PÁLYÁZATI VERSEK 2019.

S.MikoAgnes2021. március 11. 18:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

S.MikoAgnes2021. március 11. 18:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

szederfalu2019. szeptember 18. 08:54

@Edeke: ezt én sem értem :P

Edeke2019. augusztus 6. 20:12

?

lepko.ila2019. augusztus 6. 16:49

Meghalt vágyaim

A vágyaim meghalnak,
messze, messze szállnak.
Sűrű ködben úsznak,
nagykabátba bújnak.

A fekete ködmön
most eltakar engem,
elfáradt, meggyötört
öregedő testem.

Sok megpróbáltatás,
túl sok a szenvedés.
Fájdalmat nem bírom,
csoda, hogy élek még.

Sorsom meg van írva.
Szenvedések sora.
Nehéz életemnek
fájdalmat okozva.

Fekete ködmönből
kibújni nem lehet,
túl sok a fájdalom,
mi gyötri testemet.

Elfáradt a testem,
elkéstem már régen.
Minden földi vágyam
végleg ködbe vész el.

Új világ békét hoz,
szeretetet, reményt.
Álmom és a vágyam
majd örök fényben ég.

ÉletHalál

Mikijozsa2019. augusztus 6. 16:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2019. augusztus 6. 16:33

@lepko.ila: szerintem csak a vers linkjét kell,példáut a te versed linkje a következő:

Horváth Mária: Dédimama

remélem nem baj, hogy segítettem

lepko.ila2019. augusztus 6. 16:29

Dédimama

Kinek dédmamája van,
annak boldogsága is van.
Hogyha van egy dédmamád,
akkor teljes már a család.

Lassan járja, mint a csiga,
teszi-veszi, ahogy tudja.
Nagyon öreg, alig bírja,
de a szíve idehúzza.

Sziszeg-szuszog, fáj a lába,
mi lenne, ha táncot járna?
Tán a lába nem is fájna,
boldogságra rátalálna.

Billeg erre, billeg arra,
zizeg, mozog, fel nem adja.
Teszi, veszi, ahogy tudja,
öreg már a dédmama.

Alig várja, újra jöjjek,
amint tudok, el is megyek.
Testét öröm járja át,
meggyógyítva nagy fájdalmát.

Olyan, mint egy Istengyermek,
szeretni őt nagyon lehet.
Hogyha van egy dédmamád,
boldog lehetsz, nagy a család.

Igen örül, ha ott vagyok,
amint rám néz, már mosolyog.
A lelke fényesen ragyog,
büszke rám, és attól boldog.

De ha megyek, szomorú lesz,
fájó szívem érte eped.
Tudom azt is, nagyon öreg,
olyan, mint egy kicsi gyermek.

Édes, drága, pici dédim!
Lelkem mélyén mindig ragyogsz.
Szívem mindig érted dobog.
Míg köztünk élsz, boldog vagyok.

szederfalu(moderátor)2019. április 13. 13:40

@Maryam: várom a válaszod 🙂

szederfalu(moderátor)2019. április 13. 13:39

@silberin: kedves Katalin, csak úgy, mint eddig. Vers beküldése funkció. Én nem tudom helyetted megtenni🙂

silberin2019. április 9. 09:49

Kedves szederfalu! Nem tudom, hogy kell a főoldalra feltenni a verset, ezért ide másoltam be. Üdv: Kati

Gyerekek

Egy szöszke, egy barna, angyalglóriások.
Parányi, súlytalan érintésű kezek.
Pipiskedve várnak, ők most "óriások".
És én nem tudom, hogy sírok vagy nevetek.
Körbeszimatolnak, mi mára a mesém?
Bolyhocska hajszálak csiklandják nyakamat.
E kiscsibe-népnek mindegyike enyém.
Elnézem gödröcskés mosolyú arcukat.
Vajon meddig tart e folttalan tisztaság?
Eredendő jóság? Feltétlen bizalom?
Mint egy öreg tyúkanyó a fészekalját,
héja-karomtól őket óvni akarom.
De tudom, hogy egyszer elfutnak majd tőlem.
Szét a nagyvilágba. S nem kell az oltalom.

szederfalu(moderátor)2019. március 26. 11:10

Kedves Szerzők!
Megtörtént az előzsűrizés, kiválasztottuk a 15 verset. Folyik ezek pontozása és értékelése. Április 6. az eredmény hirdetés ideje, de valószínűleg előbb fel tudom tölteni 🙂

szederfalu(moderátor)2019. március 18. 00:02

A pályázaton való részvétel határideje lejárt.
Köszönjük a beküldött verseket!

Meroni2019. március 17. 23:52

Tavasz van újra

Réten kalyiba,
friss zápor hamvaiba
rózsaszín ködös felhő
lángol... Tavasz van újra.
Pitypangkoszorús
lány, Ámor karjaiba
csalva, mint tündér sellő
táncol, hűséget búgva.

Habár nem tudja
herceg-e, de hit van a
szívében, tán zenéit
is láthatja felvinni
'netre, s nem tudja
henceg-e, hisz Ő csak a
királylány, ki meséit
mind, így fogja elhinni.

Tavasz van újra,
e dalokat vinni kell,
hogy mind készen álljanak
és legyenek vágyai.
Az élet klassz, hisz
csak bízni és hinni kell,
hogy valóra váljanak
a gyermeki álmai.

Valeszka2019. március 17. 23:33

Isten hozott, Adél!

Üdvözöllek a világban,
Picinyke lélek,
vártunk már Rád nagyon,
remélem ezt érzed.

S talán izgalmas meséink hatása,
hogy nem maradtál már tovább,
anyukád hasában,
de épségben velünk vagy,
Mindennek hála!

Karomban tartalak most,
Te maroknyi csomag,
s miközben énekelek,
simogatom picinyke buksidat.

S talán nem is én nyugtatlak
hangommal álomba,
hanem te hozol nyugalmat,
lelkem ajtajába.

Kopogtatnod sem kell soha,
Neked mindig nyitott ajtó,
bármely otthon,
amiben én vagyok az aktuális lakó.

S ha álmodban majd néha,
jönnek a gonosz szörnyek,
elkergetem nyomban,
Neked nem kell semmitől sem félned,
én mindentől megvédelek Téged!

S talán, ha majd nagy leszel,
lesz olyan buli,
mikor én mehetek érted,
de a sörös üvegeket rejtsd el jól
a kocsimban, kérlek.

Vagy lesz egy közös titkunk,
mit anyáéknak sem mondunk,
s egy-egy karácsonykor,
csak sejtelmesen egymásra kacsintunk.

Ígérem ott leszek majd Veled
Életed nagy pontjain,
de hívhatsz akkor is,
ha csak úgy érzed
nyomasztanak a hétköznapjaid.

Szeretetemet birtoklod már nyolc hónapja,
S az évekkel ez csak mélyülni fog,
és ígérem nem hagylak cserben soha!

Aludj te kis Tündér,
s nőj nagyra!
S legyen nagyon boldog életed
ebben az otthonban,
a Te szerető *ohanádban!

Örök szeretettel:
A világ legboldogabb nagynénije

*ohana jelentése = család

topangels2019. március 17. 23:23

Mesetánc

Bölcsőben ringatott csoda az élet.
Egy álom, új remény, mely jött, s gyermekké lett.
Vidámság, szeretet költözött a házba.
Mesehősök táncot járnak a nagy hold udvarába.

Csilingelő gyermekkacaj töri meg a csendet:
Gyere anya, mesélj nekem, s aztán játsszunk egyet.
Mesélj olyat, ahol a jó mindig győz a végén,
És szorosan ölelj majd át, ha mese közben félnél!

Ne félj anya, Hófehérke nem halt meg örökre!
Jött a herceg, s a banya átkát csókjával megtörte.
Hamupipőkének nincs már gonosz mostohája!
Férjhez ment és elköltözött egy csodás palotába.

Nézd anya a kerek holdat! Gyorsan nézz az égre!
Néha felhő mögé bújik, mintha kicsit félne.
Ott térdel az ablak alatt az édes kicsi lányka,
S ragyogó tekintetével a hold udvarát járja.

Egy tündér közben álmot csókol a gyermek homlokára.
Szőke haja belelóg a rózsás arcocskába.
Szeme lassan lecsukódik, ajkán mosolyfátyol.
Kis szobája angyalsziget, ágya mesesátor.

Mesehősök mind ott élnek a nagy hold udvarában.
Táncolj velük mesetáncot a holdudvari bálban.
Az egész világ megváltozott, meseszerű minden.
A gyermek a legdrágább kincs, sokkal több, mint hittem!

Adore2019. március 17. 22:33

Rügyező emlékek.

Mint rügyezni készülő fa, úgy vártam a tavaszt.
Úgy, mint a földet megdolgozó, úgy vártam, mint paraszt.
Persze kis részt én is az vagyok, egyszerű falusi ember.
Városi és falusi között nem kell a harc. Ez nem fer.
És ez az idő sem az. Mindannyian várunk te szégyenlős tavasz,
De ez a tél... ez a tél nagyon bátor, kissé gonosz és ravasz.
Ám ennek is örülök. Mint kisgyerek, ki mindennek örül,
Március vége van. Reggel. Hideg. Szinte derül.
Csak az ég nem. És a Nap sem süt már úgy, mint egykoron,
Mint mikor nagyszüleim pótolhatatlan étele volt az asztalon.

elolilla2019. március 17. 22:18

Apró tanítómestereink

Apró léptekkel szaladnak,
csak úgy dübörög
az utca, s visszhangzik a tér;
menekülnek a galambok
ma reggel ismét.

Reggeleinket megszépíti
nevetésük hangos zsivaja;
csitítás itt mitsem ér,
boldogok, mert a napsugár
simogatja arcukat.

Számukra nincs lehetetlen.
Kérdésekkel teli világuk
olyan végtelen…

Arcuk a reménység,
szemük a mosoly;
miért pillantásuk,
néha bosszantóan komoly.

Tanítómestereink ők,
arany a szavuk.
Kérdéseikkel döbbenünk rá,
mily keveset tudunk.
Az Igazság bennük rejlik,
s ha figyelünk, talán megláthatjuk.

Schmidt_Aladar2019. március 17. 22:06

Sarokgömbolyű

Sarokban tollak hátamból,
csipa és a tört tojáshéj,
szabály szőtte háló lepi
a gyerekkori koszt-kvártélyt.

Szögletet rúg az érett kor,
játékai mind feldőltek,
Tőled lettem újra gyermek,
mire végre már felnőttem.

Üveggolyót búg a csiga,
játékpénzből érték árad,
alvós macit brummog bennem,
álmot épít kockaváram.

Szaporodó vidám percek
aranyozzák legtöbb órám,
s kacagányba prémesedik
minden együtt töltött mókánk.

Játszótárs a nevetésben,
sarkában gömbölyűbb világ,
szőrmentén a zóna jobb, hol
összebújunk, mint kiscicák.

Szögletekben szárnyainkkal
ragasztgatjuk tojáshéjunk,
átlépve a vonfalakon
játszunk, végre újra játszunk!

Törölt tag2019. március 17. 22:05

Törölt hozzászólás.

Thgergo19892019. március 17. 21:19

Gyermeki szív

Gyermeki szemedben önmagamat látom,
Ifjú szívedben még a csillagok élnek.
Hova tűnik, mi egykor még lángolt,
Mi oltja ki lelkünkben a szépet?

Bár újra az utcán játszhatnék,
Dacolnék múlttal és jelennel.
Nem érdekelne, mi zajlik a világban
Csak a pillanatban vesznék el örömmel.

Piszkos lennék újra,
De nem az élet sarától,
A világ ismét tágra nyílna,
Míg a képzelet el nem varázsol.

Gyermeki lényed őrizd,
Óvd az élet bajától!
És megszépül a föld is
A gyermeki lélek szavától.

yawert62019. március 17. 21:18

Erdődi Maya

Apa mese

Aznap apa volt velünk és egész éjszakán.
Sokat játszottunk és lógtunk a nyakán.
Élő ringlispil volt.
Karjába kapaszkodtunk s ő forgatott
minket körbe, körbe s elszédülve
egymásra estünk, nagyot nevetve.
Ebből birkózás lett s mi nagyon erősek,
de Apa minket fél kézzel két vállra fektetett.
Kacagva sikítottunk a megadásért
s lelkesedtünk az ezt követő bújócskáért.
Pár lépés volt csak a lakás ide, oda,
de mindig volt elbújni hova.
Ajtó mögött lélegzet visszafojtva,
asztal alatt négykézláb guggolva.
A mi Apánk sokáig kereste három gyermekét,
mondogatta közben mindhármónk nevét.
Nézett függöny mögé s az ágy aljába,
majd kifutott a fürdőbe s a konyhába.
Jaj, mi lesz, ha a kicsiket nem találja?
Ezért magát átvarázsolta nyomozó kutyára.
Szimatolt erősen, száját nyalogatva,
mély vakkantásokkal kis Csincsát hívta.
Lehajtott fejét az asztal alá dugta,
ahol a visongó kislányt a karjaiba kapta.
Előkerült mindenki a kutya hátára kapva,
s megindult Apa már a ló hangját hallatva.
Pata koppanást s a nyihogást váltva,
három kis lovásszal a szobát körbejárta.
Gyí, gyí, ment a véget nem érő hajsza,
ám egyik kis lovasnak megkorrant a gyomra.
Na, irány a konyha, etetés következik
vajas kenyér kakaóval, ezt mind megeszik.
Fürdés után ágyban a mesére várva
huncutul néztünk elfáradt Apánkra.
Nem mesekönyvből, hanem igaz történetként
indult a vándor erre s arra s miként.
Útja során sok állatot látott,
haza kéne vinni, erre vágyott.
Gondolta, otthon mind megmutatja,
ezért őket sorjában a hátizsákba rakta.
Erdőt, mezőt bejárt az óceánt átúszta
s talpát égette a sivatag homokja.
Sok állat volt már a kicsi hátizsákba,
már csak a zsiráfot kell betenni, jó mélyen hátra.
És ekkor szólalt meg az édes kicsi Csincsa,
ennyi állat nem is fér egyetlen zsákba!
Ez volt a mi mesénk, ami igaz volt.
Apánk vidámsága álmunkban is ott volt.

1111112019. március 17. 19:58

Természet rendje...

Tél kertaljában pipiskél bátran,
rügyfakadással a szép kikelet.
Béka kuruttyol hínár tövében,
hangossá téve a fűzligetet.

Cserreg a szarka párját csábítva,
pár hét,és kikel a szarkafiók.
Természet rendje, vadászni menne,
ám óvják sarjukat pintyek s rigók.

Pompázó éden, nyúlfészek réten,
tóvizén úszik egy récecsalád,
nádasligetben rókafi leskel,
zsákmányra szaglászva:sunyi,galád.

Nyújtózom párat.Nézem a tájat,
az álmot hozó éj még tétova.
Illatos réten, sóhajom légben
a tavaszi szél sodorja tova.

FarkasBorbala2019. március 17. 15:06

Farkas Borbála

Kölykök

Féktelen szaladnak,
és folyton kócosak,
szélvihart kavarnak.

De karjukba zárnak,
a percek elfolynak,
az órák megállnak.

Mint apró kullancsok,
nyakamban matatnak
a maszatos mancsok.

Az ebédet túrják,
a borsót, a parajt,
a répát szapulják.

Jaj, úgy kiabálnak!
Minden gondolatot
a zajba darálnak.

De aztán csak nőnek.
Elmondják, ki vagyok,
nyomomba szegődnek.

Szerelmes szenvedély
amiből lettek ők,
lényükbe zárt remény.

Isten tenyerében
ez a remény felnő,
míg titokban nézem.

donmaci2019. március 17. 12:05

Kulcsár József

Varázscsengő

Csengő csengő varázscsengő,
ki lesz itt az osztályelső.
Tanteremben fiúk s lányok,
a szívekben nagy-nagy álmok.

Csengő csengő varázscsengő,
orcácskákon vörös szeplők.
Árgus szemmel csendben ülnek,
az életre felkészülnek.

Csengő csengő varázscsengő,
az idő is egyszer eljő.
Beérik a tudás fája,
gyümölcse lesz nagyvilágnak.

Törölt tag2019. március 17. 01:55

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. március 17. 01:49

Törölt hozzászólás.

ksh2019. március 16. 21:55

Kádár Sára Hajnalka

Csengő-bongó óvoda

Kicsi lepke arany szárnyán,
leszállt óvodánk udvarán,
Csengő-bongó gyerekeken,
ámul-bámul arany hegyen.

Gyí, lovacskám Brassóba,
hét határon vigyél oda,
Túl az Óperenciákon,
jöhetsz te is, Ildi, Áron.

Ipics-apacs, ipics-apacs,
ki lesz ma a hunyó apacs,
Selyemszálon bújik Kató,
nem lesz ma sem ő a hunyó.

Lánc-lánc, tündértánc, Eszterlánc,
kis óvodás menyasszonytánc,
Járd a táncot, amíg bírod,
táncolj velünk Rozi, Nimrod.

Hintapa-linta, -hinta-pa,
cukros pala-csinta,-csinta,
Felszállunk a felhők hátán,
gyere te is, Mari, Kálmán.

Megszólalt az ezüst csengő
gyere, Erzsi, Klári, Gergő,
Aranyszárnyú kicsi lepke,
repülj te is anyaölbe.

Martonpal2019. március 16. 19:20

Marton Paul:

Eszterkék és a fiúk

Eszterkék lánca, cérna fogja csokorban,
bimbódzó virágok, élő rózsaszálak.
Huncut legények ott bújnak a bokorban,
onnan leskelődnek, megnyúló kis nyakak.

Önfeledt kacajok, csilingelő hangok,
tiszta lelkek, kristályon átlátszó szívek.
Leánykák jókedve körbe körbe forog,
s égig érnek a csodás szivárvány színek.

Az a szőke a szerelmem, csak az enyém,
a fekete szebb már megfogtam a kezét,
szólt a bokorban két hőn szerelmes legény,
jelezvén maguk közt szerelmük erejét.

Reccsen az ág és zörög a bokor alja,
dobbanó fiú szívek, kíváncsi vágyak.
A sok sok kis leányka fejét felkapja,
s még szebbek lettek a piros rózsaszálak.

197902062019. március 16. 19:08

Kurta Áron: Még nem hangzott el
(Leánykérésem alkalmából)

Hegyeken és dombokon
Ösvény szőtte labirintuson
Gondolataimmal a vállamon
Tovább nem írhatom...

Mindig különlegesnek képzeltem el
Nem minden nap választ párt
Maga mellé az ember

Hol az a tisztás az a rét
Szavaim elhalkulnak pillangó meseszép
Ez a mondat még új sosem hangzott el
Ami előttünk áll igen csak Veled képzelem el

A Duna partján az aranyhíd lábánál
Egy mindentudó fűzfa árnyékos derekánál
Kavicsot válogattunk szebbnél szebbeket
De Nálad különlegesebbet
Nem kereshetek

Se a parton semmilyen víz alatt
Se a szivárvány-menti hegyek alatt
Szemeink egymást ölelték át
Velem lennél egy életen át?

Elköszön a Nap a lankás Pilis mögé
Partot mossa megannyi hullám
Örökkön-örökké

Irachen2019. március 16. 11:16

Széplaki Dávid:
Gondtalan, még gyermek.

A játszótér a világ és játék benne minden.
A gondok még kicsik, vagy csak szimplán nincsen.
Vidám gyerekek ugrálnak körbe .
Gondtalan boldogok, nem félnek tőle.

Nem rontotta őket pénz és stressznek terhe.
Nem tudják még milyen cseberből vederbe.
Féktelen játék és végtelen képzelet.
A gyermeknek ez ad biztonságérzetet .

A fantázia mi van nekik, tarja őket önfeledt.
Csodás e szokás, náluk veleszületett.
A husáng a kard és bátor a szív.
A vár védelmében lendül a kar és látszik az ív.

Nagy harcokat vívnak merészek a legények.
Győzni kell, hisz a győztesek sohasem szerények.
Biztos mindenkinek ismerős az eset.
Mikor a vár a domb a védelem elesett.

Szomorú ez a vesztes félnek.
De nem aggódnak és sosem félnek.
Nap nap után telik el így, és változik az ura a hegynek.
Játék az egész világ és játszik benne minden gyermek.

ritzus2019. március 16. 10:10

Kisleányok

A táncos lábú ,tiszta szemű,kicsi lányok ,
Olyan szépek, vidámak ,olyan gondtalanok .
Arcuk mint a rózsabimbó színes ,illatos .
Árad róluk az élet ,olyan fiatalos.

A táncos lábú , tiszta szemű kicsi lányok ,
Áldottak, gyermeki hittel , nagyon boldogok.
Kacagásuktól zeng minden ahol csak járok .
jó nekik,mert ők még gondtalanok ,szabadok .

A táncos lábú ,tiszta szemű ,kicsi lányok ,
A fiúkra még csak ritkán ,vagy nem is néznek .
Álmodozva figyelem őket ,felidézik ,
A virágzó rétet ,amiért szívem vérzik .
Ritz Margit

Roll2019. március 15. 17:00

Kathi Roland

Gyerekkor

Míg gyerekek voltunk, nem voltak gondok,
Nem érdekeltek minket csak bizonyos dolgok,
Nagy álmaink voltak, az űrben járunk egyszer,
Nem mondtuk egy lánynak, hogy tetszel.

Játszira le! Ma te hozod a labdát,
Nem állított az élet nekünk csapdát,
Nem érdekelt minket, mit hoz majd a jövő,
Gyerekek voltunk, nem volt nálunk bökő.

Régi szép idők, mikor hawaii volt az élet,
Ha volt valami, annyit mondtam, félek,
Nem volt gondunk, miből eszünk reggel,
Csak anya keltegetett. - Gyere fiam, kelj fel!

Emlékszem, anno, az öcsivel ketten,
Kuckót építettünk kint a kertben,
Aj, de rég is volt az, régi szép emlékek,
Erre gondoljatok vissza, mielőtt mennétek.

juhaszgabi19762019. március 15. 16:39

Juhász Gabriella

Együtt

Neked szól, drága gyermek!
Akiért a szívem lüktet.
Ölbe veszlek, dajkállak,
együtt járnak kezek, lábak.

Mint madár a fióka
szájába adva falatot,
úgy adom át
néked, a gondolatot.

Szájról szájra üzenem,
de mennyire szeretem!
Ihlettél gondolatra, énekre,
neked szóljon hát a zene!

Együtt szól a jambus,
hallik a dal ritmus.
Egyre jár gondolatunk,
együtt fújjuk dalunk.

Átveszed az üzenetet,
szerető szívet, lelket.
Óvó, vigyázó tekintetet,
véget nem érő szeretetet.

Tovább adom, amit kapok.
Tudást, amit megtanulok.
Te vagy az éltető erő!
Ez számomra felemelő.

Örömét leli benne gyermek.
Boldog ettől szív és lélek.
Fülig ér szája, mosolya,
tündöklik szeme fátyla.

Szebb jövőt ácsol.
Nem szétforgácsol.
Alkot, kovácsol,
kapocs, így barkácsol.

Szeretet ereje, mely
győz, mindenek felett.
Biztos kapaszkodó,
védő, oltalmazó.

Szív, lélek
együtt lüktet.
Boldogság, szeretet,
mely szer, - etet.

szederfalu2019. március 15. 13:53

Kedves Szerzők!
Már csak 2 nap és lezárul a pályázat!

M.J.Kata2019. március 14. 21:45

Márkus Katalin
Hol van,merre jár...

Hol van, merre jár,
- az a bájos kisleány?

Aki, boldogan hintázott
diófaág hintáján,
ég és föld között
libbenve, lebbenve,
s fekete göndör haja
repült körülötte.
Kinek fülbevalója
érett cseresznye volt,
melyet a Nap sugara
rubintosra csillogtatott.
Aki, fehér pipitérből,
fejére koszorút tűzött,
mert a szomszéd kisfiúnak,
örök hűséget esküdött.
Aki, elsőáldozáskor
fehér ruhában térdepelve,
őszintén hitte, minden
ilyen szép lesz a nagybetűsbe.
Aki, akkor még nem tudhatta,
sorsa előre meg van írva,
egy határozott mozdulattal,
átküldik majd a felnőtt korba.

Hol van, merre jár,
- az a bájos kisleány?

Ritz462019. március 14. 19:28

FIÚK és LEÁNYOK

Mint villanó fény az égen
Úgy jár gondolatom, hogy
Mi volt, abban, az időben

Két iskola egymás mellett
Leány és fiú külön utcában
Szívünk ott járt a másik útjában

Látni jó volt a sok gyermek lányt,
Vidám nevetgélő sok kis virág.
Nyíltak a mi fiús örömünkre,

Ábrándjaink éledező mezejére.
Szép piruló arcukon volt szemünk,
Ha ránk mosolyogtak mi is nevetünk.

Második, harmadik osztályos kis leányok,
Hasonló korban lévő vagány pesti srácok
Örültünk, hogy ide ebbe a suliba jártunk.

Lovag és Labda utca, más két világ,
Az egyik leány a másik fiú ág,
Nőnek egymás mellett vidám nevetésben.

Oly jó volt hallani s látni a szünetekben,
Kicsi bimbózó gyermeklányok, kacagását
Focit szerető bohókás srácok kurjantását.

De elmúltak rég a gyermekévek
Mostanra már mondhatnánk vének
Túl a hetvenen az emlékek mégis szépek

Eiterer Ferenc

karadierzsebet2019. március 14. 16:30

darutoll

Gyerekek

Egy kislány szalad a réten,
labdát szorongat kezében.
Aranyhaj lobog utána,
arca kerek piros alma.

Nyomában üldöző sereg,
angyalszívű kis gengszterek.
Úgy rohannak, mint oroszlán,
fényes győzelem, vagy halál.

Ám egy kő útjukba kerül,
a menekülő elterül.
Az üldözők betakarják,
ölelve egymást s a labdát.

De az kiugrik alóluk,
hasát fogva nevet rajtuk.
A hős oroszlánszív elszáll,
körbe dorombolják a lányt.

2019.03.14.

gyorezoltanne2019. március 14. 15:16

Györe Zoltánné

Szeretnék alkotni

Jó csak úgy csendben, órákon át
hallgatni a csend szavát.
Szemem az elmúlt távolba tétován tekint.
Pár percre csak! Aztán a jelen visszaint.

Szeretnék alkotni csodásat, gyönyörűt, szépet.
Valami belül hajt, úgy éget!
Végtelenbe nyúló téli órák, percek,
régmúlt emlékei mindig visszatérnek.

