Szőke haj

   A haja szőke volt. Pont az a fajta szőke, amiről az embernek akaratlanul a szőke nős viccek jutnak az eszébe. Régen mindig sötétre festette a haját. Sötétbarnára, néha megbolondítva egy árnyalatnyi vörössel. Csak pont annyira, hogy felizzon, ha napfény éri. Dús hajkoronája körülölelte keskeny arcát. Általában rövid frizurát hordott, amivel kiemelte karcsú nyakát. Most viszont szőke volt! A férfi, épp csak befordult a kapun, de már meglátta. Döbbenten állt meg egy pillanatra és rápillantott az órájára. Fél három. Tehát, mégiscsak jókor érkezett. Körbekémlelt. Az emberek csoportokban álltak és beszélgettek. A háttérben, halk zene szólt. Vacillált, még visszafordulhat. Nem kell hozzá odamennie, hiszen nem ígérte meg, hogy eljön. Senki sem hívta. A nőnek sem ígért soha, semmit. Rég nem látott ismerősök kíváncsi pillantással méregették. Idegességében hátrálni kezdett. Ökölbe szorította a kezét, de összerándult a fájdalomtól. Elfelejtkezett a rózsaszálról és most a tüskéje teljesen belemélyedt a tenyerébe. Idefelé jövet megállt a virágárusnál és vett egy szál rózsát. Fehéret. Nem tudta milyet lenne illendő, de úgy gondolta, ez, illik hozzá. Lepillantott a kezére, ahol hosszú vörös csíkban folydogált a vére. Nem bírta a vér látványát. Nem törölte le és hagyta, hogy végigfolyjék az ujjain. Újra az épület felé pillantott. Meleg nyári nap lévén a dupla nehéz ajtószárnyak sarkig tárva voltak. Egy pillanatig még bámulta a szőke tincseket, aztán megindult felé. A füle hangosan zúgni kezdett, már nem hallotta a zenét, sem az emberek hangját. Csak a morajlást, ami, mint a tenger zúgása, egyre erősödött. Odalépett hozzá. Nem nézett se jobbra se balra, csak rá. Hosszú szőke haj keretezte az arcát, egészen a melléig. Vörös, mélyen kivágott ruhája éles kontrasztban állt hófehér bőrével. Mélybarna szemei lehunyva, hosszú fekete pillái látszottak csupán. Telt, vörös ajka kissé szétnyílt, mintha még mindig a csókjára várna. Bambán nézte, mintha most látná először. Egy pillanattal később a morajlás mögül áthatoltak a hangok. Előbb a lágy zongoraszó, aztán a fájdalmas zokogás. Lassan feleszmélt és döbbenten pillantott körbe a gyászolók során. A rózsát óvatosan a koporsóba tette és egy utolsó pillantást vetett rá. 

Akkor vette észre. A szőke haj, csak paróka.