

Bár ott a szépség a hervadásban,
Fénye lassan megkopik.
Az örök hit a Főnix madárban,
Lelkünk mélyén lakozik.

kekesierika2021. március 3. 22:19

Utolsó mozdulat

Táncolj!
Csak nekem!
A szél zúgása lesz a ritmus.
Az ablakpárkányról
figyel a múlt.
Fordulj, érezd,
az élet a léptedbe lép -
egy rövid mozzanat,
egy apró;
törékeny tánc a lét.
Port kavar lábad,
felelevenedik
ami azóta hant;
táncolj arrébb -
halottjaid szelleme
újra szabad.
Felkérhet táncra
a botlábú idő,
körbe-körbe jár;
deszkán és pallón
átvezet -
a mutatóra vár.
Az összes táncnál
lekérnek lassan;
nyitányból záróra lesz -
egy utolsó mozdulat ...
Táncolj! Csak nekem!

Kékesi Erika Erisa

anci-ani2021. március 3. 21:36

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

RozaBraun2021. március 3. 21:34

Lélekhúron zenéltem

Lelkem húrjain fájdalom játszik,
mért nem éreztem kezed bársonyát ?
Távolban, tündérek tánca látszik ,
fejemre szórják csillagok porát.

A képzelet ,rejtelmes sötétben
új képeket fest most arcom elé,
fényes csillag -hintó vár az égben
mit felhő paripa húz Hold felé.

Szelíd vágyaim ,rég elmúlt percek
csillagokba félve rejtett álmok
az esti sétám őrzik a kertek,
szellő suttogja :epedve várok.

Fakó valóság ,fájó életünk
hervadó szépség ,így csak szenvedünk

anci-ani2021. március 3. 18:18

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

D6rk2021. március 3. 17:45

Hervadó szépséged megigéz,
És bennem egy régi emléket megidéz.
Szépséged mára elhalványult,
Mert a láng köztünk végleg kimult.

Fádról mi régen megannyi szépséget termett,
Most , elkókadozni látszanak a levelek.
Hazug szavaid olyanok mint te,
Letipornak,
S föld alá eltemetnek.

AndrejMlotko2021. március 3. 16:36

Szikkadó könnyek

szemem sarkában törött üvegszilánk
megjelen vagy szikkadó virágszirom
múló ifjúságom, elszálló imánk,
"mint őszi lombhullató fa, úgy fázom".

a napsütést mindennap nagyon várom ,
hogy melengessen, mert lelkem reszketeg.
arcomat érintem, jaj, ez nem álom,
könnyes a szemem, ezek csak kezdetek.

a természet mulandó útját járom,
de rám ezután egyre csak az ősz vár,
hova tűn' a báj, tőlem ne kérd számon.

ha belenézel, mosolyog e szempár,
örömmel tölt el mind ami éltem volt,
lelkem örök vidám éneket dalolt.

Leonora2021. március 3. 13:37

Ó, trubadúr! - a Rózsa

Ó, trubadúr! - a Rózsa hervad,
Sápadt szirma kókadtan lifeg,
Romlott ízt lehel féreg-rágta ajkkal,
Csorba csók min a lehelet liheg;
Albád szárnyán a hajnalhasadás
Ritkás tüzeket lobbant az égre,
Fénytűzijátéka olcsó csalás,
Ha eleped hangodért a vére.
Hazudik, mint a vén ribanc
Szűzleány-szomorúsága feléd,
Kifestett maszkja alatt ráncarc,
Rossz láncot csörget töppedt tenyér:

Ó, trubadúr, a Rózsa hervad -
Tövises szárát szorítod csak.

(Fiatal Nóra)

Vagyvalami2021. március 3. 13:06

Körtefa

Hiányzik a víz a szunnyadó körtefának,
szomjazón néz reám szomorú termése,
ágait mélyre húzza a kesergő bánat,
a szeles vihar is megtörte, megtépte.

Alatta porzik a föld, száraz, silány gyökere
életre, gyöngyöző vízcseppekre vágyik,
elhalóban lengedez faköpönyege,
nem tudni, él-e még a következő nyárig.

Lehullik a körte mind, hol gyönge szára,
erejét vesztett teste megpihen, aludni tér,
tönkrement, nem kér már vizet mára,
lassan felbomlik, további életet nem remél.

Magyar Anita

Nawo2021. március 3. 10:42

Vallomás

Állhatatlanok vagyunk, mi férfiak,
Szívvel vágyjuk asszonyunk énekét,
S, ha nincsenek dallamok,
Új harmóniák felé kalandozunk.

Dagadó vitorlákkal, festett térben,
Keressük, hullámok tört fényében,
Önmagunk tükörben rajzolt,
Álmokból szőtt portréját.

Hited hagyod kereszt mellett,
Hol már, nem kelnek sóhajok,
Örök fogadkozások,
Alázat,
Csak csend és végtelen.

Nincsen értelem, mely választ ad,
Miként emelnek felhők fölé,
Egymásba fonódó éjek, kócos nimfáinak,
Puha karjai.

IPSteve2021. március 3. 07:34

Az irodalomért
 
Vezesd, kérlek, Istenem, a kezeket,
míg költők írnak szebbnél szebb verseket!
Legyen áldott a sok nemes gondolat,
mind, mely segít enyhíteni gondokat!
 
Éljenek termékeny napi munkában,
írók, kik alkotásokban példáznak,
milyen szép is az emberi szeretet
és a vággyal töltik fel a lelkeket!
 
Adjanak helyes irányt a jövőnek,
szépen hangzó soraik, az örömnek,
a lét, a természet tiszteletének
és a világunk megbecsülésének!
 
Segítsd , kérlek, hogy a nyelvünk maradjon,
mit az ősi nép ápolt és ránk hagyott,
szóljon benne a múltunk büszkesége,
vagy az évszázadaink vesztesége!
 
Ne csak szórakozást, időzést adjon,
minden sor legyen egy tanító rangon!
Áldott legyen a lélek és a kezek
s a békét akaró, megtisztult elme!
 
Szent legyen irodalmi örökségünk,
ami sokszor a bajtól óvta népünk,
máskor erőt adva buzdított harcra,
vagy épp, a békés csendre intett halkan!
 
I.P.Steve

Gabeszka322021. március 2. 19:47

Mindig Szép vagy

Mindig szép vagy, s ragyogó,
A lelkedbe látni mitől csillogsz.
Hervadó szépségedtől nem tudok szabadulni,
Fogva tartasz bárhogy is nézel ki,
Ahogy hervadsz úgy ismét életre kelsz.
Hervadtan mindened romokban,
Úgy érzed már nincsen tovább,
De mindig van új esély,
Egyszer elmúlik a veszély,
Mert én szépnek látlak örökké,
Belül szép vagy ha kívül múlik fényed,
Az idő dolgozik te is élsz,
Mindig megmaradsz,
Senki sem veheti el életed.
Csupán az idő tesz próbára téged,
Szépséged hervadásának perceiben,
Még mélyebben nyomot hagy szívemben,
Hiszen te mindig szép vagy.
Többet érsz az élet minden percében,
Mert ahogy szépséged pompájában úszol,
Elönti szemem csodád látványa,
Nem tudom levenni rólad tekintetem,
Ahogy elfogy belőled az élet,
Akkor is te jelented számomra a szépet,
Örök szépségedben gyönyörködöm,
Legyen az hervadó vagy pompától duzzadó,
Szépséged szememben nem múlik el,
Így éltetlek téged örökre,
Te vagy szépségnek őrzője,
Szívemnek éltető ereje.

2021. Március. 2.

editke2021. március 2. 18:11

Edit Szabó : A szerelem rózsája

Gyönyörű két szemeidbe tekintek,
köszönet, még megérinted a szívem,
mosolyoddal átadod a rózsákat,
boldog asszony, felvidul az orcája.

Rózsacsokor, szálairól levágva
életével az örömöt kívánja,
illatával köszönti a kedves Nőt,
hiszen áldás és szerelem tör elő.

Boldogságot ad fiúnak és lánynak,
boldogságot az élet varázsának,
feláldozza életét és szépségét,
hervadása el nem múló reménység.

Rózsa töve újabb virágokat hajt,
holnapjában új szerelem fakadhat,
emberi kéz teremtette örömre,
elhervadhat női kézben vagy tőben.

Szépségét és az illatát imádjuk,
éltében az ő áldását kívánjuk,
hervadása a természetnek keze,
elalvása új életnek lesz jele.

Bőcs,2021.03.02.

cs_anett2021. március 2. 17:44

Az elkopott farmerkabát

az elkopott farmerkabát
a sötét szekrény alján
ez vagyok én és te is
mind elhasználódunk
ebben a gyors körforgásban
melyet szimplán életnek hívunk
de én hálás vagyok a sorsomért
mert minden okkal történik
ugyan még fiatal vagyok
de bátran merem állítani
a napról napra őszülő hajam
s a mély szarkalábaim
büszkén fogom hordani
ti is tegyetek így
mert emberek vagyunk
szépek és egyediek
különbözünk s megegyezünk
együtt és külön hódítunk
de egyszer mindannyian
elporladunk

eskarita2021. március 2. 13:48

A halandó emlékezetére…

Finom ered fényes diadalt dobolt,
hajad selymesen ragyogott a Napra,
szemeidben tűz, lelkedben láng honolt,
sosem gondoltál holmi holnapokra.

Elméd ezeregy kedves tervvel játszott,
születő szíved vérző vágyban égett,
tengernyi szépség igézete várt ott,
hol elveszni bűn, dicsőség vagy érdem.

Foszló fuvallat, lenge ábránd, ármány,
így suhant el, mi kelt, élt s a múltba fúlt.
Hűs hant őriz már és mesél a márvány:

harcát kiállta vagy sírba temette
roskadó terhét hűséggel viselte,
ember volt ő, küzdött, örült és okult.

Kroncsi2021. március 2. 12:47

Kronekker Andrea

Más-kép

Számomra
A kérdés örök marad,
A szépség múlik - e el,
Vagy csak az idő halad?

És ha valami nem szép,
Akkor mindjárt csúnya?
Nem lehet a válasz
ennyire kurta!

Ha belebújnánk
régi ruhánkba,
Úgy szépek lennénk mások,
És önmagunk számára.

De rá kell hogy jöjjek,
csak az új ruhánk öreg.
A rá varrott mintázat mértéke,
a már megtett életút értéke.

Én is magamra egyre több
ráncomat öltöm,
És bennük a sok-sok csodát
féltve őrzöm.

Bánatos nem vagyok, mert
valamilyen nyomot csak hagyok!
Hisz létezésünk maga a gyönyörűség,
És hogy ez tény, semmi kétség!

Legyen hát lelkednek
bármilyen ruhája,
Ha valaki szépségedet nem látja,
Az csak a szeretet hiánya!

Olahtimi2021. március 2. 11:34

Emlékek

Feljött a hold s fénye bevilágítja az éjszakát.
Ha megállsz halkan csendben meghallod az éj szavát.
Beragyogja ezüst fénye az arcodat
Lelkedből előhozza szomorú titkodat.
Csillogó könnycseppek csorognak le arcodon.
Csak állsz néma csendben, így segítesz magadon.
Hallgatod a távolt ahogy súg a szél,
Lehunyt szemmel arra vársz kívánságod útra kél.
Szeretnéd látni őt újra és újra
Érezni együtt zendül szíveteknek húrja.
Újra átélni azt a dobbanást
Csak őt szeretni csak őt senki mást.
De ő távol van neki már nem fáj semmi,
Sosem gondoltad, hogy így tudtad szeretni.
Ó ha csak még egyszer elmondhatnád szemtől szembe,
Nem esnél vissza e könnyes bús verembe.
Csak még egyszer átölelni vágyod,
Ő volt a legkedvesebb, s a legjobb barátod.
Hagyd hogy átjárja belsődet az érzés,
Ne hagyd hogy megragadjon ezer kérdés!
Odafent az égen kék madár repül,
Lelke az égben most neked örül.
Megsimít egy lágy fuvallat, hogy én itt vagyok,
Láthatatlan ajka dúdol néma dallamot.
Lassan megnyugszik a lelked hisz ott van te veled,
Amíg nem felejted el ott lesz neked.
Szívedben örökké élni fog belül,
S lelketek örökké együtt hegedül.

Szeretettel:Oláh Timi

Bazso722021. március 2. 09:57

Hervadó rózsa

Hervadó rózsa
szórja szirmait,
utolsó tánc a fényben,
mindent megállít.

Csak egy pillanat,
ennyi az élet,
az örökkévalónak
állít emléket.

Én is rózsa vagyok,
fiatal most még,
lágy szárral kúszom
az élet kerítésén.

Teljes bizalommal,
tövisek nélkül,
a világ szennye
eddig elkerült.

Sok a nehézség,
amíg felérek,
küzdelmek közben
tüskét növesztek.

Fenn körbenézek,
titkom nem rejthetem,
éledezni kezd
a világ bennem.

Hát ez vagyok én,
meg kell mutatnom,
előcsalja a nap
tündöklő virágom.

Ezért megérte,
nincs több kérdésem,
enyém a pillanat,
állok a fényben.

Hervadó rózsa
szórja szirmait,
utolsó tánc a fényben,
mindent megállít.

Csak egy pillanat,
ennyi az élet,
az örökkévalónak
állít emléket.

AndrasKacso2021. március 2. 08:05

Őszutó

Bár fénylenek a nappalok,
a hatalom az éjeké,
óvatos, vizsla kém-fagyok
osonnak udvarod felé.

Csíp a reggel s a délelőtt
- november kedve paprikás -
sok siető járókelőt
drótjáról szemlél egy madár.

Tollát borzolja, hallgatag,
közelebb húzná a napot,
bolyhos köd volt a paplana,
bizony keserves állapot.

Csőréből elröppent a nyár,
vacog a hang, remeg a dal,
nagy ég alatt csodára vár:
zúzmara-zúzó diadalt.

Őszül az ősz, szépül a tél,
vadgalamb látja s bánatos,
ábrándokkal hó-szag beszél,
fehér lesz tán a holnapod.

Kék a hideg, acél-lila,
ajkaidba csókol a szél,
készülhetsz levél-randira,
búg a madár s drótot cserél.

Paula.S.Tizzis2021. március 1. 21:50

„Jáng”-Zsuzska

Vonszollak magamban,
derekamra alá tűrlek,
a push-up-ba nyomlak,
szürkülőbe fonlak.
Dehidratál a jelen,
mint bocskor gyűrök,
logó szemhéjba leslek
messze vagy, kereslek.
Hasít a reggel, az este,
tompul a retina vetület
savanyú lett Othello teste
relikviaként váglak zsebre…

Törölt tag2021. március 1. 20:55

Törölt hozzászólás.

HJudit2021. március 1. 16:25

Harmat cseppje...

Harmat cseppje érint pillát,
színes fénye hervatag már,
orcákon a pír foltjával,
hervadó virágok közt jár.

A határban rózsaszirmok,
sosem szórják el a gondot,
szépségükből elszáradnak,
illatukból árad az elmúlás...

GePir2021. március 1. 07:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Jula602021. március 1. 07:46

Hervatag szépség
Korát szépsége kiválóan leplezte,
haja, mint az élet arany koronája,
az arcát hajszálnyi vonal se metszette,
vakított fekete szeme ragyogása.

Váratlan pillanat villámként cikázott,
szívében sorba nyilazta a barázdát,
tehetetlenség lelkébe léket szántott,
nem lelte a képlet valós megoldását.

A fejében ezernyi forma terjengett,
képzete hányta az ütközőpontokat,
finom bőre, izzó szeme fénytelenebb,
a lét vonala ezután hogyan folyhat?

Az álnok kór tette a dolgát szüntelen,
leszívta a sejtek erejét szaporán,
csak koptak, rogytak egyre kegyetlenebben,
megmutatták tettüket a test fátyolán.

Hová lettek az izmos domborulatok,
mely a szemeket annyira vonzott,
csicsergés rokonszenves bája, mit adott,
mint falról a régi vakolat, leomlott.

Hosszú idő teltével lehetett lelni
a sápadt arcélben a régi szépségét,
létének igaz formáját érzékelni,
megtalálni meggyötört szemének fényét.

Nem volt többé semmi se az eredeti,
ami létezett, nem lehet letagadni,
a bitorolt testet tönkre lehet tenni,
de a volt szépségnek maradnak nyomai.

catlyna2822021. március 1. 06:33

A szépség körbevesz mindíg és mindenben,
látja szeme annak,aki hisz Istenben.
Hervadó szépség minden itt a földön,
a szeretet által lessz menny,és nem börtön.
A szépség hervatag ,csak az idő méri....
aki mindent szeret,ezt számon nem kéri.
A múlandó szépség olyan mint a virág,
mikor szirmát bontva illatát ontja rád.
De az idő múlik,ősz jön a tavaszra,
lehullik a szirma a deres avarra.
Magját elhullajtva,elmúlik a szépség....
ám nem örökre távozik,alszik egy kevéskét.
Forog már a kerék,tavasz jő a télre
magjából új élet sarjad,törekszik a fényre.
Mint a nő ki szeret,s tanít jóra,szépre.....
így...emlékezzetek,a hervadó szépségre.

6404062021. február 28. 19:57

Egy szép nap megszülettél,szépséges gyermekként.
Szépséged elvarázsolt mindenkit.
Csodádra jártak annyira szép voltál.
Lassan elkezdtél nőni,bölcsődétől ,óvodától,iskolától elköszöntél.
Szépséged egyre feltűnőbb lett.
Fiúk százai esengtek érted.
Mind mind magának szeretett volna.
De neked más volt fontosabb.
Az iskola a szakma a diploma.
Aztán egy szép nap megkérték kezed.
Férjhez mentél s dolgoztál mint mindenki.
Majd egy szép nap gyermekkel áldott meg a sors.
Szépsége felülmúlhatatlan.
Épp oly szép mint drága édesanyja.
Szépsége elvarázsolt ahogy annak idején mikor gyermek voltál mindenkit.
Így hát szépséged lassan hervadó
Mert átvette tőled egy gyermek aki még szebb.
Hervadó szépséged gyermeked viszi tovább.
Te csak nézed arcod a tükörben mi azt mutatja neked.
Bizony hervadó a szépséged.

rojamsomat2021. február 28. 16:13

Szabály az szabály.
,,,,,Tamás

Hanga562021. február 28. 15:57

Hervadó szépség.

Mind megannyi , réten levő tarka virág bája ,
Úgy múl8k ifjuságom vágya.
Lehull a szirma tengersok pipacsnak, búzavirágnak, amint egykor sötét hajkoronám is, megfáradt.

Finom, apró ráncokat mutató orcám,
Mint késő őszi gyümölcs , őrzi még a nyár érlelte zamatot, de ez már nem sokáig marad ott.

Lassan eljő az ősz,
Hervad minden , mit élet sző.
De a hervadó szépség is éltető erő !

Evanna2021. február 28. 14:25

Rekviem a múlandónak

Virágok, ti illatosak, szépek,
kertekben ápoltak, kevélyek
és ti, buja szépségek mezőn, árokparton,
tudjátok-e, hogy szirmotok hulltával
az enyészet leselkedik rátok?

Árnyat adó fák öreg ház kertjében,
erdőben, és viharvert útszélen
tudjátok-e, hogy a múló idő ellenségtek,
egyenes derekatok megroppantja
s lesz belőletek vén korhadt fa?

...és te, Fiú!? Ki szép és maga az élet voltál
ifjúságod tüzében lobogtál
miért is gondoltad volna,
tizennyolcdik gondtalan szép évedben
hogy rád telepszik az Elmúlás Fekete Angyala
- mert örökre birtokolni akart Téged,
hát lassú kegyetlenséggel rombolta benned,
rajtad még így is derűlátó fiatal életed
és vitt magával, oda hol csak az övé lehetsz...
De a lelked nem vihette! Ott ragyog az égen
az örök világosság ki nem alvó fényében...

A szépség kortól független,
a meg- és átélt jelen alakítja, formálja,
megőrzése mindennapi küzdelem
de sohasem tökéletes, ha nem táplálja
szívből és lélekből sugárzó
megszépítő erő, őszinte érzelem.
Sugárzik a szem, varázsa,
eleven, élénk csillogása,
az éveket nem számolja.

Tükröm én már régen nem faggatom,
éveim száma mindenre válaszol...

2021.02.

BV2021. február 28. 09:03

Múlandó

Megöregedni manapság nem lehet,
ezért visszafele kergetjük az éveket.
Hasztalan, mert testünk csak porhüvely,
mely lelkünkről lefoszlik idővel.

A szépségért vívott harc gúsba köt,
ha fiatalságod esztelen üldözöd.
Maradj meg lelkedben őszinte gyereknek,
az ifjúságodért többet nem tehetsz meg.

Ne irigyeld a zsenge rózsa szirmait,
ne lopd el a vágyódó ifjonc álmait!
Felhőtlen nevess, hadd érjenek ráncaid,
merészen szakítsd el világod láncait!

Merj szabad lenni és boldogan halandó,
bontsd lelked szárnyait akár egy pillangó!
Örömmel élj, mert a változás állandó,
s a belső szépség örök, sosem múlandó.

Trebo_Robert2021. február 27. 22:04

„Tátikám”

Hervadón a Hóvirág
Hajlik éji szép mezőn.
Fénybe vonja holdvilág
Drága, Kedves Éltetőm!

Nékem érdekes Remény
Másokat nem izgató,
Vágyak ősi tengerén
Mélybe süllyedő hajó.

Februárban érkezett
Érte hát a rút halál.
Lelke, látom, Égbe ment,
És az új Nagy Útra vár.

Fellegekkel úgy üzent:
„Lesz tavaszra Tátikám,
Nagy csokorba szedve lent.”
Nélküled legyek vidám?!

Pflugerfefi2021. február 27. 20:47

Hervadó szépség.

Látom szemedben a sok szép képet,

mit együtt éltünk át,

veled csak csodával èrhet véget,

e szívet érintő kiràndulás,

Mulandóságunk sétáló felhő,

a szived mègis kezemben,

s ha nap az egekben felnő,

lelket rengetünk szeretetben,

Éltünk során változtunk sokat,

ráncokat gyűrt ránk az élet,

talán nem mostunk mindíg fogat,

s a pörkölt néha elègett,

A macska nyávogott az ételért,

s a porszívó volt hogy bedöglött,

elmúlt minden mi vèget èrt,

nem volt ki teljessé könyörgött,

Ennyire telt az èletünkből szervesen,

hervadásunk marad a miènk,

s nem kérdezi senki kedvesen,

szèp ez, de mègis mièrt?

Törölt tag2021. február 27. 20:26

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2021. február 27. 17:43

Törölt hozzászólás.