Magamból néha egy kis töredéket adok,
ahogy bennem izzik a parázs, s a fénye ragyog.
Írok, ha akarod, ha versre éhezel,
s ha tőle kedvedben jobban leszel.

Hozzád mindig úgy jövök,
szavakkal rímeket szövők,
e pár sor örökre tiéd marad,
mit tőled visszakap egy csodás pillanat.

2019.01.25.

evafrey2019. március 14. 11:37

A Fehér Boszorkány áldása

Ha esik is az eső, és tombol a fergeteg,
de égszínkék nap az, amikor születnek.

Egészséges lázzal kémlelik a teret:
amilyen majd csak a szerelem lehet.

Ők még érzik a láthatatlan csodát,
amit a fáradt felnőtt-szem nem lát.

Úgy rohannak, mintha nem létezne veszély,
úgy, mintha mindenre lenne még egy esély.

Pitypangot fújnak, ernyők erdejét,
és megfogják egymás piszkos kis kezét.

A lányok arcukat kitárják a Napnak,
és apró rózsaszín pálcát suhogtatnak.

Szirmokat tépnek: „szeret, nem szeret”,
de jövendőbelijük csak hős harcos lehet.

A fiúk fején sapka, hogy szemüket védje,
csak azt a sapkát tegyék majd félre…

Körtáncot járnak újra és újra,
és dalolnak, tele torokból fújva.

Drágáim…
Ahogy álmotokban tovább zeng az ének,
úgy a boldog gyerekkort se feledjétek!

Tudjatok újra beállni a körbe,
és merjetek benézni a régi tükörbe!

Ne lássatok törést azon az üvegen,
és aki visszanéz, ne legyen idegen!

Ha halljátok belül a régi dallamot,
a jótündér újra varázsolni fog:

Nem lesz a Földön soha több viszály,
és a harcosnak előre köszön a király.

2019. 03. 14.

nevtelen992019. március 13. 22:50

Egy láb, két láb...

Egy láb, két láb,
S nézd már is jársz.

Egy láb, két láb,
S nézd már is mennyit haladtál.

Egy láb, két láb,
S nézd már is a célnál jársz.

Egy láb, két láb,
S nézd Anyu karjaiba szaladtál.

Egy láb,két láb,
S nézd már 18 is elmúltál.

Hespera2019. március 13. 21:54

Bieber Mária: Emberarcú vetésforgó

Tavaszodó kedvvel pillogatok rátok,
emberke-palánták, pöttöm fiúk, lányok,
kik most udvarunkban ide-oda szökve
piros alma-arccal futkorásztok körbe.
Napsugáresőben fergeteges trappban
talpatok a földön fénytócsákban csattan.

Kiviruló nyárral csodálkozom rátok,
embervirágokká nyíló fiúk, lányok,
kik az asztalunknál fészkelődve ültök,
és világmegváltó cél felé lendültök.
Nyelvetek hegyén még cukrozott, friss málna,
de már a csók ízét mind jobban kívánja.

Mustzamatú ősszel koccintok ma rátok,
gyümölcstermő korba érő fiúk, lányok,
kiket család, munka országszerte szétszórt,
s hátrahagyva minden korlátbontó tébolyt
komolykodva néztek, játszani sem mertek,
vállatok görnyesztik keresztforma terhek.

Hóezüstös téllel gondolok most rátok,
velem őszült társak, régi jó barátok.
Derűs nyugalommal tekintünk a múltba,
jövőnk kurtaságát végtelenbe nyújtva.
Ez a perc a legszebb, bennünk borrá érő,
hálát adni szívből még éppen nem késő.

Percre óra fordul, napra hetek jönnek,
azokra hónapok s évszakok köszönnek,
évek évtizeddé gyarapodnak, s látod?
belőlünk sarjadzó, pöttöm fiúk, lányok
piros alma-arccal, napsugár esőben,
futkorásznak vígan a forgó időben.

Ginu2019. március 13. 21:41

Apróláb

Apró lábak, kerek orcák.
Boldogságtól duzzadt csodák.
Milyen gyorsan nagyok lesznek,
Angyali ártatlan lelkek.
Hajuk csillog, hosszú fonák,
Édes hangjuk, mint fuvolák.
Rosszalkodni sosem restek,
Egy percre sem lesznek veszteg.

Játszanának éjjel-nappal.
Mint kiscsikók, mind úgy nyargal.
Míg némelyik dudorászik,
A másik csak vihorászik.
Vidám hangjuk messze szárnyal,
Mosolyognak teli szájjal.
Szemük derűsen csillámlik,
Virgoncak ők mind egy szálig.

Angyalok ők szárnyak nélkül,
Mind, ki látja felélénkül.
Boldogságok apró testben,
Többek is ők, mint lefestem.
Lelkem víg, és szívem békül,
Rossz emlékem mind megszépül.
Mosolygok és nézek csendben,
S boldogságuk énrám cseppen.

lepko.ila2019. március 13. 20:43

A nagy kincs

Ez az érzés olyan csoda,
toll a papírt meg sem fogja.
Szívem tele szeretettel,
tiszta lelkem érzelemmel.

Bármi is lesz, ő az enyém.
Tiszta fény a két kis szemén.
Arcán mosoly érintetlen,
keze, lába jár szüntelen,

Ha nem kap időben kaját,
felturbózza az ő hangját.
Anyatej mit nagyon imád,
megtölti a kis pociját.

Ha jól lakott böffent nagyot,
érzi ha eleget kapott.
Mert a sírás mindent elmond,
azt is jelzi, ha kevés volt.

Akkor is sír ha az anya,
nem ad másik pelust rája.
Tiszta pelus, tele poci,
durmol mint egy pici maci.

Papák, mamák, most boldogok.
Egy pici lány, áldást hozott.
Szívek, lelkek, felkavarva,
boldogságtól elalélva.

Óvjuk, védjük, mint egy kincset.
Őrizzük az édes álmát.
Új élettel, új reménnyel,
a mi kincsünk, arany ékszer.

vajk2019. március 13. 19:48

Amikor én gyermek voltam - Thököly Vajk

Amikor én gyermek voltam,
Gyakran ugráltam szénában,
Dudorásztam, álmodoztam,
Mezítláb a tarlón jártam.

A tyúkólba belebújtam,
Tetves lett tőle a hajam,
Vakaróztam, mint egy bolhás,
Így lettem kopasz óvodás.

Este mikor lefeküdtem,
Macskám ágyamba rejtettem,
De mikor apám meglátta,
Az ablakon át kivágta.

Nyári estéken az álmom,
Őriztem a szalmazsákon,
Bezzeg télen, mikor fáztam,
Meséim dunyhába zártam.

Sötétben a fényre vágytam,
Volt is, nem is otthon áram,
De volt petróleumlámpa,
Szeretettől égett lángja.

Hemperegtem a nagy gazban,
Bogarakkal a nyakamban,
Hangyák másztak a fejemre,
Lepkék szálltak két kezemre.

Feküdtem az ól piacán,
Szidott is érte nagyanyám,
Két tehene kinevetett,
Még a jászol is elrepedt.

Kecsketejet ittam nyersen,
Tőgyéből a számba fejtem,
Nyáron, a Berettyón úsztam,
Egyszer majdnem belefúltam.

Mikor a disznónkat vágták,
Megfogtam, húztam a farkát,
Bár a körmét nem kóstoltam,
De a zsírját sokat nyaltam.

A kolbászt nagyon szerettem,
A füstölőt sokat lestem,
Felmásztam a kemencére,
Hadd lám, lesz kenyér ebédre?

Hegyeltem az ülésdeszkán,
Rángattam a gyeplőt durván,
Kiáltottam: - Indulj, gyia!
Szaladt a paci kaluba.

A mezőn nyúlra vadásztam,
Tejgumival parittyámban,
Nyíllal lőttem az erdőben,
A kutyám követett engem.

Loptam szőlőt, körtét, almát,
Zavartam nagyapám nyáját,
Lovagoltam, boldog voltam,
Amikor én gyermek voltam.

Manka2019. március 13. 19:43

Gyermekkori napsugár

Beköszöntött a tavasz,
Gyermekzsivaj hangja száll,
A hintából, mászókáról
Mosoly árad bárkire ki arra jár.

Eszembe jut gyermekkorom,
Mennyi emlék, kedves táj,
Képzeletem hazarepül,
Édesanyám hangja vár.

Környékbeli gyerek sereg,
Szőke, barna, kicsi, nagy,
Mennyi mindent kitaláltunk,
Mindig csuda dolgokat.

Űrhajó volt a nagy bokor,
Másnap indián sátor már,
A hunyófánál egyszer egyik,
Később másik pajtás állt.

Volt ott foci, pingpong, hinta,
És persze a hegyoldal,
Hol fára másztunk, horzsolódtunk,
Koszolódtunk, de sebaj!

Szemünkben csibészség lobogott,
Szívünkben boldogság,
Megvívtunk ott sok csatát,
De mindenre volt orvosság.

Esti fények, ha kigyúltak,
A sok szülő sorban állt,
Vacsorára hazahívva,
Mind utánunk kiabált.

Boldog percek, sok-sok emlék,
Megannyi év tova szállt,
De én soha nem felejtem,
Gyermekkorom melengető mosolyát.

Végezetül azt kívánom,
Hogy minden gyermek élje át,
A felhőtlen gyermekkor
Csodálatos mámorát!

t.buga2019. március 13. 17:46

Vida Gábor

Felhőtlen

Pisszenés sem hallik, de hangja
a csillagokig felhallatszik.
Lényeg a tiszta lélek,
az őszinte szem és test
beszédes harmóniája.
 
Játékországba érkezett, hová
bármikor beléphet,
s a határ határtalan,
a képzelet pedig szabad.
A kicsiny mozdony pöfögve halad.
 
A társaság hibátlan,
hiánytalan, kizárni őt
nem lehet, hisz vezet.
Először a mozdonyt,
majd eléri a repteret.
 
Gépe süvít, berreg,
a szárny most nem fontos,
utas bármennyi lehet.
Simán leszáll, de már várja
tűzoltó autója, persze, piros.
 
Az utasok eltűnnek,
most ellenség támad,
kik rejtőznek, ezért nem látja.
Tankba száll, az a biztos,
a lőszer kifogyhatatlan.
 
Csatáját megvívta, győztesen,
s elégedetten mutatja
ismétlő fegyverét,
ilyen senkinek sincs,
mégis íjára cseréli.
 
Griffre fog vadászni,
ám, ha megunja, halászni
megy, kifogja az összes
szárnyas bálnát, fogas ráját.
Úszik a víz alatt és lát a mélyben.
 
Ha elfáradt, hajóra száll,
pont arra, amelyik épp
vitorláját bontja.
Vállára színes papagáj reppen,
kezében sárgaréz távcső.
 
Félszemű kalóz lett,
kincse, mint a tenger,
fél szemét rajta tartja,
de anyának majd visz belőle.
Közben a hullámok
az égig csapnak.
 
A napot is kioltja egy,
sötét lesz hirtelen,
úgy dönt, inkább magas
hegyre megy, hol vára áll.
Mátkája a legmagasabb
toronyban várja,
 
haját befonja, s a mélybe ereszti,
melyen ő egyre feljebb kapaszkodik,
miközben kicsit sem fárad,
sőt, kipihenten néz fel.
Édesanyja csókkal
és mosollyal ébreszti.
 
2019. február 21.

Lightningsky2019. március 13. 17:40

Az öreg diófa

Emlékszem egyszer kiskoromba,
6 éves forma kis kölyök lehettem,
Mikor elindultunk a szomszéd faluba
rokonhoz. Kit annyira szerettem.

Tudtam,hogy ott vár engem
A kertben a kedves öreg diófa,
S az egyik hatalmas ágán,
Gyermekorom része: a régi hinta.

Ott hintáztam órák hosszat,
Repültem,voltam az ég teteibe,
S most,16 évesen,az öreg diófa,
Azóta ott áll,teljes egy évtizede.

És az egyik hatalmas ágán azóta
A gyermekorom őrző régi hinta.

Még ma is pont olyan,mint akkor
Egy teljes évtizede oly régen,
Kedvesen köszönök a hintának
S ő végig vezet az emlékeimen.

Könny indul,a szememből a földig,
De büszkén emlékezem az életemre
Bár sok van még vissza a végéig,
De a hinta is megáll,egyszer,mindörökre.

Viszont ha egyszer az időmnek vége,
Égessetek engem fekete hamúvá,
S temessetek el,oda hol a hinta van,
A kedves,öreg diófa alá.

Alkimista2019. március 13. 14:57

Ma gyermeke

Fiatalság bolondság
tartja a népi bölcselet,
de ha ez így folytatódik
mi lesz veled kedves gyermek?

Az ártatlanság a mai korban
hamar tovaszáll.
S megjelenik helyébe
az akarom, a kell, az enyém már.

A kedves arc, s a szelíd mosoly
nem kér hanem követel.
S kevés az a gyermek lélek
ki nem csak érdekből ölel.

De szerencsére van még remény
s talán te is ide tartozol.
Te vagy ki ebbe a feszült világba
békét s szeretetet hozol.

A kedvességed szívből jövő
nem érdekkel teli.
S a jó szándékod ajándéka
az hogy feltétel nélküli.

A gyermeki mosoly így tiszta marad
s reményt ad felnőttnek, s gyereknek.
Ez esélyt adhat egy élhető szép jövőnek.

Maryam2019. március 13. 14:07

csupa csoda

elszállt mint a pitypang szirma
ejtőernyős felleg hinta
csupa csodás gyermekévek
rám kacsintva visszanéznek
labda pattog szól a dallam
virágillat bomlik halkan
vattacukor ízű álom
jelenemet nem találom
édesanyám óvó karja
minden búmat eltakarja
még egyszer ha megszületnék
gyermek lélekkel szeretnék

Ritz462019. március 13. 11:19

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ariamta2019. március 13. 11:15

Gyermekszerelem

Rövid nadrág kézenfogva
fehér pöttyös szoknyát vezet,
így haladnak andalogva,
szőnek együtt nagy terveket.

Rövid nadrág már térdig ér,
a pöttyös szoknya pöttytelen,
két kis kezük még összeér,
gyermek lelkük bűntelen.

Rövid nadrág másra kacsint,
pöttyös szoknya még titkon vár,
de tudja, feladja, amint
beköszönt a szünet, a nyár.

Rövid nadrág már öltönyt hord,
pöttyös szoknya kosztümre vált,
elfeledték a gyermekkort,
és útjuk végleg különvált...

RudolfB2019. március 13. 07:09

Kor-rajz

Szél pödrött bajszot a szomorúfűznek
a panelóriások játszóterén.
Ott és csak ott, az számított bűnnek,
ha monogram nem volt a lapát nyelén.

Szégyelltem ezt a két betűt: B.R.
Nem is vittem le a homokozó szettem.
A zsebemből bot lógott, mint egy katéter,
amit még valahol a földről szedtem.

Legtöbbször a csúszda mellett ástam,
ott nem ütött el egy kósza traktor.
Sokszor a szálló portól alig láttam,
'mit csak vonzott bőrömön a negyven faktor.

Csak szántottam a kitaposott homokot.
Száraz, szikkadt felszínét véste a bot.
Töröltem a por irritálta homlokot,
míg a többi gyerek hintázott amott.

Nem játszani mentem. Menekültem.
Oda, ahol a gondolataimmal lehetek.
A családi vitáktól mentesültem,
csak úgy, mint a lezavart gyerekek.

Egy lány guggolt le mellém. Rám nézett.
Törékeny keze lapátot szorított.
rajta a monogram friss volt, írásvédett.
Átnyújtotta. Az apja nem ordított.

A homokba rajzolt családmintától
könnycsermelyben fuldoklott a szeme.
Megfogta a kezem, és a hintából,
kaszkadőr nélkül ugrottam ki vele.

atesz9902019. március 12. 23:07

Egyszer volt,hol nem volt:

Egyszer volt egy gyermek,
Bezárták és hangok zengtek.
Hol nem volt,kit őrültnek hittek,
Hazugsággal körül öleltek.
Bevágtak egy szobába,kalitkába,
Kismadár most örülj hiába.
Hajtogatott szegénység,
A gonoszok ellen,kemény légy.
Vasakarat vagy a tisztaság,
Ez hiányzik,nem a magány.
Isten felettem nem bíró,
Szeretettként legjobb élni jól.
Vesztesként is voltam már,
A másolt célért nem is kár.
Nem lehet mindenki telepata,
Üldözöttként sok mások szava.
Kitűzök idén,én jobbakat,
Titokban űzöm a dolgokat.
Fordul a kocka és így lesz jó,
S nem lesz gyermekemnek mutató,
Mint szürke roncsból vontató,
Utánam nem kell nyugtató!

megczirogatott2019. március 12. 09:11

Megczirogatott Lány

Játszanék

Úgy tudnék játszani véled...
Piros szoknyában fehér szegéllyel,
Pártába kötött hajjal faluvégen,
Álmodozó, boldog, szelíd-szegénységben.

Úgy tudnék játszani véled...
Gyermekleányként ott a napsütésben,
S kacagnék feléd csillogó szemmel,
Élvezném azt, ahogy megnevettetsz.

Úgy tudnék játszani véled...
Kórószár közt, szalmahegy tetejében,
Napraforgóbugák szúró szorítását
Nem fájdalomnak, játéknak mondnám.

Úgy tudnék játszani véled...
Csutkababával, akáckarddal kézben,
Sárgombóccal, mely oly nagyot csattan,
Föld porába írt, édes gyermekrajzzal.

Úgy tudnék élni... Élni véled!
Ahogy sohasem tettük. Se most, se régen.
Úgy tudnálak szeretni Téged,
Ahogy képzeletben tettem éltem regényében.

Poetagramm2019. március 11. 20:05

Szélkakasok

néha, papírból harangokat hajtogatok,
s kongatok,
kartonból épített templomok tetejéről,
ha kedvem van szerdát ordítok
vagy visítok a széllel,
a szélkakasok szemét kötömbe az éjjel.
majd varázsolok, amit senki sem lát, nappalba estet, estében álmokkal bált.
s kongatok,
oly erővel hogy beleszédülök, máskor csak szelíden sóhajtok,
s ha kedvem van rá, csöndesen hallgatok.

Metro762019. március 11. 16:30

Halhatatlan gyerek

Időtlen idő, csak rohan tovább
De mindig jön, s visszatalál
Ahogy a gyerekhang is száll a szélben
Időhurkot hozva létre, a térbe.

Gyerekzsivaj, te felhőtlen hang
Játék közben, a kosz sem baj
De mikor a rét, üressé válik
Csönd száll a tájra, és az alvás számít.

Halhatatlan emlék vidám szavak
Összefüggő sorsok, csodás pillanat.
A múlt emléke formába önti az időt
Csodás hangokat fúj, a tavaszi szellő.

Csöndben maradsz hallod a múltat
Gyermekoszlop halad sorba
Nevetésük hangja messzire száll
Csibészek ők, csak adj okot rá.

Színészek, katonák, s szomorú szemek
Lelkük piciny, de a szeretet nemes
Őszinte hangok, kicsiny száj
Imádni való mind, csak érezd át.

Őszintén, tisztán okok nélkül élnek
Nincs semmi érdek, csak szenvedéllyel
Mosolyuk végtelen, akár az idő
Száll a hangjuk oda, ahol a jövő eljő.

2019.03.11.

Gloren2019. március 11. 14:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

fufenka2019. március 11. 11:41

csacska-vers
körforgásban

csacska lányok
csacska álmok
rátok várok
felnőjek és
szabad legyek...

aztán jött a
munka-gyerek
főzök-teszek
telnek a hetek
s lassan már a
lányom fecseg...

csacska lányok
és a matek
édes álom
gentlemanek
az első csók...
de jó is volt!
csacska lányok
csacska álmok...

0530zsolt2019. március 11. 11:39

GYEREKSÉGEM

Tegnapi borúmmal ébredtem ma reggel,
rossz kedvem egész éjjel magammal cipeltem.
Kócos fejjel az ablakomhoz léptem,
lenn az udvaron, gyerekek játszottak a márciusi fényben.
Labdáztak, ide-oda szaladgáltak,
nevetve, hadonászva vitáztak.
S ekkor odafenn a dunyhás égen,
megjelent tündér gyerekségem.
Szárnya meseszín, arca maga a mosoly.
Figyeltem, ahogy ablakomhoz oson,
óvatosan bekopogott, nézte nézem-e?
Aztán uzsgyi, már a szobában volt idebe.
Körberöpült a falakon, kifestette képeim,
nyomában megjelentek eltemetett emlékeim.
Csobogó tavaszok, kacagó nyarak,
csilingelő havas lejtők, egy fehér kispad az ablak alatt.
Mikor felocsúdtam, körbenéztem,
de gyerekségem messze járt, túl a dombokon.
S hogy rossz kedvem hová lett?
Sutba dobtam, ott hagyom!

sedit2019. március 11. 10:49

Farsang az óvodában

Sürög- forog, mind ahány van,
áll a bál az óvodában,
a sok elmés csodás jelmez,
oly közeli a szívekhez.

Sürög- forog, mind ahány van,
erre vágytak álmaikban,
az egyik szebb, mint a másik,
az örömük nagyon látszik.

Sürög- forog, mind ahány van,
a lelkük még makulátlan,
tele vannak sok jósággal,
szeretettel, vidámsággal.

Sürög-forog, mind ahány van,
tán’ hisznek is a csodákban,
e napot is annak vélik
örökké tart azt remélik.

Sürög-forog, mind ahány van,
a jó kedvük határtalan,
boldogok a kis emberkék,
nekik e bál örök emlék.

2019-02-23

blckwdchristine2019. március 11. 10:44

Gyermek

Meglát és szája mosolyra perdül.
Fut felém és megölel.
Nevetve szorítja nyakamat,
Szemeimben boldogan merül el.

Figyelem őt minden percben,
Mert neki nem barátja a magány.
Őszinte kacaj, pici léptek, de
Messzebb jut az én utam nyolcadán.

Ő az én ellentétem -
Egyszerű és vidám.
Büszke anyuka könnyet hullajt
növekvő kisfián.

molgyorgy2019. március 11. 10:43

Molnár György
Gyerekek voltunk

Mosoly ül ki az arcomra,
mikor megidézem a gyerekkoromat.
Mikor az életen még nem gondolkodtunk,
mert még csak gyerekek voltunk.

Rég elfeledett játszótársak,
ott voltunk mindig egymásnak.
Kint az utcán bandáztunk,
számos csínyben benne voltunk.

Játszottuk, levelibékát fogtunk,
versenyeztünk, bújócskáztunk.
Kosárra dobáltunk, gáton szánkóztunk,
később már a lányokat is bámultuk.

Jó lenne néha újra gyereknek lenni,
nem csak az emlékekben elrévedni.
Mikor még csak a suli volt a legnagyobb gondunk,
mert még csak gyerekek voltunk.

Abrahamgery2019. március 10. 21:20

Mikor még gyermek voltam

Mikor még csak kisfiú voltam,
Ismertem egy aranyos kislányt,
Képzeletben még azt gondoltam,
Ott, nála lelek helyes irányt.

Ragyogóan szép kék szeme volt,
Mosolya is nagyon gyönyörű,
Édes arcán sohasem lett folt,
Gúnyolni őt nem volt célszerű.

Gyakran gondolok, mi lett volna,
Együtt párban nőttünk volna fel,
Rám ő biztos nem úgy gondolna,
Mint aki boldogan venné el.

Együtt játszottunk a homokban,
Közösen meséket is néztünk,
Vidám voltam gyerekkoromban,
Oly sok boldog percet megéltünk.

Lehet álomvilágban éltem,
Talán gyerek vagyok, s alszom,
Amit megéltem vele, s kétlem,
Mert ezt túl nagyszerűnek tartom.

DavidMercedesz2019. március 10. 17:50

Dávid Mercédesz Mária: Gyermekelme

Még lehet a föld is homok,
még lehetek én is konok.
Tisztaságban tudattalan ücsörögve
kérlelem vágyaim kiélését nyüzsögve.
Még a fiatalság is innen előrébb indul,
mikor már:
huncut örömben a gyomromból nevetés is ritkul.
Lényemről mit sem tudva uralkodik rajtam most,
derű, pillanat, gyerekhangok
látok s hallok.

Még lehet a föld is homok,
még lehetek én is konok.
Önfeledt szeretetben létezem,
mire később azt mondom:
ezzel nem rendelkezem.
Lassan múló időben, múltban-jövőben nem,
de jelenben lét -igen:
örülök, ha visszaemlékszem.
Remélem majd, mindent megéltem.

lady22019. március 10. 17:26

Bádog-emlék

Nedvesen hullámzó bádogtető alatt,
krétával rajzolt ugróiskola a tér,
a cipőtalpamra rágógumi ragad,
saját univerzumom fültől fülig ér.

Hosszú copfom kék nejlonszalagot reptet,
szeretettel fonta bele édesanyám,
reggel pöttyös bögréből iszom a tejet,
darázs koppan nagyot a konyha ablakán.

A sarki péknél sorba állok hét-hússzal,
ott kapható frissen sült ropogós kenyér,
illata száll, eltűnik a cipó sarka,
mire szeleburdi lábam hazáig ér.

Játszótéren kőszegélyű homokozó,
vashintán súlyosan leng az múló idő,
gazdát cserél néhány színes üveggolyó,
ha a Nap felé tartod, látszik a jövő.

Törölt tag2019. március 10. 14:10

Törölt hozzászólás.

babumargareta012019. március 10. 13:24

Eric unokám bánata

Márciusban lesz már két éve
hogy a világra megszülettem,
Anyu,Apu nagyon szeretnek
mikor közösen vagyunk este.

Én már megyek bölcsődébe
sok kis gyermek van énvelem
sebaj ha nincsen egyenruhám
az étkezéssel sincsen hibám.

Egy este épp játszadoztam,
mikor a szüleim duruzsoltak,
azt hitték hogy süket vagyok,
de már minden szót kitalálok.

Úgy tudtam meg, padlásunkon
egy gólya lakik, még a nyártól
ott bujdosik, szüleim örömére,
mert kis testvérkét várnak tőle.

Erre nagyon mérges lettem
és szüleimmel összevesztem
testvérkét ?-kérdeztem őket
persze csak az én nyelvemen.

A mindenit ennek a Világnak
végre ura lettem önmagamnak
testvérkét ?-ez sok egy picit
inkább kérem vissza a jó cicit.

