Újszülött

                      Elhomályosult tekintettel figyelte, ahogy a terhességi teszten megjelenik a két csík. Alig telt el egy perc, az eredmény nyilvánvaló volt. Hirtelen úgy érezte, kicsúszik a talaj a lába alól. Mindkét értelemben. Óvatosan leereszkedett a fürdőszoba hideg padlójára, hátát nekivetette a falnak. Hogy történhetett, hiszen vigyáztak. Most, amikor már végre elmehetne dolgozni, amikor második gyerekük megkezdhetné az óvodát? Mit szólnak majd a szülei? Mikor önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetbe kerültek, segítettek, ahogy tudtak, de most már mindenki bízott benne, hogy helyrerázódnak anyagilag. Mit fog szólni a férje? Nagyon jól ismeri őt. Tudja, hogy nem lenne képes eldobni a magzatot. De mi van, ha majd mégis erre kéri? Számtalan nő megteszi, és ő nem ítéli el őket érte. Ez nem az ő feladata, majd Isten ítélkezik. Ki tudja szegények mit élnek át, amikor meghozzák a döntést. Hányan bánják meg utólagosan és hányan számolják titokban a soha meg nem tartott születésnapokat? Nem, ő nem képes angyalkát gyártani! Lassan felkecmereg a padlóról és kilép a fürdőszobából. A férje kérdőn néz rá, de látja az arcán a választ. Egymásra borulnak. Idegőrlő napok következnek, és álmatlan, átsírt éjszakák.Valahogy megleszünk, mondja a férje, és ezzel a döntés teljesen az ő kezébe kerül. Annyi nélkülözéssel és betegségekkel, fájdalmakkal teli év van mögöttük és a jövőben sem várható az egészség terén csoda. Hogyan tovább?

Egy reggelen fáradtan lép ki a szobából. Nem döntésképtelen, hiszen tudja, mit nem fog tenni, és ezzel a kérdés el is dőlt. Nincs másik megoldás. A férje épp egy filctollat vesz elő és ír. A terhességi teszt külső műanyag borítására, ráírja a dátumot és a tesztet berakja a kis emlékmegőrző dobozkába az előző mellé. Összemosolyognak. Akkor is és a szülőszobában is, amikor előbújik a fekete hajú, bogárszemű csöppke lány. Minden nap hálát ad érte Istennek. A kislánynak pedig számtalanszor elmondja, hogy Ő a legjobb dolog az életében, és a legjobb döntés.