ColdWind922021. február 27. 15:05

Magyar Bálint

Főnixtollal írva
Van, ami sosem hervad el

Gyertyát gyújtott meg őszi, reggeli fény,
szél süvít, tarka levelek hullanak le.
Főnixtollat kézbe véve őszintén
megírt emlékek kérdezik, hogy láttál-e:
Reményt, a sok bánat mögött, mi téged ért,
és biztatást, hogy mindig küzdj az álmodért?
Szeretet, hogy önmagadat jobban szeresd,
és biztatást, hogy lelkedet el ne temesd?

Gondolatban sétálsz e olykor arra,
amit a szívedben, lelkedben hordozol?
Gyorsan múló időben gondolj arra,
hogy a sorsban nem csak egyedül osztozol.
Lét-virágunk lassan hervad el.
Lét-virágunk lassan hervad el.

Főnixmadárként gyakran törnek elő,
a társak, élmények, miket átéltünk.
Álmok, remények, hitek törnek elő,
miket látni szeretnék, míg átérünk.

Hallod-e olykor lelkednek hangját,
mikor szívedben virágszirom hervad el?
Kis éned, mikor leveti maszkját,
sebek mellett harcol könnycseppjeivel.

Elhervadástól félve él a természet,
értékeket teremtve újjászületik.
Két apró szemmel, mikor ezt megnézed,
egy gyönyörű látkép, élmény születik.

Bár könnyen festhetnénk le, mit látunk,
egy szépséges, s középen a házunk.
Élünk, küzdünk, teremtünk, sok színnel,
Főnixtollal véssük le, szívvel-lélekkel,
a gyönyört, amely bennünk sosem hervad el.
A gyönyört, amely bennünk sosem hervad el.

Kelt: 2021.02.27

Köszönöm a lehetőséget! Ez lesz az első ilyen célre szánt versem, a többi meg már a szerencsémen múlik :'D

Csaba02112021. február 27. 14:08

Hervadó szépség

/ Vallomás egy fűzfához /

Aranyló haját a szél gyengén simogatja,
Földje gazos, oly keserves bizodalma.
S a tóból eltűnődve horgásza ki árnyékát,
Kecses tánca szárnyra kapó Tündérlány.
Meghajolva ring a mélység az óriási kékségből,
Vándorként dobogó szíve halványan örvénylő.
Fűzfa ágai hegedű húrjaként lágyan pendülnek,
Leveleinek halk dallamai némán felcsendültek.
Fuldokló világban éltető levegőt kapkodja,
Kihunyó sugarával a románc színét karcolta.
Hánykolódó szépségként evezel a harmaton,
Melegíts szeretetteddel egy hűvös hajnalon.

dorcsi62021. február 27. 13:59

Szuka Jutka

Szemrevaló lányka
élt a szomszédban,
kicsit csacska-lacska.

Elvettem volna én
feleségül szívesen,
de más lett a fruska ura.

Sokáig emésztette ez,
buta szívemet, míg egy nap
meg kaptam ezt a levelet, kicsit buta-buja.

Nem hittem a szememnek, azt hittem, valami ostoba tréfa. De nem, azt hittem a
lány, lehet szeret.

Életemben nem voltam még ilyen boldog, találkoztunk is este a
pajtában, se gardedám, se
gatyám.

Másnap egy óriási mosollyal léptem be
a kocsmába. Alig győztem
elujságolni a nagy hírt. Mindenki megvet, nevet.

Nem értettem mi ezen
olyan nevetséges. Aztán
elmondták, hogy nem szerelem ez, hisz minden este elhív valakit. Szuka Jutka.

Még 30 év múlva is fáj,
de ahogy látom néha az
utcán, mindenki jobban
járt az uránál, szegény 'legény'.

Mindenki hajthatta, azt
a gyönyörű piros kabriót,
de amit használnak, az ugye el is romlik, de a szervízbe a tulajdonosa gondja, hordja.

Kriszti122021. február 27. 13:31

Hervadó szépség

Voltam én is nyíló virág,
szemeimben ott a világ
szenvedése, boldogsága,
élete és elmúlása.

Voltam én is derűs gyermek,
(hittem a jók mindig győznek)
s volt egy dolgos édesapám,
van szerető édesanyám.

Voltam én is ifjú lányka,
ki szerelmét titkon várja,
barátnőkkel összesúgva
fittyet hánytunk mi a búra.

Voltam én is korán felnőtt,
elfújtam a viharfelhőt
s végre szívem nagyot dobbant,
fehér ruhám lángra lobbant.

Lettem én is édesanya,
ki gyermekét babusgatja,
teliholdas őszi éjen
megszületett mindenségem.

Lettem én is dolgos anya,
aki fiát védi, óvja,
új hatását öntözgeti,
az életre nevelgeti.

Vagyok én is "Voltam egykor."
Leszek én is "Voltam egy kor."
és a fiam kék szemében
hervadó virág a szélben.

Andris9742021. február 27. 12:08

Az élet lehellete

Magzatmáz, s finom ölelés,
Anyám meleg teste körbevett.
Nem akartam már ide lejönni...
Maradtam volna csak gondolat,
Egy kósza kis ábránd, két ifjú
Lelkében. Fonódó, szép testek
Tengerében. Egy lopott kis csók
A Váci utcában. Egy pillantás,
Ajándék nyaklánc - be szép emlék!
Egy cseresznyeszem a tortán,
A hab a kávé felett, a kiskanál.
A jatt, a főúr szűk zsebében,
Vagy a szép bor a kelyhedben.
A párna, melyen fejed megpihen.
De nem lettem sajna egyik sem....
Mert nekem életet adtál, s vártál.
Negyvenhét év úgy elröppent,
Mint szalonka a lebukó napnál.
Köszönöm, hogy a Te fiad lehettem.

M.Laurens2021. február 27. 11:31

M. Laurens
HERVADÓ SZÉPSÉG

Mondd, hová tűntek lelkemből a vágyak?
A hajnalra gyűrt lepedőjű ágyak,
Az ölelés, a sok-sok szerelmes szó,
A réges-rég feledett tavalyi hó.

Mondd, hová tűnt szépséges ifjúságom?
Úgy illant el, akár egy kósza álom,
Hová lett belőlem a tűz, szerelem,
Mosolyom már nem kell: a kutyának sem.

Az utcán, a férfiak félre löknek,
Átnéznek rajtam, vagy épp kiröhögnek,
Csatakos ősz hajam a szemembe hull,
Ráncaim csak mélyülnek, egy sem fakul.

Elhervadt a szépség, kiégtek a vágyak,
A hajnalra gyűrt lepedőjű ágyak,
Az ölelés, a sok-sok szerelmes szó,
A réges-rég feledett tavalyi hó.

Budatétény 2021. február 27.

CS.K.M.2021. február 27. 06:46

Hervadó Rózsaszál
~
Tán lenne mit Mesélnem,
Mi e Napon még fojtogat,
De bátorságom híján,
Tollba Mondom Gondomat!
~
Van e Földön fájdalom,
Mely kiáltása messze ér?
Fél Életem tűzbe Véled,
Egy Tulipános-Reggelér!
~
Hisz szakajtottam Rózsát,
Csokorból egy szálat.
Öröme csak abban lész,
E szempár könnybe lábad!
~
Íze egyre sósabb,
Potyogtak már oly sokat.
Újabb sok Esztendeje,
Némán Tűröm Sorsomat...

szilvi_832021. február 26. 22:33

Hervadó szépség

Hervadó szépség a világi ember réme,
Délibáb kering, duzzog a föld egész népe.
Hol van a tegnap, mikor még minden tündökölt?
Annyi szempár szikrát szórt, mint holmi üstökös!

Hervadó szépség, lekókadt, száraz mosolyok,
Szarkaláb az arcon, barázda a homlokon.
Szaladnak az évek, mind feledésbe merül,
Most már a sétabot is lassan előkerül.

Hervadó szépség...tényleg ez lenne a jövő?
Nem, nem, nem akarom...belőlem előtörő:
"Ha testem ma el is hal, lelkem örökké él,
Ami számít: hála, bizalom, s a reményé!"

Hervadó szépség s e földi létünk végleges,
Ám a SZERETET a lelkünk örök hitvese.

Köszönöm!

szy-szy2021. február 26. 12:27

Múló állapot, hervadó szépség

Tűz mellett gubbasztok, táplálom a láng magját,
dobálom, egyre, csak egyre a száraz fát.
Merengek tűz fényébe töprengek,
élvezem a helyzetet, mit tűz fénye teremtett.

Mennyei csillogás, Isteni látomás,
messziről látszó csalfa ragyogás.
Táncoló lángnyelvek, messze röppennek,
pattogó szikrák, messze nyúló órák.

Tűz mellett meglel a nyugalom,
áldott hő pírja arcomon,
s a réveteg tekintet, messze múltba tekinthet,
elfelejtve lélek nyomorú baját, világ összes rosszát.

Múló állapot, hervadó szépség,
mit nyújthat nékem eme hőség,
hisz előbb utóbb porrá lészen
táncoló láng elmúlik szépen.

Miként az ember, ki megszületik erre a világra,
Apja, Anyja csodás virága,
Lángol, és éget fiatal temperamentuma,
hiszi, ő a világ hatalmas ura.
De mi koron dereka kezd fájni,
pajkos lángját nem kell többé zabolázni.

Oda van a szépség, lassan hervad már!
Oda az erő, tüze szunnyad,
s lassan, lassan kialszik, s hamuvá lészen
s fénye tovább virít csillagok fényében.

lejkoolga2021. február 26. 11:17

Elmúlás minden mozdulatban

Elmúlás minden mozdulatban,
ezer éves múlt gondolatban.
Potyognak kristály könnyeink,
kísérnek dicső őseink.

Örvények sodrásában élünk,
bizonytalan jövőtől félünk,
de mégis...mégis vétkezünk!
Kínok közt, bűnbe érkezünk.

Titokban reméljük - megsebezve -
hogy Kánaánhoz közeledve
levethetjük a bűnöket,
ott minden árnyat fény követ.

Őrültek vagyunk, mert míg élünk,
pénzen vett szépséget remélünk,
pedig tudjuk, nincs irgalom.
Csak hervadó virághalom.

Ám a költészet ezer arca,
kis világunk öröme, harca,
papírra vetve megmarad.
Szépség tűnik, idő halad,
de az írás - az megmarad.

hollosiversek2021. február 25. 23:37

marcesco ere

este van,
csend honol a
kis szoba padlóján
matracon feküdve,
nézni a hajszálvékony
repedéseket.
csend van,
csak a kezed simítása
kelt némi hangzavart,
ahogy bőrkeményedéses
ujjaid járnak
vigasz táncot bőrömön.
halk lélegzet.
monoton ritmus, a szíved
fölött a kezem
hogy lehet hogy
itt vagy
gondolatokban
mégis messze?
pislákoló fény
megcsillan a
kilincs rozoga
kopott szélén.
az új illat a szobában,
sarokba dobott táska,
festékfoltos csempe
hova vesztem?
tintafoltos szakadt
nadrágzseb
keresztbe fontam
a gyökereket a tiéddel
egymáson pihennek lábaink
már a szemed sem csillog
suttogás, elhervadok
a szépség amit eddig
néztél
a gondolatokkal,
a szemed kihunyt csillogásával
odaveszett,
elhervadtam.

p.matyas992021. február 25. 19:41

Ha szeretsz, érezd jól magad,
Igen, én boldognak érzem magam.
Nem vagyok magányos, mert ő az egyetlen,
Mert oly értékes iránta a szerelmem.

A fiatal szív tele van büszkeséggel,
És soha nem látod, mi van mélyen,
Elhagyni, ó lány, igazán könnyű,
Fogj a karjaidba, legyek lelkedben a túlélő.

Nehéz ez az idő a szerelmesek számára.
Szükségem van rád, a szívem kiált, te vagy a hiánya!
Jöhetnek évek, és évek telhetnek el,
Mindenkinek szüksége van valakire, akit szeretni kell.

Mert fiatal vagy, igazad van, de néha tévedsz .
Hogyan lehet kipróbálni egy új kezdetet?
Hogyan javíthatná meg, összetört szívemet?
Mert minden, amire vágyok, az a tekinteted! .

A néma könnyekben nincs, csak büszkeség,
Oly ponton, ahol nincs visszatérés!
Keress az időben, amikor együtt énekelünk,
Hadd maradjunk örökké együtt.

Adriana2021. február 25. 14:19

Adriana
Mulandó szerelem
Ha én szeretek, szeress jobban.
Ha én nevetek, dicsérj halkan.
Mondj nekem szépet, gyönyörű szépet.
Ha téged szeretlek, szeress még jobban.
Ha másat - még mindig nagyon szeress.
Ha elküldelek, keress!
Hogy valaha szerettelek el sose feledd!
Mondj szépet, ha rám találsz, mondj szépet!
Kérd hogy maradjak,
Kérd hogy érted!
Ha még mindig szeretsz..
Én itt maradok!
Itt végleg!
De egyet én is kérek.
Ne mond, mi köztünk volt - hazugság volt...
Kérlek.

H-Toth_Eva2021. február 25. 13:16

Horváth-Tóth Éva: Virágzó fák

Emlékszem egy fára,
erős törzsére,
égig érő ágára,
és arra a rengeteg
illatos virágra,
amit rajta szellő lengetett,
a nap fénye meg dajkált.

A szirmok bársonyán
áttetszőn csordogált
a lenge tavasz,
kócokat babrált porzók
szálaiba egy döngicsélő
szárnyas munkás mohón,
s rügyek bontakoztak,
pattanva nyiladoztak
egyik a másik után.
Virágból növesztett
lombot egyetlen délután
a lágymeleg tavasz a fán.

Emlékszem, miként duzzadt
pihés erezetében az élet,
rezzent, fodrozódott a szélben,
és édes illatát szórta,
mint szirom molekulát,
hogy hírül adja mindenkinek,
aki csak arra járt,
ha jól figyel – lélekkel -,
nagyon szépet lát.

Holnapig. Csak holnapig.
Aztán barnán rozsdálva
foltokban elvérzik
a selymes vászon,
foghíjakat tép a virágokba
az a komisz szél,
s azt a gyönyörűt
- ami volt tegnap még -,
szertehordja, szerteszét,
szerelmes tavaszi
sóhajának halk neszét.

Emlékszem egy fára.
Arra az erős törzsre,
arra a vaskos ágra,
a szirmok illatára.
Emlékszem egy nyárra.
Szerelemre, ifjúságra,
csókok ízére, a lázra,
a forró éjszakákra.
A letépett virágra.
Emlékszem a szépre,
a kósza hervadásra, és terád.
Mert te voltál a virágokból
szőtt lomb szívem tavaszán.

Törölt tag2021. február 25. 11:40

Törölt hozzászólás.

FleurdelaBelle2021. február 25. 11:25

Kántor Csenge Virág: A vén Róma

Drágám, kérlek, maradj még így egy kicsit!
Hadd őrizzem meg a tavasz illatát!
Ha szívemen az elmúlás villan át,
hallom én még a „Veni, vidi, vici.”-t.

Ahogy végiglejtettünk a vén Rómán,
ezt kiáltoztad a Tevere mentén.
Ezt a három szót, mert mást nem ismertél.
Erre emlékezem a téli rónán.

A vén Róma azóta messze van már,
s csaknem olyan öregek lettünk mi is.
Ősz hajunknak nem szól többé a fanfár.

De bár a szép ifjúság elillant,
én úgy szeretlek most is, mint akkor rég.
És lelked lelkemben gyémántot csillant.

HarmatiGyongyi2021. február 25. 11:04

Harmati Gyöngyi: Hervadó szépség...

H ervadásba fordul a természet ősz fürtös feje
E lröppenő időben szépségei haloványra fakulnak
R évedező szellő zörgő faleveleket sodor tova
V isszaemlékezünk boldogabb, vígabb napokra
A jándék volt a tavasszal kifeslő virágok üdesége
D erűs szívvel-kedvvel mégsem tudtuk megbecsülni
Ó vó kézzel mégsem őriztük kék bolygónk törékeny

SZ épségét, mely múlandóbb, mint sejteni véltük
É rtékes kincseit mohón feláldoztuk önzésünk
P illanatnyi óhajának, csömör gödrében fulladozunk
S óhajtásunk magányos keringőt lejt a futó évekkel
É letünk oly rövid, egyik lehelettől a másikig tart
G yönyörködjünk ezernyi csodájában, míg tehetjük!

mord2021. február 25. 07:14

Nap

Hegyeket mászik meg,
ereje gravitál.
Győz s elpusztul tőle
fekete Éjvilág.

Előtte dér, pára,
jég, felhő vagy köd?
Fénynyaláb átnyilall...
Mindent el s félrelök.

Délidőben arany-
lón magasan álló,
mint a katonatiszt:
büszkén szalutáló.

Perzselő meleget
terít fűre, fára.
Ragyogást csillogtat
száradó sugára.

Kiragyogja magát,
pislákol szomorún.
Színáradat felett
nyugovón alkonyul.

Harcában elbukik
kései estére,
elszunnyadva benne
hervadó szépsége.

Szolnok, 2021.02.25. Mukus Ádám Patrik

GaborIldiko2021. február 25. 07:13

Csendes remény

Kukujzás-posvány jobb oldalán,
Állok dermedten,némán.
Elmém lüktet,szinte forr,
De ajkam csendes,egy szót sem szól.
Mi egykor önállóan,csillagként ragyogott,
Most kopár,hervadt,sápadt halott.
Hiába őrzik égbe nyúló hegyek,
Foszlányát hallani őseink nyelvének.
Nem szól a lant,sem a fülemüle,
Nem vet délibábot a Nap szemünkre.
Nem hord senki pendelyt,nem divat a süveg,
A szavakba zárt kincsek megsemmisültek.
Van helyette imidzs, s bár kell hozzá stylist,
Ha frankó a szelfi,posztolod máris.
Így okés vagy sem,most ez a trendi,
Anyanyelvünk gyötrőn kezd meghalni.
Szólnék ékesen,de nem tudok,
Álmomban a szétágazás tagja vagyok.
Ám nyílik az ajtó,ő odajön hozzàm,
S fülembe súgja: Jó reggelt kìvánok,édesanyám!

Kukujzás-posvány:"Mohos tőzegláp,a Hargita hegység vulkanikus vonulata utolsó, legdélibb tömbjének, a Csomád hegység ikerkráterének északi kráterét tölti ki."

Fábián Pál nyelvművelő és stiliszta huszonegy szót emelt ki,ami véleménye szerint"kellemes hangzású" .Ezek között szerepel a lant,a délibáb és a fülemüle.

Jerzsi2021. február 24. 20:45

Elhervadó szépség

Elfutott felettünk az idő,
A percek rohannak, a táj gyorsul,
Mint gyorsvonatból kidobott kő,
A múló élet gyorsan kicsorbul...

Nézegetem a régi képeket,
Gombszemű kislány, bizalommal néz,
Szemléli a külső világot,
A szülői ház biztos, nyugodt kéz...

Az ifjú lány álmokkal teli,
Szerelmes szóra szíve nagyot dobban,
Ám minden múlik, változik a világ,
Az első szerelem láng, ábránd, s gyorsan ellobban…

A felnőtt ember tele gonddal,
Család, barátok, munkahely,
Múlik nap-nap után élete,
Csobog, fut, néha csillan, mint erdőben kis csermely.

Minden fontos lesz, minden emberi,
Minden aprócska, hervadó virág,
Az egyedüllét súlya összehoz két embert,
Két öreg szív együtt útra kél, bámul tengert, s kitárul a világ...

Társában nem hervadó szépséget,
De az egykori, szép, fiatal nőt látja,
Ilyen az élet, elmúlik minden,
De hidd el könnyebb, kinek van barátja, hű társa.

Bp. 2021. 02. 24.

Harsanyi2021. február 24. 17:01

„Csaknem elértem az én egemet” (Emily Brontë)

Macskák sírnak az eresz alatt

A tegnap törődése átcsapott mai
közönnyé. Tésztás zacskót görget
a szél, zörög zizeg a murván.
A kocsma nyitva, csikkek a
hamutálban és körül, izzó bús
zsarátnokok még utolsó szikrájukat
ropogtatják. Bentről tömör-zsivaj,
tele mindazzal ami élet. Szépek
a virágok az ablak fakeretében.

Sárga izzó fény ami kiszűrődik,
és kint a lég felmelegszik, áramlik
kifelé a sok világ igazsága.
Tárul az ajót, csukódik az ajtó,
újabb csikkek a tálban, közben több
élet megváltva. Az utcán szerelmesek
járnak és vágyódva néznek az ablak felé.
Szinte áttetsző mind, bent forradalom
kegyelem kint.

Villám hasít át az égen, kapualjban eb szűköl,
a világ törvénye alatt az odvas keret szűkül.
Az égre feszített felhőkből kicsordul
és a tetőn kopogva megered az égi folyam,
a horpadt bádog eresz szomjazva beissza,
bent bukás, idekint újra virrad.

Cs.Viki2021. február 24. 10:21

Hervadó röpke tél

Fagyott talajt simít a makacs tavaszi szél,
Túl korán kelt napsugárral tova evickél.
Jeget tör az új élet, ártatlan hóvirág,
Elhervad sebtiben a röpke hóvilág.

Mackó szeme rebben: véget ért a tél?
Imént behunyt szeme még fátyolködben él.
Hónapos zsenge dér szépséges mámorát,
Berobbanó madárfütty zsongásának adja át.

Korcsolya és szán, Isten véletek!
Most idejekorán illatoz az ibolya,
Elemi erővel tör be a kikelet,

Átsuhan az álom, nyugalomnak dala,
Természetes körforgásból immár kireked.
Hervadó szépség lett a jégbontó hava.

Aty2021. február 23. 21:59

Öntözd a virágot

Túl sok ideje, hogy karom nem ölelt szeretett,
S tán még több, hogy nem is kapott.
Tudom, az idő mindent feledtet,
De helyébe fájó nyomot hagy ott.
Néha nem is gondolkodunk, hogy szívünk miért ver.
Lehet kár ezen elmerengni.
De annak minden apró lüktetése érvel,
Hogy kezdj el cselekedni.
Belső ketyegőnk egy gyönge virág szál.
Ha nem kap vizet, elhervad.
S e virágra úgy vigyázzál,
Ha ő, akkor tested-lelked elporlad.

Én sem vagyok mai eb.
Érzem porladó végtagjaim helyét.
Nem kellene feladnom mégsem,
Hisz a szerelem bárhol kidughatja fejét.
Lehet keresni kellene, s nem csak hagyni.
Hagyni, hogy legyen valami.
Mert az én virágom is el fog halni,
Ha nem fogok rá vizet facsarni.

1111112021. február 23. 17:21

Volt-nincs téli esték

Kemencepadka, gubbasztó semmi,
régen összedőlt a búbos háta.
Jó lenne újra ott tenni-venni,
sóhajtva sóvárgok karácsonyára.