Hiába hadartam egymagamban,
felfigyeltek rám, de kacagtak:
jaj de édes, okos ez a gyerek
szólt Apukám s a vállára vett.

Mit tehettem nem is tudom,
de mikor Anyukát puszilom
érzem hogy megnőtt a hasa
este a bablevest kanalazza.

Ha jól értettem majd januárban
gólyanéni a padlásról, kosárban
a még csillogó karácsonyfa alá
majd becsempészi a szaros babát.

Jól megjártam már így fiatalon
meg sem kérdik mit óhajtok
az ők bajuk , de biztos vagyok
nem nézek rá ,csak ha cicit kapok.

Shona2019. március 10. 13:05

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

pisch_ferenc2019. március 10. 06:47

ÓVODÁSOK

Játszótérre érkeznek
az óvodás gyerekek,
Óvó néni sürög forog
nézi a gyerek sereget.

Van benne pár huncut gyerek
kis ördögök de angyalok,
Szájuk cserfes arcuk bájos
oly édesek a kisangyalok.

Egyik gyermek oda szalad
megfogja az óvónő kezét,
belerúg a bokájába,
hogy ő bizony haza menni
nem fog még.

óvó néni megkérdezte,
hogy miérttetted kis pimasz?
de a gyermek grimaszolva
mutatja,hogy ő bíztat.

Felemeli a gyermeket
s szemébe néz csendesen,
a kis gyermek elpirulva
kesereg úgy rendesen.

Óvó néni megsajnálja
s elengedi a gyermek
kis kezét,
rá nézett a csepp arcára
mert boldognak látja
kis kedvencét.

Pisch Ferenc

2019.03.10.

SomogyiHenrik2019. március 9. 23:50

Pattog a labda

írta Somogyi Henrik

Pattog a labda egyet,
Tegyünk a lepénybe meggyet.

Pattog a labda kettőt,
Hozd ide gyorsan a kendőt.

Pattog a labda hármat,
Egy kevés fahéj nem árthat.

Pattog a labda négyet,
Told ide gyorsan a széket.

Pattog a labda ötöt,
Ne tegyünk bele sok tököt.

Pattog a labda hatot,
A sütőbe berakhatod.

Pattog a labda hetet,
Menjetek, mossatok kezet.

Pattog a labda nyolcat,
Valaki tálcát is hozhat.

Pattog a labda kilencet,
Aki tud, előre fizethet.

Pattog a labda tizet,
Igyatok reá vizet.

Pattog a labda százat,
Fussuk körül a házat.

Pattog a labda ezret,
Egészen jó ez a kezdet.

Pattog a labda milliót,
Kifelejtettük a diót.

Teni2019. március 9. 20:24

Hajdani emlék

Hol vagytok játszótársaim,
élet-szele merre sodort?
Őrzitek múlt-játékait,
míg az idő hajtja a kort?

Emlékeztek még a tájra,
hol lepkét kergetett a vágy?
Vonzott ékes-színvilága,
s tovaröppent a puha-szárny.

Szívünk, mind virága rétnek,
boldog, selyemszirmot bontott,
gyermekarc rózsája égett,
fonott-hajunk szerteomlott.

Lihegtünk az álmok után
hittük, miénk lesz a babér.
Bukdácsolt egész délután
a hév – nevetve, haza tért.

Bágyadt-pillán emlék pereg
- izgága hajdani emlék -
köröttem ezüstkor lebeg,
szeretném, ha csitri lennék.

Gondtalan űzhetném, vágyam
árnyat kergetnék veletek,
gyűrhetném a régi-ágyam,
s álmot ringna - a szeretet.

White_Eagle_962019. március 9. 20:05

Gyermekkor

Gyermekkor – mi szép szó!
És újra átélni volna azt jó,
Érezni a virágok friss illatát,
Amint a tavaszi levegőt járják át.

Bepiszkítani tiszta szép ruhánkat,
Mikor még csak épp felvettük azt.
Kint játszani a társakkal soká
Míg csak nem az éj leple borul e ránk.

Kutatom a fejemben az élményeket,
Miket sokszor átélhetek
De már nem vagyok gyerek – rákellet jöjjek
És magam előtt összeesek.

Visszagondolok a szép dolgokra,
A csodálatos gyermekkorra,
Mikor a hegyre jártunk fel – alá
Keresve úttalan utakat és bizony megtalá’!

Szaladtunk, futottunk élveztük az életet,
Kerestünk egy pillanatot.
Az adrenalin ott volt bennünk
És azt gondoltuk bármit megtehetünk.

De hamar elszállt az ihlet,
Mikor a föld gazdája megjelent
Futottunk amerre csak láttunk
Hátra hagyva önmagunk.

Bizony mondom a gyermekkor olyan
Mit az ember csak ott csak abban,
Abban a pillanatban él át,
Melyben megtalálja önmagát.

És keresi azt egész éltében,
Mit ott hagyott a múltban
Ezért soha ne feledjük,
Hogy honnan s kiként jöttünk.

zelgitta12019. március 9. 19:56

Zelenka Brigitta

Égbőlszóró

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?
Egyet gondol, kettőt fordul
szép csendesen, de nem orvul
szórni kezdi el a havát,
seprű kell reggelre s lapát!
Befordul a parkba, térre,
de a házak tetejére
is jut bőven cukor-sapka,
s közben bundazsebbe rakja
fagyott kezét megdermedve,
mert kesztyűjét elvesztette.
Megpihen egy szusszanásra,
aztán szórja egyre-másra,
míg fehér lesz utca, határ,
tüzetesen utánajár,
és reggelre-virradóra
gyermekálmot vált valóra.

Kicsi Flóra tágra nyitja
kék szemeit: mi a titka
ennek a nagy fehérségnek,
varázskertben hová nézzek?
A kék kockás tollú madár
miért fürdik az almafán
a nagy hóban oly lelkesen,
s hát a mókus ott, a lesen?
Pihe-puha ez a csoda,
figyel ide, pillant oda,
csodálkozik, ámul-bámul:
fehér bűbáj elöl, hátul.

Kis unokám, Csillagvirág,
azért havas ma a világ,
mert ott fenn, a magas égben,
a Jóisten számolt éppen,
s gondolta: egy kicsi lánynak,
angyalszárnnyal, ha leszállnak,
hófehérrel reménységet
üzenek, és madár-kéket,
kis szívében csodavárás,
szálljon reá áldás, áldás!

Andrrrea932019. március 9. 16:57

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Andrrrea932019. március 9. 16:55

Emlékek

Évek jönnek és évek mennek,
Emlékeid felelevenednek.
Emlegeted a régi szép időket,
Visszatérsz gondtalan éveidbe.

Falusi házak és széles utcák,
A nagy játéktér már vár rád.
Érzed a frissen vágott fű illatát,
Madarak csiripelnek fenn a fán.

Tied az egész utca, figyelmesen keresel,
Miután a többiek elbújtak serényen.
Visszaszámlálás után a zsivaj elhalkul,
Jó búvóhelyet egy harsány nevetés elárul.

Sötétedik, jön az este, de sebaj;
Amíg a szülők nem jeleznek füttyszóval.
Nehezen elindulsz a szülői ház felé,
Ahol meleg vacsorát raknak eléd.

Együtt a család, nagy a lárma,
Testvérek között megy a játszma.
Sorban követitek el a csínytetteket,
Miközben egymást bőszen fedezitek.

Eszedbe jutnak a szőke hajtincsek,
Mely alatt elbújtak a bociszemek.
Jóban-rosszban telnek el az évek,
S ezalatt szépen felcseperedtetek.

Hmmm... S a friss sütemény illatát érzed
Mellyel nagymamáid vártak téged?
Szorgos kezek gyúrtak, ragasztottak,
Tele szeretettel sültek ropogósra.

A gyermekkor elszáll, de mélyen legbelül
Ugyanaz a gyermek létezik. Kár hogy felnövünk!
Mosolyt csal arcodra megannyi huncutság.
Sose feledd el honnan indultál!

madaras2019. március 9. 13:58

Kerestem a világ végét.

Négy éves sem voltam, mikor ez az eset
játszópajtásommal és velem megesett.

Apám forgalmista, nagyapám meg bakter,
az ország romokban, rajtuk volt a kényszer.
Vasútállomáson, országhatár szélén
adtak szállást nekünk, annak emeletén.

Férfiak dolgoztak, anyám szülni készült,
család minden baja nagyanyóhoz került.
Óvodának híján sokat csavarogtam,
este viszont nagyi meséit hallgattam.

Árgyélus úrfiról, ki őrzött aranyalmát ,
s elfogta a tolvajt, szép Tündér Ilonát.
Szerelmük kiderült, mert a beste banya
ollóval állt lesbe, bánta a lány haja.

Menekült Ilona a világ végére
utána Árgyélus indult egy végtére.
Mese szülte ötlet szöget ütött bennem,
játszópajtásomnak rögvest elbeszéltem.

Legyünk mi is bátrak, menjünk, mendegéljünk,
Talán mi is egyszer a végére érünk.
Szavat szó követett, összesúgtunk, búgtunk
másnap késő reggel szépen elindultunk.

Vasútállomásnak egy volt csak az útja,
ezen kell hát menni, ez vezet csak oda.
Forró nyári nap volt, izzadtuk melegét,
útszéli szederfák nyelték el a hevét.

Mentünk, elfáradtunk, éhesek is lettünk,
egy nagy fára másztunk, finom szedret ettünk.
Fejünket letettük útszéli árokba,
nagy fa árnyékában merültünk álomba.

Egy-két óra múlva tovább vitt a lábunk,
világ végét sajnos semerre sem láttunk.
Pedig már fakult az égboltnak fénye,
de mi csak mentünk, mentünk csak előre.

Szürkületkor lassan egy faluhoz értünk,
egymás kezét fogtuk, mert bizony már féltünk.
Jönnek már a lurkók – kiabált valaki,
két vasutas ember felénk kezdett futni.

Rögvest megismertem, az egyik az apám,
megkönnyebbült mosoly suhant át az arcán.
Amit eztán kaptam, azt megérdemeltem,
világ végét többé sohase kerestem.

Törölt tag2019. március 8. 18:40

Törölt hozzászólás.

zsoltek2019. március 8. 16:39

Nagybaconi esténk

Csihánycsipések, fogócska közben ,
vetésben vércse vijjog,
megszáll a nyugalom.

Csorda csörög .
Vígan csurran a tej, sajtárban dobol.
Csoszog, félúton az este.

Csillagkerekű Göncölszekér rúdja bólogat,
és a Hold lapos kalapjában
nyújtozó mohó kis álmunk.

baunita2019. március 8. 13:30

GyermekKor

Gyermekkorom szép emléke,
Gyermeki szívem fényessége.
Erdőn, mezőn ragyogott,
Vadorzókat nem látott.
Hitte, hogy a világ gyönyörű,
Nincsen benne keselyű.

Gyermekkorom szép emléke,
A Nagymama fenséges rétese.
Gondos, féltő tekintete,
Kis unokáját óva intette:
Zavaros az élet vize,
Vigyázz merre indulsz, Kicsinyke.

S elindult a Kicsiny' az úton,
Merre tart még ma sem tudom.
Szívében a sok szeretettel,
Elindult, hogy egy világot emel fel.
Hosszú az út a végtelen éjbe,
Benne van az ő Fényessége.

Golo2019. március 8. 10:10

Piros csizma
Kislányka voltam, óvodás,
távolabb ült a szép Balázs,
szünetben együtt játszottunk,
uzsonnánkat megosztottuk.

Óvó néni párba állít,
ünnepségre táncra tanít
nem Balázs állt énmellettem
ezért pityeregni kezdtem.

Óvó néni fáj a lábam,
nem perdül az máma táncra,
piros csizmám sarka kopott
meg egy kicsit itt, ott poros.

Kicsi szívem, megtévedtem,
Balázst majd elfelejtettem,
vele ropod te a csárdást.
Még mindég piszkos a csizmád?

Piros csizma fényes, ragyog,
Balázs, Mari nagyon boldog,
szeretet és szimpátia,
szerelem-forrása: óvoda.

Golo2019. március 8. 10:03

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

WNOR2019. március 8. 09:19

Kamaszodunk; együtt... Ő meg én!
Fiamhoz!

Már letette játékát,
favonat a polcon pihen,
amit egykor oly sokat építettünk
együtt... ő meg én!
S ha megjöttem, kitárt karokkal
szaladt hozzám;
ragyogó gombszeme
szeretett őszintén!

Kamaszodik a NET` előtt,
nincs is rám ideje,
s ha szólok bármit is,
nincs a szónak ereje,
de bízom a sorsban,
hiszen magamat látom benne,
makacs voltam én is egykoron,
de a tűz most megpihenne.

Az idő elszaladt,
de az érzés megmaradt,
még ha Ő nem is látja!
Polcon már poros a favonat...
...amit éjjelente leveszek álmomban,
és építjük újra meg újra
síneket, városokat, pályaudvarokat
együtt... ő meg én!

Ő alszik, én álmodom
az ő álmát is szüntelen,
kérve vagy kéretlen,
de teljesíteni vágyom!
Robog a vonatunk,
néha kisiklik egy vágányon,
de visszatesszük, és felszállunk
együtt... ő meg én!

pisch_ferenc2019. március 7. 21:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Sun682019. március 7. 21:34

C. Ágnes
Életre ölelve
fürkésző szemekkel néz a messzeségbe
szitakötő szárnyán a világ végére
fényre vágyó lelkét repítené tova
de jaj, darufalat lett kis szárnyas lova...

gombhátú bogárka igyekvésén nevet
kit a hangyabolyból a fűszálra emelt
s éltető záporban a napsugárra vár
jaj, de a pöttyöket elsodorta az ár...

madárszóra indul és hisz énekének
a csoda kis lénynek sem könnyű az élet
de egy zöld ág elég hogy dalra fakadjon
de jaj, szárnyszegetten délibáb az otthon...
…
napra az éjszaka nyárra a tél borul
anyaméhből sírba... és a harang kondul...
vékonyka hang hívja cserfesen zenélve
s már fordul is a föld a szebbik felére
kicsi mama erre, kicsi mama arra,
játsszunk királylányost s lendül a két karja
– mit a világ kincse felül sose múlhat –
öleli életre a jövő a múltat

B-B2019. március 7. 18:17

(Íme hát.. egy) KÉPZELT KÉP

Nyolc lány
nyolc lián
csüng ó
az apján

nyolc lány
nyolc száján
versnek
dallamán;

nyolc lány
nyolc talány
József
Atillán.

Szalaypoci2019. március 7. 17:54

Gyermekkor :)

Nézd azt a sok gyereket,
kis ártatlan szemeket.
Kik folyton kacagnak nevetnek,
Futkosnak a játszótereken.
Megfordultam én is arra,
emlékszem a sok ismerős arcra.
A szám gyakran volt csokitól maszatos,
a kezem a vattacukortól volt ragacsos.
A cipőm sártól volt latyakos,
a kabátom homoktól mocskos.
Mikor még csak az volt a legnagyobb fájdalom,
hogy megbotlottam és a térdemet felhorzsoltam.
Aztán csak morcos voltam és szomorkodtam,
mert gyorsan kocogtam, pillanatok alatt újra mosolyogtam
és már a játszón homokoztam.
Már itt elkezdtem tanulni a kémiát,
víz meg homok egyenlő sár.
A Favonatomon tanultam
a mágneses vonzást,
a játék az igazi oktatás.
Most kamasz fejjel nézzem azt a sok óvodást
és vissza emlékszem arra ,hogy a gyermekkor milyen csodás.

Cz.Laslow2019. március 7. 16:51

Nyomot hagyhatok

Megszületett hát egy szép nyári napon,
Kis arcán ott volt a mosollyal telt nyugalom.
Egy pillanat múlva már mászik és totyog,
Kezével homokot szorít, mi dús hajába potyog.
Mássza a földet, s dagasztja a sarat,
Nini, ott egy cipő, -"hát ez benne maradt"
Megtalálja később is, jó lesz most anélkül,
Csupasz lábbal tocsog bele, míg csak el nem szédül.
Ott egy pici és mellette négy nagyobb,
Szinte meg is szólal: "Én a lábnyomod vagyok"
Arcára mosoly ül ki, örül neki nagyon,
Mosolyogva gondol bele: megmarad-e vajon.
Ha nem marad meg, tocsog majd másikat,
"Merre van még sár?"- kérdez meg bácsikat.
Az emberek fejüket rázva, hol meg nagy nevetve,
Mondják el a titkos helyet, hogy kedvét ne szegje.
Felnőtt a kis ember, most már nem tapos sarat,
Lábnyoma helyett csak gondolat, mi megmarad.
A gondolat mi hajtja, amíg még itt vagyok.
Hogy emberek lelkében nyomot hagyhatok.

norabora2019. március 7. 14:28

Levi Börzd Éj!

Ente, Ente,
kis Levente,
játszani mond,
mit szeretsz Te?

Minecraft legyen?
Esti mese?
Vagy Fortnite most,
aztán zene?

Válassz egyet
és ne ezret!
Legyen az most
a kedvenced.

Játszom Veled
vagy ellened.
Ha akarod,
versenyezek.

Kívánj egyet,
megérdemled,
szülinapod
ünnepeled!

Ente, ente,
kis Levente,
életkorod
kilenc lett, he!

/Kisfiamnak szülinapra/

attivad2019. március 7. 11:32

Emlék

Mint egy kósza bárányfelhő,
apró gyermek, puha szellő,
ballagok az apám után
friss fűért a nyulaknak.

Előttem még ismeretlen
orgona-szag életemben,
négy évesen, battyogósan,
kerge dongó döngicsél.

A holnap még mit sem számít,
csillám-vízcsepp fénnyel szárít,
kócos-fürtösen baktatok ,
így maradjon örökké.

Törölt tag2019. március 7. 10:26

Törölt hozzászólás.

degiabi2019. március 7. 10:19

Csecsemő-beszéd

Koncentráltan lesi szájad,
arcizmait furán mozgatja...
Nyitogatott pöttöm szájjal
már testvére nevét mondogatja.

Jó móka a hangutánzás,
élvezetes mindegyik lépcső...
Minden szóra hahotázás,
beszédükhöz nincs olyan, hogy késő!

Korábban mondja: "Akajom!",
mint a heteket számolgatod...
Feküdj csak le a pamlagon,
jobb, hogyha szavaid számontartod!

Hamar felgyorsul a tempó,
már mondatokban kommunikál...
Többször hallod: "Nemjó! Nemjó!",
mint amennyi órácskát szundikál.

Beszéde gyorsabb, mint szája...
Mosolyfakasztó szavak szülte
nyelvezete: örök bája,
mint " tipi-topi" lába oly fürge.

/ Demeter Gabriella, 2019. 03. 06. /

amalina2019. március 7. 08:18

Schrenk Éva

Borzongó

Picuri Jankó jókor kel,
kimegy a kertbe: Nap felkel.
Virágkelyheken harmatok,
útszéli bolondos angyalok.

Bekopog picuri Julcsához,
szeme még éjtől ábrándos.
Ölében ringatja, mosollyal faggatja:
volt-e ki álmában nyaggatta?

Együtt indulnak az új napba,
lépteiket egymásba rakva.
Trillázik a madársereg;
milyen kis helyre gyermekek!

Reina2019. március 7. 00:33

Van valami a szélben

Van valami a szélben,
Nem látom, de érzem,
Máshogy fúj most felém,
Más irányt vett.

A Nap fénye, ma máshogy ragyog,
Engem nem ér a csodája és melege,
Mellette szorosan a Hold,
Egyszerre lett reggel, és éjszaka.

Gyönyörű, szívet melengető,
Nem tudom, honnan jön,
De a fülembe súgja: itt vagyok.

Szállok, repülök,
Végeláthatatlan csillagfény kísér,
Merülök,
Körülöttem a világ ezer csodája,
Mint egy festmény, festi elém
A világ önmaga palettáját,
A színeket, a hangokat,
Zörejt, és dallamot,
Sosem látott színben pompázó,
Álomba ötlő, furcsa világot.

Van valami a szélben,
Nem látom, de érzem,
Utazom, lelkemben békés nyugalom,
Tudom - megtalálom otthonom.

Demonboy202019. március 6. 12:59

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Encsike152019. március 6. 11:48

A hinta

Közeli hintán, ül egy kisleány,
Minket figyel és énekel talán.
Ahogy nézem mintha magamat látnám,
Ahogy ülök ugyanazon a hintán.
Kezdek visszatérni a gyerekkorom felé.
Az ismerős pillanathoz nincs ami felér.
Bármit megadnék, hogy újra ott legyek.
És tovább írjam a régi dalszöveget.
Szállok már magasra fel,
Hova hintám repít el.
Figyelem a madarakat,
Ahogyan a szárnyaikkal
Én is lassan repülök fel.
Innen messze el, messze el.

sajattalany2019. március 6. 01:35

Másvilág

Más ez a világ, amit most elém tártál,
de lehet, igazad van néha jobb a távolság.
Mostanában egyre közelebb vagy hozzám,
te is tudod, és kezded érezni már.
Mondod te mindig, hogy nem tudnál szeretni,
de már te is kezdesz ebben kételkedni.

Mikor tudom meg, hogy mi ez az egész?
Vajon leszünk mi valaha egymásé?
Mert hidd el, ha itt lennél újra éreznéd,
milyen a gyermeki őszinte érzés.
Mert a kor csak egy szám nem több ennél,
úgy érzem, megint érzem a meleg napfényt.

Miért kell ez folyton, késztetést érzel erre?
Tudom előre mikor-mit teszel.
Meddig lesz ez, vajon ebben ellehet veszni?
Meddig tudod ezt még csinálni?
Az egyik nap mindent megadsz,
míg a másik nap undorral taszítasz.

Már utálom ezt az egészet,
ha nem kellek, mond már meg végre.
Mennyivel jobb lenne, ha megmondanád,
miért kell folyamatosan a „színház”?
Mond, szerinted ezt nem érdemlem?
Rendben, ha te így gondolod, hát legyen.

Nem ér ennyit, ez a sok „szenvedés”,
mikor egy puszit is teherként élsz.
Szerinted érdekel, hogy jöhet még?
Én nem akarok így egy életet leélni.
Kérlek, most inkább legyél egyenes,
többet ne térj ki a válasz alól, ha lehet.

Sanyipapa2019. március 5. 23:15

Mandulás fagylalt
Debrecenben, a Klinikán kivették a mandulámat,
én addig még sosem láttam egy ilyen hatalmas házat.
Nem gondoltam persze még rá, akkor alig hatévesen,
hogy egyszer majd az eseményt ténylegesen megverselem.

Doktor előtt volt egy nagy-nagy rózsaszínű gumikötény,
vigasztalgatott engemet: Meglásd nem fog fájni öcsém.
Mindeközben alaposan lekötöztek egy nagy székbe,
az orvos meg hadonászott egy fogóval a kezében.
Kipeckelték jól a számat, ordítani így nem tudtam,
feladtam az ellenállást, mert nagyon hamar meguntam.
Amikor a doki kész lett, mutogatta a zsákmányát,
aztán szólt az anyukámnak, nyissa ki a pénztárcáját,
hősiességem díjaként vegyen nekem egy nagy fagyit,
hiszen aki elég bátor, jutalmat csak az kaphat itt.

Így esett aztán az eset,
hogy Sanyika Derecskéről
a híres Nagyállomásnál
életében először egy
jó hideg fagylaltot evett.

velturno2019. március 5. 18:36

Raskó Sándor ( 59 évesen )

A sámli

Ez a pompás sámli jó lesz most lónak,
Rápattanunk és vágtatunk a múltba.
Lubickolunk ezüst tükrén a tónak,
Papás-mamást játszunk boldogan újra.

Mondjuk, szeretlek és te szeretsz engem,
Bátor leszek és megfogom a kezed,
A hold a csillagokkal csárdást táncol,
Vidáman nevetnek ott messze távol.

Az idő szűk lett a végtelen térben,
Arcodról letörlöm gyöngyvirág könnyed,
Fiúk és lányok elmennek már végleg,
Sámliba rúgok,feljajdul a csöndben.

Fantimora2019. március 5. 17:03

Gyermeklét

Gyermeklétem oly szép bennem,hisz nem kell senkinek sem lennem.
Nem kell a zsebem dagadjon,hogy az anyám befogadjon.
Az a szép a gyermeklétben,hogy a Létet nem kell értsem.
Kétszínűség?Piros...sárga...mint a Panni kislabdája?

Gyermeklétbe visszajárni,s körhintákon vihorászni,
Gyűjteni a szalvétákat,melyekből még szépség áradt...
Fűzőcipőt,gumit lopni,lépcsők alatt ácsorogni...
Ismerkedni,barátkozni,levelekben hiányozni!

Zokogni,ha fáj valahol,s lesni kinek ki udvarol.
Mert akkor még udvaroltak,akármilyen "bénák" voltak,
Kacsintani hősi tett volt,s szép volt még orcán a pírfolt.
Gyermeklétben élni szépen-ezt szeretném,ezt remélem!

Mindenkinek azt kívánom,legyen hová visszajárjon!
Életútján bármi érte,legyen mindig Hálás érte!
Sok az árva,sebzett lélek,tudom,hiszen köztük élek.
Tudom,mert a gyermeklétem-nekem sem volt mindig érdem.

Gyermeklétnek legszebb titka,hogy ily szépség nagyon ritka!
Érzi ezt a tiszta énünk,mikor egy gyermekre nézünk.
Így állunk hát eme Léttel,s legyen bármi is legyen a Tétel-
Legyen erőd visszajárni,s kagylód gyöngyét megtalálni!

Fantimora2019. március 5. 15:24

Osztály vigyázz!

Okulárját félretolja vonalzója végével,
S gyermekeit csendre inti egy szigorú nézéssel.
"Jól van pelyhes kiscsibéim,kezeket a padokra,
Hadd lássam,hogy miként került tintafolt a csajokra!"

A sok "ma született bárány" összebambul félénken,
S megszólal a "nyájvezér" a hátsó padból élénken-
"Tanár úr,én elmesélem,hogyan történt az egész,
Hisz mindenki tudja kérem,az én szavam nem csenevész!

Tanárbácsi tetszik tudni,az a dolog lényege,
Tollam hegye véletlenül rácsöppent az Évire!
Aztán Piri megnyálazta iskolája köntösét,
S ahogy Évit törölgette,hát logikus,hogy hozzáért!"

Itt is,ott is kacajfoszlány bukdácsol a pad alatt,
Miközben az osztály hőse áhítattal gyónogat.
Bólogat a hamis tanár,mintha mindent értene,
Majd a végén megkérdezi-"S hol a tollad Ferike?"

De Ferike nem olyan,ki fülét farkát behúzza,
Odalép a gyóntatóhoz,s ingét büszkén felhúzza!
-"Ide nézzen tanár uram,itt van az én névjegyem!"
S mutassa a műtetkóját...rózsás-kard volt-azt hiszem.

-"Azt jelenti-Igazmondó Ferenc lovag vagyok én",
S méltósággal meghajol az osztályterem közepén.
Még a könnyek is csorognak,míg egy rémhang felkiált-
-"Becsengettek,osztály vigyázz!"-s lekókad a sok diák...

bomover2019. március 5. 13:33

Bozó Mónika Veronika:

Gyermekek

Csillogó szemecskék,
apró kis kezecskék.
Csengő kacajok
dallama,
édes kis szólamok
legjava.
Gyermeki lényetek,
tündöklő kikelet...varázs,
a sötétségben reményparázs.

REDHOOD2019. március 5. 12:19

Nyámádi Attila:

Homokvár

Forró nyáron napsütésben
tölgy árnyában homokvár.
Épül szépül rakják falát,
gyermek arcán, mosoly száll!

Cseppnyi tornyán lengve zászló
vár árkában víz terem.
Lurkó zsivajt visz, visz a szél,
házak között, égbe fenn!

Telnek múlnak futnak percek
zápor után szivárvány.
Játszótéren homokvárban,
benne áll- kis királylány!

Merluccius2019. március 5. 11:43

Franciska
Kő idő 3.

Küllős kereke felvillan:
drótszamáron száguld a nyár,
kócos fürtjei loknikban,
fényét adja a napsugár.

Pörgő, fekete kisszoknya:
fürgén topog az apró láb,
földre penderül Franciska,
felhőn forog az égbolttánc.

Zörren, zakatol, jég koppan:
zápor zenél az ereszen;
fázik kezében a szandál,
toccsan a lába meztelen.

Szellőt simogat, széllel száll,
versenyt szalad a holdfénnyel;
szólít, szelíden pillant rám:
szívembe kék madár fészkel.

LSziszi112019. március 5. 06:56

Örökmozgó-számoló

Egyre felmegyek a hegyre,
Kettőre lecsúszok a lejtőn,
Háromra bemászok az árokba,
Négyre leülök a székre,
Ötre felszántom a földet,
Hatra felkúszok a falra,
Hétre kimegyek a rétre,
Nyolcra betérek a boltba,
Kilencre sétálok a ligetbe,
Tízre beugrom a vízbe.
Örökmozgó vagyok én,
Senki sincs ki utólér.

montor2019. március 4. 22:06

Paluska Jánosné:
A fák gyermekei

A fák gyermekei
szaladni nem tudnak,
karcsú derekukkal
szélben hajladoznak.

Naphosszat futnának
pedig ha tehetnék,
napsugár fésűvel
levelük fésülnék.

Barátkozni vágynak
a szomszédos fácskák,
egymásnak a kezét
sohasem foghatják.

Gyökerek fonódnak
a föld alatt össze,
erős szövetségek
kötődnek örökre.

Levelek susognak
hétpecsétes titkot,
puha madárfészket
rejtenek a lombok.

Madárfiókákra
boldogan vigyáznak,
ők pedig hálából
hernyókra vadásznak.

Egyik nap nagy öröm
várt a kicsi fákra,
mindegyiküknek lett
egy gyermekbarátja.

Ovisok érkeztek,
kisfiúk, kislányok,
ujjongva fogadták,
óvják majd a fákat.

Locsolják friss vízzel
míg megerősödnek,
ágaikat tépni
nem hagyják senkinek.

Lassacskán felnőnek
a fák s a gyerekek,
és sosem felejtik
a kicsi ligetet.

Tothzsu2019. március 4. 19:59

Tóth Zsuzsanna (Tothzsu): A Fény gyermekei

(Zsuzsinak, Petinek, Panninak)

Csillagotok, mi fentről nemrég szökött,
s a szívetekben ragyog,
még fennen ragyog.

Szökken, ugrál, gumiláb
rugókon jártok, délibáb
még az aggodalom.

Szélvésszel futtok versenyt,
s Ti győztök. Sárosan is frissek
a pólóitok, szoknyátok, pöttöm nadrágotok.

Én meg szegény, tisztába téve
ülök most itten, csodába nézve,
egy fél életet járt elme sáncából kitekintve
iszom gyönyörű látásotok.

Üstökösök, kócos üstökösök!
Szépségtek mélyről, üdítőn
símitja lelkem.

Emlékezem.

Mikor még nekem is közeli
barátom volt a csillagom.
Ragyogott, sohasem gagyogott,
akárcsak ti.

Rendet és trendet hasítanak
ártatlanul is élet-bölcs szavaitok.
Félelemtelen,
sémátlan,
zabolátlan,
ragyogó tekintetű,
földi léptű
Csillagok.

955kondoros2019. március 4. 17:04

PÁLYÁZATI VERSEK 2019.

955kondoros

Hétéves rosszcsont

Földútnak nyári porában,
Csoki barnán klottgatyásan,
Nyihogva trappol mezítláb.

Nap égette kobakjára,
Máté bácsi csettegője,
Nyírt pamacs csikófrizurát.

Nagy bürökbokrot vonszolva,
Hatalmas porfelhőt kavar,
Tanyák dühös lakóira.

Kergetik koloncos kutyák,
Majd üldözését feladják,
S mérgesen egymást harapják.

A békanyálas gödörben,
Sárral testét jól bekeni,
S magát négernek képzeli.

1962 nyara

mate19792019. március 4. 16:21

Hegedűs Máté

Gyermek-kor

Hely kisfiúk és kisleányok,
milyen lesz a gyermekkorotok?
Nyolcévesen még oly, ártatlanok,
vajon, milyen lesz a sorsotok?
Nyolcesztendősen, még gyermetegek,
az időt, kérlek, nagyra becsüljétek!

Nyolcévesen, még álmodozzatok,
hogy a szüleiteknek, boldogságot hozzatok.
Hely nyolcévesnek még lenni hatalom!
Kívánom, a szeretet még sokáig maradjon.
Hely kisfiúk és kis leányok,
egy másra jól vigyázzatok.

Végül mit is mondhatok!
Kérem Istent, még sokáig álmodozzatok.

IldikoSzegeny2019. március 3. 21:48

Határtalan e szabadság
Szegény Ildikó verse
.
Őzike szalad, ha hívom
Szökellünk át patakhídon
Velem szökken kicsi gidám
Együtt vagyunk nagyon vidám
.
Ugrálok a tágas réten
Kezemben már lilás-kéken
Kis csokréta búzavirág
Boldog vagyok, szép a világ
.
Piros pipacsom, pitypangom
Szaladok gyorsan, elkapom
Mielőtt puhán földet ér
Selymes szirmát, ha fújja szél
.
Mászok a meggyfán, az ágán
Legfölül a legszebb vár rám
Mindig látok meggyet szebbet
Nyújtom karom egyre fentebb
.
Diófán ülök, ölelem
Kezemben kedvenc verskötetem
Ott tanulom, olvasgatom
Lábamat mélybe lógatom
.
Diófán csüng kötél hinta
Színes szárú fonás minta
Lóg az ágán engem várva
Kileng előre meg hátra
.
Iránytűm délre forgatom
Fák közt, lankás domboldalon
Meghempergek az avarban
Őszi levél a hajamban
.
Én, mint gyerek, akkor vagyok
Kötetlen, habókás, boldog
Szabad lenni minduntalan
Nincs rá szó, leírhatatlan
.
Beleszaladok a vízbe
Csak a legnagyobb mélyibe
Alámerülök, szétnézek
Halakkal eszmecserézek
.
Víz tükrén napfény szikrázik
Delfinem úszva cikázik
Uszonyába kapaszkodom
Kerülgeti kis csónakom
.
Ráfekszem víz tetejére
Vizes arcom tartom égre
Hullám elringat, lebegek
Csodás érzés, semmit teszek
.
Víznek színén kis csónakom
Szempilláim félárbócon
Karom tárom, tágas világ
Határtalan e szabadság

illeszsolt2019. március 3. 18:58

Hajnaltájt álmodtam

Indián tollak a fejeken
Kint a vadonban ismeretlen a fegyelem
Ül két kis apacs a cserzett nyergen
Ismerik minden vágyam minden tervem

Természetem eleven haragomat lenyelem
Vágtáznak velem
A terepen elénk táruló hegyeken keresztül
Ha markunkba kerülsz,elhiheted nem eresztünk

Míg mindent együtt fel nem fedeztünk
Elhiheted hogy addig nem eresztünk
Elevenen megesszük az életet
Nem váltottunk a vonatra bérletet
De ha vár ránk valaki mi elé megyünk
Ha eddig lusták voltunk most feléledünk
Az igazság kutatása a velőnk s a mi lényegünk
És amikor majd a menyország elénk terül
És kapuján be léphetünk

Nehogy meglepődjetek
A könnyedség néha erőltetett
Ha szívünkben a verő erek meg is szakadnak
A kis apacsok akkor is örökké gyerekek maradnak

illeszsolt2019. március 3. 18:48

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Cirka2019. március 3. 18:29

Cirka

Dada voltam

Apró lábait fürgén rakosgatja,
fogja kezem, ami a biztonságot adja.
Én is totyorgok, aprókat lépek,
derekam törik, míg kezéhez érek.

Kavicsot szedünk, virágot szagolunk,
bogarat csodálunk, füvet taposunk.
Nézünk repülőre, mászunk kőre,
csak lassan haladunk előre.

Nem bánom, nem sietek sehová,
ma egész nap én vigyázok reá.
Ismerkedünk az egész világgal,
kétéves huncut kíváncsisággal.

Anyja jön, és szalad elébe,
egy kis virág van a kezébe.
Nyújtja felé, ragyog arca,
neked szedtem, tessék anya!

Locoen2019. március 3. 11:38

@Locoen: UI: A címe: Gyermekkor

Locoen2019. március 3. 11:36

Csillagmintás dunna alatt
kicsiny lélek égbe apadt;
elréved a tiszta mostban,
álomrét idill partján.

Távol világnak zajától,
óvva bántások sarcától;
benső mentsvár melegében,
gondtalan lét szegletén.

Álmodozik a holnapról,
jövőben lévő birokról;
sorsa vágyának végzete,
vagy kényszere lesz éltje?

Nem született ő burokban,
lelkén billoga talomban;
könnyét áztatva ekképp szól:
Anyám, bocsáss vétkemért!

Homokba karcolt kis talány,
múlik el lég alkonyatán;
apró szemek a tenyérben,
illan, mint a gyermekkor...

williamyoung2019. március 3. 01:27

Stop.

Ha visszamehetnék,
többet ragyognék.
Az ég kékje alatt
elterülve, mint az óceán.

Ha visszamehetnék,
Hopp, megállnék.
Csak nézném ahogy mások futnak.
Lassú lépteim alatt szuszogna a talaj,

és álmodna, és csöndben,
suttogva énekelne.
Ha visszamehetnék...
Jobban érdekelne.

Mezítláb futva, hangosan
kacagva és kiáltozva
játszanék a világgal.
Ha visszamehetnék -

Fel akarnék ébredni.
Mert a valóságban mindenki
csak előre halad.
Ugyanoda jut, mégis mind szalad.

Pedig sosem akar odaérni.
De én most nem megyek sehová.
Most nem akarok mozdulni.
Most lépek egyet.

Talpam alatt szuszog a
nyikorgó, régi padló,
kezem nyomán kacag a papír.
Szorítom a tollat.

Ha nem mehetek vissza,
hát most válok gyerekké;
A papír felett
meg-meg állva, mint az idő.

Csirkezola2019. március 2. 21:06

Gyermekek, ha rám nevetnek

Gyermekek, ha rám nevetnek,
napfény csillog a szemekben,
eszembe jut kölyök-énem,
felnőttem rég, önös érdem.

Bárcsak lennék újra, mint ők,
csilingelő lélekvivő,
hordoznám a nyári eget,
álmodoznék völgyet, hegyet.

Megváltanám a világot,
réten szednék vadvirágot,
megint hinnék tündérmesét,
markolnám a nagyi kezét.

Pici lurkók már mellettem,
szalad, rohan mind helyettem,
porfelhő fut a nyomukban,
ricsaj-zsinat a torkukban.

Egy darabig őket nézem,
jövőt látok, remélt képet:
apák lesznek, s anyák hamar,
szerelmük tán babát akar.

bardosedit2019. március 2. 20:42

Anyaságom kincsei

Kezeimben régi képek,
Gondolat múltat hívogat.
Felbukkannak szép emlékek,
Szépségük lágyan simogat.

Ifjúságom udvarába
Gyermek lépten jött az öröm,
Nem terhelt már semmi bánat,
Álmaim már értük szövöm.

Csacskán csillant harmat-lélek,
Langy szellőt kacagott a szív,
Szabadságot emelt kékbe
Képzelet zefír húrjain.

Szöszke fonat lenge tánca
Szép tündért igézve mesélt,
Rakoncátlan, zöld szempárban
Gyöngyöt csalt huncut nevetés.

Szikrát táncolt napsugára
Kis csilingelő fogakon,
Vidám mosoly táncot járva
Szökdelt a puha pázsiton.

Fecsegő hullámáradat,
Loccsanó víz lágy fövenyen,
Pajkosra mosott ajkakat,
Tekintetben ült értelem.

Virágillat nyílt kehelyben,
Ölelésbe bódult a kar,
Koszorút szőtt a szeretet,
Nyíló szirmával betakart.

Pilledő csillagok alatt
Szálltak esték álomszárnyon,
Alkony nem moccant, hallgatag,
Holdsugáron ringott álom.

Éltem veletek a varázst,
Most köszönöm ez éveket!
Szívemben, mint élő parázs,
Izzik örökké kincsetek!

Szeremle, 2019. március 2.

Motta2019. március 2. 19:05

Költészet napjára 2019.

Kósa Gabriella:
Játékos évek

Csitt, csitt, tentikél,
sok szép álom útra kél.

Nézd csak, mosolyog!
Napsugár is játszadoz'.

Hallgasd csak, hogy kacag!
Hajnalkák kipattannak.

Tipeg-topog, lépeget,
kis őzike fut veled.

Pörög-forog, táncikál,
vidám szellő vele száll.

Csacsog és csicsereg,
apró kis madár sereg.

Hozzád bújik, megölel,
száz hópehely olvad el.

Hopp-hopp, elpotyog!
Elkapják az angyalok.

Tükörben pipiskedik,
kis cica incselkedik.

Hinta-palinta,
integet a nyulacska.

Jaj-jaj, pityereg,
bárányfelhő szendereg.

Dúl-fúl, kesereg,
sündisznócska közeleg.

Nem! Nem! Ki dacol?
Kos kölyök falat rombol.

Simít a varázs ecset,
s szivárvány feje felett.

Törölt tag2019. március 2. 18:17

Törölt hozzászólás.

Maria_HS2019. március 2. 14:23

Költészet napjára 2019
Bimbótól a virágig
"Hosszú sorban jönnek, mennek"
Csacsognak és énekelnek.
Még bájos a nyílt tekintet,
Valódi mosoly szeretet.

"Hosszú sorban jönnek, mennek",
Napról, napra növekednek.
S megérzik jő a szerelem,
Lesznek, anyák és kedvesek.

S a tavasznak mámorától,
Orgonáknak illatától.
Nyílnak egy fiú szavától.

"Apró ördögök, de szentek",
Csacsognak és énekelnek.
"Hosszú sorban jönnek, mennek",

Nurbano2019. március 2. 12:44

A kötelék

Gyermek korom legszebb évei,
barátságunk szép emlékei.
Mikor kislányként fogtuk egymás kezét,
az eperfa alatt vártuk az estét.

Az iskola volt,a második otthonunk,
ahol tanultunk,nevettünk, játszottunk.
Nem feledem soha,hogy szerettél,
s a bajban mindíg megvédtél.

Megfakúlt gondolat, kopott poros percek,
elhalványúlt idő, elszaladt érzések,
Életem lapjait rajzaid díszitik,
homályos időkből nekem csak ez számít.

Szeretlek, akár nap fényét a virágok,
tisztellek,mint harcmezőn a barátot.
Nem feledlek,akárhová mész,
lelkemből tiéd egy darab rész.

Egy gyerekkori barát szültésnapjára

joel2019. március 2. 11:32

Költészet napjára (2019)

Csend ciripel lányka keblén
halkan siratja hold anyját.
Hermész lírája jót regél
virág bimbó csókjára vár.

Verset sző a póknak lába
Hamiskás a tavasz szeme,
Benne úszik két kis bálna
Ez most így van elrendelve.

Poétát szül ma ez a vers
Gyenge testűt, konok fejűt
Arca kiszáradt pergamen
Öblös szája szót hegedül.

Hegyek hátán , völgyek mélyén
Betűkből áll a sors folyó,
Rímjeiben árva kérész
Szállong, mint száz üveg golyó.

Rozsdás falon Dali képe,
Kelyhe tele, netán üres,
Égő nyakú zsiráf lépte,
Izzik a nap-sárga tűzben.

Széna illat, mámorfelhő
Eltakarja lelked tükrét
Szellő lányán ezer szeplő
Költő szívben ő a tündér!

joel2019. március 2. 11:31

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Kri012019. március 2. 09:22

Gyerekkor

Ó, a gyerekkor, de jó is volt!
" Mese az élet, kastély a bolt."
Huncut angyalként, ruhánkon folt,
tolltól prüszkölve hangunk dalolt.
Vígan zenére lábunk táncolt,
mi álarctalan bálokon szólt.
Felnőtté válástól széjjelfoszlott:
így lett a gyerekkor örökre holt.

lanyigeza2019. március 1. 22:56

ÁHÍTAT MATEK ÓRÁN

Manapság iskolában nehéz rendet tartani,
Ilyen eset, bevallom, csupán néha alkalmi.
E csodás, példás eset egyszer mégis megtörtént,
Ezért hát lejegyeztem magamnak e ritka tényt.

Matek órán úgy tűnik, hogy egész osztály figyel,
Egyik diák Pitagorasz tételét mondja el.
Pistikének ámulattól még szája is tátva,
A tanár úr gyönyörködve épp most figyel rája.

Örült, hogy a matek leköti Pisti figyelmét,
Öröm látni néha ilyen érdeklődő elmét.
A tanárnál matek iránt már elfogult nézet,
Mily csodás: "a" négyzet plusz "b" négyzet az "c" négyzet!

Ne feledjük ének órán el is énekelni,
Ha kérdezik, fölényesen tudjunk rá felelni.
Gondolkodtam, tátott szájú Pistikét zavarni?
Vagy pedig jobb ez önfeledt áhitatban hagyni.

Végül szóltam, szája tátva, azt ne feledje el,
A válasz rá, tudom én azt, hisz én tátottam el!
Meghökkentő, talpraesett válaszra nem várva,
Szégyenkezve bevallom, az én szám maradt tátva.

Lányi Géza

Ahita2019. március 1. 16:24

Verebi Éva / Ahita

A Gyermekhez

Suhogsz, repülsz, csillogsz,
mint a tündérek, angyalok,
belőled szomjas az én világom,
csak öklömnyi apró szív vagy,
s illatoddal itt virágzol.
Beborzolsz néha egy ritmust,
egy elém forduló hidat, utcaképet,
s a boldog folyó nevetését,
mi szétárad rétem bensején.

Lüktetés vagy a tengernyi térben,
s én szüntelen beléd bolondulok.
Leterítesz túlnőtt önmagam előtt,
s horzsolt térded, sebeid koldulom.
És ölelőst játszom veled,
szabad és tiszta képet,
őszintét, könnyűt
és mesésen szépet.

Bájos, rejtőző zugban,
néhány gyöngysejted
még véremben maradt,
borús felhőkön kacagsz,
s végtelen óta dúdolsz,
huncut manót festesz
kinőtt éveimre,
és csillagokat,
mint te voltál,
s maradsz örökre...

Az út poros, koptat egyre,
fülledt körötted a világ,
de virulsz szeleket kergetőn,
bekócolod futó napjainkat,
mert nélküled nem vagyunk más,
mint hontalan tekergő.

Tükörszempár csillogj bennem,
hűs vizekbe csordult könnyed
mosson majd át
szeles tengerpartokon,
s ha látják,
csókot intek
a fölcsapó haboknak,

én csak tőled búcsúzom.

budajo2019. március 1. 15:58

Lelkem gyermekként mosolyog

Gyermekkorom...te bohókás rózsaszínű álomvilág,
minden szépet csodának tekintő örök kíváncsiság.
Amikor még az őszinteségemért nem gúnyoltak ki,
álmaimat és vágyaimat nem kellet takargatni.

Csodaként néztem a színes tarka pillangót az égen,
mosolygós sárkányt eregettem a vadvirágos réten.
Bámultam hogyan varázsol a gőzös szürke gőzpárnát,
füttyszójával bearanyozta gyermekkorom világát.

A felhők édesen foszló vattacukorként lebegtek,
rajtuk tejszínes habból édes kis bárányok legeltek.
Ámultam, hogyan masíroztak lábamon a kis hangyák,
majd szárnyat bontva elrepültek mint suhanó angyalkák.

Csodálkozással ébredtem, a nap fényével játszottam,
dudorászó hűs szellőcske muzsikájára táncoltam.
Télen fentről fehér, hűsítő fátylat hintett rám a hó,
felhőtlen boldogság volt gyermekkorom és kápráztató.

Boldogan repültem zsenge korom rózsaszín hintáján,
nekem virult minden virág és tündökölt a szivárvány.
Minden nap hazarepültem, mint kismadár a fészkébe,
mesét hallgatva bújtam bele anyám ölelésébe.

Patak szikrázó habja között láttam egy arany gyöngyöt,
a víz tükrében egy tündér alakja visszaverődött.
Földöntúli csodás érzés volt nézni a szőke kislányt,
szívdobbanást éreztem és nem értettem még a titkát...

netalaljmeg2019. március 1. 15:36

Majláth Dani

Kettőscsillag

az összes gyerek vagyok.
az égen foltos ing a vékony ölelés.
halálosan szép minden itt.
A gőzölgő fű földbe pácolt göröngyein
soroljuk fel a nyugalom testrészeit.
próbálod kitalálni, hogy mire gondolsz,
miközben beszélünk, és néha eltalálod.
ha ketten üvöltünk, az olyan, mint a csend -
a hangzavarban szerettük meg a némaságot.
időnként mindenki magát csókolja mások száján.
a szeretet is ijesztő, ha rosszkor érzed,
és néha a másik teste is olyan,
mint a takaró nélküli ágy - hiába puha.
de ne aggódj, mi azért megoldjuk.
a buszmegállókba is párnákat hordunk majd,
csillagokkal gazoljuk ki a holdudvart,
folyunk és száradunk, ahogy a viasz,
ha a létezéstől visszariadsz,
mint amikor mezítláb lépsz a forró kőre.
másodpercenként leélünk egy életet,
és megöregszünk tíz perc alatt,
mint a bőr az ujjakon egy hosszú fürdés után,
vagy ahogy a tizedikről kiugró férfi
haja őszül meg a sokktól, mire földet ér.
hagyjuk, hogy szörnyet haljon bennünk az idő -
könnyű beleőrülni a türelembe.
csak fentről szép, ami minden alatti.
örökre nélküled akarok maradni.

Sivatag872019. március 1. 13:40

Az élet

Néz egy szál virágot és értékeld,
Értékeld és csodáld az életét,
Nézd, hogy ismerd meg önmagad,
Picike, gyönge és mégis vidám marad.

A picike virág tanít és mutat,
Mutatja az életed fonalát,
Nem bánt és nem is gúnyol soha,
Csak mutatja mennyit ér az életed!

Az élet is szép és vidám,
Tenni vagy maradni?
Semmi sem marad örök
Az élet megy és mi hervadunk!

A szépség az élettel repül,
Hervadunk de még itt vagyunk,
Tárd ki kezeid és szeress,
Mert te elmész de az élet marad.

Semmi sem örök,
Sem a virág, sem mi.
A virág elhervad, mi öregszünk,
A virág fejet hajt és mi meghalunk.

lilapetunia2019. február 28. 23:51

Unokáim festenek

Két kicsi lányka
Festenek, fehér vászon
Színessé lesz, kép
Születik kezük nyomán,
Csupa rejtély alkotás.

Káosz-e, mit rejt
Gyermeki fantázia
Vagy egy más világ,
Tarkán kavargó örök
Szellő, változó varázs.

barnaby2019. február 28. 23:33

Lányka

Még angyal, szeme is nevet,
Szalma haj; széllel kitárja az eget
Körhinta-forgó csicsergő apró lányka
Tükörszobában baba képzelet.

"Lánc-lánc eszterlánc", szerelmes szíve
Mindent tudni akar, elérni messzire
Izzó lobogó, soha ki nem alvó fáklya
Szeret-nemszeret? Miért? Nem értheted.

Anya két szeme, apa-kicsi kincse
Gyöngy fényű brill, szemébe hulló tincse
a bája. Majd egyszer valaki babája...
Ha vármikor hívja, bárhová érte megy.

ArnyekEsFeny2019. február 28. 19:37

Angyalformában

Nincs nagyobb legény, mint a hároméves
Büszkén, délcegen járkál rendületlen.
Szemében öntudat, és sokat kérdez,
Semmire nincs ideje, mindig siet.

Már elmondja mije fáj, és ha éhes.
Játékra hív, - hisz neki, ez az élet.
Kis lelkében bizalom, szeretete
Fénye, álmában angyalok repülnek.

Apával építkezik, szerel és fest.
Anyával gyakran vásárolni mennek.
Nagyapával nézi kedvenc filmjeit,
Nagymamával elrejti a kincseit.

Mosolyog, nevet, ha jól telik a nap,
Sírós, durcás, ha más van, mit ő akar.
Nála kedvesebben senki sem kérdez:
"Kuc-kuc mi a baj?" esik ő kétségbe.

Ha arca pirul, mint a nyíló rózsa,
Láza felszökött a templom toronyba,
Bizony a nagyvilág kincsét feledve
Mindent odaadnánk, csak már nevessen.

Nincs nagyobb legény, mint a hároméves,
Este fáradtan ülsz a fotelben, de
Ő bizony nem fáradt, mindig jár szája,
Mindig mocorog, és huncut a mája.