Tovatűnt, volt-nincs hólepte esték,
ablakon kukkoló, kíváncsi hold,
vibráló légben apró szénszemcsék.
Istenem, mindez de régen is volt.

Emlékszem, s álmomban visszamegyek,
örökölt szőttes takar, átölel
bús esteken a nagymama-meleg.
Szilva aszik a langyos sütőben,

édeskés szaga torokkaparó...
- kemencéből szálló emlékillat
a kalácsnak érzett friss vakaró,
s ahogy a mama dúdolva ringat...

Metalheni2021. február 23. 12:01

Hervadónak tűnő szépségem

Az emberek megbélyegeznek téged,
Sokan azt hiszik talán semmit sem érzel.
De! Én tudom, hogy szíved mélyén te is vérzel,
S mikor a tükörbe nézel nem érted
Miért csak ezt láthatják szépnek?
Miért nem látják, hogy van belső értéked?
Miért hiszik, hogy téged semmi nem érdekel?
Azt gondolják csak a tested az értéked,
Minden rólad alkotott vélemény tévképzet,
Ami téged szíved mélyén megmérgez.
Játszhatod mindennap az érzéketlen némbert,
Ha este ezek miatt a dolgok miatt maradsz éber...
Te tudod, hogy tökéletes a tökéletlenséged,
De magadban csak azt kérded,
Mások miért nem a szíved miatt látnak szépnek?
Ahogy ülsz a tükör előtt feketében
Csak te tudod mit érzel,
És ahogy a mélyen saját szemedbe nézel,
Érzed,hogy segítségre van szükséged.

Törölt tag2021. február 23. 10:13

Törölt hozzászólás.

kodrane2021. február 22. 16:40

Ne nézz a tükörbe

Ne nézz a tükörbe
nem magadat látod
már csa öreganyád
vén arcát találod!

Kérdeznéd magadtól,
hová lett a régi
hamvas gyermek képe,
a jövőbe néző,
ifjúság reménye?

hajad koronáját
tél derek lepték,
táncos lábaidat
rád szakadó terhek
sántává teperték!

Talán még a szemed,
régi szemed fénye
az maradt meg máig,
őrizni a múltat,
s a jövőben vetett
hitedet sokáig!

DorinaGreta2021. február 22. 09:57

Ma még vártam, holnap már nem

Ma még vártam, hogy a csodám légy, de sajnos, nem lettél,
Szívemnek a gondolatod nyár volt eddig, s most lett tél.
Reményfámnak ágairól lehulltak a levelek,
Holnap már nem várok Reád, s azután sem... feledek.

szalay2021. február 22. 08:36

Rekviem a szépségért...

Hervadó szépségről hogyan
lehetne írni szépet,
hisz maga a hervadás is
lassan terjedő enyészet.
Egy utolsó tündöklés lenne
a végső búcsúzás előtt,
avagy komor főhajtás
a megdönthetetlen fölött?
Még ragaszkodás érződik,
kapaszkodik a fáradt remény,
csendesülő,elhaló üzenetben,
vált arcot elmúlás idején.
Szépséget hamvasztó hervadás,
oly észrevétlen,gyengéd játék,
haldokló sóhajjal száll messze
e kölcsön kapott szép ajándék.
Aztán a szépség csak emlék marad,
s vele az édes ifjúság illata,
születni és szépségben hervadni,
ez a kegyetlen valóság diadala.

teve2021. február 22. 00:56

A fűzfa

S hogy mellkasára vette köntösét,
a nyírfa mély aranyba öltözött,
juhar fonákján gyúlt a tönk-sötét
a bükk-sudár s a szőke szil között,

és suttogott a szélbe sok titok,
a sűrű álmot nem hallotta fül,
míg ősi tánc ütése kondított
a törzseken, a szívben legbelül,

csak ő fordult a földnek, napra hét,
és számlálta a lépések sorát,
a hervadásba zárva üstökét
a lápokon, a réten és tovább

a száz talányú víz fölé hajolt,
mert szépnek lett, s mert ő csak fűzfa volt.

Sebi2021. február 21. 22:52

Hervadó Szépség
/Elmúlás/

Lenyugszik a táj,
nem mozdul,ha mozdulni fáj.
Csak még egy rezdülésnyi jólét,
csak még egy tisza fénysugár,
mi bár szikrázó,
de mégse fáj.

hadambasemese2021. február 21. 19:14

72.

Rózsabimbó Èlet,
gyönyörű ígéret.
Ahogy múlik a nyár,
marad csak ítélet.
Csak a kórót látják,
szirmait dobálják,
halomba söprik,
rövidre vágják.
Hogy mennyire szép volt,
ma már csak emlék.
Pedig jó lenne, ha nem felednèk,
mert benne volt
minden, ami élet,
és milliónyi álom,
szépség és igèzet,
és a hervadás csak
hamis azonosulás.

Előre nézzünk,
soha hátra!
Vigyázzunk a sok nyíló virágra,
Rózsabimbó világra!

(Hadambas Emese)

drekthor942021. február 21. 17:44

Nagymamámnak

Kertemnek a rózsaszála
az én kedves mamám.
Az ég óvja, vigyáz rája,
anyám helyett, anyám.

Jára-kele, kerül-fordul.
Ahol tud, ott segít.
Még ha néha, rám is mordul,
megértem lényegit.

Fehér rózsa, tövis nélkül,
színe már kikopott.
De szépsége az még megvan,
mikor néz s mosolyog.

A szívem még, mindig őrzi
szemének világát...
S égre nézve, hozzá fűzi
az összes imáját!

Kapkek2021. február 21. 17:30

Múlandó szépség

Évről évre, percről percre,
változom én, mint a lepke.
Földet jártam, most már szállok,
rég vak voltam, most már látok.

Ragyog szárnyam, több száz színben,
ez manapság, minden kincsem.
Elfeledtem, aki voltam,
bőrkabátom, lenn a porban.

Hideg szél fúj, megdermedek.
Érzem, hogy fáj: lassan megyek.
Pávaszemem, sokat látott,
De a kincsem, áttal vágott.

Földet értem, és zuhantam,
Nagyot estem, és koppantam.
A szépségem, tovaszállott,
Így elhagytam a világot.

Ritz462021. február 21. 15:48

MERT HISZÜNK

Az idő vonata rohan, száguld velünk
Az életnek hosszú göröngyös útján,
Mindenféle behatása érlel bennünk,
És mi állunk hősiesen a történést vártán,
De csak az öregedés, hervadás vár ránk,
Mégis bizalommal nyíl szóra a szánk.
Mert hiszünk az örök megváltó szavában,
Veletek leszek idők végezetéig a világban.

Ritz462021. február 21. 15:48

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Napsugar06072021. február 21. 15:43

Hervadó Szépség
/Szalmavirág/

Hervadó, szakadó- szépség,
Rám őszülő, ősziesség,
Két kézzel dacosan hadakozok,
Tükörrel türelmetlenül viaskodok,

Szarkalábak, szederkés bőrpír,
Vaskos fájdalmakat arcomra ír,
Szemkarikáim mélyülnek,
Életbarázdáim testesednek,

Simítom a rakoncátlan ráncokat,
Hajtincseimen, melir mintázat,
Letespedt tél fejemen kíván trónolni,
Szétmállott szürkeségben nem tudok virulni,

Bennem nem éled fel új kikelet,
Tékozló idő ügyesen felgörget,
Kérés nélkül éveimet ellopta,
Két kézzel gyorsan elpazarolta,

Vihar után földre borultan senyvedek,
Vállamat húzzák megfáradt évek,
Rakás rögök görbítik hátam,
Ólmos terheimmel, elkoptattam utam,

Idő őrlőfogát összezsugorítanám
Ne rágjon éhesen, kíméletlenül kihúznám,
Fáj, hasít, sajog, szétzaboláz,
Árok hasadásokat bőszen paroláz,

Angyalaimtól kérnék, éltető fényeket,
Felfedeznék friss csillagrendszereket,
Hullámzó hajómmal végigsiklanám a Tiszát,
Elbúcsúztatnám, hamvadásom Indián- nyarát,

Szeplőtlen szerelemre még vágytam,
Rohanóóráim harcosával csatákat dúltam,
Vágyam apadó dagály, elsárgult- szívem,
Sikamlik sekélyen, ereimben kék vérem,

Nappal is éjszaka van, kínoz a sötétség
Égen héják köröznek, sikító sötétség,
Nem csoda, feketeségben összeaszalódtam,
Világtalanul virágjaimmal kiszáradtam,

Őrölsz, őrjítesz, robogó száguldás,
Soha nem halkul el, folyamatos a kattogás,
Siess, fuss, utol úgy sem érhetlek,
Lépéseim lassúak, komótosak lettek,

Sovány sápadtságom, egyre mattabb,
Hajam színe napról-napra fakultabb,
Végét járhatom, kihullott csomók fésűmben,
Haláltusázom, remegésem kendőzetlen,

Szépségem szalmavirág, mumifikálódott,
Zörgő szálaim szétszikkadva, csontozódott,
Múmia leszek eldugott sarokban,
Ünnepnapon leseprik a port rólam.

ritzus2021. február 21. 10:52

A hervadó szépség
Mindig öröm számomra virágokat látni,
nincs kedvencem,mert mindegyik varázslatos .
Színeikkel ,illatukkal elkápráztatnak .
olyan szépek,napjaimat boldoggá teszik .

Vannak virágok ,melyek rövid életűek ,
reggel kinyílnak ,estére már elhervadnak .
A szirmok összecsukódnak ,majd lehullnak .
Ez mutatja a szépség ,üdeség mily illanó .

Elgondolkodom,bizony az emberi élet is ,
ilyen törékeny ,gyorsan hervadó,elmúló.
Megszületünk,felnövünk,hamar szülők leszünk.
Az évek rohannak , már a hajunk is deresedik .

Mint a virágok hervadni kezdünk ,
arcunkon a ránc,a redő egyre több lesz .
Hajunk fehérré válik,testünk is megváltozik .
Egyre nehezebb,a járás ,hamar elfáradunk.

Azért ne adjuk fel,ne csüggedjünk ,
tartalmas életet éljünk,örüljünk a családnak ,
kiváltképp a drága unokáknak ,
minden életkornak van szépsége ,találjuk meg .

Minden napért hálásak legyünk,örüljünk,
Istenre nézve ,benne bízva éljük,életünk.
Tudjuk a virág elhervad majd lehullik ,
a hitben élő ember Isten országába távozik.

piroska712021. február 21. 09:43

Dérvilágom

Dérben írom meg a mondanivalómat,
avarmenedékben reményem megóvhat -
apró rőzseneszek, moha-puha álmok,
szívem galagonya, bordám száraz ágbog,

dércsípése sajog őszi koronámon,
smaragdszínű, bársony mohaágyba vágyom,
hogyha sértik lelkem ólom-nehéz könnyek,
reccsenő csontjaim öregedést nyögnek,

galagonyaszívem parázslik, majd hamvad,
csilló gyöngysorrá lesz pókhálón a harmat,
rőt lombjaim gyengék, kristálykönnyben áznak,
rézszín leveleim szép emlékké válnak,

hó-tiszta papíron bíboralkony mesém,
őszkönnycseppbe mártott fűzfavessző hegyén
rozsdás memoárok, megrajzolt gyöngyszemek
regélnek csendben, majd törpülnek a neszek,

görnyedt magzatpózban borul rám az alkony,
zúzmaracsipkében örök-álmom alszom,
hantomra hullik a jégvirágok szirma,
sötét éj felettem, mint kiborult tinta...

Angyalka732021. február 20. 21:30

A mosoly

Ma nagy rendet raktam a szobában,
végre helyükre kerültek a régi és új ruhák,
és az egyik kartondoboz legaljában
megleltem gyermekkorom fényképalbumát.

Rövid hajú és selyem szoknyás kislány lesett rám,
aki a kezében egy babával pózolt,
de hamar zokogásra bírt a nosztalgiám,
hiszen arcán a boldogságnak még az igazi mosolya volt.

A fekete-fehér kép ezt épen őrzi,
majd hirtelen a múltba révedek,
mennyi színtiszta ártatlanság tud létezni,
mielőtt a felnőttkor bús könnyei kapnak helyet!

Gyermeki mosolyomat így elfeledtették az évek,
bár lehet, hogy ma is szívem mélyén lakik,
ott, ahová álmomban gyakran visszatérek,
és remélem, hogy holnap vár rá valaki.

Törölt tag2021. február 20. 21:02

Törölt hozzászólás.

deerzsi2021. február 20. 19:35

Hervadó szépségek

Hervadoznak a tavaszi virágok,
azt képzelik, kerti királylányok.
Vetekednek a rózsákkal önhitten,
akik mást nem tehetnek, mint szúrnak
mérgesen, hogy a vér is kiserken.

Míg hervadó szépségek bosszúra
szomjaznak, temetők csendjében
árvácska őriz álmokat szolidan.
Hol nyugalom van, áhítat, oda
nem kell a beképzelt virághad.

Törölt tag2021. február 20. 15:43

Törölt hozzászólás.

Timi84892021. február 20. 14:25

Hàborù gyermeke

Barna szemed làngokban èl,
Làtom,
Visszatükrözi a pokol tüzèt.
S noha gyermek vagy mèg,
A lelked màr règes-règ nem èl...

Megfosztottak tőle, s helyette,
Fegyvert adtak vèdtelen kezedbe,
Mondvàn: szolgàlnod kell a hazàd.
S Te csak àllsz ott nèmàn,
Hallod a robbanàsok kegyetlen zajàt.

Barna szemed làngokban èl,
Otthonod lett a szabad èg.
Lassan kiűzik belőled a gyermeket,
Megtanìtjàk hogyan olts ki èletet.

Remeg a kezed, remeg mindened,
Ò, mit tettek veled,
Ezek a kegyetlen emberek?

Dràga gyermek,
Te hervadò szèpsèg,
Eltiportàk a gonoszok gyermekszìvedet,
nincs màr benne szeretet.

Keserűsèg ès gyűlölet,
Mi tükrözi kicsiny kis testedet.
Barna szemed làngokban èl,
Tudom, elvettèk tőled a hitet s remènyt.

Ha tehetnèm, megfognàm kèt kezed,
S adnèk neked egy jobb èletet.
Egy èletet hol nemlètezik rettegès,
Szèpet ès jòt mit mindenki remèl.

Lemosnàm arcodròl könnyeid,
Befoltoznàm szìved sebeit.
Esti mesèk szàzàt olvasnàm neked,
Csak hogy el hidd, te nem ezt èrdemelted.

Dràga gyermek,
Te hervadò szèpsèg,
Oltalmazzon az èg,
Találd meg a remènyt.

Vivien33992021. február 20. 14:24

Szerelmünk rózsája
/hervadó szépség/

Álomnak tűnik csupán,
Mikor szíved nekem ígérted,
Szerelmed jeléül, pedig egy rózsát adva,
Bizonygattad hűséged.

S bár az a rózsa régen,
Nem virít oly szépen,
Emléke fejemben tovább él,
Hogy egykoron TE is szerettél.

Emlékszem még milyen volt:
Illata, mint a friss harmat,
Színe vörösen fénylő nap,
Mi ezer arcban virulhat.

Külseje csalóka szépség,
Mi törékeny szálnak tűnhet,
De ki igazán látta erejét,
Annak nem marad rejtve kincse.

Csak egyszer született a világra,
Mikor volt értelme éltének,
Akkor is csak pár napra…

S mivel nem becsülték értékét,
Többé már nem is tehették.

szhemi2021. február 20. 14:01

Ha hervad, hát hervadjon

Hol hűs vízű patakok futnak a völgynek,
csobogó habok feleselnek,
mert testét jégkarmok szabdalják,
partján csont karú fák alszanak,
én mint halk szellő vártam, hogy vigasztalják
bennem kacagó szép emlékek
rostán áthulló múlt ette porait.

Kiált a tegnap, átkot szór rám,
hervadó éjszaka tereli csillag fiát,
magány köntösét levetve
ezüst koszorút köt hajából,
és számol, csak számol,
vétlen idő percein táncol
és rohan, mert az élet így hervad el.

Hirtelen csend lesz bennem,
olyan nyugodt, mintha kivérzett volna,
mintha már angyali harsona szólna,
és belül a lélek kuporog magában
néha őrült lázba ég, néha magában beszél,
mesél a szőke fürtös csikóról, mi elvágtatott,
szerelemről, egy képről, és felsejlik egy búcsú levél.

Akkor a nyár hamar véget ért,
elhervadt a remény, magánnyá porladt,
sivatag ráncos dűnéit hordta a szél,
minden nap más Nap ébredt,
csak égetett belém vörös sebeket,
míg a megnyugvás hideg lehelete
rongyos bőröm helyére, újat növesztett.

Mert konok akarással feszültem
s hordani tudtam nehéz keresztem,
egyenes derékkal, mint őseink,
kiket megedzettek a súlyos évszázadok,
kiknek sírján hervad a gyász,
felette madár kering, csőrében
olajág, szemében tűz, és rám vigyázz.

Már csak kérdések élnek bennem,
ha új nyár jönne, beengedném?
Az éjszaka új álmokat szőne pókfonálból,
ma már mint deres vén pej, újra élném?
Vágtatni tudna -e ez a rozzant gebe,
vagy átok kellene, hogy megriadjon?
A sivatagba rajzolt jelek idéznék, ha hervad, hát hervadjon.

lash5262021. február 20. 09:16

Váltakozó

A nyári nagy melegben,
Szikrázó vízcseppekben
Megfürdik a gazdag kert.
Ezernyi virággal telt.
Leveti színes pompáit,
Az élénkpiros rózsáit.
A méregzöld levelek
Borítják a fejedet.

Őszi változó szelek
Hozták meg a fényedet.
A sárga és a barna
A nyárral megkavarva
Egy nagy kavalkádot varrva
Természet festette falra.
Ám komorra fordul ő
És további évszak jő.

Ez hóból szőtt takarót.
Hófehéret csillogót.
Egy hidegben pompázó.
A jégvirág bimbózó.
De ím, olvadni, múlni kezd
És lágyabb szellő lengedez.
Lesz tocsogó hóember
És latyakból sártenger.

Kikelet követi majd
Miután hóvirág hajt.
Lesz új rét a régiből,
Búcsúzva a télitől.
Ám a tavasz nem szomorú.
Utána nem jön a ború.
Nem egy hervadó szépség,
Nyár koronázta épség.

Melly792021. február 20. 08:56

SOHATÖBBÉ

Régensed lettem:
helyetted féltem, éltem,
helyetted voltam a lélek is,
csak így lehettünk jók,
csak így voltunk mi szépek,
ketten egyegészben.

S ahogy naptárunk rohant,
fokról-fokra léptünk előre egyet,
majd kettőt hátra.
Én idővel nem tartottam igényt
már a koronádra.

A tárgyaid illatát
már nem éreztem magamhoz közel.
Szép rend lett bennem,
s hol egykor fogkeféd gőgösködött.

Már nem a szív uralt,
az ész szemhéjára nehezült,
s a "sohatöbbé"
mint a beton belémkötött.

Twilight2021. február 19. 19:35

Tasnádi Györgyi

Hervadó szépség

Múlt ifjúságán,
emlékek hátán
szűnik a ritmus,
gyermeki hév.
Gyöngyfüzér álmok
gyöngytavas mélyén
kagylókba zárja
a felnőtt élmény.

Tűz tavirózsák
tiszta varázsát
elkoptatja a
szél s az idő.
Kristályvíz hangját,
szűz csobbanását
megszelídíti
a múló jövő.

Dallamot játszik
s táncol az ember
az ártatlanság
hulló szaván.
Útkeresésben,
száz tévedésben
barnából őszre
vált arany haján.

Elrebbent vágyak
elszorult csendjén
korán kifáradt
csónak csitul.
Kék óceánból
apályba süllyed,
fulladva fülled.
Homokra simul.

Kiszáradt testnek
szikkadó ajkán
szívja bájának
morzsa-dalát.
Szú ette hárfa
hamvában várja
utolsó tálcán
a föld-paplanát.

Szivárvány élet
megfáradt vállán,
hervadás halmán
új remény s ég.
Bársony-mély szempár
fátyolos malmán
gyermeket ringat
az alkonyi rév.

2021. február 16.

montor2021. február 19. 14:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Andi922021. február 19. 13:55

A Föld

Ó te Föld, életünk éltetője,
Porodból lettünk, s poroddá válunk,
Az életben oly sok mindent kiállunk.

Életünk növekszik mint, a rózsa
Te vagy éltetőnk, akár egy múzsa.
Te adod az ételt, az életet,
S neked köszönhetjük a bőséges éveket.

Mennyi vér, s mennyi könny áztatott,
s sokszor mennyi háború árthatott.
Részek, melyet elvettek tőled,
S szinte kitépték a szíved belőled!

Az ember életét végig kíséred,
A bőség termése vagy,
Csodálatosra alkotott az Isten,
Egy remekműve lettél,
S terméseddel oly sok embert
gazdaggá tettél.

Gyarló az ember, sokszor elfeledkezik róla,
A keze munkájának gyümölcsét a jó föld adta,
Pedig ezt is, az Isten keze munkájától kapta.

S mikor az utolsó utunkon,
földed porába tesznek,
Már késő rájönni arra,
Múlandó minden élet,
Olyan mint egy virág,
S még az utolsó leheletével is
Hervadó szépségéért kiált!

LLzoli2021. február 19. 12:16

Belégzés

nem zártad be az ajtót magad után
csendben küszöb alá fekszik a vágy
a huzatot nem lovagolja semmi
az univerzum magába inhalál

csak ingerekkel nem válhatok teljessé
a létben már csak néhány pillanat van
eltűntél és én este megfürdök
a legsötétebbik magány-árnyalatban

kooslaszlo2021. február 19. 08:35

Koós László geleji

A VERSÍRÓ

Már érzem régen megfogott a lelke,
Meg azt is hiszem a verseit értem.
A fájó élet röppen, mint a lepke,
A lepke helyett én pillangó lettem.

A versírónak virágzik a lelke,
Röpíti messze a lélek szirmokat,
Fáradt szirom is vágyott béke éke,
Ébreszti a szép szunnyadó álmokat.

Farkas őrizte eddig az titkokat,
Vigyázta sziklán nőtt virág illatát,
A bölcs természet produkál csodákat,
Megmutatja az igazi hatalmát.

Óh, messze szállhat, messze a lehelet,
De SZERETET az Úr, mindenekfelett.

Írtam: Budapest, 2021.január 22./KLg/161.

liketorn2021. február 19. 01:28

A bukott dáma

Szépasszony, párja nincs,
Nézése kaloda, bilincs,
Kellemének egy híjja sincs,
De szegény lelket fed eme kincs.

Kedves réti boglárka vagy,
Legalább kiélted magad?
Nézd, megy lefele a nap,
Szépségednek leáldoztak.