Arcán még babavonásait hordja,
Kicsi kezét sokszor kulcsolja ujja,
Kócos fejecskéje hajlik vállamra,
Lassan jön rá álom, angyalformában...

TURIKARI682019. február 28. 19:13

Az öreg hintaló

Nem ringatta egy ideje csak a szél,
Mint egy száraz ágat.
Csak álmában nyerít fel néha,
Ha arra ébred mikor vágtat.

Parázs tekintete egyre többször,
A porban hempereg.
Az idejét sem tudja már,
Mikor ültek rajta gyerekek.

De a szomszédban hízeleg,
Hol még az asztalnál is fakarddal hadonásznak.
Nyaklevest kap közben a fiúcska,
Ha nem nyeli le a katonákat.

Egész nap egymásról ábrándoznak,
De övék lesz az éjszaka.
Csillagközi portyájukról,
Csak a hajnal hozza őket haza.

Turi Károly 2019.02.28 18:55

orok.szerelem552019. február 28. 15:58

Gyerekszáj

Anyu! Ma este te altass el engem,
Kérlek, egy mesét is mondjál el nekem!
Tudod, én téged oly’ nagyon szeretlek,
Holnap is szófogadó kislány leszek.

Reggel segítesz-e cipőm befűzni?
Ujjaim még nem tudják belefűzni…
Szeretném nagyon gyorsan megtanulni,
Az időd ne kelljen rám pazarolni.

Esőkabátot is viszünk, ugye, anya?
Eső lesz holnap, a TV mondta, nem ártana.
A jelzőlámpánál fogd meg majd a kezem,
Tudom, ha bácsi zöld, akkor szabad mennem.

Anya, még Neked nem is mondtam,
A Bence meghúzta a hajam.
Kérdeztem tőle, azt miért tette,
Azt mondta, úgy adta ki az esze.

Édes, kicsi lányom, csacsogó szívem,
Hallgass kérlek, mesét, már el sem kezdem.
Reggel lesz, ha gyorsan nem hagyod abba,
Esti mesét ma elvitte a macska.

Gyorsan ad anya egy óriás puszit,
Aludj máris, holnap kapsz egy plüss nyuszit.
Kis hercegnőm, álmodd az álmok álmát,
Pihend ki magad, békés jó éjszakát!

Szabadka, 2018. május 23.

Galazek_Istvan2019. február 28. 11:00

Alig nyolc

A kisszéken ül, a hokedlin füzet
A számtan háziját készíti éppen
Nézi a tévét - egy jó film megy
Elmerül szája a vajas kenyerében

Dúdol egy dallamot, ritmusra jár lába
Néha meg-megbillen apró "irodája"
Tetszik,mit csinál, így együtt, nagyon
Ő az én életem, földre szállt angyalom

Próbálom elcsípni tekintetét,
Mit néha megoszt velem
Cinkosan, hogy: Csinálom, Apu...,
De most még várj egy kicsit - türelem!

Gyönyörködve nézem: Előttem Utódom.
Alig múlt nyolc éves - megnyíló értelem
Bámulom a csodát, mit Teremtő adott
Megtestesült benne a megfogant Szerelem!

Törölt tag2019. február 28. 09:35

Törölt hozzászólás.

Archangelle2019. február 28. 02:14

Csíntalan fuvallat

Hippen hoppan, szökken,
pattog a szellő, pajkos.
Odacsíp majd sír süvít, körbeszalad,
azt hiszi játék a gyerek.

Hol meleg hideg, erősen
rázendít még is kedves.
Érzi hatlmát s fitogtat ö itt az úr
lesből támad és megriaszt.

Kacaj támad bendőjében,
örül, égi robaj támad.
Lenéz s látja, látja nem vígad,
sós magányos eső hull s nem érti.

Leül, megpihen, odaszalad,
bújik simogat, kelletlen ing ide-oda.
Pördül nyújtja kezét, fogd meg
bátran nem harap a szél.

Korymajers2019. február 27. 23:03

Élet karc

Még nincsen rajta semmi karc,
tej ette csupán fogát,
puha bőre, mint a vaj,
nevetése tölti be a szobát.

Még nincsen rajta semmi karc,
szíve tiszta, sebzetlen,
nem érhette álmait kudarc,
csillogása szeplőtlen.

Még nincsen rajta semmi karc,
tiszta fénye végetlen,
lámpásként mutatja az utat,
hozzá mégsem érhetnek.

szederfalu2019. február 27. 20:10

@k.laszlo: akkor úgy vesszük majd, mintha azt írtad volna 🙂

Donkanyar2019. február 27. 19:54

A radír

Címere egy elefánt,
vagy hosszú nyakú zsiráf,
bemutatja Afrikát,
az állatokon át.

De vigyázz,mikor tolltartód
a padon kinyitod,
gurul,fürgén pattog,
keresni új barátot.

S míg te éppen bosszankodsz,
Erzsikének jól jön,
hogy az A betű nagy bajsza
égig fel ne nőjön.

Azért kell radírból is
legyen mindig kettő,
hogy visszakérhesd szünetben.
Ugye,nem félsz ettől ?

k.laszlo2019. február 27. 16:04

Nagyon sajnálom,hogy nem lehet korrigálni egyetlen szót sem,mert sajna benéztem én is egyetlen szót a negyedik versszak utolsó szava helyesen nálam a csillan helyett a villan szó szerepel! Sajnálom,hogy elírtam.... Kóródi László

k.laszlo2019. február 27. 15:57

Pályázati versek 2019.

Kóródi László:

Virágszál

Leányka lépked olvadó télben,
ruhája libben tavaszi szélben!
Piros az ajka csattan az arca,
győztes lesz biztos széllel vítt' harca!

Rácsap a talpa olvadó hóra,
inti az anyja mindig a jóra!
Szerelmes dallam száll szürke ködben,
körötte cinkék kis hada röppen!

Szép lesz a napja már reggel látszott,
a legtöbb fiú csak vele játszott!
Boldog a lányka vége a napnak,
tőle a fiúk ölelést kaptak!

Nyolcéves lett ő kicsiny virágszál,
dereka hajlik akár a nádszál!
Házukhoz érve szeme felcsillan,
kis szobájából gyertyafény csillan!

Családja várja szeretik nagyon,
én most búcsúzom, magára hagyom!
Piros az ajka, csattan az arca,
ágyat vet csendben az éjjel rajta...

Konrad_Viki2019. február 27. 15:12

Nyolcévesen

Kinn vagyok a természetben,
Mint egy virág, örvendezem, mert
Kinn vagyok a természetben,
És mégsem kell offline lennem.

Kinn vagyok a természetben,
Van énnekem jó ötletem!
Megújítom profilképem,
Szelfi botom előveszem.

Kinn vagyok a természetben,
Szikrákat szór két szép szemem.
Fotón magam betagelem,
Ha akarnak, rám keresnek.

Kinn vagyok a természetben,
Ezt az időt be szeretem!
Kócos hajam fújja szellő,
Máris jelez a képernyő.

Kinn vagyok a természetben,
A lájkokat begyűjthetem.
Profilképemmel hódítok,
Fiúk írnak: „Megvadulok!”

Hazamegyek, ebédelek,
A sétámról mesélgetek.
Leülök a laptop elé,
Kezdődhet hát a chatelés!

Varga_Jacint2019. február 27. 14:56

Kisszoba

Bementem a kisszobába,
S rányitottam egy világra.
Elmúlt, de mégis közeli
Gyerekkorom szagát rejti.

Ránézek karton dobozra,
Sportkocsim prototípusa.
Rajta foszlott fakard fekszik,
Ezer ellen melle sebzik.

Áll egy nyolc incses monitor,
Jelent már meg rajta pokol,
Állott rajta versenypálya,
Tört el goomba-nak a háta.

Óh, nézd, a bicikli csengő!
Hangja milyen szépen pengő...
Vagyis, volt, még nem is régen.
De e világ többé nincsen.

Zsike10102019. február 27. 08:05

Vers
Széppé teszi a csúnyát.
Segít megérteni a megérthetetlent.
Kitölti az ürességet, súgja neked, hogy érdemes.
Fejleszti a kreativitásod, mozgatja az tunyuló értelmedet.
Szívedet megtölti a szeretettel, mozdít, néha ordít, hogy jobb is lehet!
Eléd hozza a történeted, beleviszi a történelmet, kifejezi az értékrendedet.
Kik a kedvenceim? József Attila, Petőfi és Ady ott van Váci Mihály és itt vagyunk mi maiak, akik halvány másai sem vagyunk a rímnek a ritmusnak az ő kereséseiknek.....hála nekik az alkotó évekért, a küzdelmeikért, a vers szépségekért!

KomaromiIstvan2019. február 27. 07:51

Vén gyerek...

Kicsit azért sajnállak, hogy te nem állhatsz a körbe,
betört orral nem hajoltál a felmosó vödörbe,
nem tudod, mi a grund, és hogy az milyen veszélyes,
a te gyermekkorod, pajtás, igencsak sekélyes.

El sem tudod képzelni, hogy miket meg nem tettünk,
nem hogy ki a lakásból, mi be alig mehettünk,
ki voltunk csapva az útra, az udvarra, a rétre,
persze, haza kellett mennünk, pont délbe, ebédre.

Paprikás krumpli a menü, egy nagy szelet kenyérrel,
mellé egy-két koki, tasli, bütyökkel-tenyérrel,
attól függött, aznap épp hogy tudtunk hazajutni,
nem mertünk mi feleselni, pláne nem hazudni.

Aztán újra kimehettünk, ki a nagyvilágba,
focizni, horgászni, vagy a legnagyobb sárba,
dagonyáztunk mezítláb, várt már a kanális,
olyan volt a gyermekkorunk, mint egy nagy Majális.

Parittya a kézben, kavicsok a zsebben,
csapatostul mindenhova, de legalább ketten,
olyan messzire mentünk csak, visszaérjünk hétre,
ne egy fenékbebillentés legyen a napunk vége.

Aztán az estéinknek is megvolt ám a sora,
amíg nem volt fürdés, addig nem is volt vacsora,
Édesanyám a saját szentségét emlegette,
miközben a sebeinket féltőn kenegette.

Fogtak, ahogy tudtak, ritka volt a részvét,
ha túl rossz voltál aznap, nem nézted a tévét,
nyolc óra környékén, eloltották a lámpát,
nem volt mese, aludni kell, nem csaphattunk lármát.

Kicsit azért sajnállak, hogy te nem állhatsz a körbe,
minden reggel, mikor belenézek a tükörbe,
elmosolyodom kicsit, mert nem csalnak a szemek,
igaz, vén vagy Pista, de egy igazi vén gyerek.

TakacsPeter2019. február 27. 07:38

...és mégis...

Ami bűnt szülőként elkövettek,
Utódaitok megsínylik.
Vadul halmoztok ránk oly sok terhet,
Melyet cipelhetünk sírig.

Betanított, korcs ebek vagyunk mi
Mind, kiktől mindig elvárják
A kutyahűséget! Aludjunk kint,
Vagy éhesen marjuk egymást!

Ettől leszünk mi is épp olyanok,
Mint a bűnös, síró lelkek.
Kiket sodornak átkos folyamok,
Majd Phlegeton partján kelnek.

Jerzsi2019. február 26. 23:52

Zsófi

"Kis kérdező" áll előttem,
Így a poént el is lőttem...
Mi a csillag, mért olyan szép?
Hol jár a Nap, ha itt lelép?

Mért gágognak a libáink,
s mért hápognak kiskacsáink?
Honnan tudja Morzsi kutya,
merre vezet Kormi útja?

Miért sír a kicsi baba,
ha nem éhes, s nem fáj hasa?
Mért gügyögnek a felnőttek,
ha a gyermek már beszélget?

Cirmi cicánk miért bámul a Tejútra,
ha a tejet nem szereti, mert nem bírja
a gyomra?

Hova megy az aranyhalam,
ha a tél jön, s befagy tavam?
Mért itt kelepel a gólya,
ha fészkének nincs lakója?

Hol veszi fel, s mért nem ejti le a babát,
s mért a békát szereti, hisz ehetne tejbedarát?

S végül: mért kell nekem mennem iskolába,
s mért nem jár a verébfiók', annak is van kettő lába?

ferzoltan2019. február 26. 22:06

Álomzsákom

Kerek ez a labda, a neve a Föld.
Előtte a Nap van, mögötte a Hold.
Szeplős lett az égbolt, leszállott az est,
Fogat mosni persze, sose legyek rest!

Mesekunyhó, királyok, törpék és óriások,
Páncélos lovagok, hétfejű sárkányok.
Szemeimre lassan feküdjön az álom,
Álmodjak szépeket, én csak ezt kívánom.

Angyalok taszítják a Kis Göncölt az éjben,
Őszinte szeretet lakozzon szívemben.
Kedves szüleimet és a családi fészkem,
Áldja meg az Isten, mindörökké, Ámen.

joco572019. február 26. 18:41

Sors szekerén

Egyszer, életem kezdetén,
Valahol a sors szekerén,
Elöl ülhettem a bakon,
Mondhatom örültem nagyon.

Vágtattak a szilaj lovak,
Ahol a fellegek úsztak,
Útjelző csillagok között,
A hold ezüstbe öltözött.

Egy félig nyitott ablakban,
Anyám integetett boldogan,
Szemében láttam a világot,
Amit imájával megáldott.

Csak ő láthatta lovaim,
Védte gyermeki vágyaim,
Ha zuhan a sors szekere,
Ott legyen óvó tenyere.

B...yL...o2019. február 26. 18:34

Bánlaky László:
Pöttyös labda, karika

Karikát hajt kinn az utcán Palika,
jobb mint hogyha beülne egy moziba’.
Ha billegne, dőlne ám a karika,
pálcájával kormányozza Palika.

Az udvaron labdázik kis Mariska,
piros pöttyös labda, száll a magasba.
Leüti, s lám visszapattan a labda,
éppen százszor! Ügyes ez a leányka.

Az udvarral szembe fordul Palika,
tágra nyitott szemekkel les befele.
Szép a pöttyös, de szebb szöszke kedvese.
Ej Palika! Elgurult a karika!

Gyuri632019. február 26. 18:14

Állatkertben Locsi-fecsivel

Az mi az apukám? Ő egy Nő kicsi lány.
Hogyan nő a Nő, hogyha ilyen apró Ő?
Az mi az apukám? Egy vezeték kicsi lány.
Mit keres a vezeték, ott az oszlop tetején?
Az mi az apukám? Mosómedve kicsi lány.
Mosómedve mikor mos, hogyha ilyen csatakos?
Az mi az apukám? Az egy róka kicsi lány.
Ha meghal a róka, mi lesz belőle, stóla?
Az mi az apukám? Csak egy nyuszi kicsi lány.
A fején az nyuszifül, miért épp a fűben ül?
Az mi az apukám? Látod gólya kicsi lány.
Tavasszal ha visszajő, gyerekhozó csőre nő?
Az mi az apukám? Barnamedve kicsi lány.
Bundáját, ha levetné, a telet eltemetné?
Az mi az apukám? Sok-sok fóka kicsi lány.
A fóka azért pufóka, mert a gyermekét hordja?

mondoknefarkas2019. február 26. 17:51

Gyermeki szív

Tavaszi zsongással töltik be a teret,
vidám kacagással múlatják a telet.
Gyermeki huncutság a szemükben ragyog,
s figyelnek rájuk fentről az őrangyalok.

Diákéveiket sorra learatják,
várják a felnövést,s lassan letagadják,
hogy könnyebb volt gyermekként várni a nyarat,
mint felnőttként,taposni néha a sarat.

Vidámság árad hol a kacagás csendül,
a sok-sok gyermekév gyorsan tova pendül.
A lányok és fiúk együtt muzsikálnak,
masniba fonják a haját Zsuzsikának.

Fiatal éveink soha nem törlődnek,
szívünkbe örökre mélyen beépülnek.
Óvjad és szeressed majd az ifjúságod,
boldogabb ezáltal,felnőtté válásod!

Betti072019. február 26. 16:23

Csepered Ő

Fehér csipkepólyában zöld szempár
Pihe fürtjein szikrát vet a nyár.
Halk szuszogása lengi be a teret,
Édesanya mesél tündérszépeket.

Zöld pázsiton pöttyös labda gurul,
Esetlen lépések, a baba beborul.
Édesapa levegőben repteti,
Csalódott könnyeket elfeledteti.

Nagymama kanállal, krumplifőzelék!
Ettől kerül el minden betegség!
Rózsaszín ajkak közt az első "Nem!"
Az étek szárnyra-kelve, a falra szökken.

Nagypapa gyöngybetűket rajzol kedvesen,
Unokája, lesi őt figyelmesen,
Jobban tetszik neki, mint a matekpélda,
A számokat tízig már megtanulta.

Az évek suhannak sebesen sorra.
Felmenők adományoznak az utókorra.
Kisdedből, szülő, nagyapa-anya.
Mosollyal köszön élet pirkadata.

DomAndrade2019. február 26. 16:02

Felnőtt a gyermek

Tűnő árnyak közt lebeg egy emlék,
Gyerekkorom emléke ez;
Karácsonyi sütögetés vagy
éppen farsangi jelmez.

Vagy tavasszal egy kora este,
Mikor az alkony bíboron izzik,
És feltűnik az első fecske,
Gyermek lelkem szép nyárban bízik.

S a nyár, mikoron várt a grund,
A labda, a strand, a játék…
De huss, az idő röpül, felnövünk,
Az új nyárig de sok idő még!

És jött az ősz a rideg, hideg,
Költözik a dalos fecske;
Születik az új korosztály:
Apa lett a gyermekecske.

Andrea302019. február 26. 13:47

Április

Megszületett a kis csöppség,
Várta már a többség,
Figyelik apró mozgásait,
Ahogyan ízleli a világ szokásait.

Ez a hónap könnybe lobban,
Hiszen egy anya szíve lángra robban,
Törékeny kis kezek érintik a lelkét,
Várta gyermeke arca szépségét.

Keresi lassan a két szempárt,
Figyeli a szemek piciny kis nyílását,
Érzi a szíve mély dobbanását,
Akarja hallani a fülek suttogását.

Nyílik a rózsa,ébred a hajnal,
S vele együtt a gyerek zajjal,
Várja a pocak az anyatej ízét,
Ahogyan megérinti a kis szívét.

kopika01072019. február 26. 13:09

Rózsa illatú tavasz
(Legszebb emlék gyermekkoromból)

Régen volt, egy emlék maradt csupán,
Amikor láttam az én Nagypapám.
Áprilisi nap volt, azt hiszem,
Vagy inkább májusi, ha jól emlékszem.

Megfogta a kezem és körbevezetett,
s láttam, hogy a Nagyi libákat etetett.
Bevitt a kamrába, ahol láttam sok földi jót,
szalonnát, búzát, diót és mézédes bort.

Mutatott nekem szilvafát, almafát, meggyet,
de a kedvencem, Nagypapám rózsás kertje,
ahol mindig sütött a nap,
s rózsa illatú volt a tavasz!

Kemény kalapos, pipázó bácsika volt Ő,
gyermekkorom legkedvesebb barátja.
Olykor leszidott, ha a tyúkokat bántottam,
de utána könnyes szemmel megbántam.

Mindig várom a rózs illatú tavaszt,
hogy újra lássam, az én Nagypapámat,
aki a kertjében üldögél és pipázik.

A tavasz még messze és nagyon hiányzik.

pfbea2019. február 26. 12:52

Paál F. Bea

Julika rajzol

Julika, ha rajzol,
sokfelé barangol,
ceruzája színes,
képzelete híres.

Rajzol bugyutákat,
szépeket, sutákat,
madarakat, fákat,
mire kedve támad.

Nem épp műremekek,
amik felsejlenek,
de amit ő teremt,
nekem csodát jelent.

Rét lesz most a téma,
háromszor is még ma,
elkezdi a füvet,
aztán egy kis szünet.

Keresztül a réten
patak kúszik szépen,
kígyója kékesen
kanyarog, szélesen.

Ott a patak partján
kacsa ül a lankán
kerek hasa zöldes,
társat is kap rögvest.

Középen egy labda,
piheg kifulladva
kutya hajkurássza,
megáll, megszaglássza.

Kell egy-két tulipán,
jegyzi meg Julikám,
s kerüljön rá még
sok-sok százszorszép.

Közéjük egy bárány,
az virítson sárgán,
készen van a képe,
"Anya, nézd meg, szép -e?"

Feláll, félreteszi,
sokszor előveszi
majd már ráncos kezünk,
és csak emlékezünk.

T.G.2019. február 26. 10:36

A csoda ti vagytok!

Elmondani nehéz,
Így hát szavakat ragadok,
A világ szeretetéből magamhoz

Szeretet tengerén szállok,
S ti adtok ehhez erőt,
Fényetek a kincs,
A csoda s a csodatevő.

Gyermek, mondom neked,
A csoda, te magad vagy!
S ha a szeretet vezet,
Csodákat mutathatsz.

Mindannyian kincsek!
Mindannyian szívek!
Mindannyian fényesség!
Mindannyian élet!

Mindegy a körülmény,
Nem számít semmi,
Ha szíved tiszta,
Isten kezedet vezeti!

Mondom neked ember,
Ne légy velük konok,
Mert a gyermekekben a csoda,
S a földön túli otthon.

Szeresd a gyermekeket,
Hogy csodák maradhassanak,
A szeretet erejét,
Nem állják a falak!

Gyermekek, lelketek derűje,
S szívetek szeretete, hozza el az álmot,
Ami mától kezdve, nem csak csoda,
Hanem valóságos!

Mary052019. február 26. 10:17

Kertész Marika

Emlékezés

Ha újra gyermek lehetnék egy napra,
Anyám karjában boldogan pihennék.
Piros masnit kötne a hajamba ,
arcát nem csúfítná festék
mert szép volt Ő,a legszebb ,
hangja nyugtató és kedves,
ölében lágyan ringatózva,
dalt dúdolna,gyermek lennék újra ,csendes.
Csak hallgatnám ,s nézném áhítattal,
fognám két kezét azt a dolgosat,
mert volt idő mikor megtehettem,
egymásnak akkor csak mi voltunk fontosak.
Pipacsot szedtünk és búzavirágot,
vad szedret méz édeset,
kezem kezedbe lágyan fogtad,
még most is érzem érintésedet.
S ha újra gyermek lehetnék egy napra
anyám karjában boldogan pihennék.
Piros masnit kötne a hajamba ,
Istenem ,de rég volt,ó de rég.

HuliganNyulNolf2019. február 26. 09:45

Kelemen Norbert

Gyerekkor

Még gyermek voltam,
Ifjú és makacs.
Középső a családban
Szempár rám nem ragadt.
Settenkedve, vigyázva
Bármit megtehettem volna.
Viszont sose volt olyan,
Hogy anyuékra ne gondoltam volna.

Cívódások testvèrekkel,
Mindennapi program.
Ők kaptak mindig helyettem,
Én meg magamban mosolyogtam.
De vissza adtam nekik,
Mert ha ők voltak a rosszak.
Én szó nélkül fogtam
És magam anyuék elé dobtam.

Betyár gyerek voltam,
Ezt sose tagadtam.
Ennek ellenére,amit lehetett
Anyuéktól mindent meg kaptam.
Szerettük egymást akkor,
És most sincs ez másképp.
Néha azért úgy érzem,
Bárcsak az időben vissza szállnèk.

Felhőtlen gyerekkor,
Mese,játék és barátok.
Anyu! Ti minden szereteteteket
Csak hármunknak adtátok.
A közös vacsorák, beszélgetések
Egyre közelebb hoztak minket.
Emlèkszel?Inkább társas,
Mint nézni egy filmet.

A csodás gyerekkorèrt nektek
Köszönettel tartozunk.
Amíg csak élünk majd
Nektek ezért hálával adózunk.
Òh az a gyerekkor,csak egyszer
Olyan jó lenne újra élni benne.
Anya,Apa! Felnőttünk már,
De megmaradunk örök gyerekek nektek!

SzilajMark2019. február 26. 08:54

Gyerekkor

Szabad,gyönge,friss lélek ekkor születik,
Ekkor csendül el a szájakból a víg nóta,
Ekkor loccsannak be a fiúk a tóba,
S lányoknak a szívébe szerelem rügyezik.

Ezen időkben boldog a lélek a testben,
Míg láncoktól nem függ,önnmaga,víg és jámbor,
Most rabolja a szíveket az öreg Ámor,
S önti szívüket egybe,a mennyek kertjében.

Ez idő tájt még vak a szem,s szívével lát,
Elég egy kacsintás,egy mosoly,nem csupa báj,
Ilyenkor a fiatal szíveké a táj,
Minek semmi nem szabhat akadályt,s nincsen gát.

A szeretet vezérli a szíveiket még,
Ez időben nincs sötét, seprűs banya, se rém,
Csak tündérjelmez,varázspálca, festék és krém.
Míg lángoló szívet meg nem fagyassza a jég.

A gyerekkor a legszebb érzés s pillanat,
Ilyenkor száll a szív,mint a vándor madarak,
Nincsen gond,baj csak a szabad önakarat,
Míg gyerek vagy addig szép a világ, s virradat.

lajkogabor2019. február 26. 08:09

Gyereknap

Van egy nap, a kedvencem,
egész évben ezt várom,
mert mindenki rám figyel,
olyan ez mintegy álom.

Az apu megengedi,
hogy én legyek a főnök
és ilyenkor nem ciki,
hogy itt vannak az ősök.

Legyen minden nap gyereknap,
oh, csak ezt kívánom!
Minden gyermek boldogan éljen,
az egész világon!

Ma ebédre, fagyi lesz,
vagy jó sok palacsinta.
Anyu végre nem mondja,
hogy bizony jó a sóska.

Vár reánk ma sok kaland,
a vidámpark, a légvár.
A szobámban ott ragyog
egy szuper új kerékpár.

Hallottam egy jó sztorit,
de bizony alig hittem.
Apu, anyu mesélték
gyerekek voltak régen.

Minden felnőtt volt gyerek,
csak elszálltak az évek,
ám ha néha gyerek vagy,
az nem olyan nagy vétek.

hourglass2019. február 25. 18:55

Lőrincz Andrea

A konok kis szamár

Egyszer régen,nagyon régen,
Úgy iskolás lehettem.
Padtársam volt egy önfejű,
Konok szamár kisgyerek.

Nem fűtötte a tudás vágya,
A ceruzát is kerülte,
Betüvetés helyett inkább,
A padtársait kémlelte.

Érdekelte őt ám minden,
A kint virágzó természet,
De hiába volt minden beszéd,
A tudást messze kerülte.

Makacssága lett a veszte ,
Buta maradt örökre,
Mert ugye ,ki jól prédikál,
Holtáig lesz leckéje.

vendel2019. február 25. 18:47

Vonaton.

Vonatfüttyét ide hallom,
vonatfüttye ide száll,
kormos füstjét hogyha látom,
zakatolva közel jár.

Sihuhuhu,sihuhuhu,sihuhuhu,
itt van itt van, látom már,
sok-sok ablak oldalán,
gyerek sereg oly vidám!

Sínen halad,zakatol,
nagyon várják valahol,
ki indul,ki ép leszáll,
indul,indul tovább áll.

Integető gyerek kezek,
mosolyogva integetnek,
nagy az öröm számukra,
utaznak a vonattal száguldva.

Törölt tag2019. február 25. 14:49

Törölt hozzászólás.

editmoravetz2019. február 25. 13:12

Száguldjatok: Rigó, Csillag…
Írta: B. Moravetz Edith

Csöpp kezében csöppnyi ostor,
ló vékonyát csapja olykor:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Lábán volna sarkantyúja,
szava vesszőparipája:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Két lovát ekként nógatja,
gyors tempóra így biztatja:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Előre dől, hátra támaszt;
vágtatnak a nagyvilágnak:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Csilingelő villamosnak
búcsút intve, elrobognak:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Labdát, sípot hátrahagynak,
cukorra is fittyet hánynak:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Üveggolyó közel van már,
ügetnek, hogy elkaphassák:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Táltossá vált hintalovak
útjai varázslatosak.
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Velük győzi le a sárkányt,
szabadítja a királylányt.
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Hol vívnak, hol száguldanak,
amíg le nem bukik a Nap:
"Gyía Rigó! Gyía Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía Rigó! Gyía Csillag!"

Kócos feje lova nyakán.
Bóbiskolva, már a tanyán:
"Gyía Rigó! ... Gyía Csillag! ...
Száguldjatok! ... Vagy megszidlak! …”
....

Kis ágyában betakarják,
átöleli ANYA nyakát:
"Gyía Rigó! … Gyía Csillag! …”
…
…

„Gyía... Gyía... Rigó ... Csillag....
...érjük … el … a … csillagokat.....!!!"

Budapest, 2019. február 25.

pete572019. február 25. 12:44

Pete Margit

Repes a szívem…

Mint a kis pillangó
puha szárnya,
mint a pislákoló
gyufa lángja,
mint könnyű szellőcske
forró légben,
mint apró felhőcske
derűs égen,
mint a szellőrózsa
szélben szálló szirma,
úgy repes a szívem,
amikor ölellek…

Drága kicsi gyermek,
de nagyon szeretlek!

friendly2019. február 25. 11:22

friendly

Ladányi Gábor

Nagyszünetben

Tágra nyíló, fényes szemek
Most egymásra tekintenek.
Gyerünk, fussunk az udvarra,
Gyorsan pörög a nagyóra.

Csupán húsz perc a nagyszünet,
Becsülni kell a perceket.
Lányok kart a karba öltve
Indulnak egy kis csevejre.

Frizurájuk kisebb csoda,
Kócolva, vagy lesimítva.
Farmernadrág és sportcipő,
Felül egy top, ami menő.

Fehér rózsa az orcájuk,
Napfény íze kacagásuk,
Madárcsontú,,finom kezek,
Szikrát szóró tekintetek.

Nyelvük mindig csőre töltve,
Minden titkot kibeszélne.
Isten kegyelmezzen annak,
Kit most a szájukra kapnak.

- Hallottad? Ki mondta? Mikor?
- Láttad őket együtt, de hol?
- Ez most igaz, tényleg komoly?
- Nem találkoztok már sehol?

A sok karcsú, szép derekút
Kajánul bámulják a fiúk.
Minden csípős megjegyzésre
Visszavág a lányok nyelve.

Az örök idő most esendő,
Hirtelen megszólal a csengő.
Locsog, csacsog a lánycsapat,
Az osztályba visszaszalad.

Törölt tag2019. február 25. 10:56

Törölt hozzászólás.

liketorn2019. február 24. 22:42

Kis Nagyok

Világverő nagyok:
kisfiúk és lányok,
Őstök szeme rajtok,
Nem baj ha nem adtok
csak szeretettel kaptok,
Ajándék összes kacajtok!

Magában a gyereklány ám,
Hiszi, babái meghallgatják,
A fiúcskazseb meg sosem üres,
Olykor csokit, máskor békát rejtez,
Látszik, a lét még itt nem egyen,
S mi segítünk, hogy kerek legyen.

Kicsi világ nekünk nagynak,
Ám benne óriások is laknak,
Emberkéknek nincsen határ,
Elvész benne fiú s leány,
Vigyél magaddal kérlek oda,
Hol tiszta még a fantázia!

Világverő nagyok, kisfiúk és lányok,
Szenderegjetek, mi készítjük a másnapot,
Amennyi a csövön kifér, s tovább,
Mi kincsünk, mindenünk, jóéjszakát!

Bugatti3502019. február 24. 18:06

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

pbor2019. február 24. 14:01

Vidéki nyaralás

Óvoda szünet van, mi történik velem,
nagyszüleim mellett élem az életem.
Vidéken élnek Ők, egy nagy kertes házban,
két nagy kutya őrzi a házukat, párban.

A kert zöld füvében cipő nélkül járok,
tyúkudvar lakókkal vígan szaladgálok.
Futnak is ők felém, ahogyan meglátnak,
nagymamám mondta, a kakassal vigyázzak!

Élvezem a napfényt, és a friss levegőt,
meglátogatunk egy közeli legelőt.
Kihajtjuk mi oda reggel a libákat,
őrzőnek ott hagyjuk az egyik kutyánkat.

A nap melegétől hűs szoba óv minket,
itt fogyasztjuk el a napi élelmünket.
Aludj kincsem egyet, hogy jó nagyra nőjél,
a jószágok körül egy kicsit segítsél.

Azóta megnőttem, de én visszajárok,
tyúkudvar lakókkal újra szaladgálok.
Kihajtom a libát a rétre legelni,
azután sietek haza, segíteni.

kardoki452019. február 24. 12:53

Éjjel.
Figyelem.
Éjjel szüntelen.
Reggel mardosok.
Reggel meglelem.
Keresem a tavaszt, ahol mindenki csak lát,
pirkadatkor nyugvó nyírfaág.
Cseppekben látszó égi buborék,
szürkületben valló néma kotorék.
Padon ülő vajúdó fájdalom,
szívembe tépő megannyi izgalom.
Reggelbe hajló végtelen érzelem,
Kedvesem vagy,s nincs több elegy..

Eci2019. február 24. 11:00

Pályázati vers 2019. Nebuló Farsang: Írta: Poór Edit

Eci2019. február 24. 10:54

NEBULÓ FARSANG
Írta: Poór Edit

Jelmezükben farsangolnak,
nebulók az óvodában.
Ki-ki maga jelmezében,
ügyeskedik tettre készen.

Bátor barátunk farkas lett,
végig, Piroskát kergette.
Alfréd kacsa tipeg, totyog,
ruhájában el-elpotyog.

Mackó pajtás hasát tömve,
orra alatt nagy dörmögve,
finom szendvics és a süti,
boldog az, ki mind megeszi.

Ugrifüles nagyot ugrik,
a salátán nem osztozik.
Teknőc Ernő addig játszik,
a maradékra pályázik.

A körközepén királylány,
a királyfira fókuszál,
csók csattan az orcájukon,
jót nevetnek így egymáson.

Ők nyertek a farsangjukon,
megosztoznak a díjukon,
Puncstortából mindenki kap,
véget is ér a nagy farsang.

szederfalu(moderátor)2019. február 23. 23:06

Kedves Pályázók!
Ismételten felhívnám a figyelmeteket arra, hogy NE töröljetek a pályázati posztban!
Már 9 fő kizárta magát ezzel!
Alaposan nézzétek át elküldés előtt és javítsátok ha kell. Hiába van csupán egy perc a két feltöltés között, az a szabály szerint már nem vehető figyelembe!

atelk2019. február 23. 22:19

Emlék…

Leánykák fehér ruhában,
mosolygós gyermekillatok.
Emlékcsepp íze a mában,
áttáncolt nyári hajnalok.

Friss, roppanós reményszavak,
kincsként ölelt csutkababák.
Bábként mozgó fakanalak,
ámuldozó mamák, papák.

Csillagfények odafentje,
meleg, szerető karokban.
Csend a szavát idecsente
csókkal fűtött holnapokban.

Mi voltunk akkor gyermekek,
játéknak tűnt csak az élet.
Máig, ha szíved szendereg,
fehér ruhám látni véled.

2019. február 17.

bakonyiili2019. február 23. 16:05

Anna baba

Egykor baba-gyárban született,
fényes, bélelt dobozba tették.
A szállítást átaludta tán,
aztán a polcról levették.
Ruhája, szeme is ragyogott,
mikor elindult az új útra.
Két szőke leánykához került,
kiknek őt a télapó hozta.

Boldogan várt a szép dobozban,
szinte már szíve is dobogott.
Örömmel fogadták a lányok,
mellettük, az ágyukban aludt.
Vidáman teltek az ünnepek,
a lányokkal játszott a baba.
Vele most mindent elfeledtek!
/két nap, s kezdődik az iskola! /

Játszva, boldogan telt az ünnep,
vendég-napoknak itt a vége.
A baba is már felöltözött,
most vár a dobozba betéve.
Azóta nehéz évek teltek,
csak néha van ünnep a házba`.
Mindketten a lányokra várnak,
mindketten: a baba, és az apa...

Pár fájdalmas gondolat

moca6002019. február 23. 12:56

Dért István (ISI)

Nevető szemek, gyerekek

Száll a hinta, nevető gyerekek ülnek rajta
Vidám kacagásuk, nevetésüket a jókedv adja
Lágy kis hajukat a vízparti szél fújja,
Szállnak a magasba, szemükben örömkönnyek
Lengén szállnak, mert még oly könnyek
Hintába kapaszkodik kicsi kezük,
Izgalomtól forró leheletük,

Napsütötte fényes strandon, hintát, ha megunják
Kicsi lábukat a strand meleg vízébe nyomják,
Csepp kezük csillogó tiszta vizet fröcsköl,
Sokan vannak kis barátok, és a kis öcskös
Csapkodnak és próbálják, úszást is megtanulják
Szülők szeme mind rájuk figyel,
Figyelmüket a sas is megirigyel,

Úszó gumi kicsi kezén, na és a derekán
Még csak elmerülni sem tudnának igazán,
Kergetik az apró halat, de közelükben egy sem marad
Kimennek a meleg homokos partra,
Szitakötőt és lepkéket zavarnak,
Ki-ki fagyit, vagy hamburgert majszol
Felhőtlen kis gyerekek, őket csak imádni lehet
Nagyok lesznek, a felnőtteket is megismerik

Tiszta víz és forró homok, strandolnak is jó nagyokat
Homokváruk partra épül, fala a vízbe kerül
Kicsi kezükkel sok torony is készül,
Zöld kis ággal, zászlóval egészül
Féltve őrzik a többi gyerektől,
Elkészül, csepp vizesárok veszi körül
Ágaskodnak a kis tornyok,
Kicsi kezükkel, örömmel tapsolnak.

Verset írta: Dér István (ISI)

moca6002019. február 23. 12:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Boldogistvan2019. február 23. 11:58

Boldog István: Tavaszi zsongás gyermekei...

Felhők mögül szökött,
bújócskázó cifra fények,
villantják az erdőt,
árnyak táncolnak az ernyőn.

Tüzet visznek,
lángot visznek,
parázstánccal,
lobbantják az étert.

Kacajdallammal ajkukon,
tisztaság vibrál,
cinkos vonzalom.
Titkok csodája elevenedik:éleszt.

Röppenni vágynak,
ősi bűvös métely rajtuk.
Még játszák az életet,
ártatlan mosollyal arcukon.

Tavaszi zsongás gyermekei rajzanak,
varázslat ódája ismét testet ölt.
Táncolva játszanak.Vakon remélnek,
társakat az érintés melegének.

Zsuzsa03022019. február 23. 09:44

Gani Zsuzsanna: Szívdobbanás

Oly sok évvel ezelőtt apró
bölcsőben felragyogott a nap,
szellő szőtt rá selyemtakarót,
csíz dalolt, nem kellett kottalap!

Puha kezek dajkálták féltőn,
majd rózsasziromban fürdették,
gyökér sarjadt, nevelték értőn,
majd szárnyra kapott, hisz szerették.

Sok jót tetteivel köszönte,
vén kezüket aggódva fogta,
szívüket aranyban fürdette:
szeretlek titeket! - suttogta.

Patak partján árvácska virult,
reátok vágyott elhiheted.
Tiaráján az égbolt pirult,
s rigó zengte be a ligetet.

Bonita882019. február 23. 08:06

Ebergényi Anita

Apró szeretet

1. Szállnak, szélben
apró léptek.
Fognak kezet
lassan, szépen.
Apró lelkek
mosolyt kérnek.
Szívükben
mély a szeretet.

2. Erőt lelnek
minden lényben.
Fényt keresnek
minden sötétben.
Apró szemek
látnak minket.
Velük teljes
a szeretet.

Bonita882019. február 23. 08:04

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Varimarici2019. február 22. 20:25

A gyermek

Még gyermek, nem érti, miért nincs karácsony.
Tudja szegény, miért nincs pulyka asztalon.
Dehogy nem érti, hisz más sincsen, tudja Ő.
Szeretethez és öleléshez sincs erő.
Sok év tellett, és már régen megtanulta,
Másról szóljon, más a boldogító nóta.
Volt már boldogság, volt karácsonyeste,
Mikor lánya, az ajándékot kereste.
Sok idő telt el, a múlt mégis előjön,
Párja sincsen már, ott ül a felhőkön.
Az unokák tudják, az ölelés nem pénz,
Mosolyogni, ölelni, nem olyan nehéz.
Ráncos már a szem, mely a rég múltra gondol,
De oly boldog, mert, tudja Ő már nagyon jól.
Az élet értelme, mélyének törvénye,
Légy boldog pároddal, választott álmoddal.
Megsegít, a jó Isten hidd e,l ha látja,
Jónak, szépnek, magadnak vagy barátja.
Unokáid áldanak, mert a szeretet,
Mit kaptak, csak egyre szaporodni kezdett.
Hitted volna, a gyermek, ma ily erőt ád?
E törvény szerint nő, majd a dédunokád.

Bugatti3502019. február 22. 19:57

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Rolmaxine2019. február 22. 19:45

Karker Réka: Szünet mámor

Szól a kicsengő,
Diákok indulnak le a lépcsőn.
Haza felé sietnek,
Vissza a sulira rá se néznek.

Ragyog most a nap,
Mosolyog az ég is,
Természet illata száll,
Mosolygok hát én is.

Itt az iskola szünet, nem kell tanulni,
Táskám a saroba állítom, nem nyúlok érte,
Henyélni fogok végig,
Élvezni fogom ízig-vérig.

Kinn vagyok a mezőn, sétálgatok,
Itt-ott néha meg-megállok.
Hallgatom a természet zizegését,
Figyelem a felhők menetét.

Gyermek vagyok egyedül,
Még nem tervezem, hogy felnövök.
Boldog pillanatok jönnek-mennek,
Talán ezért vagyok gyerek.

Este felé jár,
A Hold is feljött már.
Csillagok égnek, mint bennem a vágy,
De gyerek maradok inkább.

Hazafelé indulok,
Lassan elmelkedve kullogok.
Nem akarom hogy véget érjen ez a pillanat,
De mint haza érek, tudom, hogy megszakad.

szolgalo2019. február 22. 18:08

Gyermekkoromban

pajtásaimmal sokat játszottam.
Háborús évek,
a családok szegénységben éltek.
Homokban vájkáltunk,
alig volt játékunk:
ugrókötél, labda,
körjátékok, bújócska, fogócska.
Papás-mamás,
fára mászás, zsombékon ugrálás.
Télen hógolyózás,
a tavon csúszkálás,
szobában kártyázás.
Szüleinktől búcsú puszit, esti mesét kaptunk,
fűtetlen szobában ágyból kipattantunk.
Vékony cipőnk vizes lett,
gyakran lettünk betegek.
Doktor bácsi meggyógyított,
vidámságunk folytatódott.
Tanultunk az iskolában,
énekeltünk kórusában,
kirándultunk az erdőbe,
nem gondoltunk a jövőre.
Emlékeink visszavisznek vidám gyermekkorba,
de jó lenne gyermek lenni újra!

gyorgyjeko2019. február 22. 18:02

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

domianica252019. február 22. 17:59

Domovecz Anett
Felnőtté váltunk ...

Gyermekként vártuk a szőke herceget .
eljöjjön értünk fehér lovon .
Felnőttként pedig vártuk a holnapi napot .
Mit nem sejtve , hogy az álmaink halványodnak körülöttünk .
Mit is álmodtunk, mik voltak a céljaink ha felnövünk .
Múltak a napok , az évek , de mi megváltoztunk.

Felnőtteké lettünk elfeledve az álmainkat ami célunkhoz vezet .
Hiszek benne ha szívünkbe nézünk meglássuk az álmainkat .
Csak egy percre csukd le szemed gondold át mire is vágysz igazán .
Ha eljön a pillanat éld meg az álmod valósíts meg azt .
Ha felnősz ne veszítsd el a hited éld az álmaidat .
Felnőtté váltunk ne feledj küzdeni .
Éld az álmaidat valósítsd meg azt .

gyorgyjeko2019. február 22. 17:15

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

beatrix1182019. február 22. 16:43

Fiam első munkanapjára.

Nem hívtam ma ide, se tanút, se papot,
pedig régen vártam már, ezt a különleges napot,
mert akinek az Isten életet adott,
az nemcsak életet, de feladatot is kapott.

Jó esetben, az újszülöttnek van anyja és apja,
létezése nem érdem, életét az ember ajándékba kapja,
de nem mindegy, hogy az utat ki és hova mutatja,
létének értelmét, a cél, a feladat és a munka adja.

Te ma a szerencsések közé sorolhatod magad,
létednek értelme lett, felnőttél és munkád is akad,
hogy ezt jól fogod végezni, az a múltadból fakad,
mától még büszkébb lehetsz, - húzd ki nyakad !

Ma először hagytad el munka miatt, a pihe-puha ágyat,
biztos nem éreztél még a feladathoz hatalmas vágyat,
sajnos, nem hagytam rád egy önműködő gyárat,
de ettől még belőled, akár sztahanovista is válhat.

Ha sokat dolgozol, remélem, sok pénzt is keresel,
de vigyázz, a pénz szemtelen, néha az ésszel felesel,
ha csak a pénz vezeti utad, lehet, hogy könnyen elesel,
ha majd a csúcsra érsz, ne bízd el magad, mert hamar leesel.

Ma használod először pénzért az eszed,
mától jobb lesz a falat, mert saját kenyered eszed,
ha a munkát nem kényszernek, hanem kihívásnak veszed,
akkor piramist építhetsz, életed köveit egymásra teszed.

Én ma biztos náladnál boldogabb vagyok,
érzem, jó kezekben lesz mindaz, mit rád hagyok,
mindig csak a kicsiből nőnek ki a nagyok,
nálad majd nem lehet, hogy a kutyát csóválja a farok.

Én örökké, - még az égből - is figyellek majd téged,
kérlek ne felejtsd, hogy van egy leány testvéred,
ha neki éppen nem lenne, osztd meg vele béred,
férfiként, ha úgy adódik, te kell, hogy megvédjed.

Minden szülő vágya, hogy gyermeke többre vigye nála,
veled ez már megtörtént, Istennek legyen hála,
nálamnál többet tanultál, de most állj munkába,
ebben még én vagyok a jobb, de mától tiéd a pálya !

Rolmaxine2019. február 22. 12:19

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

libatoll2019. február 22. 11:32

Nagycsaládban nevelkedett,
hatan voltak testvérek.
Míg a szülök dolgoztak,
A gyerekek golyóztak.

A lányok baboztak
A nagyobbak kenyeret dagasztottak.
Elreppent az idő felette,
Tollat forgatót setében.

Mennyi éve ünnepelnek.
Minden évben emlékeznek.
Szavalják a versek rejtelmes sorát.
Hol az érzelem természet tükrözi magát.

Már Attila felnőtt, s mama sem mos.
Csak a szó a vers mi ő tőle való.
Mindenki tanulja, szavalja, mos már.
Boldogan ünneplik a költészet napját.

Ő néki volt az alkotás az igaz szerelem.
Hol életre kell a vonzalom, szeretett.
Hisz alkotni így lehet. tiszta szível érzéssel.
Így született meg József Attila egyik gyöngyszeme.

Fresh2019. február 22. 10:17

Horváth Edit Fresh

KINEK LÁNYA

Kinek lánya, kinek fia,
sorban áll a kis dalia.
Találgatja, körmét rágja,
vajh’, mi kerül kosárkába.

Kinek lánya, kinek fia,
verseng minden kis dalia.
krumplicukor, finom édes,
ez jár minden kisgyereknek.

Kinek lánya, kinek fia,
farsangozott a dalia.
kacagás és minden, mi jó,
gyerekeknek csak ez való.

Kinek lánya, kinek fia,
cseperedik a dalia.
Vigadalom és sokaság,
Krumplicukor rég nem jár.

Anes2019. február 21. 22:01

Pajkos szerelem

Lábam türelmetlen, mindenképp indulna,
lépésenként közelebb, hozzád eljutva.
Közel vagy, látom szemed tündöklését,
érzem már közelséged melegségét.

Félve még, de rám pillantasz,
őszinte mosolyoddal fogva tartasz.
Rabul ejtettél, rabod maradok,
mert szabad is csak veled vagyok.

Szerelmes szívem epedve vár,
reméli, hogy végre rád talál.
Gyomrom görcsben, szívem hevesen ver,
ahogy testem melletted a fűben hever.

Mozdulatlanul heverünk csendben,
magam mellett érezlek a végtelenben.
Tekintetem csak tekinteted keresi,
szikrázik, ahogy egymást végre meglelik.

Csak nézlek téged, gondolatom elmereng,
ahogy nézlek téged szívem beleremeg.
Kezed félve, de lassan kezemhez ér,
s már a természet is csak nekünk zenél.

Hold, csillagok és csend vesz körül,
most a természet is nekünk örül.
Csak heverünk, halkan, mozdulatlanul,
mint szerelmes gyerekek gondtalanul.

Anes2019. február 21. 21:59

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Rid2019. február 21. 18:39

Emlékeznivaló értékek

Ártatlan mosolyok, melyeket még nem görbített le az élet súlya.
Libbenő hajak, melyek még nem gubancos táncot járnak egymással.
Apró lélegzetvételek, melyeket vidám oxigénnel tölt meg a természet.
Gyöngy fogak, melyek még nem harapnak maguknak mély nyomot.
Puha tenyerek, melyek életet adva mentenek meg rovarokat.
Iparkodó lábacskák, melyek még nem félnek lépni.
Sebes térdek, melyek megannyi kalandot rejtenek magukban.

Angyalka732019. február 21. 17:53

Mocsári Melinda

Bölcsőm meséje

Emlékszem, ahol egykor bölcsőm ringott,
ott a kertajtó halkan nyílott.
Anyám lépett be rajta,
ki a szomszédba járt tejért,
és én ajkamon melengettem minden cseppje ízét.

Felrémlik szöszke gyermekkorom,
melyet egy napló őriz az asztalomon.
Benne kacér mosoly tini lelkem bölcsességeivel,
és mozgalmas játszóterek életem csínytevéseivel.

Vasárnap korán keltem, s a konyhába léptem én,
kihűlt madártej nyújtotta illatát felém.
Megérdemeltem akkor? Ki tudja már.
De ma is szívemben érzem a szeretet zamatát.

És szeptember volt, mikor egy rigófüttyös délután
dióverésre gyűlt össze az egész család.
S mi srácok, boldogan kapkodtuk a diót a vékába,
jót kacagtunk, mert mindannyiunknak is hullott a hajába
a sok szép őszi falevél,
és vidám kontydíszt font belőlük ott a szél.

Most felnőttként, édes félhomályban álmodozom
aranyszívű, csuda boszorkányokon,
akik mi voltunk egykor,
és a lap utolsó oldalán a könnyem is kicsordul.

RozaBraun2019. február 21. 15:50

Gyermek lelkünk...

gyermek lelkem
figyel bennem
félelmet lát
szívem megállt
.........furcsa verseny.....

gyermek lelked
hol kereshet
mindig várlak
hisz csodállak
.......mit kell tennem?.......

gyermek lelkem
bízik bennem
rád találhat
sorsod várhat
......jó lesz minden....

gyermek lelked
fedhetetlen
minden rosszat
szerte foszlat.
...elkell hinnem.....

gyermek lelked
verhetetlen
nem hibáztál
ellen álltál
....nincs barátod...

gyermek lelkem
elvesztettem
meggyötörték
össze törték
.....hazug álmok....

gyermek lelkünk
nem feledtük
együtt játszunk
nem csatázunk
......békét várva......

gyermek lelkünk
bár szenvedtünk
rossz világba
jóra várva
...... mégis árva.....

B.Rozsa2019 február 18.

kispanka2019. február 21. 15:17

Dittrich Panka

Vörös hajjal

Furcsa szemmel néztek, lestek.
velem mindig összevesztek
arcuk piros, vidám, kacér,
ám az eszük még kevés.

Cinkos csellel jöttek, mentek.
Húzták hajam, és kergettek.
Így szerették a lányokat
érdekes egy felfogás.

Mérges gúnnyal csúfot űztek.
Vörös hajtól megkergültek
és imádták a hangomat
ahogyan én sikítok...

Cinkos szemmel néztek, lestek.
Én kiálltok, ők nevettek,
belém csíptek "menők" voltak,
ilyenek a dedósok.

Ötven lettem, néznek, lesnek,
és nem látnak még deresnek.
Hajam festett? - ezt kérdezik.
Legyeskednek, csak ezért?

gbor892019. február 21. 12:09

Ablakom

Hét derekán nőtt
Szürke délelőtt

Messzeszaladt a
Dolgok csendje.

Zsivajkapu parány
Serege hódított

Teret. Épített
Bokorból erődöt,

Homokból héttengert.
Vitorlát bontva

Csatázott sivítva.
Csitító kiáltásokat

Leverve verekedett.
Mindent elsöprő

Csilingelő orkán
Süvített délig

A telepen. Aztán
Újra csend lett.