Balsorstól űzött léted lett,
Egymásnak adják a kilincset
Hitelezőid, s mindent visznek,
Többé már nem tesznek szépet.

A vidéken nincsen váll egy,
Vagy ágy, hol hajthatsz fejet,
Bár az alvás úgyse megy,
Mikor éhkopp kerülget.

A sok udvarló pofákat vág,
És letagadja saját zugát,
Nincsen alamizsna, viszlát,
Vagy fel sem ismerik a dámát...

Vajon lesz, ki siratja meg?
Ki kapós volt, most számkivetett,
Hiába volt díszes, ékes,
Hervadt virág, szemétbe megy.

Az élet csupa dekoráció,
A külcsíny pedig igen múló,
Elolvad mint a tavaszi hó,
S kemény lesz mind a baráti szó.
Nincs örökké kapaszkodó -
Teremteni, míg tart a jó.

Any2021. február 18. 23:20

A szoba

Porcicák rebbennek szerte, 
ahogy kitárul a szoba ajtaja,
lépteim lármáznak a csendbe',
s fáradt padló reccsenő zaja.

Az antik karnis görbült hátán 
kifakult mélabús drapéria lóg,
egykoron ragyogó szivárvány, 
a szinek java mára már lefolyt.

Sápadt-barna körasztal lapján
horgolt abrosz csúszott félre,
nem tisztelve a míves intarziát,
belepte a magány szürkesége.

Hideg bújt a cserépkályha lelkébe,
a falmenti ágy pokróccal takarózik,
ifjú leány falvédőbe szőtt meséje
egyszer talán valósággá változik.

Marasztalnak az üres székek.
Emlékekkel kínál a múlt illata, 
vendég itt nem járt már régen,
sem unokák vidám sisere hada.

Könnyeket csal ki tőlem az idő,
cserébe mosolyt ad a mostoha, 
oly kedves kép furakodik most elő:
nagymamám és szobája fénykora.

embererika2021. február 18. 19:07

A szépség múlása

Bús fehérrel fedi az est
reményeim csöndes neszét.
Míg szerelmed bennem égett,
tartottam szavaknak hitét.

Ma már, az elmúlás felel
az idők romjai felett.
Fakó lett álmok bársonya,
mit merengő elmém festett.

Most, bánattal takarózom
végtelen éjem csendjében.
Lelkem, még derűsen táncol,
a hervadás zörejében.

Tükrömben megcsillan szemem,
mert belülről látom magam.
A boldogság bennem ragyog,
ha szél kócolja is hajam.

A szépség hervadásának,
csak arcomon lehet nyoma.
Aki szeret, ezt nem látja,
nála van szívem otthona.

coffe32021. február 18. 17:20

Sötétben

Ülök csendben, fejemben gondolatok,
Cikázik, nyargal bennem hangjuk,
Eszembe jut egy rég hallott mondat,
"A sötétben mind egyedül vagyunk".

Előbújnak ekkor bentről a kis démonok,
Kiket nappal elnyomnak a fények, zajok,
A kétségek, félelmek, hibák hosszú sora
Nem maradnak csendben sötét éjszaka.

Tudom én, egy démon sem igazán valós,
Mégis érzem, lelkemnek vagyok én adós,
Félelmek, kérdések, nincs bennük szünet,
Mi lesz, ha? Mi lett volna? Miért? Kinek?

Elfelejteném démonjaim szívesen örökre,
De azt hiszem, nem véletlen jöttek ők létre,
Hiszen intő jelek, hogy mint ember, tudjuk,
Saját félelmeink ellen magunk ne hagyjuk.

Addig is küzdök, harcolok, örökké agyalok,
Hisz a sötétben még én is egyedül vagyok.

Törölt tag2021. február 18. 16:54

Törölt hozzászólás.

60afrod2021. február 18. 14:11

Ég és Föld között

Mikor rágondolok fáj a szívem,
hogy elválik majd testem és lelkem.
Elválasztja őket majd a végzet,
- csodás természet alkotta létem.

Hervad a testünk, - múlik szépsége,
eltűnik a régi zsengesége.
Ahogy az évek telnek felettünk,
örök elmúlás közelebb kerül.

Hűn szolgáló testem már öregszik,
ám lelkem benne szívesen lakik.
Új otthona lesz majd a végtelen,
Ég és Föld között lebeg szüntelen.

Köszönöm testemnek amit adott,
hogy lelkemmel én benne lakhatok.
Bizonytalan még a lélek útja,
ha tudja, sírját majd látogatja.

Hajnalpir2021. február 18. 10:04

Pusztuló világ

Világunk egyre inkább kifakul,
Kiáltásunk fáradt csenddé halkul.
A levegő nem olyan, mint régen,
Csillagok sem ragyognak az égen.

Haldokló földön egyedül járunk,
Megöljük, amit netán élve találunk.
A lelkünk is csak hervadó szépség,
Szörnyeteggé lettünk, semmi kétség.

WNOR2021. február 18. 09:29

Tanúja voltam szép lelkednek
Első állomás

Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint pillangónak a sok színű virág,
Pompás illatok közt repkedve,
Ahogy szellő hátán nekivág.

Gyönyörű színű a tarka rét,
Tökélye szinte lelked hű mása,
Nyári napnak ragyogó fényét
Irigykedvén sem bízod másra.

De míg egy pillangó él is a réten,
Lelked víz-tükrét, éberen védem,
Ha néha az idő - elveszi kölcsön,
Megküzdve véle - én azt visszatöltöm!

stapi2021. február 18. 08:54

Vén Platán

Újra itt!
Már megint.
Évek rozsdája marta meg,
s ha legyint,
szelet szór e Vén Platán.
Nem fog erő akaratán!
Újra ő.
Újra,
ám változott a tér alatta,
a feltörő Új Kor átszabatta...
Bár kevés az egyetértés,
a szükséges néhány lépés
könnyű nagyon.
Hagyom...

Edzőpark.
Rezeg a milliárdnyi kvark;
apró kezek, nagy tappancsok,
tapodják vasalt bakancsok;
tornacipős vidám gyermek,
rikkantó ifjú...
Feszülő izmok rándulnak,
s lódulnak tovább
a lengő testek.

Kissé arrébb
szerelem bontja szárnyait,
koldulja örömét, a mait.
Egy csók, kettő,
vagy már tizenkettő?
Restellem...
Az én padom, az én padom!!!
Azaz...
csak volt, hisz már azt megette
a szú,
– de lásd, van másik helyette –
s a bú,
mely itt dönget belül,
máris örömmel felderül!
Boldog mosoly,
rám vetődő pillantás...
Úgy tűnik, ez már komoly.

Ellépek,
nem kukkolok.
Arra ott van a kakukk,
mely hangjában kong a drukk,
s míg visszhangja elül,
platánom árnya rám vetül.
És néz rám,
és üdvözöl,
vastag karjával integet,
szelet hajt, – vagy az hajtja őt...
Fejemen lesné a tincseket,
de tarnak lát, mint kisdedet...

Elidőzök kissé,
ám borzongat az esti szél,
s bennem sok emlékem gőgicsél.
Remeg kezem,
s régi terem
átfog és megölel.
A távol megint oly közel!
Hallom hangját, szól vigasza,
s mint anya, ha fia tér haza,
súgja, búgja levélzenén:
Ráncos arcod fordítsd felém...
Fordítsd felém!

Fordítom hát,
s szótlanul beszél szívem,
a kontaktust el nem veszítem!
Oltom szomját
hallgatásom bús vizével,
agg koromnak ért hitével,
s ott, a múló,
égbe nyúló,
varázslatos csönd-időben
könnyem ontom néki bőven...

Pillanat volt.
Csak életfolt!
Elröppenő kismadárka,
ha kinyílott már a zárka,
elsuhanva még visszanéz,
s tiszteletkörben múltba vész...
Így rohant el sok évtized,
oly gyorsan, hogy el sem hiszed.

Fordítom hát, fordítom én,
– rozsdamarta öreg bohém...
És most Te jössz, vén cimbora,
mesélj, milyen a lét bora?
Láttál mindent, ugyebár!?
Kifizetve a felár...

Megyek tovább,
s majdan néhány versikémbe’
ott leszel majd, becsempészve,
hogy – majd odább –
új világnak új csodái,
jobb sors ifjú figurái
ismerjenek, csodáljanak,
látogatva itt álljanak,
legnemesebb éra-fám,
ó, te kedves,

Vén Platán!

lacko962021. február 18. 04:08

Befejezetlen sorok

Hajszálnyi töredék csupán, hervadó szép életünk
A miértek válasz nélkül hűlnek ki, mint kék erünk
Az idő a mi életünk, s benne se perc szét repül
A múlt, mert a jelenbe, már a jövőbe ténykedünk

Lelkem ami öregszik, s bár ölelve de nyomja rám,
A monoton szürkeség, fürdet meg mint Kosztolányi
Ostobán ám nem lehet, sorok között szót dobálni
Mi ha nem a tartalom, mi számít a könyv oldalán?

Ez a vásznam, minden ecset vonás fehér színt visz rá
Ez nem a tudás fája, csak a magam csodálása
Így nem számít ki látja hiszen, nincs az élet színpadán
Sőt akár merre jártam, lábam mindig tovább állt.

Az évemet rád adtam, ingem volt, meg ingyen
S ha innen el haladtam, ezt hagytam de szívvel
Minden szépségem te leszel, papír, toll ha billensz
hogy ezt be fejezem, én is hervadok a hittel.

vasskathy2021. február 17. 21:22

Ott ahol....
Ott ahol nyugalom öleli a fákat,
azon a kis tisztáson bent a házba,
volt valaki régen emlékekkel telve,
ott pihent adta gondolatait a fellegbe.

Sokszor kijárva nyugalom volt lelke,
régen-régen ott kint szép fehérségbe,
elmerengve némán múlt járt fejében,
régen eltört vágyaival múltról mesélve.

Sok volt bánata egyre fogyott az ereje,
hervadó szépség de múltat kereste,
bánatát elűzte nyugodott tiszta a lelke,
de azóta azt a kis házat fel-fel kereste.

Az a kis ház ott áll magára van hagyva,
néha-néha egy-egy madár száll-száll ara,
csend honol mindenütt lélek szép fehérség,
tündöklő mámorban elavult nagy reménység.
2021 Vassné Hanesz Kata

Danceinthedream2021. február 17. 20:31

Alkonyi szélben

Védtelen lélek volt, sebezhető,
magányos sziget, vad hullámok között;
a tenger csak jött, és ellepte őt -
nem volt hatalma a végzet fölött.

Az ártatlanság - könnyű üvegfonat -,
végül ezernyi súlyos darabra tört;
szárnyszegett sirályként sárba ragadt
a könyörtelen, tömör vízfal előtt.

Elnyelte az élet - s a gyűrődések,
mit a hullámok hagytak a fáradt partokon,
átrajzolták az egykori képet,
s foltokat hagytak a tiszta vászonon.

Ki egykor még csillogva, ragyogva ontotta
szépségét lágyan a világ felé,
most csendesen hervadva bámul a habokba,
s tekintetében már sápadt a fény…

Álmoknak szirmai alkonyi szélben.
Lebegve-süllyedve mind vízbe hull…
Múlandó szépsége hitnek, reménynek,
a tengerbe simulva éjbe csitul…

ikakovics2021. február 17. 19:42

A zsarnokság hervadó szépsége

Mind azok akik a vagyonnak hódolnak,
elárvult lelküktől elfordulnak.
Az önző vágynak rabságába esnek,
közömbös és kőszívü emberek lesznek.

Egy oly idegen hely vonzza őket
hol a szeretetet nélkülözik.
Ennek neve az éhes szellemek birtoka.
Saját rút kapzsiságuk sodorja őket oda.

Ott csak a vagyon fénye csillog,
mely magába szívja az összes fényt,
ahol csak gyémánt és arany ragyog
mely őrült szemekben tükrözi a kényt.

Mint egy örök éjnek városában,
melyben vakond módon él a nép,
az éhes szellemek birtoka
csak sivárul, rútul, gonoszul szép.

KastorBlood2021. február 17. 17:38

Egy rózsa gondolatai a vázában

Hogyan kerültem ide ?
Nem vidám a történet.
Régen friss voltam és üde.
Semmi rossz sem történhet.
Lágy szellő fújt.
Az esőcsepp feldiszített.
Aztán minden elborult.
Valaki hírtelen lecsípett.

Fehér papírba csomagoltak.
Egy férfi markába kerültem.
Körbe néztem. Hova hoztak ?
Vázába. Nem igazán örültem.
Meglátott egy lány, könnyes szemmel.
Megölelte a fiút. Hosszan csókolta.
Elöször találkoztam a szerelemmel.
Örök fiatalnak maradni jó volna.

Aztán minden megváltozott.
Telltek a napok, hosszan, röviden.
Elért a hervadás. Az átkozott.
Elszáradt az összes tövisem.
Mint száraz ajak, ráncosak szírmaim.
Töredezett levelek hullanak.
Meddig tartanak még kínjaim ?
Várom, fájdalmaim elmúljanak.

Aztán a kukába végzem. A virág sorsa.
Elért engem is az enyészet.
Hiába voltam szépséges rózsa,
Halálom tiszta művészet.

MeszarosneMaya2021. február 17. 17:08

Ennyi volna?
Megrohantak emlékeim egy este ,
A száz színű valóság kelt életre.
Bíborruhájában épp felém lejtett,
Majd szellem szárnyon elsuhant mellettem.
Távoztában halkan azt súgta nekem:
Hervadó szépséged adtam, s elvettem.
Tudom, sóhajtottam halkan, remegve,
Szépségem beköltözött a lelkembe.

5367712021. február 17. 10:27

Egy fakuló virág, egy ragasztott váza

Egy
hervadó szépség az életem,
egy fakuló virág a polcomon,
már sárguló levelét nézhetem,
vegetál fény nélkül, szárazon.

Még
pompában tehették fel oda,
dús szirmai csodásak voltak,
de gazdája keveset locsolta,
és színei egyre csak koptak.

Most
levelét hullajtja naponta,
egy lekonyult kóróként létezik,
már túl késő ajkamnak sóhaja,
hisz éltető fény nélkül elveszik.

Meg
én sem locsoltam gyakorta,
és mások is példámat követték,
csak mindenki odébb pakolta,
míg egy napon vázástól leverték.

Régi
virágváza darabokra hullott,
szétterült részeit unottan tapossák,
csikorgó hangjából mindenkinek jutott,
ki volt a felelős, cinkosul tagadják.

Magam
is úgy váltam hervadó szépséggé,
mint a száraz virág, fény nélkül a polcon,
amikor az életem nem óvtam eléggé,
hagytam, hogy mindenki ide-oda toljon.

Így
lett egy törékeny kóró az életem,
amit megtépett a sorsomnak vihara,
már csak törött vázák emlékét idézem,
kísért az elszáradt viráguk illata.

Ma
még egy száradó virágként létezem,
ragasztott életem felrakom a polcra,
hervadó szépségét naponta nézhetem,
amíg a Teremtő végleg odébb tolja.

lnagypet2021. február 16. 19:51

Feláldozott féltés

Vétkünk oltárán feláldozott féltés,
titkaink kinyíló virágkelyhében,
elmúló élet időjelmezében.
Sok választ váró kellemetlen kérdés.

Az elvárások gátjain építünk,
zűrzavarral teli Bábel-tornyokat,
pirulva tisztítunk lélekfoltokat.
Önmagunknak emlékeket szépítünk.

Végzetes tévedések áldozata,
becsületünk angyali választottja,
édenkertekben hervadó szépségek.

Természet rombolás, szégyentettek,
erdők,mezők,tengerek szennyezettek,
jövőnk stigmái,végzetes lépések.

nagycynthia2021. február 16. 12:17

Szerző : Nagy Cynthia:

Tükörkép /Hervadó szépség /

A tükörbe nézek,
látom-e a szépet
most voltam 14 éves
Istenem ,hogy elfutott
mellettem az élet .
Észre sem vettem,
mindig csak siettem.

Kicsi lányból nagy lettem ,
anyukaként gyermekem
neveltem .A tükörbe nézve
keresem a szépet .

Hol a kislány ragyogó mosolya?
A gondmentes napok örökös
kacaja? Most szembenéz velem
a ráncok apró hada.

Csak nézem a tükörképem
s nem értem, hova lett az életem?
De a hervadó rózsa is szép tud lenni,
ha van melletted valaki, aki széppé
tud tenni.

S ha jóságos a lelked szépsége,mely
belőled árad, arcodra felteszi csodás
koronádat. Nem hervad a szépség,
hisz az csak látszat.

Hozd ki az életből amit az nyújthat
éljed csak meg, mit a boldogság adhat!

Smen2021. február 16. 09:35

Elmúlás húrjai

A fiatalság messze távol rohan,
az idő elszáll szorgosan,
a szépség mi egykoron arcunkra ült,
múló feledésbe merült.
Fiókban megsárgult képek,
kopott papíron homályos múlt.
Évek intenek búcsút a létnek,
és egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.

ereri2021. február 16. 08:38

Élve-halva

Ültetett sok virágot a kertjébe,
fáradtsággal tervezgetett és ápolt,
ez éltette, a díszítés eszméje,
szíve mélyén minden más - csak légvár volt.

Kérdezgették, árulja el a titkát,
a növények miért nála legszebbek?
Azt felelte: „Sosem mondom, hogy viszlát -
hiányt így ők semmiben sem szenvednek.”

Nagybeteg lett, ereje már elhagyta,
kérte nejét, védenceit vigyázza,
az meg hitte: holt urát tán meghatja -
s temetésre – mind egy szálig kivágta…

Mennyi öröm hanyatlott hűlt kévébe!
Lehulltak, ám nem fonnyadnak még sírva,
csakis vele lelnek együtt békére -
hozzá vágynak - s követik a mély sírba…

church732021. február 16. 07:16

Intermezzo’

Körülöttünk csendes, zajtalan az éj
- a félig égett gyertyán viasz csordogál -
van bennünk még tartás, szunnyadó erény,
halk futamot játszom a bordád-zongorán.

Vágyakozva nézlek: szemedben ott a tűz,
- bőröd hófehér, a sors alig korrodál -
bár hervadó a szépség, pillanatot űz
a szenvedély, mi sóhaj-kottát komponál.

Hangod nekem dallam, a tested ékszer
- amit az idő oly hiába farag -
és nem bírtalak viselni elégszer
ahhoz, hogy egyszer is megunjalak!

RudolfB2021. február 16. 05:53

Bíró Rudolf

Minden mindennel

Csak nézem, ahogy a kockacukor
a jéghideg kávéban vergődik,
némán, majd a sötét mélyben kuksol,
pedig minden románc így kezdődik.

A konyha kreolbőrű, leégett hátáról
lehámlik minden odacsapódott szó.
Zsíros kijelentések valóságától
egyedi ízű a csempe és a rezsó.

A mosatlan, mint absztrakt alkotás.
Kezeim megmosnám, de nem tudom.
Olyan csend-életbe festett akt-vallomás,
piszkos. Egyszerű. Az én kubizmusom.

A csap is csöpög, vízkövet táplál,
félre nyelt a lefolyó, csak kluttyog.
Olyan, mint a régen megtelt ágytál,
szaga ugyan jelez, de csak suttog.

A hűtő bentrekedt zúgását figyelem:
mint egy éhező kisgyermek gyomra.
Bár nincs hitelem mégis fizetem
gyűjtök a leendő nyomoromra.

A mennyezet a nyakamba pereg,
talán korpának nézik a vállamon.
Egyszer ráfestem a téli eget,
hogy hó takarjon be az ágyamon.

Az ablak ereszt, besüvít a szél,
pókhálóba ragadnak a gondok.
Az elmém, mint rozsdás, kopott acél,
határt szab. Talán most, talán pont ott.

BakosErika2021. február 16. 05:36

hervadás

mikor utoljára rám tapadt
ajkad hosszú csókja
mikor az erek lassú folyói
kiapadtak sorra
mikor belélegeztem
az elmúló illatod
mikor azt hittem én is
de én még itt vagyok
mikor a vállamra ült
a csillagok bánatsúlya
mikor a fájdalom átnőtt
az árvaságon túlra
mikor fájt a szoba
pupillákba költözött Isten
mikor ölemben papírmadár
szívemben minden kincsem
mikor hamuszín délutánba
hervad a végtelen
már belőlem sem marad
semmi semmi sem

LM792021. február 16. 02:34

Szabó Attila (LM79)
Hervadó szépség III.

Mint sivatagban kókadó virág
Úgy visel meg a idő, barázdák
kacér rácok, s énekel a madár
Víg nótája, száll völgyön hegyen át.
Vig nótára hív, mennyei atyád.

Nem vagyunk szomorúak, vigadunk
Dicsérünk téged, neked táncolunk.
Kánai csodába mind részesül
Úrvacsorában veled egyesül
Nem árthat már, az idő vasfoga.
Örökélet vár, ragyog az égbolt.

LM792021. február 16. 01:35

Hervadó szépség II.

Hervadó ragyogás
elillan tova száll.
Nem maradt semmi már
vége, pusztaág a léte
konok vak magánynak,
kiszáradt szépsége.

AttilaEtele2021. február 15. 22:00

Hervadó szépség

Hogy hervadhad-e a szépség,ha múlik a szenvedély
s marad-e a kékség mitől nem kell sose félj?
El nem hervad az sosem,ha tényleg szép volt
vala s ,ha szirma elfonnyadt vajon megmarad a szaga?
Bizony elhervad a szépség,de el nem múlik soha,hisz
mi szép volt egykor itt lesz annak szava!
Eltűnik a külcsíny,elfolyik a folyó,elszáll a szép
madár is,de utánuk megmarad a jó!
Előtűnnek ráncok,lassulnak a táncok,jönnek kopár
színek,romló felszínek,kokadó virágok,hervadó
szépségek,de az érzés megmarad mit mindezek
fénye hozott,ezért lesz hervadó szépség csak
mit fénye okozott itt lehet belül és az érzés soha
el nem ül ,ha érezni akarod és a hervadó
szépséget látni nem akarod!
Ragadj hát magadhoz mindent ami jó,hogy
az érzés legyen ízzó s belül maradj mindíg
bimbó,hogyha hervadt a mosoly,mint a szépség
mi borítja a tájat meg tudd élni a feltörekvő
vágyat s,ha hervadásnak indul a szépség,ne
égessen a rémség,nem kell én se sírjak,mert
a hervadó szépség után új virágok nyílnak!

attivad2021. február 15. 14:36

A halál vonzásában

Fonnyadok, aszalódom mint az öreg gyümölcs,
lelkemen egyre nő az idő-szemölcs,
befagy a vérem a kandallótól,
a tévénézéstől s a takarótól.

Kiráz a hideg a korlátoktól,
a beszűkült léttől, a „nem látok”-tól.
Kötőtűm is gyilkos fegyver ,
létezem egyszer, létezem kétszer.

Megtagadom az idő parancsát,
a sorsba döföm dacom agancsát,
belefirkálok a keresztrejtvénybe,
beleköpök a zabkákás edénybe.

Nem vagyok öreg, nem vagyok öreg,
mantrázom s kiráz a hideg
mikor a tükör – mint egy vasököl –
képembe dörgöli, hogy hatökör

vagy komám, hiszen a perced ketyeg,
hátadat felsebzi a nyereg
amin az önemésztés ördöge ül
s belehajt korodba kegyetlenül.

Mi hát a vigaszom, mi lehet még?
A lelkem még fiatal , ez nem elég szép?
Nem lehet érdemem a belső szépség maga?
Nem érdekel senkit ha a váz rozoga?

Meg kell békélni a sorssal,
hiába küzdök tettel és szóval,
el kell fogadni, hogy hervadok s múlok,
de addig még párszor pezsgőbe fúlok.

DanyiDenesDezso2021. február 15. 14:35

– V E R S E N Y E N K Í V Ü L –

(E vers csak a mottó-feladvánnyal ’verseng’ - képletesen.
Jutalmat, helyezést el nem fogadó,… így érdemtelen vesztessé sem válható,
– ugyanakkor mások áhított győzelmeit sem gátoló résztvevő marad –
a Zsűri, a Moderátorok, az Alkotótársak, a Lapfönntartók engedelmével…)

*******
Elnyel az Anyag*

Hervadó szép virág-lelked*
holtig hévvel hordozod…
Istentől kaphat életre
bárki csak újabb* jogot.

Elpattannak most bensőnkben
múltunk fáradt ínjai,
s lehullnak, jaj-zörrenéssel
torz jövőnknek* hídjai!…

Koporsóívű életünk
cirádás, – zord ravatal!
Elnyel húsvér-test végzetünk,
s e lüktető csönd, zsivaj…

*******
Lábjegyzet
* Elnyel az Anyag: „porból vagy te, és ismét porrá leszel ” – mondta ki ítéletét az embernek Isten az Édenkertben.(1 Mózes 3:19)
* virág-lelkünk: a személyiségünk, az örökölt és szerzett genetikánk, ’arcunk’ megőrzése,… ahogy tavalyi pályaművében fogalmazott Kustra Ferenc is: amit „védenem kell, hogy el ne veszítsem arcomat”, mert akkor létünket adjuk föl, s eltűnünk a mindenségben. – Kivéve persze Isten emlékezetéből, ahol minden ember genetikai kódjának biztonsági másolatát őrzi Teremtőnk, amiből föltámaszthat/reprodukálhat bárkit, – ahogyan mi pl. a számítógépünkön visszaállíthatunk a helyére bármit a lomtárból, amit ideiglenesen pusztulásra ítéltünk… (Ézsaiás 26:19, János 5:28-29, Jelenés. 20:12-13, Lukács 20:38)
* újabb élet: ”az utolsó harsonaszóra a halottak föltámadnak romlatlanságra… mert szükséges, hogy e halandó test halhatatlanságot öltsön magára” (1Korinthus 15:52-53, Ézsaiás 25:8)
* torz jövőnk: ”mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amiről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad, fáradságos munkával élj életed minden napján, tövist és bogáncskórót teremjen neked, egyed a mezőnek füvét, s orcád verítékével kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél” – mondta a férfinak Isten, mielőtt kiűzte feleségestől a Paradicsomból. (1 Mózes 3:17-19)

franciska19952021. február 15. 11:27

Hervadó szépség

Szívem minden dobbanása szeretett téged
de nem adtál mást, csak rossz emléket.
Mindenemet odaadtam, de te eldobtad
mint egy törött koszos követ a patakba.

Ott voltam melletted mindig,
de te nem adtál mosolyt
csak várakozást a sírig,
amiből is a végén nem lett semmi.

Mást mutattál mint aki vagy,
Most nézz tükörbe: látod önmagad?
Nem az vagy akit megismertem,
hanem egy rossz döntés az életemben.

Mikor először találkoztunk egy nyíló
virágéhoz hasonlított a lelkem.
Aztán megismertelek és egy
hervadó szépség lettem.

odygastro2021. február 15. 10:14

HERVADÁS….

Mint a tündöklő nyár virága,
mely virítva kérkedik magáról,
olyan a szép hölgyek világa,
hogy mit kaptak otthon a mamától.

Látjuk a szépség önmagát,
üde ifjúságát a gyönyörű nőnek,
ám a szépség nem egy kabát,
s az út, hát, nem aranyszőnyeg.

Nem levethető megunt gúnya
az idő bosszantó gyors múlása.
Felfedetlen sötét a női rúna.
a férfi csendes lelkének dúlása.

Nem hiszi a nők finom lelke,
nem számít a lassú hervadás.
Hogy mindig elménkbe van vésve,
az első szerelmes találkozás.

Pedig hinni kéne bennünk,
hogy semmit meg nem bántunk,
hogy sikerülhet mind megtennünk,
hogy lobog még a régi lángunk.

A férfinak nem számít igazán
az idő rút, szenvtelen múlása,
nem hat szerelmes vigaszán,
nem, a szépség hervadása.

Hiszen, ha a nyár őszbe fordul,
s látod hogy alantabb jár a nap,
attól a harang ugyanakkor kondul,
és nem prédikál mást a pap.

Szóval ha őszbe fordul a nyár,
talán csúnyább a hervadó világ?
Az érő asszony is csak bókot vár,
hisz valójában mind szép, nyíló virág.

Mindegy a nő, hogy már menyire régi,
bár múlik a szépség, mégis valami marad,
hogy hervad az idővel, a férfi nem nézi,
mert lelkében a szépség örökké fennmarad

Foldi_Adam2021. február 15. 08:50

Tükröd leszek

Ne takard előlem magad, hisz’ szeretlek…
Nekem gyönyörű vagy, s örökre az maradsz!
Igaz tükröd én vagyok csak, nézz a szemembe,
életem végiéig vallok neked, hogyha hagysz.

Amit én látok, annak az üveg a felét sem,
ezer szállal szőtt össze bennünket a múlt,
részek vagyunk együtt a nagy egészben…
Az idő csak fut, de emlékszel hogy indult?

Bolyongtam a világban, mint ázott koldus,
ki a hiánynak viharában csontig átfagyott,
őrület kergetett a szivárvány lábához: „Fuss!”
-zengte égi érchang… mit a remény rám hagyott.

„Itt kell, hogy légy valahol” - zúgott fülemben,
s körmeimmel téptem a gyepet kincsemért ,
de foszlott a remény… Hol van Isten kegyelme,
minek hullajt fellege könnyet, a „nincsen”-ért?!

S akkor, ott, az arcomról lefolyó patakok fényén,
felsejlett elrejtett lelkedből egy fényfoszlány,
mely reményem hitté tette itt, a világom végén,
hogy valahol a sötétség mélyén Te vársz rám.

Meztelen lelkemet vakon vetettem utánad
a tüskék közé, mik az évek alatt fölénk nőttek,
s mint csapdából szabadulni akaró vadállat,
törtünk sebes tőrök közt utat a jövőnknek.

Hát így látlak én és szebb vagy mindennél
ha mondom, gyere, bújj ide hozzám Szépem,
ölelésedben érezzem sorsom, hisz’ minden él,
míg fáradó lelkét a szerelem tartja ébren.

Régi tükrödben az időt látod, mely elveszett,
de nézz belém, s lelkemben megtalálod újra
a megélt valóságot, mely a jelenbe vezetett.
Nézz belém, s lelkedben megtalálod újra…

Noemi19762021. február 15. 08:25

Elszáradt virágok

Elszáradt virágok a vázában,
tőled kaptam szerelmünk lázában,
kidobni még nincs erőm.

Fakó szirmok, fonnyadt, töppedt levelek,
szerelmünk napjai előttem peregnek.
Felejteni még nincs erőm.

Száradt a szár, a porzók színtelenek,
a számban a falatok még íztelenek,
enni még nincs erőm.

Öntözném a virágokat, de már nem segít,
a bánat legbelül lassan szétfeszít,
gyógyulni még nincs erőm.

Halott virágok, mondjátok mit tegyek?
Hogyan gyógyíthatom be szívemen a heget?

Emlékezz arra, amikor vadul virultál,
mennyei boldogságtól virágba borultál.
Szeretni annyi, mint a szépet megengedni,
fájdalmat és szomorúságot elfeledni.
Élni s szeretni ismét legyen mindig erőd!

Edi4442021. február 15. 06:59

A tükör előtt

Épp csak kezet mostam,
Mikor a tükörbe belepillantottam.
Azonnal hátrahőköltem,
Uramisten, ki vagy te?

Elzártam a vizet lassan,
Szemem a tükörre tapasztottam.
Kócos haj és üres tekintet,
Én vagyok, aki magamat nézem?

Oké, hogy eljárt felettem az évek sora,
De hogy rá se ismerjek önmagamra?
Ráncok húznak barázdát testemre,
Bőröm az ifjúságát már rég elvesztette.

Hervadok, mint virágom a vázában,
Megállítani hogy lehet sorvadásomat?
Talán, ha a tartásomat feszessé teszem,
Meglátom még egyszer újra régi énemet.

Kevés ez, de próbálkozom, hátha,
Mosolygósra húzom kicsit a számat.
Nicsak, ott valami fény dereng!
Szememben meglátom angyali lényemet!

Nagy sóhaj hagyja el ajkamat,
Hát mégiscsak van élet a felszín alatt.
Mosolyom most már igazi és őszinte,
Így nézem tovább a tükörképemet.

Ahogy végigpásztázom öregedő arcomat,
Számba veszem az élet adta ráncokat.
Nem is olyan sok, csak ha nevetek,
Maradjatok is hát meg énnekem!

Minél tovább időzök igaz valómmal,
Annál törődőbb, gyengédebb vagyok magammal.
Melegség járja át a szívemet,
Itt vagyok - súgja nekem halkan a lelkem.

Hiszem, hogy mindenkiben benne él egy angyal,
Még ha fényét az életút el is homályosította.
Nehéz sors, öregség és a közelgő végzet,
Hervad az ember, de a lélek szépsége nem múlik el.

Vigyázzunk mindig belső angyalunkra,
Csiszoljuk fényesre értékes gyémántunkat.
Hagyjuk, hogy ragyogva körülöleljen,
Életünkbe csodás kincseket teremtsen.

Fogadom én is, - a tükör előtt állva,
Nem hagyom ma veszni a vidámságomat.
Kacsintok is egyet, hogy ezt megpecsételjem,
Menjünk is a dolgunkra, hervadó szépségem.

Bence_Laszlo2021. február 15. 02:55

HERVADÓ SZÉPSÉG
(Avagy az örök szerelem)

40 éve szerettem beléd
amikor tökéletes tested
került elém!
Mosolyod elvarázsolt.

Szemem rólad azóta
soha le nem vettem!
Egy életen át, érted
mindent elkövettem!

Az idő elrohant, megöregedtünk.
Őszes tincseid, arcod díszei,
szemeid még mindig csillognak,
mint smaragd, nekem a tökéletesség
Te magad vagy!

Táncolnék még egyszer,
mint ősszel a levelek
egy utolsó tangót veled!

Lankadó vágyak, időnként
még vigyázban állnak.
Bár a huszár már nem
mindig tiszteleg, de nem azért
mert nincs benne tisztelet,
de a kor őt is megcibálta

Amikor udvarlok,
szavaim elfojtod.
Ugyan nézd már!
Lóg a hasam,
melleim is fonnyadtak
mi van veled,
csak nem vagy vak?

Én szebbnek látlak mint valaha!
Igen, testeden látszik hogy
utódokat hoztál a világra.
Melleiden látszik hogy
gyermekeket táplált.
Ezek mind a természet csodái.
Ráncaidat együtt nevettük össze.
Szarkalábak? Arcod ékessége!
A szépséged belülről is árad!
Szítsuk a parazsat míg van vágyad!

De elég a szóból! Bújj ide mellém!
Maradék időnk gyorsan elillan...
Használjuk ki, ami még hátra van!

B.L.
2021. 02. 14

ArnyekEsFeny2021. február 14. 18:57

"HERVADÓ SZÉPSÉG" témában

Múlandó üzenet

Az évek napfényként jártak át,
játszottam utcán és tereken,
voltam áldó, s váltam áldottá
és szerettem nyári éjeken.

Táncoltam volna többet is én,
csókkal cukroznám az életed,
de hangom selyme már nem igéz,
nem veri fel már a csendedet.

Arcom pírja már csak gyengeség,
nem elrejtett gyöngéd üzenet.
Hajamban csillan az ezüst dér,
de magamba zárom telemet.

Ha szívem lenne egy rózsaág,
tüskéje lenne a te szemed,
- ágai között kavargó szél...
elszáradt szirom lett levele.

Szívem, mint hervadó rózsatő,
illata múlandó üzenet,
csodáját vesztett szép virágfő -
mégis imádom a te neved.

A forró ölelés megfagyott.
Hervadó szépség az életem.
Mellkasomban dobol a kétség:
hogy leszek boldog én nélküled...

(Lovas Zsuzsanna Lux)

Zsuzsa03022021. február 14. 11:11

Gani Zsuzsanna: Hervad e szépség

Táncot lejt a napsugár,
vígan kacsint rám pillája.
Krókuszt, nárciszt csalogat,
hamvas kikelet szikrája.

Bimbókat bont a barka,
pillék lejtenek a réten.
Megdobban érző szívem,
virít, lubickol a fényben.

Csilingel a kisrigó,
jókedvű az üde pázsit.
Oly boldog az élet, tán
levenne lábáról bárkit!

Szinte csak egy pillanat,
és ott bolyong az elmúlás.
Sorvad a krókusz, nárcisz,
de flörtöl a lilaruhás.

Illata friss, bódító,
egy háziméh kőröz rajta.
Hangja, mint lágy zeneszó
és szorgos, dolgos, jófajta.

De az idő csak rohan,
a csoda még áll merészen.
Nézd, hogy hervad e szépség,
lét fölött győz az enyészet.

Katkamano2021. február 14. 08:04

Elmúlás

Hallgat a tükröm, mondd már meg nékem,
Enged-e egyszer az örök végzet?
Rohan a perc, szaladnak az évek,
Velem tart-e utamon az Élet?
Adhat-e szárnyat mindaz, mit érzek,
Dúdolok halkan, nem baj, ha félek,
Óhajom semmi - szívem szétéget.

SZakad a lét, nem nézi a szépet,
Éhes a lélek, fut a penészre.
Pokol vagy menny jön, nem is kérdéses,
Sarokba szorít, ráncai tények.
Értékem méri tettem tükrében:
Glória zuhan, nem kell a révhez.

erika172021. február 14. 07:21

Hervadó szépség

Világra jössz, lassan növekszel,
Napról napra törekszel.
Törekszel arra,hogy felnőtt légy,
Meg álld a helyed ebben a világban,
Tudj az emberek előtt megállni szilárdan.
Mikor már eléggé érett vagy,bizonyítani szeretnél,
Egyszer legalább próbálj megállni a keresztnél.
Azon a helyen,ahol életét adta érted Istennek Fia,
Szívedben,kérlek.
Lobogjon a szikra!
Életed során keresztülmész jó és rossz dolgokon,
De ki az?
Ki azt mondja : örömödben,bánatodban osztozom.
Életedben eljön az a nap,mikor már gyengülni kezd a tested,
Minden percben igényelnéd a csendet.
Szépnek és értékes embernek születtél,
Mondd csak.
Mit tennél, ha egyszer újra születnél?
Hiszen a szépség nem csak a külső dolgokban rejlik,
Sajnos sok embernek a rossz az,mi tetszik.
Te ne menj ezután a világ után!
Hiszen a szépséged egészen belülről fakad,
Ha igazat mondasz,elhiszem szavad.
Mikor szerelmes lesz az ember,minden olyan szép,
Az emberek előtt meg van rólad alkotva a kép.
Eleinte minden olyan nagyszerű és tökéletes,
Harmóniában élni sokaknál természetes.
De tenni kell azért,hogy a láng még sok idő el teltével is lobogjon,
Társunk boldog,vidám legyen,ne zokogjon!
Egyszer minden elmúlik,
Rájössz,társadban a gonosz megbújik.
És ezt kellő időben észreveszed,
Igyekszed el hessegetni a kételyeket.
Életünk olyan,akár egy virág,mely egyszer ki nyílik,
Társadat,kibe bele szerettél, szeresd hát őszintén a sírig.
Hiszen a szépség külsőleg ha el is múlik,belülről megmarad,
Az idő fölöttetek is ugyanúgy el szalad.
Ápolni kell a társad,még öreg korban is,nemcsak mikor fiatal,
Tegyél azért,hogy ne legyen köztetek viadal.
Az élet olyan szép lehetne ha hálásak lennénk,
Tönkre egyhamar,biztos nem mennénk.
Hidd el.
Az emberben az értéket az idő múlásával is meg lehet lelni,
Tégy azért,hogy úgy feküdj le: másnap boldogan fogok kelni.
Az élet egy küzdelem,maga a csata tér,
Egyszer minden mi szép volt,véget ér.
Szeretném ha tudnád.
Te! Igen,Te.
Szép és gyönyörű vagy egyben,
Lelked már ott van a Mennyben.
Már akkor szép voltál,mikor Isten teremtett,
Első percben már azon merengett,
Mennyire értékes vagy a szemében,
Féltve őrizni fog két kezében.
Tudd.
Hogy az idő múlásával is megvan a szépséged,
De ugyanakkor a pótolhatatlan értéked.
Életed olyan akár a virág mely először ki nyílik,majd elhervad,
Távolítsd el életedből azt,ki fenevad.
Mert az olyan ember csak a hervadás felé visz,
Ő bizony nem az az ember,ki az Istenben hisz!
Szépséged megmarad.
És akkor is ott lesz veled ha már idősebb leszel,
Ne hagyd,hogy a bajba jutott ember vállán ott legyen a teher!
Kulcsold hát imára két kezed,
Életedben adj Istennek helyet!
Kérd Tőle, hogy vegyék észre a Benned rejlő szépséget,
Ismerjék be,hogy igen is van értéked!
Jusson hát eszedbe minden nap amit most mondok,
Kívánom,hogy életedben kevesebbek legyenek a gondok.
Világra jöttöd alkalmával is szép voltál és most is megvan ez benned,
Ne nyugtalankodjék szüntelenül szíved,lelked.
Hiszen a társad lehet egy olyan,kinek nem vagy szép,
Ne gondolj arra,mi a másikban a rólad megalkotott kép!
Hiszen sok embernek az elején tetszik a másik,
De egy idő után kihasznál, otthagy,eldob,szebbre vágyik!
Hiszen az emberi élet is elhervad,akár egy egyszerű virág,
Tégy jót másokkal,legyen szebb s jobb e világ!
Mielőtt le csuknád két szemed,tudnod kell.
Szép voltál,szép vagy és a túlvilágon is szép leszel,
Ha ezt számba veszed,akkor belső énednek jót teszel.
Hidd el.
A szépséged igazán csak belülről fakad,
Légy olyan,hogy bátran elhiggyék szavad.
Az életed egy hervadó szépség,
Benned megvan az érték.
De igazán Isten szemében vagy értékes,
Ugyanakkor csodálatos,szépséges.
Kérd hát Tőle,hogy hordozd e szépséget egy életen át,
Dicsérje mindenért Őt szíved,szád!

orsiin2021. február 14. 01:09

Hervadó szépség

Úgy jöttem világra, hogy nem hívtak igazán
S szívem közepére egy rózsát rejtett anyám
Én gondoztam hűen, ahogyan csak tudtam
Hiába szúrt a tövis, benne mindig bíztam.

Ahogy cseperedtem velem együtt nőtt ő is,
De már hiába volt minden, hullottak szirmai
Kétségbeestem. Mi lesz veled édes szívem?
Mi lesz velem ezentúl s hol a menedékem?

Körbefonta magát rajtam az elmúlás fájdalma
Hiába szerettem a rózsám, nem volt, ki viszonozza.
Hervadt a szépségem napról-napra egyre jobban
Meg menteni csak az igaz szerelem tudta volna.

birinyi.r.2021. február 13. 22:16

Dália tüskéje

Magaszatos magból született, s
tápanyagdús talajban növekedett.
A csírát egy Napocska csalogatta.
Gondozta, éltette, óvta,
sugaraival erőtlen szárát gyöngéden csókolta.
Az Idő megalkotta mesterművét:
egy különösen szép virágot.
Egyedi volt, illatos volt, feledhetetlen volt.
Valódi volt.
Ám a létezés változó.
Nyárból ősz lett,
az égen felhők gyülekeztek, és
az érzés hervadni kezdett.
A folytonos eső s villám múltán,
a fagyveszély fenyegetése után
egy halálos tüskével a szárán
máshogy bimbózott már az én Dáliám.

Nemtudodnemfaj2021. február 13. 21:04

Szerelmes ábránd

Lelkem dagad, testem tagad,
Már hallom szívem ritmusát,
S a szerelem magához ragad,
Míg én vívom haláltusám.

Szívembe egy nyíl betalál
S hörögve tekintek feléd,
Várom, hogy lőj újra rám,
De te megérkezel elém.

Ajkad, ajkam eggyé lettek,
Rabláncaim ím letörtek,
Magányomnak véget vetnek.
Álmaim ím most megtörtek.

Csatakosan felébredek,
Szerelmes ábránd volt csupán.
Emlékeim visszatérnek,
Szerelmes ábránd ez csupán...

tomorg2021. február 13. 19:01

Galaxis burokban
involucrum Galaxy

Mond kismadár... mit szeretnél,
nagyvilágba szárnyra kelnél?
- nem biztos, hogy ez kell néked,
gondold át jól, szépen kérlek.

Mond kismadár...mit szeretnél,
piciny testtel elrepülnél?
- börtön lesz e szép szabadság,
csak csábító... mint mennyország.

Mond kismadár...mit szeretnél?
- most tényleg csak rám figyeljél...
Rossz szándékunk megsebezhet,
s jövőd akár elvérezhet.

Mond kismadár... mit szeretnél?
- maradj távol s énekeljél.
Kártékonyság legfőbb bajunk,
nincs más hely...
hol megóvhatunk.

yawert62021. február 13. 15:43

Hologram

Elmúlik-e minden, ami szép volt?
Mint ahogyan sötétül az égbolt,
éled az - akkor - visszavágyása,
a fények újra felbukkanása.

Emlékeim mindig fogják kezed,
álmomba zuhanva látom szemed.
Örök játék a rólad képzelet -
színes, villanó, tűnő lehelet.

Szívem falára vetülő mozi,
ahol őszintén lehet álmodni.
Ülni könnyezve az első sorban,
s új hangok csendülnek mellkasomban.

Könnyeim taván liliom lobban,
soha nem hervadó tűz-szirmokban.
Életemmel tartom Őt életben,
s hologramként úszok e szépségben.