Lassan becsuktam ablakom.

piroska712019. február 21. 11:05

Horváth Piroska:

Fénylő csillag

Bóbiskolt volna a hold, csendesen,
csöpp csillagunk ficánkolt cserfesen,
követte a hold - ő csak kacagott,
ragyogott, folyvást csintalankodott,

puha talpacskán, majd lábujjhegyen
futott volna át völgyön és hegyen,
tündöklő fénye most, még gyermeki,
tágas égboltunk szűkké vált neki,

apró lábacskák tipegtek tova,
álmos lett, így nem jutott sehova...
...hold udvarában elcsendesedett,
puha karéjban elszenderedett.

szebireka2019. február 21. 10:38

Szebegyinszky Réka:

Testvérek

Kora reggel civakodnak,
álmoskásan botladoznak.
Gonoszkodnak, ármánykodnak,
egymásra csúfokat dobnak.

Egész estig így megy köztük.
Felváltva hullik a könnyük.
"Nem én voltam, ő ütött meg!"
"Nem is, inkább maradj veszteg!"

Eljön az est, lefeküsznek.
Esti mese köré gyűlnek.
Összebújnak, úgy pihennek.
kéz a kézben, úgy figyelnek.

Csillogó kis szemük sarkán,
két kis testvér puha arcán,
meglapulva a szeretet!
Anyai szívet melenget!

2019.02.21.

logosz2019. február 21. 09:56

Tükörkép

Ahogy nézem, magam látom.
Hozzám bújik, ölel, átfon,
könnyen veszi be a várat,
ahogy szeret, ahogy árad,
ki belőle s belém bújik,
át a bőrön, le a húsig,
át pitvaron, át a kamrán,
-s ha akkor ép nem akarnám,
mert ma rossz volt, ördög, átok!
...de ahogy ott ölel, átfog...
Kicsi kincsem, drága álmom,
ahogy nézem, magam látom.

lantgyorgyi32019. február 21. 09:54

Nagy család

Öt gyermektől fénylik szoba,
Sorsom rendeltette csoda.
Népes család humor rajta,
Mindnek vidám pírló arca.

Reggel hallom kuncorognak,
Zokni párja megint hol van.
Ne keljen megmosni arcot,
Vívnak ezért napi harcot.

Nagy nehezen indul végre,
Kettőnek már sárban lépte.
-Ó! mondogatom magamnak,
-Nem bánom csak haladjanak.

Be is indul gyors a futam,
Jobbra balra párhuzamban.
Rapszodikus állapotban,
Nyugi! - minden a helyén van!

Óvoda és az iskola,
Egyiknek se nagy bánata.
Mint anyunak a munka hely.
ők boldogan viselik el.

Az estéket nem taglalom,
Bő bennük még a buzgalom,
Néha olyan rendben lakás,
Mint a Bábeli zavargás.

Nem mintha ez volna baj,
Engem csak akkor zavar,
Ha néha legóra lépek,
Kicsit szaftosan beszélek.

Végre alvás mesét mondunk,
Azzal főleg semmi gondunk.
Elkezdjük egy klasszikussal,
Alszunk jó éjt éji holddal.

Istenemnek adok hálát.
Úgy csodálom a csodáját,

20190219

MrMojoRisin2019. február 21. 01:56

Mesevilág

Kíváncsi tekintetek, éles fülek.
Csendben hallgatván figyeljetek.
Mesémet mondom nektek.
A természetnek zöld füvén leheveredjetek.

Hív titeket.
Jertek, hát jertek.
Ki a szabadba.
Mesevilág minden csepp harmatba.

MaryLance2019. február 21. 01:01

Mary Lance: Kisbárány

Mosolygó, vigyorgó, táncoslábú kislány,
Oly tiszta napsugár, mint a mai bárány.
Tündöklő orcácska, benne két kis gödör,
Sárga haja csillogó, teljesen göndör.

Égi gyöngyös szeme nem csal, csak hívogat.
Mézízű hangja, mint lágy szellő simogat.
Gyermekszerelem dobálja a szirmokat,
Sárgásat, azúrt, fakót s csalfa pirosat.

A kis huncut nevet, viháncol csak kacag,
Vele együtt kap el az üde forgatag.
Sarokban egy poros, régi, barna pamlag,
Gyerekkel tömve sorba, szinte roskatag.

Szeplőtelen lelkük tiszta, makulátlan
Mindegyikük él a maga tavaszában.
Bolond, szőke gyerekkorom mondd merre vagy?
Immár felnőtt nő lett, már ő is komoly "nagy ".

raimhol2019. február 21. 00:26

Kovács Dániel:

Zsenge virágok

Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.

Szelek fújnak, jégvihar,
vacogva keresik a napot,
felismerés fényben égnek,
vége a felhőtlen szépnek.

Zsenge virágok vigyáznak,
figyelnek minden mozgást,
lágy szellőben is merednek,
fesztelen sosem szeretnek.

Szelek fújnak, jégvihar,
várják nyugodtan a napot,
tudás fényében pompáznak,
nem fáznak, mégis fáznának.

eskarita2019. február 20. 22:02

Eska Rita:
Emma Zorka nyolcévesen

Tündér, hangja friss, madárka,
boszorkány is, bánja kánya,
sellő nyáron, hűs habokban,
s ha hirtelen eléd toppan,
pörög-forog gyorsan, gyorsan.
Cserfes nyelve még sebesebb,
azt sem tudod, hova tegyed;
felesel, mint partifecske,
s mint amolyan öregecske,
cifrázza és magyarázza…
mindeközben
összeakad keze-lába.
Ha csendben ül, szeme könnyben,
nem teszed túl magad könnyen
bánatán, bánatán.
A kis hölgy egy kész talány!

Attila582019. február 20. 22:00

Pályázati versek

Burics Attila

Szivárvány útján

Bár lennénk újra fiatalok,
Gond nélküli vidám gyermekek,
Csak játszanánk a tűző napon,
Nem törődnénk akkor semmivel.

Miénk lenne az egész világ,
Az Univerzum összes kincse,
Nekünk illatozna sok virág,
Eső nem áztatna sohasem.

Míg egymás kezét fogva futnánk,
Lobogna utánunk dús hajunk,
Múló időre fittyet hánynánk,
Zengene boldogan a dalunk .

Szivárvány útján mennénk egyre,
Ugratnánk egymást mint barátok,
Majd megmásznánk az összes hegyet,
Nem fognának vissza határok.

Agnes542019. február 20. 16:09

Pályázati versek

Tóth Ágnes
Kicsik és szépek

Se kicsik se nagyok
Szemükben a fény ragyog
Hajukkal játszik a szél
Kezükben az évük elfér

Itt is vannak ott is vannak
Fiuk kosarat nem kapnak
De oly édesen kacagnak
Ők virágok szirmot bontanak

Ifjú szél és ifjú legény
Körbe táncolják mi szép
Minden leány bokréta még
Koszorút fon neki az ég

Se kicsik se nagyok
De szívük merész nagyon
Álmot szőnek ha jó az éj
Csöpp szerelmük égig ér

m.agnes2019. február 20. 14:39

Mukli Ágnes:
Úgy nevettem…

Úgy nevettem a világra,
hogy remegett szoknyám ránca,
táncomat is velem ropta,
virágokkal ömlött rám.

Úgy nevettem a világra,
hogy léptem lett sóhajtása,
vad szekerét vadul húzta,
villám lett a csillagfény.

Úgy nevettem a világra,
hogy bennem lett maradása,
belém vetett szél-tekergőt,
vadrózsafát ültetett.

Úgy szerettem a világba,
hogy életem lett tartozása,
hegyek völgyek ölelése,
vihartalan kacagás.

JohanAlexander2019. február 20. 13:14

Így él majd tovább

Játsszuk azt, hogy ma még, nagy költővé válunk!
Óvodából rögtön, egyetemre járunk.
Dadusunk elmondott, sok nagyon szép verset,
rá az apró lurkók, feszülten figyeltek.

Mesélt egy költőről: József Attiláról,
milyen szeretettel írt édesanyjáról!
Megértették rögvest lényegét e versnek.
Volt bizony közöttük, aki könnyet ejtett!

Aztán repült szánján, vígan Csukás István,
Dsida Jenő üzent, úgy Karácsony táján.
Devecseri László, hópelyhekkel játszott!
Falták a gyermekek, kedvelték. Az látszott!

Hiszem, ma is él még sok jó pedagógus.
Úgy tanít, a széphez, játékosan eljuss!
Mit tanult oly' régen, kobakodba rakta.
Így lehetsz majd költő, ki azt tovább adja!

2019.02.20.

lejkoolga2019. február 20. 11:53

Fénysugár vagy

Tekintetedben csillag ragyog,
Te enyém vagy s én tied vagyok.
Becsülve őrzöm a pillanatot,
Mikor a jó sors nekem adott.

Fénysugár vagy, kedves pillanat,
Boldogságot idéző tavasz.
Parányi test, biztató remény,
Álmodó mosoly életem egén.

Ártatlan lényed lelkemig hat,
Csintalanságod emlék marad.
Kapum kitárom, befogadón,
Nem lesz gond - suttogom biztatón.

Szunnyadó titkok ébredő hangja
Anyai szívem megdobogtatja.
Örömök, álmok - kérlek titeket
- Vezessétek e kedves gyermeket.

VargaZJulianna2019. február 20. 10:54

Első szerelem.

Harmincketten voltunk,
Az osztályban
Ebből fiúk voltak
Többen létszámban .

Emlékszem rajzóra volt,
Tanár úr oda ültette mellém
A neve Engel Frigyes kibe
Lettem én fülig szerelmes.

Julianna szólt a tanár ,
Tanítsa meg az urat
A rajzra?
Boldog voltam,alig vártam
Rajztábláját telepingáljam.

Akkoriban nem volt ritka,
A magázódás ,a rajztanárral is
Magáztuk egymást .

Az osztálykirándulás volt a téma,
S nekem segíteni ,hogy
Legalább egy kettes
Meglegyen neki.

De mivel a fiú annyira tetszett,
Megrajzoltam én helyette
Az erdőt ,fát
S a kertet.

A kert ahol volt,mellette,
Kis ház állt rajta
Mondtam neki ,Rajzolj csak te
Hiszen házikót rajzolni-
Gyerünk ,rajta,rajta.

Ekkor szól a tanár ,
Frigyes ,készen már a rajza?
Igen tanár úr,készen vagyok
Erre nem egy kettest
Ötöst kapok!🙂❤😇

Írta: VargaZJulianna

Sissy18672019. február 20. 10:31

Pályázati versek 2019.

Koloszár Zsófia: Gyermekkori érzések

Ártatlan gyermekek,
Ártatlanul szeretnek,
Ártatlanul el is mondják,
A másik embernek, hogy mit éreznek.

És ezt ebben a korban,
A gyerekkorban, még meg is tehetik,
Nem érzik azt,
Mint mi felnőttek,
De ezt ők még megtehetik,
Hisz gyerekek, az életet még máshogy érzékelik.
Játékosan , nevetve , boldogan,
Gyermekkacajjal fűszerezve, fodrosan - bodrosan!

2019 Február 20.

Vagyvalami2019. február 20. 09:44

Magyar Anita

Kisbabám

Táncot jár a szívem
Alája új szív költözött
Mosolyom neked repítem
Testem új ruhába öltözött.

Ritmusát felváltva lüktetnek
Életet sugárzó dobogó szívek
Napok reggelein erre ébredek
Szívem alatt egy kisgyermek.

Hullámzik a hasam
Mozgásban a baba
Fülembe cseng a dallam
Mikor azt mondja majd: "Anya".

Bizsergő nyomások feszítik
A bőrt mellyel betakarlak
Ott a egy kicsi szív rejtőzik
Minden bajtól megóvlak.

Kisbabám, te vagy a mozgó élet
Magamból táplállak téged
Minden apró cselekvésem érzed
Már alig várom kint az érintésed.

church732019. február 20. 09:15

'Sunyikornis, mamigátor'

Vacsi, fürdés, a napnak vége,
- 'unokatesó' is aludni megy -
a piros pizsit váltsuk kékre ? -
oké, rendben, csak emeld a kezed..

Micimackó is ezt szereti,
- ne gyötörjön 'kuci' éjjel téged -
nem kell a húgod felkelteni,
edd meg még, ezt a kanál mézet.

Jó, holnap foghatod a partvist,
- 'boszi' vagy, ha örömed leled benne -
most álmodj manót, 'sunyikornist',
látod: 'Papi' is aludni szeretne.

Ezt nem kellene erőltetned,
akkor sem, ha 'a lányok hisztisek' ,
meglásd, később még elnőheted,
és 'nagy kislány' leszel, ebben hiszek.

Reggel, rajzolok 'mamigátort' veled,
- 'segítőkéz' is lehetsz, majd meglátod -
most, csukd le gyorsan két kis szemed,
és kívánok neked gyönyörű álmot!

venczellilla2019. február 20. 07:48

PÁLYÁZATI VERSEK 2019.
Lányka

Kicsi gyermek oly ártatlan,
Szíve meleg mint egy paplan,
Szeme tele van jósággal,
A kis szája meg mókával.

Szereti még a világot,
Minden egyes kis virágot,
Ő maga is egy százszorszép,
Összes szirma csodás és ép.

Bőre sima, puha, édes,
Harsány kacaj, hangja éles,
Törékeny, mint üvegtopán,
Ne nőljön föl még túl korán!

Futkározva széllel suhan,
Szép álomba könnyen zuhan,
Legyen tündér amíg lehet,
Mert most feltétlenül szeret.

Zárd szívedbe őt örökre,
Ez lesz legnagyobb öröme.

2019. 02. 19.

HungarianHJ2019. február 19. 21:56

Hogy mosolyog

Fut a kis srác, hogy mosolyog.
Nem érti: a föld, hogy forog,
A füst is miért gomolyog,
Emberek miért gonoszok

Csak azt látja: szép a virág,
Nem is léteznek a hibák.
Játszanak a kutyák s cicák,
Körötte gyönyörű világ.

Illatok, gyönyörű hangok,
Jó barátok, nagy kalandok!
Flaszterról fehér galambok
Szállnak s elhagyják a parkot.

Fut a kis srác, hogy mosolyog.
Szép zöld fák között elbolyong.
Kis térdein ott a foltok,
Ettől is csak boldog, boldog.

Gyöngyös, 2019.02.19.

Marimama2019. február 19. 21:01

Pál Mária: Lányok tánca

Kör-kör, ki játszik,
Elszámolunk még százig!
Körbe-körbe karikába,
Táncot jár a lányok lába,
Pöttyös szoknya libben rajtuk,
Ölelkezik a két karjuk,
Önfeledten forognak,
Fel a napba kacagnak.
Kör-kör ki játszik,
Falu tornya nem látszik!
Vadvirágos réten ropják,
Hajuk koszorúba fonják.
Körbe-körbe, karikába
Ne menj Péter a kocsmába!
Ihaj-tyuhaj, margaréta
Pista, mért vagy langaléta?!
Én még kicsi leány vagyok,
De úgy járom, mint a nagyok!
Kör-kör, ki táncol?
Kis Mari tízig számol!
Tiszta, gyermeki szívük,
Égig száll az énekük.

borsigabor2019. február 19. 20:15

A Babámnak

Pici babám már úgy vártalak
Hogy végre a kezeimben tartsalak.

Tudom januárban majd látlak
Ultrahangon át kalimpálva.

Te vagy értelme,mindennek e világon
Türelmetlenül születésed napját várom.

Ezt a kis verset azért írtam neked
Hogy tudd apa téged mennyire szeret!

borsigabor2019. február 19. 20:08

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Hero2019. február 19. 14:11

Köszönöm!

Végre találkoztunk,
Drága kicsi kisfiam!
Összeért lelkecskénk,
Mint patak és folyam.

Mint a nyurga Dráva
Az öreg Dunába,
Hozzám csapódtál
Létünk Óceánjába.

Együtt visz az utunk,
Az édesapád lettem.
A legboldogabb szülő
Ki a Földön lehettem.

Édes fiam elém lép,
Kezében egy papírlap.
Boldog szülinapot apa!
Én rajzoltam az elébb.

Büszkén adja kezembe,
Rajta Nap és felhők,
Mintha színes esernyők..
Könnycsepp ül szemembe.

Köszönöm drága kincsem,
Ez a legjobb ajándék!
Gyönyörű szép emlék
Lesz mire megöregszem.

stapi2019. február 19. 13:53

Kis István Mihály:
Bárányfelhős ég alatt

Szöszi haján táncol a szél,
ablakomba betekint;
zafír szeme vígan beszél:
jó az idő idekint.

Társaival a magas ég
báránykáin mulatnak:
angyalokon az a nyakék
takarosan mutathat...

Papa, te is válassz egyet,
mely' figurát szeretnéd?
A kiskutyát, vagy a legyet,
netán tortaszeletkét?

Annyi mindent rejt e kékség,
válogathatsz kedvedre...
Ott van mindjárt az a szépség,
illik épp a fejedre.

Csupasz bucid fel se tűnne,
betakarná a felhő,
hullámzása meg nem szűnne,
ha borzolná a szellő...

Csipkelődik e kisleány,
ajkán pajkos a mosoly;
bociszemmel bámul reám,
szívem szívében fogoly.

Törölt tag2019. február 19. 13:16

Törölt hozzászólás.

kolumbanjeno2019. február 19. 12:29

Kolumbán Jenő

Viháncolnak a lányok

Viháncolnak vígan a lányok,
tavasz a csengő kacagásuk,
a föld fölött lebegve járnak,
gyönyörűen formás a lábuk.

Kis tarka,és csapongó lepkék
mosolyuk csodaszép, gondtalan.
Szerelmük mindig könnyű álom,
ébredni belőle hasztalan.

Nem őriznek ők múló percet,
mert egy a fontos nekik a ma.
Simogatásuk lenge szellő,
és a csókjuk a csoda maga.

Livi842019. február 19. 10:19

Szabadi Lívia
Andalgó

Fényeskék égen
bárányok bégnek,
mosolygó napban
huncut kacaj van.
Pillangó röptén
merengő napfény,
énekli halkan
gyerekkorom.

Ölel a karja,
pajkosan hangja,
mesél az emlék:
király a vendég,
s megannyi álom
hercegi bálon,
szivárvány ágyon
gyerekkorom.

Halkuló képek,
vágyak, emlékek,
játékok porán
szaladó csodák,
illanó percek
maradj még, ments meg!
Megfakult bűbáj
gyerekkorom...

adrya8132019. február 18. 22:22

Kovács Krisztiánné

Három leány

Van nékem leányom,
Három, velük az élet
Túlélő tábor.
Éjjel a legkisebb
A főnök, aludni merek
Egyből üvölt ő.

Napközben sem lankad
Figyelme, nem hagy
Unatkozni Sohase.
Mióta járni megtanult,
Otthonunkban a káosz az úr.

Középső a királylány,
Unikornis hátán járja
Birodalmát, sárkánytűz
Melegíti kastélya
Számtalan szobáját.

Énekhangja hogyha
Csendül, szíveden a
Súly enyhül, bármily
Bánat nyomja lelkedet,
Kis időre elfelejted.

Legnagyobb a művész lélek
Rajzol, zenél, énekelget,
Fotózást is tanulgatja,
Ebben segít neki apja.

Bármerre jár a lakásban,
A tárgyak törnek,
Hullnak nyomában,
Elfelejti mit s hol hagyott,
Rettentően szórakozott.

Mindezek ellenére
Nekem ők az élet,
Büszke s boldog vagyok,
Hogy az enyémek.

Törölt tag2019. február 18. 21:27

Törölt hozzászólás.

BakosErika2019. február 18. 20:56

Csínytevések

Amikor még gyerek voltam,
néhanapján rosszalkodtam.
Bunkert építettem tarlón,
disznót kergettem kitartón.
Fára másztam, mint a fiúk,
talpam sem törte kocsiút.
Nem ismertem én a szoknyát
azt a kamaszlányok hordták.
Nem fürödtem teli kádban,
retkes sem volt apró lábam.
Szárcsa tojást ettem nyáron,
ugrottam én érte árkon.
Babám szép volt, csillagszemű,
pislogott is, - egyértelmű,
hogy megnéztem mitől mozog,
- anyám ordít, baba romok.
Iskolában jó volt nagyon,
ott telt el az egész napom.
Lecke nincs kész tanár bezárt,
megszöktem, haja égnek állt.
Gyerekkorom így telt szépen,
de megúsztam egészségben.
Imádtam az összes percet,
ma meg ott van az internet.
Felnőttkorom gyorsan elért,
senki sem volt aki megért.
Megtanultam, mi az élet,
s így találtalak meg téged.

2019. 02.18.

feri572019. február 18. 20:45

Gyermekkorom fénynyaláb árnyai

Izzad a nyárban a katicabogár,
Szénakazalban hűsítőn hever.
Gyermekkacajtól hangos a határ,
Lóhalállal fut az időkaraván.

Ring velünk hintaágyon az ifjúság,
A régi házban kacagó gyermekzsivaj.
Újra éled bennem, mint az élet a lehajló almafa ágán.
A pici korom legszebb évei.

Rózsaszín felhős gyermeki láz,
La Fontaine mesés álomvilág.
Mint hintaágyon az örök ifjúság
Peregnek életünk alkonyán

Törölt tag2019. február 18. 20:15

Törölt hozzászólás.

szegenyferenc2019. február 18. 20:08

Játsszuk azt

Ezer szeplő egy pofára,
Két kis varkocs egy kobakra,
Locska-fecske száj csobogna,
Szőke lányka, barna lány.

Kisfiúra néz nevetve,
Az meg undok béka volna,
Ám, ha úszni kell a tóban,
El is úszik mindahány.

Jöjj te szőke, jöjj te barna,
Játsszuk azt, hogy összebújva;
S fönn az égen néz a Hold:
Minden gyermek egy talány!

Kelemen-Adrienn2019. február 18. 19:59

Gyermekkorom emlékére

Gondtalan gyermekévek gyorsak,
okosabb kérdéseik,lehetnek fogósak.
Játék az élet,vidám a nap,
este vacsora ,ahova szólít Anya!

Gondtalan gyermekévek gyorsak,
problémák nélkül,örülnek a kornak.
Sulis évek szaladnak,s várják,
ki találja meg először a párját.

Gondtalan gyermekévek gyorsak,
nagy pillanat lesz majd mikor házasodnak.
Fiúk a lányokat,korán be cserkészik,
cserébe a lányka,ajándékot készít.

Gondtalan gyermekévek gyorsak,
esélyt adnak minden kis mosolynak.
Néha sír,néha nevet vagy táncol,
jelenlétével boldogságot varázsol.

GezaTolgyesi2019. február 18. 18:28

Tölgyesi Géza

Leánykák

Napfénykék, patakvizek,
pitypangok, kikericsek,
s mind tavaszillatú lány,
semmit tudó hozomány.

Virágpor, virágszirom,
zsálya, rózsa, liliom,
melyik szebb, gömbölydedebb,
csiklandós vagy öregebb?

Aranyos szőkék, barnák,
legelők, dongók, barkák,
fölfutnak a májusba,
csókot fújnak párjukba.

S nő lesz mind a leányka,
áldott lesz és nem árva,
s szállnak a világ körül,
gyönyörű könnyem mögül.

És fülemüle dalol,
s táncol a kutyám,s csahol,
s nyugszik a napnyugta,
s ámul egy papucska.

*****

Tölgyesi Géza
Sopron, 2019.02.18.

Olga752019. február 18. 16:28

Ovis parádé

Pattog a labda, száll a magasba,
kis Peti rúgja, Marcsi elkapja.
Libben a szoknya, úgy pörög Kata
ketten husziznak, Ő és a Kriszta.
Harsog a jókedv, betölti teret,
kacag a csúszda, Szilvi is nevet.
Szökken a szöcske, ugrál a cinke,
velük ugrik mind, ki még kicsinyke.
Dobban a láb és ütemre táncol,
Csenge a végén jókat viháncol.
Óvó néni les, rajtuk csüng szeme,
ne legyen baj, nem lankad figyelme.
Suttog a bokor, megrezzen az ág,
közepébe egy tollaslabda vág.
Kiugrik Jóska, kezében bogár,
elsuhan véle, mint valami ár.
Csintalan Csabi puszit dob éppen,
Ágica szívébe ért épségben.
Zsuzsika szipog, lófarka bánja,
marokra kapva Bazsi cibálja.
Pottyan a könnycsepp, bömböl a banda,
összeveszett Juli meg a Vanda.
Békítő bírónak beállt Bori,
tovább megy a móka és a muri.
Lassan a játék a végéhez ér,
-Sorakozó - szól egy kedves tündér.
Pilledt a jókedv, fáradt a játszó,
ez itt a vége, eljött a végszó.

borsigabor2019. február 18. 15:48

Az Elveszettek Dala

Mond Testvér,Jó barát,Ismerős hova lettél,
Hogy szemem elől így a semmibe tűntél.
Mond elvesztettünk örökre tán?
Vagy csak egy kis időnyi magányra vágytál?

Mond Testvér,Jó barát,Ismerős hol keresselek
Ha újra találkozni szeretnék veled?
Mond merre induljak utánad az úton
Hogy egy nap újra találkozhassunk ?

Mond Testvér,Jó barát,Ismerős a távolban
Látlak e valaha újra,vagy csak álmomban?
Mond hogy egyszer majd vissza jössz.
Súgd hogy nem mentél el tőlünk örökre!

Mond Testvér,Jó barát,Ismerős hiányzunk e
Ha jő az éledő Tavasz és a Nyár melege
Ha itt az ősz és vele az elhullott sárga falevele
Ha itt a fehér tél s vele a szeretet ünnepe

Mond Testvér,Jó barát,Ismerős kívánhatok e
Kívánom légy erős,és nyisd ki nekünk szívedet
Mert vár a család,a barátok s az ismerősök hada
Mindegy mikor,hogyan jössz csak gyere haza!

Borsi Gábor
2013.02.18.
Ez a vers azoknak szól kik elmentek s kiket vissza várunk!

Mikijozsa2019. február 18. 14:41

Jósa Miklós

A gyermek szeme-fénye

Hol gyermek alszik selymes a sötét;
kis kacsó izzad széles tenyerembe -,
meseló kergeti az éj ördögét;
Csönd! most felnőni ült szekerembe.

Böszmét nevelsz belőlem te kölök,
vállamon hordhatlak számmal pöfögve;
előled már szinte menekülök,
s ha felnősz, nem ismersz rá az öregre.

Az évek jönnek, mennek, ez a rend!
Ha ma sírnak - holnap megint nevetnek,
minden szülőt holtáig szeretnek.

Gyermekszem a világ tükre, teremt
nékünk új világot, mert látni jött le,
élni, szeretni. s jutni előbbre.

karolyvaray2019. február 18. 14:03

AZ ISKOLAPADBÓL

Mobilok és tabletek csillognak
Az iskolás szemek pislognak
Padok alatt titokban suttyomban
Végre az utcán mosolyban
Csengőhangok szinte koncert
Mindenki lázasan hív egy havert
Itt az úr most az Android
Nem mint kémián az ezüstbromid
Ujj legyintés billentyű ütés
Szinte ömlik a berregés - fütyülés
Boldog ajkak frekvenciáját
Viszi a sok rádióhullám
Interaktív tábla után
Itt a felszabadult mesevilág
Arcuk kerek vidám cipók
Boldogságos LED - es izzók
Éhesek már de hol a vekni
Amikor most jobb fecsegni
Az iskolaajtó nyitott zsilip
Ömlik a diákság csirip – csirip
Táska – lakban könyvek füzetek

Mint ölyv kölykök üldögélnek
Derűs tekintetek bárányfelhők
Vígan úszanak mint keszkenők
Ezer mese SMS száll a légben
Mobilok táncolnak a tenyérben
Szállnak a szavak szerelemesen
Amolyan tini illedelmesen
Virtuális virágcsokrok
Virulnak az érintőképernyőn
Nevetnek az útszéli bokrok
Mi valódik vagyunk hercegnők
Xetném ha vLM lennél
Még ma du vk! 1M siess felém
Csevej dumcsi megy a rizsa
Éppen Pista Mariska katarzisa
Lassan a rajzásnak vége lesz
Mint az éj visszatér
Otthonába minden gavallér
Az asztalnál kenyér karéj
A mosolygós ajaktaréj
Otthon boldogság ölelő fény
Ó áldott szeretet reménység

2019.02.18. 13:08:59

Maximus_D.M.2019. február 18. 12:08

Mikor érünk már oda?

Mikor kocsiba pattan a család,
apa hátra fordul és kérdezi,
közben a tükröt leveri,
a kabátot levettétek már?
Csikorognak a kerekek,
elő a szendvicseket!

Anya hátán pók ugrál,
úton átkel egy cickány,
mikor érünk már oda?
Tán soha?!

Bedőlnek a morzsák a kanyarban,
egy kupacba vándorolnak,
ruhákon csoki hegyek tornyosulnak!
ott vagyunk már végre apa?

A maszat nemcsak a fülekig ér,
zsíros tenyértől az ablak is szép,
mond, a cél hány méter még?

Autónk mellett elszáguld egy liba
út szélén villan a tehén fogsora
még a csiga is előbb ér oda
kérdem én, odajutunk, valaha?

De vajon mikor, mikor, érünk már oda?

Éhes vagyok, kiflit kérek, adjatok!
Az út szélén egy csacsi ásít nagyot,
mit látok, egy borz napszemüvegben?
Ott egy béka gipszben? Vakond cipőben?
Azt szeretném - jó csak kérdezem,
odaérünk még ebben az évben?!

2017. március

antalsara2019. február 18. 11:56

Gyermekeim
Örökké zsongó gyereksereg
futkározó, nyüzsgő kis hangyaboly.
Hullámzó kedélyűk, szertelenek,
arcomról mégsem tűnik a mosoly.
Egyeznek - cívódnak, hol ezt- hol azt,
igazságot osztani vagyok kénytelen,
de: hányféle igazság van a világon?
Miért véges a nagy türelem?
Én vagyok a béke.Én vagyok az Isten.
Csillogó szemekkel néznek reám.
Ilyen gyermekszemnél szebb a Földön nincsen,
- örökké őket tanítanám!
Oly ártatlanok még, és olyan kicsik!
Keveset tudnak, és boldogok.
Értelmük lassanként nyíladozik,
- ünnep számomra, ha velük vagyok!
Kezüket fogva vezetem őket,
magamhoz emelni igyekszem én.
Lassan, kitartóan tanuljuk a szépet.
- Övék az eredmény, enyém a remény!

Smen2019. február 18. 11:48

Pajkos tavasz

Alma gurul, eső cseppen
gyereksereg harmatcseppben.
Labda pattan, vidám dallam,
itt a tavasz madárdallal.

Fogócskáznak, bújócskáznak,
haza ma már nem is vágynak.
Napsütésben, jó időben
erdőt járják önfeledten.

Patak vizén halat fognak,
vadkacsákat simogatnak,
pajkos játék, boldog óra,
nincs szükség a búcsúszóra.

Megmásszák a fának törzsét,
szednek finom érett körtét.
lakmároznak, énekelnek,
szürkületben hazatérnek.

Este fáradt apró lábak,
megpihenni nem kívánnak,
édesanya mesét olvas,
benne van a gonosz ordas.

Álommanó lágyan ringat,
csodálatos volt ez a nap.
Holnap újra találkozunk,
játékokról tanácskozunk.

Rigó ébreszt, szép a reggel,
sütőben a kalács megkel.
Kakaóval ébreszt anya,
vár az új nap gyerekhada.

lorso2019. február 18. 11:28

Pozsgás arcú gyerekek

Pozsgás arcú gyerekek,
Huncutok, de ügyesek,
Bennük él az örök hitünk,
Ismét büszke lesz nemzetünk!

Pozsgás arcú gyerekek,
Kis hercegnők - nagy hercegek,
Akár egy csokor gyöngyvirág,
Bennük él a nagyvilág!

Pozsgás arcú gyerekek,
Róluk mesét rebegek,
Mert még íj csoda nincs,
Mindenikük kincs!

patakizsuzsa2019. február 18. 06:28

SZERELEM

Teliholdas,
csillagos este
ébred a szív és
lobban láng.
Mint a folyondár,
olyan a karja,
átöleli a fiú a lányt.

A nevetéstől,
az öleléstől
kipirult arccal
mennek tovább.
Félnek a fénytől,
a szív melegétől ,
csókok tüzétől
éled a vágy.

Várod a csókot,
mégis félsz tőle ?
Jöjj, ölelj bátran,
ha szól a szíved !
De jó, ha mondod,
másnak a csókod
nem adod többé
már senkinek !

dufmar2019. február 18. 04:44

Fiúk a pályán

Fiúk a pályán rúgják a bőrt,
izzadtak és szépek.
Kiálltanak egymásnak,
szemükben gyúlnak a fények.
Gyúlnak a fények.

A lányok, a világszép lányok,
nekik nem jut esély.
A győzelem után futnak,
pázsiton gurul a remény.
Gurul a remény.

Kezeik emelik magasba,
túllátnak a pályán.
Forró nyarakat várnak,
bizsereg a szívük táján.
A szívük táján.

Okát még nem értik, rejtett az,
homályos sejtelem.
Nem tudják nyolcévesen,
bennük ott a végtelen.
Ott a végtelen.

Gebics2019. február 17. 22:56

Tavaszi jókedv

Lányok játszanak a parkban,
a fű zsenge még,
mint bőrükön a pihék,
egy sárga korongot dobálnak,
nyújtóznak, fölugranak,
hosszú hajuk száll, csiklandoz,
hogy fölkacag a Nap.

DJ2019. február 17. 22:14

Önfeledten

Az égboltról napfényt csentem,
önfeledten felnevettem,
amint elhagytam az iskolát.

Virágszirmon esőcseppet
láttam én aranynál szebbnek,
markomban tartottam a csodát.

Járdán maradt víztócsákon,
csörgedező folyócskákon
tündérlábakkal sétáltam át.

Barátom volt Bodri kutya,
szomszéd házból a Tóth Julcsa,
együtt néztünk meg a szivárványt.

Hazaérve megpihentem,
folytatva a napirendem,
bezártam a mesék kapuját.

Előkerült könyv és füzet,
írtam kis- és nagybetűket,
gyakorolgattam az olvasást.

Este újra gyermek lettem,
ágyamba a holdat tettem,
csillagfüggönyt terítettem rá.

2019. február 17.

ADAM03032019. február 17. 22:01

Mikor gyermek voltam...

Mikor gyermek voltam, mindíg csak játszottam
Újszülöttként is a labdával dobálóztam.
Első emlék anya volt s mosolya
E kedves nőt úgy hívták Orsolya.

Később óvodába mentem
Sok gyereket megismertem
Labdát játék dínóra cseréltem
És egyre többet beszéltem.

Remek három év szinte felejthetetlen
Boldogságom semmi sem tetőzhette
De aztán jött az iskola s véget ért a móka
Játekdinó után könyv s penna kezdődik az első óra.

Mikor gyermek volta egyszerűbb volt minden
S most régi énemnek integetek innen.

lulzacyte2019. február 17. 20:14

Mi csak egy vidám osztály voltunk.

Mi csak egy vidám osztály voltunk.

Bátor fiatalok. Fiatalok kik már felnőttek,
a hat legény s huszonhárom leány komédiájában
a megannyi között ott voltam én is.
Itt más, mint odahaza. A szűkös padok,
a zöld tábla, csak úgy porzott a kréta,
a filc most pihen, ez még a kréta kor.
Barátságos srácok, gyönyörű leányok,
s a táblánál - állott a tanárom -
Az én ideiglenes kedvesanyám.

Itt más, mint odahaza. Bolond játék,
félelem-bátorság, visszafojtott könny,
siker, siker hátán s bukás, te szomorú könyv
annyiszor vettelek a kezembe, mégis mosollyal
olvaslak, hiszen ebből okultam a legtöbbet.
Huszonkilenc ifjú, mégis csak felnőtt,
nézd csak mivé cseperedtünk, nyissunk pezsgőt,
mulassunk s koccintsanak a baráti poharak,
nemsoká fülünkbe súg a búcsú utolsó hangja.
Immáron a nagybetűs élet ajtaja csapódik ránk,
az arcunk, a hangunk zöreje s annak emléke,
mind megmarad ebben a kisteremben.
A sok pimaszság ellenére,
e fiú egyetlen kérdése: Milyen osztály voltunk?

Karolina742019. február 17. 19:46

Körben

Ej, ez a fiú Lackó, Lackó!
Már megint hajamba nyomott
egy bogarat,undorítót!
Fel is ment bennem a pumpa,
szét vet a méreg és gondoltam:
Na, most megmutatom én neki!
Hívtam tüstént a lányokat,( jöttek is),
Körbevettük kézen fogva Lackót,
gyűrűnkből most szökjön el, ha tud.
Ő csak forgott, mit is tegyen,
mikor felcsendült hangosan az énekem:
" Körben áll egy kis lányka,
lássuk ki lesz a párja?"
Lackó arca pirosból lilává vált,
kört szakítva, futott az árkon át,
vidám énekünk gyűrűben tánccá vált,
de hajamba soha többé nem került bogár.

Azért sajnálom mégis egy kicsit talán,
hogy Lackó többé nem udvarol már!

Pflugerfefi2019. február 17. 19:19

Óvó csillag

Felnyújtom kezem az ègre,
s leveszek egy fènylő csillagot,
ajándékba neked adom,
nézd, apu mit hozott,

veled legyen minden éjjel,
világítson kisfiam neked,
vezesse utad e fényjel
amig nem leszek veled

csillag te fényerő, töröld le könnyét
aztán vigyázz reá, ő a gyöngébb,
és ha felnő visszatesz az égre
hogy másnak is legyen reménye..

Törölt tag2019. február 17. 19:02

Törölt hozzászólás.

tomorg2019. február 17. 17:55

Csendesedő

Csendes már az utca,
holdfényes a táj,
tücsök hangszert hangol.
Kérlek szépen, aludj már.

Nem zümmög a légy,
elkapta egy pókfonál,
gazdája most boldog.
Kérlek szépen, aludj már.

Óvodába mész holnap,
pajtások hada vár,
élményeid elmeséled.
Kérlek szépen, aludj már.

Apát hallod, alszik,
dolgozni megy korán,
én is mellé pihennék.
Kérlek szépen, aludj már.

Takaród húzd magadra,
lábfejed kikandikál,
szemeidet hunyd be kincsem.
Kérlek szépen, aludj már.

Ide fekszem melléd,
simogatlak ahol fáj,
hallgassuk a csendet.
Kérlek szépen, aludj már.

Látod minden rendben,
mai nap is tova száll,
álmaidban veled leszünk.
Kérlek szépen, aludj már.

vegtelenvizeken2019. február 17. 17:41

Gyermek, ragyogó szemmel

Amikor az égen egy új Csillag életre kel,
Szívben és lélekben új remény ébred fel,
Esélyt ad a jóra, emberek, üdvöz-legyetek,
Hangos szavaimmal köszöntelek Bennetek.

Amikor egy elültetett mag érző lélekkel
Testet öltve megjelenik nekünk,
Rajtunk, felmenőkön múlik,
A világnak milyen értéket nevelünk.

EMBER legyen, ki értéket képvisel,
S támogatja az arra rászorultat,
Vagy értékét eldobva ki másokra
Kesergő szívvel rászorulhat,

Érték legyen Gyermekünk,
Kire fényben és árnyékban
Felemelt fejjel mindig
Büszkék lehetünk,
S ő is ragyogó szemmel
Adja tudtára a világnak,
Hogy Ő a mi Gyermekünk!

Balogh Ernő
2019.02.17

acsbalint2019. február 17. 16:21

Karolina unkámnak

Csillagok ragyogása, mikor nézem a szemed,
Mélyében a múltba látok vissza.
Anyám szeme fénye ragyog benned,
Minden őszinte és tiszta.

Ahogy kezed mozdul, a távkapcsolót nyomja,
Anyám a koszos ruhát a teknőben súrolja.
Tolod a kisautót, hangosan szirénázik,
Anyám kezében a vasaló szikrázik.

Szaladsz előre, megjött a Mama,
Valami jó lesz, biztos kapsz valamit,
Mikor Gábor fia a frontról jött vissza,
Szépanyád tudta, Isten mindig segít.

Amikor mosolyogsz, a boldogság tölt el,
Az élmény engem is körül ölel.
Valami melegség bújik be a szívbe,
A tiédbe és enyémbe, egyszerre.

Mikor dacos vagy és harcolsz,
Amit akarsz, eléred,
S benned az ősök lelke újra éled
Nekik köszönöm, hogy láthatlak téged.

Nem volt hiába a harc és küzdelem,
A szívós paraszti vér sikert terem,
Túléltek tatárt, törököt és oroszt,
Tűzvészt, háborút, mindenféle gonoszt.

Őseid közt sváb, horvát, szerb és tót,
Talán egy kicsit magyar is volt.
Így vagy te egyszerre mindegyik egyben,
De mégis mindtől más, megismételhetetlen.

Ács Bálint
2019.01.25.

Molnar-Jolan2019. február 17. 16:11

Gyermek az időben

Beleng a múltból egy kislány a hintán
a nyári szünetben, Dunakeszin tán.
Tiszta, kék az ég, s ő naivan hisz még,
guggolva szemelget málnát, ribiszkét.

Ágyásra tapos, amit papa rosszall,
boltost játszik üres konzervdobozzal,
homokvár épül, üveggolyó-pálya,
Esti Hírlap a papírrakétája.

Mackónadrágjának foltos a térde,
de boldogan fut ki a játszótérre,
hol kiszámolják, ki "kovboj", ki apacs,
s ipiapacsoktól nyílik a pipacs.

Mesékből szőtt álmok táltos falova
csillagport rúg ég-ügetőn, ahova
nem visznek buszok, villamos se csönget –
később is kereste azt a szép csöndet.

Gyermek az időben, ki kamaszodva,
mire a mesékről éppen leszokna,
ámítja magát, szédül új csodáktól,
s majd lesz, ki egy hintaszéket alátol.

Poeta2001_2019. február 17. 15:50

Találkozás

Ahogy az utcán megláttalak téged-
Eszembe jutottak a diákévek.

Eszembe jutottak a régi arcok,
A mára már vénné vált barátok.

Eszembe jutott a sok tréfa,móka;
Eszembe jutott sok régi,vidám nóta.

Eszembe jutottak a régi szerelmek,
Kik engemet annyira szerettek.

És eszembe jutott a vén tanár,
Kit végső órájára kísért a halál.

Sombra2019. február 17. 15:18

Kisgyermek koromban!

Kisgyermek koromban,
Boldog volt az élet,
Néztem a zúgó vonatot,
Mely éppen belépett,
Éreztem a szellőt,
A fényt s illatot,
Áthatolt ifjú gyermek szívemen,
Gyönyörű csoda volt.

Kértem apám, menjünk el,
A zöldellő rétre,
A gondot hagyjuk hátunk mögött,
Koncentráljunk erre,
Futottam nevetve,
Mint kis nyúl a fűvőn,
Dalolva, vidáman,
Egyre-egyre beljebb értem,
A gyönyörű csodába.

Szedtem sok virágot,
Csokorba kötöttem,
Elvittem anyámnak,
Hogy ő is boldog legyen,
Vázába helyezte,
S mindig ott csodálta.
Szívét átütötte,
A gyermek ártatlanság,
Gyönyörű pompáját, szívén megcsodálván.

De a virág hervadt,
Pont úgy a sok év,
Én is nagyra nőttem,
S elrepült a fény,
Már nem szedek virágot,
Már nem megyek a rétre,
S már ártatlan sem vagyok,
Nem pont úgy mint régen.

De azóta lett nekem is
Egy tündöklő gyermekem,
Az hordja a sok virágot,
A zöldellő mezőből,
Nekem adja mosolyogva,
Egy csokorba gyűjtve,
Ekkor én is ártatlanak érzem magam tőle.
Beleteszem a vázába, s öntözöm naponta,
Én gyermekemnek is lesz majd, mikor ő ezt mondja.

lukacsadel2019. február 17. 15:06

A legboldogabb gyerekkor

Visszagondolok e szép napon,
Milyen is volt a gyerekkorom.
Tengerész akartam lenni vagy pilóta,
Körbeutazni a világot már mióta.

Édes jó szüleim mindig segítettek,
Bármi baj volt mindig jó ötletet kerítettek.
Megfogták kezeim a mai napig,
Így jutottam el a valóra vált álomig.

Édes drága testvéremet ki nem hagynám,
Bárcsak a szeretetét viszonozhatnám.
Vele bújocskáztam a legjobbakat,
Vele nevettem nagyobbakat.

Drága pajtásaimat el nem felejteném,
Mennyi jót, kedveset tettek felém.
Szeretetük végtelen, akárcsak e korszak,
Ezek voltak a legszebb idők a gyerekkornak.

szederfalu(moderátor)2019. február 17. 15:03

@Sivatag87: mivel töröltél egy hszt-t, kizártad magad a pályázatból.

Sivatag872019. február 17. 14:05

AZ ÉLET SZÉP

Néz egy szál virágot és értékeld,
Értékeld és csodáld az életét,
Nézd, hogy ismerd meg önmagad,
Picike, gyönge és mégis vidám marad.

A picike virág tanít és mutat,
Mutatja az életed fonalát,
Nem bánt és nem is gúnyol soha,
Csak mutatja, mennyit ér az életed!

Az élet is szép és vidám,
Tenni vagy maradni?
Semmi sem marad örök,
Az élet megy és mi hervadunk!

A szépség az élettel repül,
Hervadunk de még itt vagyunk,
Tárd ki kezeid és szeress,
Mert te elmész de az élet marad.

Semmi sem örök,
Sem a virág, sem mi.
A virág elhervad, mi öregszünk,
A virág fejet hajt és mi meghalunk.

Sivatag872019. február 17. 14:03

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Titta2019. február 17. 11:50

Gyermekkori nyár...

Emlékemben él egy kép,
pedig rég volt,
gyermekkorunk milyen szép volt.

Játszottunk a Rinya -parton,
teknőztünk a patakban,
kosárral meg halat fogtunk,
a kristálytiszta patakban.

Hemperegtünk kint a réten,
ezért kaptunk eleget,,
zsörtölődött is a gazda,
ha letiporjátok a füvet,
mit esznek a tehenek?

Ha még egyszer itt talállak
benneteket gyerekek,
kiáltotta kemény szóval,hogy
kezünk lábunk remegett!

Növényeket szárítottunk ,
tűre fűztünk bogarat,
olvastuk a kötelezőt,
hamar múlott az a nap
.
Könyvtárba is sokat jártunk,
bár mindig nem volt idő olvasni,
vártak ránk kint a barátok ,
menni kellett játszani.

Diafilmet vetítettünk,
társasoztunk, hogyha esett,
vagy odabent babáztunk,
ha kedvünk volt halásztunk.

Körte érett a kertünkbe,
felmásztunk a fára,
nagyanyánk már kiáltotta,estefelé:
lányok! nem lesz elég mára?

Egész nyáron kis gatyában
sütött bennünket a nap,
azóta is úgy emlékszem,
nem lehettem boldogabb!

1946222019. február 17. 11:24

BABÁZÓK

Ők a szépséget hordozzák magukba,
anyaságot kapnak felnőtt korukra,
kiskorúktól játékuk sok-sok baba,
vörös, fekete vagy a szőke barna.

Cserfesek és oly kacagók mint gerlék,
ha eltörik a mécses nincs rá kellék,
sírásuk olykor szívekbe markoló,
gyógyír rá simogató vigasztaló.

Csacsogásuk olyan édes bársonyos,
mint tiszta tekintetük varázslatos,
öledbe pattan ő majd mesélni kezd,
válaszolni tán győzöd ha nem vagy rest.

Játékuk között volt a papás-mamás,
hulahopp és fogócskázás, hintázás,
ma egy lapos kütyü van kétkezűkben,
babázás helyett azt nyomják szüntelen.

Illatuk az üde tavaszi szellő,
daloló hangjuk messze csilingelő,
ugrálókötél az ő paripájuk,
mi legkedvesebb, édes anyukájuk.

M.Laurens2019. február 17. 10:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

silberin2019. február 17. 10:08

Gyerekek

Egy szöszke, egy barna, angyalglóriások.
Parányi, súlytalan érintésű kezek.
Pipiskedve várnak, ők most "óriások".
És én nem tudom, hogy sírok vagy nevetek.
Körbeszimatolnak, mi mára a mesém?
Bolyhocska hajszálak csiklandják nyakamat.
E kiscsibe-népnek mindegyike enyém.
Elnézem gödröcskés mosolyú arcukat.
Vajon meddig tart e folttalan tisztaság?
Eredendő jóság? Feltétlen bizalom?
Mint egy öreg tyúkanyó a fészekalját,
héja-karomtól őket óvni akarom.
De tudom, hogy egyszer elfutnak majd tőlem.
Szét a nagyvilágba. S nem kell az oltalom.

kevelin2019. február 17. 08:47

Speizom polcán

Bigyók bogyók
Kígyók
Gyöngyök csattok
Kacatok
Szallagok
Most rátok
Bambulok
Körömlakkok
Rúzsok
Szemfestèkek
Szèpek
Kidobni őket
Vètek emlèkek
Cseperednek
Gyerekek
Emlèkeket őriznek

Agi632019. február 17. 07:59

Ártatlanság

Gyermek voltam, álmodó.
Hitem kaptam, biztatót.
Akaratom tüzes volt.
Nem láttam még benne rosszt!

Többször voltam mosolygós,
Elhittem, így lesz jó.
Sírtam, sosem szégyelltem,
Hamvas lelkem érleltem.

Virág voltam? Kikelet?
Üdén jöttem, szerettem!
Adtam tiszta önmagam.
Szemem játszott untalan.

Kicsi virág kihajtott.
Szirmaiban jó és rossz.
Ártatlan még lehetne...
talán mindig nevetne!

Varimarici2019. február 17. 07:56

A gyermek

Még gyermek, nem érti, miért nincs karácsony.
Tudja szegény, miért nincs pulyka asztalon.
Dehogy nem érti, hisz más sincsen, tudja Ő.
Szeretethez és öleléshez sincs erő.
Sok év tellett, és már régen megtanulta,
Másról szóljon, más a boldogító nóta.
Volt már boldogság, volt karácsonyeste,
Mikor lánya, az ajándékot kereste.
Sok idő telt el, a múlt mégis előjön,
Párja sincsen már, ott ül a felhőkön.
Az unokák tudják, az ölelés nem pénz,
Mosolyogni, ölelni, nem olyan nehéz.
Ráncos már a szem, mely a rég múltra gondol,
De oly boldog, mert, tudja Ő már nagyon jól.
Az élet értelme, mélyének törvénye,
Légy boldog pároddal, választott álmoddal.
Megsegít, a jó Isten hidd e,l ha látja,
Jónak, szépnek, magadnak vagy barátja.
Unokáid áldanak, mert a szeretet,
Mit kaptak, csak egyre szaporodni kezdett.
Hitted volna, a gyermek, ma ily erőt ád?
E törvény szerint nő, majd a dédunokád.

Varazslany2019. február 17. 00:06

Újra meg Újra

Röppen és kerget,
Játszik a gyermek.
Szál a magasba,
Újra meg újra.

Megfog és pörget,
Játszik a gyermek.
Hinta-palinta,
Csak-csak ezt fúja.

Fáradt egy csöppet,
Játszik a gyermek.
Pihen a baba

Mindenki várja
Hogy mikor felkel
Újra csinálja

Sebi2019. február 16. 23:43

Aki látja...

Aki látja vegye észre,
aki hallja vegye át!
Napos csibe lett belőle
jajj te pici mákvirág!

MotoszkaDaniel2019. február 16. 23:11

Mosoly az arcokon

Enyhe délután, mely rájuk talál.
A nap mosolyog rájuk.

Pokróc a pázsiton
és szellő a barátjuk.

Napsugár lépdel nékik ezernyi talpalaton.
Játszópajtások ideje ez.

Labda kezükben, tollaslabda is hívja őket.
Hintázzanak?
Szalonna a nyárson, bambi az abroszon.

Fagylalt is kell hozzá, a kenyér megvolt már.

Számháború még desszertnek?
Boci csokoládé és pez cukorka a jutalom érte.
Tibi csoki is jut a gyerekeknek.

Ki az ügyesebb? Itt a barátságos céllövölde.
Aki az első lövésre talál, jutalma a vadonban egy barangolás.
A szép erdőben.

Kislányok babázhatnak és hajat fonhatnak.

További programok? Mit szóltok, kislányok virágszedéshez?
Díszítsük fel vele ezt a táborhelyet.