Hege2021. február 13. 15:39

Hervadó szépség...

Mily gönyörű, észbontó,
szemnek, szívnek, oly vidító.
Csodásan ragyogó.
Érzéki illata, bódító,
hívogató,mámorító,
cseppet sem kiábrándító.
De a szépség múlandó.

Van is ennek most már jele:
Lebigyedt kissé, égbe emelt,
csodálatos feje.
Nem ring már kecsesen,
egykor hófehér ruhája,
most repül a szélben.
Megtépázva, immár
rózsám elérte a véget.
A földön hever,
szépségének vége.

szalus472021. február 13. 15:11

Élni boldogan, szépen.
Nem is oly régen
hajtott a vérem,
faltam a szebbik nemet,
elhordtam volna,
a Gellért hegyet.
Fiatal voltam
és nagyon mohó,
akkor még nem--
számoltam azzal,
hogy az idő olyan,
mint a gyors folyó.
Életem boldog korszaka
hányszor, de hányszor--
jön elő éjszaka és,
dönt engem bánatba.
Most már a korom
óva int, mondja,
lassan járj tovább érsz,
ennek az időszaknak
is, van íze, zamata.
Most már lassabban
szól az a nóta,
volt az embernek,
egy szép időszaka,
a Gellért hegy is---
ott áll még azóta,
emlékezni mindig jó,
a szépre és a jóra.
Nem is oly régen
éltem boldogan, szépen,
azt az időszakot
soha nem feledem,
de a mostanit is igazán,
nagyon, nagyon szeretem...

viola612021. február 13. 12:32

Élet hervad

Az évek, csak egy hosszú strófa,
szavalhatod, hisz rég ilyen,
talán, ha egyszer üt az óra,
utat találsz a semmiben.

Vigaszt szuszog pár kósza bókban,
a tépett ég, oly színtelen,
a mondat végén csak a szó van,
elszáll, ahogy jött, hirtelen.

A múltad kitekint a sorból,
a tűz elolvad, lassan ég,
az éj közel, már holdat kortyol,
amit lemos csak hordalék.

Lankás dombok rögöt lépnek,
az élet hervad odabenn,
hadat üzen az vér az észnek,
s füledbe súgja: nincs ma nem.

MrMojoRisin2021. február 13. 09:27

Elhervadó szépség

E nemes földnek párja nincsen;
se égen, se földön, sem pedig vízen.
Kérlek hát szépen, hogy ezért öleld át
a fűt, a pálmát, a fát.
S vigyázzál tiszta levegőjére,
sós, édes vízeire.
Ne szennyezd semennyire!
Élj vele békességbe!
S akkor nem lészen hervadó szépség mindörökre.

Bogsika2021. február 13. 08:01

Hervadó Szépség

Tudnod kell

Mondd,
Tudod, hova tartasz,
Hová visz az utad,
Mi egyszer majd véget ér?
Nézz a tükörbe:
Mi régen zsendült,
Éppen, hogy bizsereg,
Aludni készül a fény.
Tavaszod hervad,
Lágy sóhajod simul,
Fáradt öledbe
Könnyeid hullnak,
Úgy érzed, vén vagy,
Éppen, hogy csak csörgedez benned a vér.
Mi hamvas volt,
Szarkalábad jelzi,
Elmúlásra ítélt,
Őszbe hajlik minden,
Új hajtás rajtad nem biccent,
Leszegi inkább fejét.
Jobb hát a megbékélés,
Mulandó a szépség,
Nem forog,
Mint a négy évszak,
Hát tudd, hova tartasz.
Virágod lelkedben nyílik,
Lásd meg, engedd még,
Amíg az út véget nem ér!

Pisello2021. február 13. 00:22

Elfordítja arcát a nyár.
Ködfellegként száll el a báj.
Fakulnak az élénk színek.
Elkopnak mind, mint a rímek.

Sötét árnyak gomolyognak.
Időt lopva mosolyognak.
Elragadják, amit lehet;
A múlandó szépségeket.

Léptük nyomán hervad, szárad.
Erejük patakból, folyóvá árad.
Hűvös széllel ostromol, támad.
Hatalma nem kímél, áthat.

Lassan válik vízzé a jég.
Feketébe borul az ég.
Homokórán érték pereg.
Előtte csak egy cél lebeg.

Elragadni, amit lehet.
A hervadó szépségeket.
Száműzni a kikeletet.
A virágzó természetet.

Fresh2021. február 12. 22:05

Horváth Edit

Megkopott emlékek

Megkopott fényképet forgatok kezemben,
Elmélázva szemem emlékkönnyel telten.
Visszarévedek múltba, időben, térben,
Pereg sok filmkocka keserűn és szépen.

Olyan, mintha sokszínű virágszál volna,
Édes illatával, szerelemmel, csókkal.
Fényességes, tüzes emlékekben járva,
Fiatalság, élmény, randevúra várva.

Emlékezem most is nádszál karcsúságra,
Csillogó szemekre, hangos kacagásra.
Átölelt szerelem, izzó kamaszsággal,
Világot jártam gondtalan szabadsággal.

Feltüzelt érzelmek százszor rám találtak,
Keserűség nélkül hittünk még a mának.
Forró éjszakák a holdsugaras parton,
Éji zenével utaztunk sok csillagon.

Megkopott fényképet szorosabban tartom,
A kezem megremeg, visszatér az alkony.
Hajam sűrűjében megcsillan egy ősz szál,
Homályos szememből lecsordul a könny már.

Lassan felállok, tétován elindulva,
Megtört szívemet újra összeragasztva.
Mint ahogy a virág hervad el víz nélkül,
Úgy látom magamat, fények és hit nélkül.

Elillant az élet, a csodák elszálltak,
Keserédes napok itt maradtak mának.
Nézek az ablakon, szürkületi csendben,
Az esthajnal csillag hirdeti az estet.

Lassan sorakoznak az est színpadára
Millió csillagfény, lelkembe találva.
Szépségüket nézve felcsillan a szemem,
Hervadó szépségem lelkemben meglelem.

Vigaszt nyújt a csoda, újra felfedeztem,
Múltam idézője feltolul most bennem.
Látom szépségemet fényességben, árván,
Messzeségben rémlik születő szivárvány.

ahredcliff2021. február 12. 20:55

Gigor Zoltán

Egy vadnyugati hős gondolatai a XX. század hajnalán.

Jaj, mintha eltelt volna tíz év, pedig
Még most is érzem a sodort szivar ízét,
Mit régmúlt bajtársak adtak körbe
Tábortűznél, hagymás bab izzott kormos serpenyőbe.

Szemeim előtt gyújtja Nap fel a pusztát,
S hajnali füstkarikáktól már nem remeg
Az ember lelke, vajon melyik
Indián törzs jelez erre?

Nem. A szürke gomoly ma már
A tüdőnek kátrány, ipar telepedett
Őslakos lakoták földjére, pedig
Mennyit viaskodtunk érte.

S eltűnünk most mindnyájan,
Hivatalba ülsz, vagy vár a kaszinó,
Jéghideg fémszörnyeteg sikít ott, hol
Tüzes Morgan, musztáng, magyar pejkó

Patáitól porzott a préri.
Szabad életben nem lehet félni,
S ha utol is ér a törvény, a jó ég látja,
Fegyverem sosem sült el hiába.

Nem vagyok való e világnak már.
Revolverem tárában utolsó töltény áll.
Keletre virradó napfelkelte vár,
S fülembe kakas kukorékol, soha már.

varadics2021. február 12. 19:46

Elhervad ó, e a szépség

Az el nem múló hervadó szépség,
megtört testbe zárt gyermeki lélek,
azon ifjonti vakmerő égő reménység,
legbensőbb éned, mi újdonra éled,
minduntalan csontig hat, s átérzed,
zsigeri emlékidben, felkiált teérted,

Elhanyatló szépség játszi éden csókja,
mely valaha bűvölt, mára kihunyt,- csonka,
vélt erőd, rajt' csorba, öltöttidő messzi sodra,'
sok tévút mi volt, néha-léha,otromba-goromba,
ím halhatatlanok közt állsz, némán be a sorba,
kegyért, vigaszért, íratlan vétettél lajstromba,

Gyöngéd-gyöngygyönyör, szépséges bomladás,
őszidő-színpompa-áradás, összhatássá olvadás,
mily csodás e beteljesült, réveteg távoli látomás,
elhaló s elmúló egybeforr, szépség és rothadás,
ím vénülő barázda-gödre arcod éli semmi más,
éltedben holtidő a volt idő, istenéden áldomás,

Ó hervadó szépség, ón-halotti maszk,
hamvadó kétség, mely újat fakaszt,
holtkovászból serkent, dedet dagaszt,
aggborostyán koszorút szívre akaszt,
s még így is e montázs, kacér ravasz,
elhinti benned a kincses, kikerics tavaszt.

varadics2021. február 12. 19:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

varadics2021. február 12. 17:40

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

vargaerzsebet2021. február 12. 16:17

De azért még vagyok
.

- Gondold el hány vagyok, ha oroszt tanultam!
Marx téren Lenin út kanyargott borúsan...
Gondold el! Én voltam úttörő, humoros
rajversenyeken nyakkendős kisdobos.
Változás nem ért, csak számat az okádat:
még mondják ma is: Fogd be a pofádat! -
.
Elnémult a búzavirág kékes szepegése.
Hol van már a napraforgók sárás-feketéje?
Az Idő hol vágtat, hol vánszorog
- útszélen horpadt kuka tántorog -
s fekete-fehér szivárványa
koszosan lebben angyalszárnyra,
mikor fogatlanul rágja
egy fedetlen akna szája.
Látod? Mily ocsmány kórlap!
Jöhet-e még a holnap?!
.
Anyáért ordító,
álmokat álmodó,
ok nélkül vacogó,
édesen kacagó,
pitypanggal táncoló,

nagy lánnyá kinyíló,
hányódó, vágyódó,
nevető, zokogó,
szikrázó, megkapó
lángoló lázadó.

Voltam nő, bomba jó,
lobogó, izgató,
jó szóért kapható,
hódolt és hódító,
messzire szaladó.

Anyaként ringató,
homlokot simító,
tisztító, gyógyító,
dolgozó,fáradó,
síró és mosolygó,
büszke és aggódó.

Leendő nagyanyó,
- fonnyadó nótaszó -
kihaló, illanó,
utolsó hírmondó,
lemondó, elmúló.

De azért még vagyok,
DNS-t kódolok.
Homályba borulok,
igéket mormolok,
hétköznap verdeső,
ünnepnap verselő,
imákat reppelő:
Ember!

Sharkattak2021. február 12. 15:34

Hervadó szépség

Kibújt a földből körbe sem nézett,
lehajtott fejjel állt egyedül.
Napfényre vágyott, a nap melegére,
hogy érje felül.

Elkezdett nőni, ment magasabbra,
a szárán több helyen hozta levelét.
Hajladozott, ha szellő simogatta,
erős lett, büszke, s felemelte fejét.

A napba nézett, átjárta a meleg,
nyílott minden szirom levele.
Illata szárnyalt minden irányba,
a környéke tele lett vele.

Jöttek a rovarok, jöttek az emberek,
mi ez a csodás illat, ami terül.
Honnan jön, hol az a virág,
ami szépséget hoz belül.

Teltek a napok, de véget ért a csoda,
a sziromlevelek hulltak egymás után.
Az utolsót sem fogta semmi oda,
az is leesett, egyik délután.

Szomorú lettem, elhervadt a virág,
intenzív illatát senki sem érzi.
Emléke nem múlik, szépsége, illata,
újból, jövőre jön elő, mert évelő.

hitetlen772021. február 12. 12:23

Akár egy rémség
Mint haldokló szépség.
Felfordult világ
Benne burjánzik a halál.
Gyönyörű évek,
Milliónyi élet
Tátott szájjal nézve
Hogy esik széjjel.
Nem is értem,
hogy nem érted?

Ha nem öntözöl
Nem csak a virágoknak lesz vége.
Ha szerelmed tűzét
nem táplálod
Nem lesz belőle
örökkön örökké
marad az álom.
Utána hiába sajnálod.
Hiába vagy
Ha nem indulsz
Nem haladsz semerre
Nem lesznek célok
Mellyek feljebb visznek...
Hiába minden
Ha nem teszel
El veszel
Nem történik semmi,
de mégis

a világ,a virág
az ember és állat
az érzés az érték...
tucatnyi érv még
ezernyi érték

De hiába
Ha nem teszel
Értéktelen elveszel.

flagranti-poeta2021. február 12. 11:44

Csalogány a kertben

Aranyeső, jajj, mi szépen bimbózik.
Valami akkor a te szívedben is kivirágzik.
Ablakod alatt Estike ontja mesés illatát.
Magadba szívod émelyítő varázsát.

Csipkésinged kalocsai szép díszítésű.
Hosszú szoknyád varázs szegett díszű.
Ülj most szívemben hát igaz aranytónra.
Repül hozzád csókom kedves hívó szóra.

Tél ami elmúlt és már nincsen vala.
Muzsikáljon a szerelem igaz dala.
Törékeny szíved drága porcelánból.
Csalogány a kertben nékünk dalol.

gazzo2021. február 12. 11:20

Zöld út

Lassan mindent legyűr a fekete sereg
Egérszürke égből a mocsok csepereg
A nappal is hosszú sötétségbe ragad
Ingoványos a táj, csak a zöld út marad

A szépség már pusztul szárnyra kel a járvány
Aranyszín gabona, kék ég és szivárvány
Pirosló almafák, virág mi oly szép volt
Csak a zöld út maradt, minden egyéb már holt

Csak a zöld út maradt, néma homályba vész
Sétálj végig rajta, s jobb világba érsz
A Nap ragyog az égen, nem ömlik a szenny
Édenillat terjeng, hétköznapi Menny

Hosszú évek óta járom a zöld utat
Szemem egyre pásztáz, keresgélve kutat:
Hol van a szívárvány, merre nő sok virág?
Hiszem, hogy eljő még egy sokkal szebb világ!

Beatrix19852021. február 12. 08:34

Emlék

Voltál egykor rózsa.
Napfényben hemperegtél.
Szemed lándzsa volt, mint egy kósza
Pajkos nádszálként nevelkedtél.

Voltál egykor a fény maga.
Léleknek hívó boldog hangja.
Lépteid nyomán csillag született.
Nem volt ki ne tudná nevedet.

Lettél aztán magányos sudár fa.
Melynek olykor száraz egyik oldala.
Míg a másik zölden ragyog.
Van úgy, hogy már elnémul hangod.

A jelen már rég nem a tiéd.
Már nem néznek csak sajnálkozva feléd.
Kiszáradtál, mint forró nyárban az ének.
Szépségeddel együtt elhervadt veled is a lélek.

Ma már nehézkesen csak a szürke utcát járod.
Botodra támaszkodva olykor - olykor magad is szánod.
Hogy ki is tudtál volna ezen zord világban lenni.
De már csengő hangod nem hallja senki.

Rég volt, hogy ezüstös hajad csillagként ragyogott.
Hogy a másik feled kebleden zokogott.
De ha arany palást von köréd majd a vég.
Rájössz, hogy nincs szebb, mint a hervadó emlék.

955kondoros2021. február 12. 03:06

Hervadó szépség

Bársonyos babaarc,
Szöszke kakastaréj,
Bakfis körte cickók,
Görögdinnye popók,
Érzéki vad vágyak,
Mámoros szerelem,

Anyaság áhítat,
Megereszkedett mell,
Terhességi csíkok,
Melírozott lenhaj,
Asszonyos kar,s csípő,
És gyantázott orrtő,

Sokasodó ráncok,
Kényelmes otthonka,
Kitaposott mamusz,
Zsémbelés hékámmal,
Fogyó libidóval,
Unoka várással.

Tamandy2021. február 11. 23:01

Metamorfózis

az alma is ráncokat formál mikor fonnyad,
a virág elhullatja sziromruháját,
ne keseredj el, ha megélt ráncaid
évgyűrűid lesznek, akár a fáknak...
nem történik semmi, csak átalakulsz,
s szépséged nem fogy el, csak más lesz,
s talán megszűnsz majd létezni egy pillanatig,
ahogy elszárad a virág is...
bebábozódva alszod öröknek hitt álmod,
s szárnyakat növesztve angyalként röppensz ki,
vagy újra kihajtasz, klónozott önmagad,
bűbájos vadhajtásaként...

Törölt tag2021. február 11. 22:04

Törölt hozzászólás.

1112222021. február 11. 21:27

Soha nem hervadó szerelmem

Szemed fénye világít,
utat mutat a lelkemig,
szeretlek életem végéig.
Jó ölelni mámorba élni,
szemedbe belenézni,
soha nem hervadó
édes csókkal betakarni.
Kezed melegét a testemen
hiszem, te vagy a mindenem.
Vártam rád - vágytam rád!
Csókoddal locsold hervadó életem.
Szerelem takaróm vállamra dobom,
alatta,
a boldogság dallamát hallgatom.
Távolból a szívem,
csak érted dobog.
Légy szerelmem folyó ága,
esti csillagok ragyogása,
szívem dobbanása.
Szemem,
könny nélküli csillogása.
Te vagy életem,
soha nem hervadó vallomása!

adamdako20042021. február 11. 19:22

Dakó Ádám:
Temetés novemberben

Lángolások fakadtak. Megtörve a fényként
özönlő monotóniát, lángolni vágytak...kinek?
Talán a remegő mámort zengő pamlagnak, vérükben
még maradt valami a vízszintes
sugarak levegőjéből, eldobott sóhajokból.
Valahová még búcsúcsókot küldenek, túl a víz
színén egy kéz viszonozza...kacéran az ég felé
mutat, majd utat keres, annál is tovább.
Lángolások fakadtak.
Itt-ott megszakadva, borongós életek tegnapjára
emlékezve lehullanak az avarra
és máris csendesebb. S ez kitártabb, magához
öleli a kortinával díszített könnyet.
Legbelülről nyúzza
hegedűjét, rajta elunott áriáját a rezignációról.
A lepel vastagszik, barna és rőt életérzések
keringenek minden elmúlt fájdalmamban. S ők az eget
is ostromolták,
ha hosszú volt a téli imádság. Őrzöm még őket
imakönyvemben.
Hallom, ahogy a sok befejezetlen mind
könyörög, arról, amit nem hallottak életben
és halálban, végső tetőpontban
elnehezült ájerében a nyárnak, és
átölelő szerelemben, oh, mit a hajnaltól
hömpölyögtettél.
Nem érzem kontúrjukat, ahogyan
színük is
elfoszlik, de valamit itt hagynak. Talán egy ideál?
Ami még a szomorúan lehulló és kitárulkozó
akkordok
mögött is nekem dobog...
Egy hosszú ütem sikolt fel. Imává dagad és
rendezetlenül indul,
hol már kitaposta néhány
megbánt, elkergetett, varázsos kékbe virágzott
tegnap. Barnán egyenget. Az ütemek tovább kísérnek,
köpenyükből kósza, elkésetten dalos kedvű
éjszakák festik le eléjük vetett vágyaim.
Életlenek a kontúrok, életlenek a forrongó
kézszorítások, életlen minden élénkséget faragott...
Törött, téli hang leszek.
A liget szőkésbarna életkedve, arcán
tűzparazsú pírral, most száll
halált váró oltárodba.
Ott majd újra várom. Újra lábai elé
borítom a szertelen nyarat és benne egy
ellibbent perc miniatűrben megfestett
örömét, hangtalan örömét...néhány érintésnek.
Elsimul
a fájó zene. S egyre simábbá langyosodik,
talán egyszer meg is
állnak
ütemei...ha egyszer halvánnyá ég
feketeségem. Eltemette a sok lendületes
tavaszon végigálmodott sforzatót, és szívemet
dalokká, lelkesedéssé öltöztette és megéltem
a dalok rezes telten alám szálló lugasát.
A fájó marsch most
kegyetlenebb,
hidegebben
ereszkedik arcomhoz. Kiméretlen léptekkel
bolyong
a halál maszkját viselő ernyek között.
Néha megáll, a fennen tornyosulóhoz üvölt
és ziláltan fonódnak egymásba
a taktusok.
Be sem fejeződnek. Aztán (ha jön ilyen pillanat)
becsukódnak, mint a halotti imák szárnyai. Varjak drapériájával kötötte át
az ősz. Betakarja bennem az érzést, az egyetlen
szépséget, mely
a nyár napjából, párás és fullasztó
hálójából zenét,
könnyet intett. Betakarod bennem
a vágyódó füstöket, elfelejtett hegedűszólamok
érzelmes hatását. És azt, ahogyan egyetlen
szőkésbarna ütemmel,
pirosló arc, pirosló lélek
csapongó kívánatával,
karcsúságba olvadt ligetek táncával,
a vággyal egy szót komponáltam.
Most érzem (ahogy eget ostromol a halotti
fanfár zordsága),
hogy vihar voltál.
Vihar volt az alant megásott
ezüstös sírban megálmodott régi,
romantikusba öltözött, rekedtes hang
falatnyi öröme.
Vihart zengett a lélek,
vihart ünnepelt a test erdeje.
Hát hogy fojtsam el?
Hol van az a szó, mely elapaszt vágyott, hervadó
színeket, koporsóba roncsolja a nyári tánczenét?
Nem találom. A bomló rőt, gyászfeketévé
bomló életérzéseimben nem találom.
Vagy talán legyen árnyaltabb
a vágy, viharom, élénkségem, halálom?
Lassan kivehetőbbé válik a halotti
marsch testszerű consolatioja.
Szemem
előtt
betakarja a felkoszorúzott, szépségtől
vörös, remegő lángolástól parancsolt sírgödröt.
És csak
egy percre dédelgetem az ég felé.

Kopaszati2021. február 11. 10:54

Hervadó szépség

Megszülettél szerelmem e romló világba s lettél apró kincse, életem virága. A piciny virág lassan cseperedni kezdett, apró levelek mellett már bimbót is növesztett.

Szépen gondoztak s peregtek az évek a bimbó is lassan egy virággá érett.Kipattant a bimbó és előtűnt a virág s azóta nekem is gyönyörűbb a világ.De oly sok virág nyílik egyszerre a réten melyiket csodáljam, vagy szeressem meg éppen.
A világ egy nagy rét sok gyönyörű virággal szívem köztük repked, testem lelkem szárnyal.Melyik az a virág a sok millió közül melyen majd leszállok s a testem lelkem örül.

Szívem egyre csak ver mind hevesebben dobban s tudom majd akkor, hogy jól választottam. Megtaláltam virágom, de le nem szakíthatom a gyökereitől én el nem választhatom,ez lenne a legnagyobb hiba mit tehetek mert virágot a vázában szeretni nem lehet.
De gondozom, öntözöm, táplálom és féltem mert szeretném, hogy sokáig ragyogjon ő nékem. Évek múlásával, bárhogy is táplálod, hervadni kezd majd a gyönyörű virágod.

Az a legnagyobb hiba mit megtehetsz, ha csak külső szépséget s nem belsőt szeretsz. A testünk mint a világnak megannyi virága egyre csak hervad az idő múlására. Hervadó szépség lesz, mi egyszer úgy pompázott, hogy beragyogta számodra e csodaszép világot.

De ennek így kell lennie ez az élet rendje hervadó szépségünk majd elmúlik csendbe. De azt tudnod kell szerelmem míg világ a világ te leszel számomra a tökéletes virág.Mert a külső csak egy dolog, azt csak szemed vágyja s nem tart majd örökké elhervad virága.

Ne a külső alapján válaszd virágodat, nézz a szirmok mögé s így szeresd párodat. Az idő lassan elveszi majd a külső szépséget, de mindörökre megtartja a belső igaz értéket. Szép virágod így lesz örök, mert ha hervad is szépsége nem a külseje alapján lett szíved mindensége.

Telnek az évek, rohannak csak tova s hervadó szépségünk csak a külsőnk kora, a belső érték mi örökre szép lehet e szerint éld tehát az egész életed. Kívánom hát neked ki ezt elolvasod legyen szép életed,sok sok boldog napod, virágod is legyen örök s láss mindent e sorok mögött, hogy a felszín alatt van az érték az egyetlen az örök szépség.

LM792021. február 11. 03:11

Szabó Attila (LM79)
Hervadó szépség az idő

Az élet, mint olyan elillan,
sok emlék mely bevillan.
Könnyes s boldog, már fakó
a múlttól elszakadt hegylakó.
De mégis veled fészekrakó.

Múlandóság hervadó magány.
Relatív szép idők, lazán
te lettél a pizsamám
melyet magamra öltök
hervadón is különcök.

LM792021. február 11. 03:11

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

LM792021. február 11. 03:05

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Anael2021. február 11. 01:17

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Stella.A2021. február 10. 22:22

Zakar Mónika

Öreg-szem

Van, hogy nem szólnak ezért, amazért…
Hisz kinőtték egymást és magukat.
A két vándor nagyjából hazatért,
Már sarokba dobták a batyukat.

Aztán csak ülnek. Ők és az idő.
Az órán lassan pereg a homok.
Ablakból látják: egy virág kinő
S ágyása nem föld, pusztán csak romok.

Jó ez a csend. Úgy beléjük merül…
Az ajtó sem kattan már oly sokat.
Néma a fénykép, mely előkerül,
Ám őrzi hűen a mosolyokat.

2021. február 3.

KarmeN202021. február 10. 22:19

Megtaláltalak

Megtaláltalak végre gyönyörű leányka
szívemnek egyetlen törékeny virágszála.
Talán van hogy úgy érzed hogy keveset adok
lesz hogy vissza sírnád nyomban régi dallamot.
Ha néha ez a szerelem már túlon terhes
öntözd meg szerelmünk gyökereit de rögvest.
Hadd rügyezen majdan szép virágokat látva
ismét köszöntsük remek muzsikával, tánccal.
Kettecskén éljük dalolászva az életet
közben végtelen életünk pereg vészesen.
Látod immáron mi ráncos véneké lettünk
a halál kapujához is már közeledünk.
Fogy az időnk érzem én Testemen-lelkemen
Szép vagy!
biztosan tudom hogy a legszebb nekem.
Hervadó szépség mely virágzott e életben
velem voltál feledhetetlen élmenyekben.
Ne aggódj követlek de előbb még betakarlak
ujjá születsz ne félj én újra megtalállak.

AndokVeronika2021. február 10. 20:44

Dérbe dermedt rózsa

Álmos a nap, esti égen
Fürdik izzó alkonyszínben,
S idelenn a csöppnyi kertben
Kis rózsaág leng a fényben.

Rózsabimbó, alig nyílott...
Eljött az ősz, s elhervadott.
Sose szálló lágy illata
Szirmai közt maradt zárva.

Nem fakult ki vörös színe,
Éppen csak a szirmok széle
Pöndörödött megbarnulva,
Mikor a fagy jégbe vonta.

Dérbe dermedt rózsa szirma,
leng a szélben ringatózva.
Csillogó szép hideg burok
tartja fogva  mégis ragyog.

Alkonyfényben ring a rózsa
Dérbe, fénybe beburkolva,
Elkésett vágy, halk reménység,
Megdermedt hervadó szépség.

Törölt tag2021. február 10. 20:01

Törölt hozzászólás.

InczeSzyly2021. február 10. 17:18

Karjaimban ring az erdő

Karjaimban ring az erdő,
Mesebeli, friss, üde erdő.
Felfedeztem sok értéket,
Hallgatom a madáréneket.

Imádom a természetet,
Egy falevél a fűbe esett.
A nagy erdő sok kincseit,
A virágok élénk színeit.

Az erdő sok halk csodáját,
A sok színes gomba kalapját.
Oh, mily gyönyörű és üde
Kis pataknak ártatlan köde.

Fenyőillat, patakzúgás,
Az erdő egy nagy misztikusság.
Madárének, vadgesztenye,
Piros málna, erdei mese.

A napfény meleg sugara,
Az állatok néma mozgása.
De ha megérkezik az Ősz,
A köd láthatatlan hálót sző.

Szellőapó megérkezik,
Osztogatja tanácsait.
Előbukkan esőmama,
Szép tiszta lesz az érett alma.

A halandók munkálkodnak,
Az ifjú levelek táncolnak.
Az állatok keresgélnek,
Ezzel vége a költeménynek...

szolgalo2021. február 10. 17:05

A szépség múlandó

Az élet különös varázslat,
végtelen változat,
keletkezés és pusztulás,
örökös körforgás.
Természetes szépség: táj és élőlények,
szubjektív ítélet,
nincs objektív méret.
Színek, formák, arányok harmóniája,
sok halandó megcsodálja.
Művészeknek ihletet ad,
másolat az utókornak.
A szépség mulandó érték,
Tűnő idő a hervadás, mérték.
Ifjúságunk viruló tavasza,
lombhullató ősz vihara.
Méltósággal szép a hervadás,
virággal, zenével temet a halál.

Szalaypoci2021. február 10. 14:13

Fika Feri különös kis kalandja
Takony tárgyalása

A filológus fika
egy fura fiskálissal.
Fizikai függvényeket fejtegetnek
furfangos fejükkel.

Tanult tudós emberek ezek.
Titokban tartják tuti tervüket.
Mellyel mindketten megmenekülhetnek.

Perben pici puha pöttöm pajtás.
Mert a sok lógás miatt megorroltak rá.
Ezért ügyét ügyvéd doktorra bízta rá.

Főhősünk tragédiája úgy kezdődött,
hogy Kovács úr orrában rejtőzködött.
Tíz tüsszentés után cimpán lengedőzött.
Kampósan kapaszkodva szerényen szemlélődött.

Kovács úr randira rohant.
Ezért rendesen rendbe szedte ráncait.
Feltűnt neki ormótlan, gennyes gombócka
galád gubbasztása göndör-szőrös orrlyukában.
És egyetlen mozdulattal zöld kománkat
kezével kitúrta, és kendőbe kenve kilakoltatta.

Azóta Fika Feri felháborodva filózik folyton
fenomenális fiskálisokkal felvetéseken.
Nyálazgatnak nyomtatványokat nyerés érdekében.
Nehogy a bíróságon nevetségesek legyenek.
Hisz beperelnek egy embert, ki orrát rendbe tette.

Megkezdődött a tárgyalás takony ügyében.
De Kovács úr nyert egy zöldhasú ügyvéddel...
Megkente a bírákat piszkos kezével.
Ferike az eredménytől
Teljesen elkenődött.
Folyton a problémáját zokogta.
Bánatát zsebkendőbe fojtotta.

bakonyiili2021. február 10. 13:40

Préselt rózsaszirom

A költő után szabadon

"Elhull a virág, eliramlik az élet..."
Így hetvenkedve, már megannyi ős után,
Elmondhatom a rózsaszirom is fakul,
Bár őrizgetjük nyomtatva egy könyv lapján.

Sorra lepréseltem emlékeimet is,
Ma már porlik, egyre kevesebb fény éri,
Nyitogatom szekreterem fiókjait,
A fájót rejtve jótékony köd kíséri.

Felrémlik, visszaint az a lány, ki egykor
Bízó mosollyal arcán az oltárnál állt,
Istennek hála, ma is segít a férfi,
Ki akkor óvón, remény-telve oda várt.

Széltől, esőtől nő a bimbóból rózsa,
Tépdesi szívünket a sok gond és bánat,
De szeretet-kötés egy életre megvéd,
Ha a mosoly-szirmok majd meg is fakulnak!

Idézet: Petőfi Sándor: Szeptember végén c: verséből

Dicsoefimaria2021. február 10. 13:11

Szerelmes vers magamnak
 
 
Azt mondod, szép vagyok. Hajam szépen ragyog.
Szemeimben  fekete sejtelmesség csillog.
Bőröm selymes, járásom kecses,
Karcsú derekam, mintha lennék húszéves.
 
Kezem lágyan érinti tested,
Ajkam lehelete vágyakat kelt benned.
Mosolyom csábító, illatom bódító,
Ölem szerelemre hívogató.
 
Tükröm tükröm, mond meg nékem,
mit látsz te, ha magamat nézem?
 
Szép vagy? Szép vagy?! Hajadról kopik a festék,
Szemeid dagadtak, bandzsák, hályogok lepték.
Bőröd aszott, járásod mint egy pingviné,
Derekad még karcsú, na de mint egy húszévesé?!
 
Kezed érintése mint a smirgli,
Ajkad leheletét nem lehet kibírni.
Mosolyod? Illatod? Ettől már semmit ne remélj,
Öled hívogatásáról meg inkább ne is beszélj!
           
Tükröm, tükröm, Te már régi és kopott vagy.
Nem is látsz jól, szégyelld magad!!!
 

Anna142021. február 10. 12:35

Sorvadó

Tűnékeny-törékeny arcokat gyűr meg a Tél,
S dűnéken örvénylik, táncol egyet a Szél.
A múlt sóhajából halkan szól visszhangja,
Ifjonti lélek sír, az ember meglopta.

Őseink csizmái taposták lelkét dobozba,
Majd a fémkezű rabjaink forgatták romokba.
Kínzó becsvágyunk becses vérét ontotta,
De ne félj, az unokánk majd folytatja.

Sóba mártott kézzel tépi majd behegedt sebeit,
Míg Ő rettegve szorítja össze könnyező szemeit.
Újra. És közben kétségbe esve gondol a múltra,
Érzi, mintha gyermeki szívében a szikra kihunyna,

Tudta. Fájón idézi fel a kristály tiszta tavakat,
A benne úszó, gyönyörű, olajt nem ismerő halakat.
A fákra, melyekre már csak a szavak szaladnak fel.

Szavak, hogy milyen gyönyörű is volt egyszer.

Sissy18672021. február 10. 11:48

Hervadó szépség - Átalakuló szerelem

Egy szerelem a kezdetekor üde és fiatal,
Üde és fiatal, mint a tavaszi virág,
De ahogy az idő telik - múlik,
A szerelem szépsége is elhervad kicsit!

Elhervad, átalakul ez a szépség,
Egy egészen másfajta kötödéssé!
De ez már egészen más,
Ez már egy másmilyen összetartozás!

Viszont a kezdeti szerelem szépségét,
Ami ezen időszakba a szerelmüket jellemezte,
A mostani hervadó időben,
Ami a réginek egy átalakult ideje,
Azóta is hűen őrzik,
Közös életük minden pillanatában!

2021 Február 10.
Koloszár Zsófia

norabora2021. február 10. 11:30

Hervadó szépség

Nagymama, miért nem voltak színek régen?
Voltak bizony Kincsem, csak nem a fényképen.
Színes volt a világ, épp úgy, mint a lelked,
ami, látom, most is ide-oda repked.

Nagymama, ki ez a hercegnő a képen?
Én vagyok Kincsem, csak fekete fehérben.
Akkor az ott melletted Nagyapó herceg?
Jót kuncog a kislány, s tréfájával henceg.

Nagymama, de mitől lett ráncos az arcod?
Az egész délutánt most át miért alszod?
Ha nagyapó még élne, bús szemed fénye
újra hercegnősen csillogna az égre?

Elmereng a nagymama, könnyek közt felel:
nagyapád a Mennyországba költözött fel.
Szívemben tovább él, mindig itt van velem,
őrökre ő marad a szőke hercegem.

Á, azt hiszem most már értem: ő egy angyal,
s Te most alakulsz azzá a fehér hajjal.
Amikor majd egyszer felköltözöl oda,
az én szívecském lesz Nektek a palota.

1946222021. február 10. 11:08

"Hervadó szépség" -A mag hordozója-

Bimbódzó kis növényből, kibomlik a gyönyör,
addig míg engem csak a kíváncsiság gyötör,
múló időnek darálója, érzék nélkül kattog,
pirinyó kis életben, egyből hárman vagytok.

Ez a múlt a jelen, majd jövőnek képe,
így írja be magát, létnek aranykönyvébe,
a mag hordozója, egy hatalmas csodának,
akár fű, fa, vagy virág, mit sokan csodálnak.

Szirmaira bomló csodálatos virágzat,
körül ölel a szépséget kedvelő imádat,
édes nőm, kedvelt virágom illatozó mása,
legyél te szerelmünknek örök lámpása.

Hervadó szépség a végzete, nyíló virágnak,
édes múzsám, téged karjaim vigyáznak,
mikor szomjazod majd csókjaim hiányát,
ismételd szavaim dallamos nyitányát.

Ó ha arra gondolok, hogy semmi sem örök,
de virágmag oda hullik, hol vannak rögök,
így a hervadó szépség, új tavaszra ébred,
nem úgy mint szerelmem, ki vissza sosem térhet.

-írta-Varga István-Barcs-2021.02.09.

Judyt862021. február 10. 09:23

Hervadó szépség

Oly' hideg volt az éjszaka:
jégvirágot csalt az ablakba.
Kacska vonalakat, árnyakat,
jégbe fagyott, hűs szárnyakat.

Kristály-világ megszületik,
elmúlt telekre emlékezik,
csodát alkot, szikrányi cseppet
nem bántja az éji csendet.

Üvegpalota, hűs álom,
jégvarázslat minden faágon.
Apró jégkarmok nyújtózkodnak,
feltüzelik fent a Holdat.

Így lépett a harmat frigyre,
reggel a világ csupa csipke.
Csoda nászát járta az éjjel
egybeforrt hát szerelmével.

De jajj! Mindjárt jön a reggel,
hamarosan a Nap is felkel.
Megerősödik a napvilág,
s elbúcsúzik a hóvilág.

Búcsúzom hát, jégvirágok!
Elmúltok már, szép jégszilánkok.
A tél sem egyéb, semmi kétség:
olvadó, hervadó szépség.

pisch_ferenc2021. február 10. 00:20

Hervadó szépségek

A hervadó szépségek
Beragyogják a földet,
Színes kavalkádjaival
Tündökölnek
Olyanok, mint a hölgyek.

Szeretni, kell és ápolni
Olyanok, mint a szivárvány
Nem győzzük őket csodálni
Létük szemet gyönyörködtető
Látvány.

Illatoznak, ragyognak
És tündökölnek,
De az idő múlásával
Hervadnak a Szépségek.

A hervadó szépségek,
Mikor még virulnak,
Olyanok, mint a réten
A tündöklő virágok,
Már messziről látszanak.

Az idő rajta hagyja a
Vas fogát
És lassan elhervad
Minden szépséges virág.

Meg van varázsuk,
Ahogy minden hölgyeknek,
A szépségük nem múlik el,
Ha szeretjük őket.

Szeretetünkkel gondozni kell
Mint minden virágot,
Hogy újra ragyoghassanak
És beragyogják az egész világot.

Pisch Ferenc

2021. 02. 08.23:45

titikatanyo2021. február 9. 22:34

Hervadó szépség

A galamb szerelme

Kerestem édes delejét a csóknak,
Hajszoltam múló örömét a kéjnek,
Reméltem létét valahol egy Társnak,
Arra áhítoztam, hogy családban éljek.

Megégtem csalfa szerelmeim lángján,
Juhászodik erőm, megcsúfol a vénség,
Melegszem kihűlt szerelmek parázsán,
Munka és pénz híján kincs már az egészség.

Volt-e hát értelme égetni a gyertyát
Mind a két végéről, Te már nem kérdezed.
Gerlice rakja szíveinken fészkét,
És csak szeret, szeret, szeret, szeret, szeret...

szolgalo2021. február 9. 21:52

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2021. február 9. 21:14

Törölt hozzászólás.

Maria_HS2021. február 9. 20:12

Hervadó szépség.
Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.
Azt gondoltad, hogy az idő bölcsnek nevelt,
hogy tudsz mindent,hisz napról-napra öregszel.
Ne ringasd magad, ebben a téves hittben,
mert érkeznek olyan vágyak, és kérdések,
amire lehet nem a szívedből felelsz.
Tanácsomra jól figyelj, ingyen viheted,
Hiába jártál iskolába, éveket,
ha nem ismerted meg az igazi tanárt.
S nem jártad ki még az életiskoláját.
Bukásra állsz, ha nem tanultál meg régen,
komédiázni, nevetni és kacagni,
könnyeidet némán, szótlan elrejteni.
Büszkének lenni,akkor is ha taposnak.
Egyenes maradni, tudván, nincs jutalom.
Igaznak lenni, ha fát vágnak hátadon.
Őszintének lenni fájdalmat okozva,
s elviselni, hogy másé is a fájdalom.
Múlik a szépség kopik, erősebb a dac,
Megtanultad, érzésedet felvállalni.
Színezted, fájdalmat s örömet arcodon,
csak szemedből a csillogás ki ne vesszen.

Remélsz, hogy megérti kinek szól a szavad.
Gondodat erezd, pipára gyújtva, füsttel,
hiszen oly rég kedveled, segít rejteni
könnyeidet, higgyék, hogy marja a szemed,
nem lesz jobb, ha tudják, könnyed folyik néha.
S bánat az arcodra ne legyen kiírva.

Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.

Edeke2021. február 9. 18:44

Meglesett pillanat.

M-iért ne lehetne,
néhanap delente,
lengő ruhában,
csak élni a mát?
Félhangon érlelni,
vágyaim kérlelni,
kívánva lenni,
hogy égjen a vágy?

I-tt, most e percben,
mert szerét ejtettem,
de csak elméletben,
meglestem a nőt.
Éreztem kamaszom
minden bajt, s panaszom,
segíthetne rajtam,
kívántam Őt!

L-átta, és tudta,
hogy kisfiú bukta,
a kíváncsiság,
az ébredő vágy.
Nem bánta, lesve,
most enyém a teste,
direkt tetette, hogy
éljem ott át.

F-élelem, izgalom,
nem volt már irgalom,
Hormon-dús illaton,
nyúlik a fény,
Ám megjött a férje,
és ez lett a vége,
de gyerek, már többé
nem voltam én....

Cz.Laslow2021. február 9. 17:22

Hervadó szépség

Kis kertemben bujkálnak a virágok tavasszal,
Hófehér szirmaikat lágyan fürösztve a Nappal.
A hó alól kibújva erős szárat neveltek,
Tőlük szép a világ, az erdő és a kertek.
Gyönyörű teremtés, mégis mintha szomorú lenne,
Mindig a földet kémleli virágának leple.
Kicsike is törékeny is, ehhez nem fér kétség,
Olyan ő, mint emberek közt egy hervadó szépség.
Mint mikor a női lélek boldogtalan nagyon,
A szeretet és törődés hiánya ott ül az arcukon.
Harmatcseppel szemük sarkában elhervadnak gyorsan,
Örökös ragyogásuk elhagy, szívük összeroppan.
Vagy mikor éltének derekán elméláz az ember,
Amit régen megtett, ezután már nem mer.
Szépek voltak azok, merészek és bátrak,
Most az idő indítja ezeket lassú hervadásnak.
Segíteni tettekkel mégis mindegyiken lehet,
Ismerd meg, törődj vele, de legjobb, ha szereted!

TURIKARI682021. február 9. 16:23

Álmomban egyszer.

Álmomban egyszer verset írtam,
S ahogy ott sírtam zokogtam meghitten.
Valahol a sorokban hogy hogysem,
Felém jött az isten.

Csupán egy kapavágás lehettem volna csak,
Egy hitvány tőke, mibe nem láttad igazán magadat.
Hisz még hangsúlytalan súly voltam a mondatokban,
Egy mellőzhető vessző, egy gyom valahol a rag alatt.

A helyett odagördülhettem gyöngybetűimmel szemedből,
E farizeus világ elé könnyeden, kivel az életnek velem halott ügye lett.
Hogy keresztre vigyen e golgotán,
Hol a költészet megszületett.

TURIKARI682021. február 9. 16:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Fenyhozo2021. február 9. 15:35

Hervad a szépség!

Bájos az arca,
fény ami illan,
habzik a szoknya,
lába kivillan!
Vár a csodákra,
égbeli jelre,
s eljön a párja,
létet emelve...

Megvan az álom,
arca mi boldog,
távoli tájon,
élnek a gondok!
Teste feszülve,
várja a rendet,
s gyermeket szülve,
éli a csendet...

Arca mi fárad,
folt a ruháján,
könnye mi áthat,
távoli báján!
Él anyasága,
léte a gyermek,
néha a párja,
várva felelget!

Szürke a tincs már,
hajzuhatagban,
festeni kell már,
mind szakadatlan!
Szemben a csillag,
sok kicsi tűzben,
pírral a hajnal,
ránc a tükörben...

Hóba vegyült már,
szép koronája,
távoli szempár,
útra találva!
Látja a távolt,
benne a minden,
kor mi virágot,
rajzol a szívben!

Mikijozsa2021. február 9. 14:12

Öreg már az idő

Öreg már az idő - válla kopott
Hogyan cipeljen tovább sok valótlant?
Ne félj ember ki a jót meg sem szokod
nem csak te, a pribéked is koppant
Fény billen, - csillag kosztümén meteor;
Pereg a mennyezet - lángok fehérednek -
s a felhő bőrére égett egy, kecskeorr;
kézírásod homokban eltűnő füzethegy.

ki barkácsolta ilyenné az embert - bajjal -,
akiben kétely ráncok bokrait nevelik
hastáncos lelkeken kékes horpadások.
ki gyömöszölte hasmánt a köd alá
s amott csúszik mint kígyó hasizmával
csend misungja arcunkon simább, hajrá
ez lépcső teteje; s lyuktalan az ég -
koszos rétegszélben fehér a mélység

Nem gyermeki dac, a titok íratta velem
amit hegy takar, mint hölgy méhében a fiút.
teremtés buboréki - kaland vagy szerelem,
vagy sulykolópad annak aki, belefürdik.
Mi dolgom lenne ott nekem - mint férfi
ahol a szeret nem tudott sátrat verni?
Puha hóban mint szősz - anyatej kiböjtöl,
hogy újra megszülets félvilág cipőstől.

197012152021. február 9. 13:01

Én

Csillog a szemem
Telnek az évek
Ragyog a bőröm
Rohan az élet
Szüntelen pörgök
Még bírom
Még élek
Selymes hajam lobog a szélben
Ősz van újra
Sokadik

Fakult a szemem
Telt el sok évem
Ráncos a bőröm
Elmúlt az élet
Nincs pörgés
Lassú gyötrődés
Nem bírok
Nem élek
Ősz van újra
Sokadik

Elhervadtam
A testem elkopott
De a szépség velem maradt !

szolgalo2021. február 9. 11:55

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Szabina.Gajdos2021. február 9. 11:49

Megélt emlékek.

Ahogy elmúlik a rossz, úgy múlik a jó,
az idő mindent megold, akkor is ha fájó.
Begyógyul a seb, kitisztul a lélek,
nem belekezdeni egy újba-az bizony vétek

Ha a lehetőség úgy adja, akkor "miért ne"?
ha jó élménynek mutatkozik, akkor meg pláne.
Próbáld meg újra, próbálj meg hinni,
hidd el, ez fog téged előrébb vinni.

A megélt élményeket nem veheti el senki,
nincs sok megismételhető-ezt tudja meg mindenki.
Ha majd vissza gondolsz a múltra, jusson eszedbe,
a sok-sok emlék, amitől könny jöhet a szemedbe.

Gyűjtsd az emlékeket, hisz csak egyszer élsz,
az idő nem vár, akkor sem ha félsz.
Foglalkozz azzal, amit tényleg szeretsz
hiszen ez az amitől igazán boldog lehetsz.

Törölt tag2021. február 9. 01:19

Törölt hozzászólás.

Boldogistvan2021. február 9. 00:16

Vén torony...

Nagy
sötét
szájat tát,
ásít a vén
torony. Denevér
se jár, enyészet
pulzál itt. Rég
nem szól a
harang
sem.

Nincs
szokott
nyüszörgés:
disputa a
lépcső és öreg
egér között, ki
haranghangért
élt-halt sok
évet
itt.

Már
szánni
való lett
rágnivaló.
Világgá űzte
a csend. Hű grádics
leszakadt - az
utolsó
lábnyom
is.

Az
este
jön mindig:
betakarja.
Vár ő álmában.
Harangot ringat,
a párkányát
galambok
lepik
el.

Hajnalodik2021. február 8. 22:50

Szívem fáján ülve
Láblógatva néztem
Miként megy a lelkem
Szeretni a létben.

Ágaim ásítva viaskodtak kicsit
a hajnal sugarával
Összefonódva a múlt- lét
igéző "igaz" álmával.

Mi lopva, lobbanva,
minden percét várta,
Hogy az élet számomra,
s másnak se legyen hiába,
s kárára.

Szívem fáján ülve
Most azon töprengek
Terem e jó gyümölcsöt "az",
bőséggel, s eleget.

Most is itt ülök,
de lábam nem lógatom.
Szótlan csendbe fogva,
Szívem fáján ülve,
a hang is elcsuklik torkomon.

Lelkem ágairól elborzadva nézek,
Körös körül elszáradt ágak,
Ali- alig élnek.

Imádságban ülök, szótlanul,
szú perceg..
Mintha, figyelmezne hangja,
hogy ne várjak, se percet!

Halgassak az Úrra, nyissam lelkem szóra,
ne térjek enélkül mostantól nyugovóra!
Hisz féltve int, légy résen ember!
Életet, s egy egész világot kaptál,
elkésel, ébredj fel!

feri572021. február 8. 22:46

Csík Ferenc

Szellemkapu

Bágyadt lágy napfény ömlik a tájra,
Hulló faleveleket kerget a szél.
Múló időn kóborgó fellegek vonulnak,
S a lábunk nyomán új életek fakadnak.

Múló világ tekint a holdfényre,
Virágba borultak a cseresznyefák.
Itt álok a nap leáldozóban,
Ódon sírkövek közt magányosan.

Kihalt a jóság ezen a tájon,
Rövid életünk rövid szerelme a múltba hull.
Tavasznak az illatán a rózsák kivirulnak,
Életünk homok porszemként fényévekre hullnak.

M.Elisa2021. február 8. 22:44

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

xanar2021. február 8. 22:20

A margóra szegezve

Alszik a táj is, elfeledett földeken,
Régmúlt nyarak emlékei mardossák,
S gyökereiben még valahol ég az a láng,
Miben hajnaltájt önfeledten kelt ki magából az az őserő, mit az egyszerű lelkek szerelemnek hívnak

S már a vakolat is omladozik
Csupán a dohos levegőt leheli át testünk,
Felemészt minden pillanatot,
Miben egyben állt még a törékeny kártyavár

Most lépkedek hát a zálogként kapott tövisekben
Hagyom, hogy véresre kezdje ki talpamat,
Hogy érezhessem:
Múlandó a vágy, miben együtt akartunk volna hevesen szeretni

Majd egykoron lesz még e kopott aranyozott keretek közt,
Illúziókba hanyatló gyötrelmes rajongás,
Melyek énekes madarai lesznek a megállíthatatlan ifjúságnak

De addig is marad a szív, a remény,
Egy halott csók,
Miért már odahajolni sem tudunk
Csak lehullunk, haldoklunk, meghalunk:
Valami szépért, amit elszalasztottunk

Edeke2021. február 8. 21:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Zfarkas2021. február 8. 20:42

Rózsaszál

Egy szál rózsa bimbója felpattant;
Meglátom, s egy fénykép elkattan;
Minden nap más az a kép;
A virág egyre nyílik, nagyon szép;
Elnyílik, elhervad, szép szirma lehull;
Szépsége elkopik, elillant, megfakul;
E rózsaszál léte itt ma véget ér;
Új bimbó kezd nyílni, indul egy új élet;

Ximugron2021. február 8. 20:37

Árva virág

Erdő mélyén virágzik
e aprócska kis tünemény,
kit az erdő fái se értenek,
mit keres itt,
hisz neki itt nem jut se víz, se fény.

De e kis virág mindig remél,
tudja, ha egy kicsi is,
de mindig jut neki is valami,
hogy kinyithassa szirmait,
és gyökereit majd mélyre vetheti.

Hogy mindig lesz holnap,
amíg van szívében remény,
bizakodik, hisz erős a hite
ettől ő a legkülönlegesebb kis teremtmény.

Bár egyedül és oly magányosan,
de nem tör meg, és mindig vidám,
hallgatja, mit a fák beszélgetnek,
hátha egyszer valaki hozzá is szól tán.

De itt senki sem törődik vele,
hisz nem ide tartozik,
mégsem volt egyszer sem szomorú,
és sohasem bánkódik.

Mivel senki se óvta,
nem volt senki sem, ki féltse,
hátha egyszer valaki eltapossa,
hisz oly aprócska kis szegényke.

Így ajándék volt neki minden nap,
mit magányában túlél,
bárcsak neki is lenne egy társa,
ki oltalmat nyújt, mikor fél.

Telnek, múlnak a napok,
de már szárad a kis szára,
gyengülnek a kis szirmai,
talán már nincs vissza sok hátra.

Kérlek, kis virág, még ne sorvadj el,
ígérem, holnap tiéd a napfény
de már alig van benne élet,
és már el-elhagyta a remény.

S mikor az öreg fa, mi a fényt takarta,
megfáradva, nagy robajjal kidőlt,
a fény becikázott nagy esővel,
de addigra már nem volt ott
más, csak a puszta föld.

A kis virág addigra már összerogyott,
testét visszaadta a zord erdőnek
de tán most már valahol egy mezőn
sok kis társával újra napfényben fürödhet.

Most mar biztos békére leltél,
virágos tengernyi mezőn,
de szívem szakadt meg érted,
és érzem valahol legbelül -
"Fatum nos iunget".

WagnerJudit2021. február 8. 17:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

WagnerJudit2021. február 8. 17:56

Halálos ágyánál

Mozdulatlan,
Merev, szótlan.
Behunyt szemmel fekszik csendben.
Ki tudja, hogy hol jár éppen.
Fellegekben,
Álmában már fenn a mennyben?

Mint egy finom
Virágszirom,
Szépen kisimulva arca.
Szeme körül szarkalábak
Ráncba szedve.
Fáradt, ez már nem ő harca.

Kérdés nincsen,
Felelet sem.
Csak a békés nagy nyugalom.
Várakozik, mikor jön már
Halál érte.
Engedjetek el utamon!

Emlékképek.
Belenézek.
Szél játszadozik hajával.
Csodaszép tündér mosolya
Bevillan most.
Nem törődik a bajával.

Merev, szótlan.
Mozdulatlan.
Mind ágyánál ülünk sorban.
Piheg, kevés a levegő.
Megszorítom
Gyenge kezét búcsúzólag.

Törölt tag2021. február 8. 17:54

Törölt hozzászólás.

mama552021. február 8. 17:26

Horvát Jánosné

Hervadó szépség

Közeleg a tavasz, nyíló hóvirággal,
Nap sugarától, olvadó hóbuckákkal,
ragyogó hótakaró szürkévé olvad,
kinyílt hóvirágok sorban elhervadnak.

Nap sugarai, már erejük teljében,
gyümölcsöt aratunk a nyár melegében,
virággal borított rétek csalogatók,
éltető sugarak érlelnek minden jót.

Ősznek szépsége, gazdagsága csábító,
aranybarnára fest sok levelet, bokrot,
új ruhájába öltöztet természetet,
feltölt élelemmel kamrákat, pincéket.

Eljő a tél, a hosszú sötét napokkal,
fáról hullott aranyló, csörgő avarral,
a hervadó szépsége minden évszaknak,
megújuló élet, mindennek reményt ad.

Éjfekete hajunk, arcunk úgy sugárzik,
a tavasz, kikelet, járásunkon látszik,
szabadságnak, vágynak, nyárnak örömeit,
egy boldog korszakunknak titkait őrzik.

Majd őszbe borul, hajunk és az életünk,
mint évszakok, múlik az idő felettünk,
őszbe borult életünket tél követi,
tél után, a tavaszt már csak remélhetjük.

_eszter952021. február 8. 15:44

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

JohanAlexander2021. február 8. 15:16

HERVADÓ SZÉPSÉG

Látványoddal, betelni mondd ki képes?
Ilyen csodát Isten alkothatott!
Csak tudnám, hol lelt ilyen szép kelmére?
Egy mestermű mit abból kiszabott.

Erdők, mezők, ezernyi színes élet.
Egy sárgolyó, mely élettel tele,
Erdőn virágok, rajtuk szorgos méhek,
e szép világnak Föld lett a neve.

Zavartalan volt, évmilliók óta.
Minden lakója egyensúlyban élt,
tájat minden lény önzetlenül rótta,
egy gyermeke nagyon rossz útra tért.

Ő volt az ember. Sokkal többre vágyott!
Nem látta be, hogy nem minden övé,
kisajátított mindent mit meglátott!
Ha nem tudta, legyen az Ördögé!

Ma már világ is benzingőzben fürdik.
Haldokló erdő, nem ad oxigént.
Csak azt nem értem, hogy lehet el tűrni,
hisz' így jövőnkre nem tartunk igényt.

Úgy hervadunk, mint rózsa szirma nélkül.
Ha nincsen illat senki nem locsol,
le kell hogy mondjunk szinte minden szépről.
Kit tönkre tettünk mindent megtorol.

2021.02.08.

rojamsomat2021. február 8. 14:41

Major Tamás

Az idő visszhangja

A karom csak a hamut piszkálja.
Biz, ott kell lenni a zsarátnoknak,
Lángot fojtogató záporoknak,
Könnyeket hozott az évek száma.

A ráncok medre holtággá mélyült.
Nem egyenesen csordogál a könny,
A sok-sok vigasztaló csóközön;
Sóval teli deltává szelídült.

Emlékszel-e, arcot pirít a láng,
A füledbe súgott bókok pírja;
Az szemednek ragyogó égése.

Ám tudtuk, hogy a rózsa tova száll,
És illata marad a tűz sírja,
S benne a fájó lángok szépsége.

Golo2021. február 8. 14:03

Radmila Marković
Évszakokra emlékezek

Elmúláson ülök, az igazságot keresem.
A természet mennyire tökéletes volt egyszer,
mint a mesében, ma szeszélyével táncol velem.
Volt bámulatos négy évszak: tavasz, nyár, ősz és tél,
ma ugrabugrálva télből nyarat zúdít belénk.
Most keresem a saját emlékeim, azok nem
incselkednek velem, mert ők ott vannak, ahogyan
jöttek sorba, hol csendesen, máskor meg örömmel,
de bele szóltak az égiek, vihart kevertek
benn a lelkemben, csak tudnám, mi hasznuk van ebből,
nem fogom fel, edzeni az embert csak így lehet(?),
logika nincs benne, csak romokba dőlt pillérek,
szanaszét hevertek az íratlan tervek, amik
csak meghitt családi fészket kezdtek el rakni,
nem lett belőle semmi. Életemnek tavasza
gyermekkorom sárpuskája, csak a vasárnapi
húslevessel, rántott vagy főtt hússal váltakozott,
de szép volt, mezítlábasan, egy szál fehér ingben
bugyi nélkül futkározni, amíg még lehetett.
Talán nyaram volt az ifjúságom? Otthonomtól
messze távol, nincs pénz a vonatra, iskolából
évente ötször ingyen jeggyel jöhettem haza,
még mindig azért nyár volt, ez volt a természetes,
mindent pótolt: könyvtár, színház, opera, mehettünk,
mert lehetett. Lett őszinte baráti kör, az volt
az igazi, tanulj, olvass, szórakozz, kupálódj,
és én azt hittem megjött a lovagom, nyár vége
lett. Hittem, elérkezett, jönnek szép hűvös esték,
amikor madárénekkel még mindig két bódult
szerelmest csókra ingerel, hívatlanul őszi
szürke fellegek tornyosultak és szaporodtak
nap-mint nap a fejem felett, hamarabb jöttek, mint
ahogyan ma is ezt teszi a természet, de van
nekem napsugár hozta két gyönyörű gyermekem,
akik elkergették fejem fölül a hideget.
Elmúlt zivatarral még keményebb harccal az ősz,
kíméletlenül ajtóm zörgető kedve megszűnt.
Még mindig kitartóan az elmúláson ülök,
igazságom téllel keresem, lassan jégvirág
leszek, ami engem és másokat is a hideg
helyett, szép télies napokra emlékeztetne,
ám beleköpött a háború, a nincsen semmid,
de tavaszt hozott rügyeim terméssel etettek,
harmattal itattak, fürdettek, akkor nem tudták,
sorsuk szívtépően fájóbb lesz, mint az enyém volt,
mert nekem biz adatott ilyen olyan négy évszak,
hallgassak, üvöltsek, féljek, mindent elvesz tőlük
a kegyetlen évszakok nélküli nincstelen élet.
Még mindig emlékeimben azt az igazságot
keresem, azt, ami volt. Vagyok az árnyoldalon
hulladék. Mit akarok? Igazságot keresek?
Ezredfordulós évek, tudjátok mit tettetek…?!

Lorinczkatalin2021. február 8. 13:39

Hervadásig fagyott szerelem

Ostoba hazugságok,
melyek bennem Csengenek.
Miért hazudtad nekem
édesen megfagyó szerelmedet?
Miért karoltál át?
Miért fogtad szárnyam?
Miért vágtál ki belőlem
apró, törékeny darabkákat?

A hitem, lelkem, testem.
Mindenem megkaptad,
s mégis az egészet
az ördögnek tenyerébe adtad?!

Ha madár lenne lelkem
kicsiny, vacogó teste,
most nem lenne szárnya.
Ha lelkemből vadszeder
erdeje serkenne,
indája magához zárna.

Ha szívemből éjjel
vad óceán fakadna,
soha-soha nem csitulna
titkosan fájdalmas haragja.

Törölt tag2021. február 8. 13:38

Törölt hozzászólás.

rojamsomat2021. február 8. 13:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Leslie20162021. február 8. 12:43

Takács László

Hervadó szép világ

Csak egy kósza gondolat,
mi az aszfalton ottmaradt,
és az esti szürkületben
bambán nyúlnak az égbe
a megkopott tűzfalak,
melyeken a megvadult idő
hagyott szürke foltokat.
Hervadó szépségünk,
elnyeli mind a kárhozat,
és leszünk csak egy,
elfeledett pillanat.

A világ most beteg,
ezer sebből vérzik,
és sápadtan jajong,
sírja vissza múltja örömét,
míg húzza egyre a sötét.
Üres az utca és a tér,
hol egykor gyerekzsivaj
harsogta túl a csendet,
és szerelmes ifjú
bámult esengve,
és várta a szerelmet.
Majd öreg anyóka
vitte az élet terheit,
és szatyrában cipelte
mosolygó gyümölcseit.

Most csak a szél kergeti
egy összegyűrt újság
félelmes halálhíreit.
Az elhagyott kirakat
magát nézi a tükörben,
és a magas toronyból
sírva néz le az Isten.
A megkopott járda,
mely őrzi még az élet
hangos lábnyomát,
most néma csendbe
burkolózva fázik és
a tegnapról álmodik.

A világ most beteg,
immár nagyon beteg,
s ágyában égeti a láz.
Könnyei forró permetét
elnyeli a mohó sötét.
Hol az élet kérte jussát,
most a rettegés az úr.
Mi lesz majd, ha elillan a fény,
és végleg bealkonyul?
Mi lesz, ha meghal a nevetés,
mely még ott zeng valahol
a szürke ablakok mögött?
Hova lesz az édenélet?
Talán már meg is szökött.
A sarkokon a halál ácsorog,
s kaján vigyorral dalol,
hisz most ura csak igazán
hitvány önmagának.

Te teremtő lét, légy is akármi,
Isten vagy csak csillagok
kusza végtelen halmaza.
Te adtad nekünk e világot,
hát akkor ne vedd most el,
hisz ez az ember otthona.
Hagyj minket bűneinkben élni,
hisz már megtanultunk félni,
és egyszer tán mi is felnövünk,
és méltók leszünk arra,
mire egykor teremtettünk.
Kérlek, te bölcs teremtő,
ne legyen e csodás bolygóból
elhagyott, kietlen, árva temető.

Lovasi2021. február 8. 10:37

Lovasi Mátyás Ferenc:Hervadó Szépség

A haza mi régen lángolt
Az otthon hol Petőfi sokat dalolt
Ki a hazáért életét is feláldozta
Ki a jövőt megálmodta

Hazán k kincsei fennmaradtak
S a régi falak mesélni tudnak
Elregélik mi történt a háborúban
S nagyapáink hallgatják szomorúan

Kik átélték a sok szenvedést
Hallották paták dübögését
S a haza hirtelen szárnyra kapott
Öreg templomok várják az új papot

Hazánk szárnyal mint a madár
Elé ugyan senki nem áll
Jött a vírus s ma már
A sok gyár hirtelen leáll

Jött a vakcina mi tán a megmentőnk?
S csökkennek a szenvedők
A haza mi megállt újra feltámad
S a boldogság mindenhol árad

versvilag2021. február 8. 09:20

Örök szépség

Barna hajfürtjeid
Most még fiatalok.
De az idő múlik.
S tudod, mit akarok?
Együtt lenni veled!
Az utolsó percig!
Nézd a virágokat!
Menjünk ki a kertig!

Esküt teszek neked.
Soha meg nem csallak!
Virágzik az ember,
Ha a kertben ballag.
Együtt elhervadni,
Ha a nyárnak vége.
Csupán ennyit kérek.
Ez a lét szépsége.

Vonzó Vénusz vagy te.
Akit nem érdemlek.
Vágjunk együtt neki
Ketten az életnek!
Kössünk szövetséget,
Mint egy nő, és férfi.
Sosem verlek én át!
Nem kell tőlem félni!

Olyan szép a szemed!
Vége van a nyárnak!
Lógnak a tincseid,
S kilátszik a vállad.
Hervadó szépség vagy.
Egy örök társ az úton.
Itt van egy szál rózsa!
Nézd csak! Feléd nyújtom!

(Budapest, 2021-02-08)

Törölt tag2021. február 8. 08:54

Törölt hozzászólás.

dvihallyne452021. február 8. 08:32

D. Oszuskó Sarolta

A RÓZSA HALÁLA

„Bár holtra metszé kertész görbe kése”
A gyönyörű színben pompázó rózsát,
Vázában tündököl, ontja illatát.
Élteti szépsége dicsőítése.

Napok múlnak és egyre bánatosabb,
Érzi sorsa végül beteljesedik,
A sok ellankadó szirma leesik.
Pedig ő volt a legcsodálatosabb.

Nem volt vetélytársa a rózsakertben,
Szellő átölelte lágyan, csendesen.
Hitte mindig örülhet az életnek.

De levágta a kertész gonosz kése,
Az lett életének befejezése,
„Egy – egy felfénylő drága, ritka percnek.”

Idézett sorok - Tóth Árpád:Orgona c. verséből.

tfiseri2021. február 8. 08:23

Múltól lett jövő

Múltból jövő? Te esztelen!
A jövő folyik bele a múltba
halkan, nesztelen.
A jelen pedig, e lélegzetnyi pillanat
tovatűnik, mint törékeny fény,
zúgó áradat parttalan.

Csoda-e mégis? A régben született
az alkotó tollából jövőként
látta e világot, mi nem is létezett.
Elvarázsolt idő vagy képtelen-képzelet,
a se-süveg se-palást költő
kacagó-múlandóságot, ki papírra vet.

Múltból lett jövő! Volt az, mi leszen.
A múlt folyik így a jövő útján
halkan, csendesen.
A jelen pedig hosszú, időtlen pillanat,
tintából születő jövő,
hallod örök moraját parttalan.

MotoszkaDaniel2021. február 8. 01:38

Hervadó szépség

(Tépődik fel a seb)

Úgy lüktetsz bennem, akár az útját kereső fény.
Ajkad a dombok ügetésében elfújja a lángot.
A gyertya szeret engem,
de melyik libbenő árnyék a falakon rejti a személyedet?
Meghallom a jajveszékelést
és kiáltásokat a szívem mélyéről.
Előttem áll az örökkévalód,
amióta fáklyát tartja a mécses,
de csak az árnyakban reng a hangod.
A tátongó kétely higgadt dermedése is téged keres a tükörben.

Tüske meszeli lelkem,
látom száz lábával.
Rózsák tövise serken.
Kutatja az életet.
Elvérzik a kötélzet,
a remény szikla tetején szárítkozik.
A foszlányokon viasz cseppjei mozdulnak,
zuhannak le a csúszó poron.