Piros léggömb

P.M.•  2021. szeptember 12. 15:13  •  olvasva: 22

Tömeg. Mindenhol mosolygó, vidám emberek.

A nap éget. A lány megáll, és mereven bámulja a gyorsan forgó körhintát. Lábak és sikolyok összefonódnak. Üvölt a zene, a szíve felveszi a dob ritmusát. A hinta lassul, gyerekek hada indul meg felé, hogy a következő körre elfoglalhassa a helyét. Lökdösődés kezdődik. Ki ér oda hamarabb? Ki lesz a gyorsabb? Vagy a törtetőbb? A gyengébbek feladják, akár két – három menetet is várnak, mire sorra kerülnek. Az anyukák legalább olyan hévvel nyomakodnak, mint a gyerekek. Az egyikük figyelmetlenül áttolja a babakocsit a lány lábán, de még csak észre sem veszi, pedig az ormótlan fekete bakancson megugrik a kocsi kereke.  A kocsiban ülő kisfiú, ránevet a lányra. Fogatlan kis száj. Ő elhúzza a sajátját. Hogy grimasz-e, vagy halovány mosoly, nem lehet tudni. Kissé megemeli a kezét, és int. Fekete bőrnadrágja lóg rajta. Fekete öv és rajta lánc, ami mégis a derekán tartja. Pólója hatalmas, fekete takaróként borul rá. Kék szeme elveszik a sok festék alatt, zöld haja a homlokába hull. A lövöldék felé veszi az irányt. A fiatalember, aki éppen lő, csíkos ingben és kisuvickolt félcipőben emeli a vállához a puskát. Mellette a barátnője rózsaszínű mini ruha, szőke műhaj és combig érő csizma. Tapsikol, mikor a fiú egy plüssnyulat nyom a kezébe. A nyeremény. Vásárfia. A műhaj toporzékolva ugrik szerelme nyakába, arcát a vállába fúrja. Hátat fordítanak a céllövöldének és felé indulnak. Egy pillanatra  a sokaságban, összeakad a zöld és szőke haj. Rózsaszín rúzsfolt, csíkos ingen.

 Odébb egy testes asszonyág kiabál: – Cukorvattát tessék! Pattogatott kukoricát! Édeset, vagy sósat adhatok? Az illat belemászik a lány orrába és váratlanul rátör az éhség. Hátat fordít a tömegnek, a ricsajnak. Bántja a szemét a színkavalkád. Távolodik a boldog családoktól a szerelmes pároktól a fülsértő nevetéstől. A parkon túl, a főváros monoton zsongása. Nagy a forgalom, arra veszi az irányt.

-        Apa, a lufim! Elszáll!  - hallatszik valahol a háta mögött.

 Akaratlanul is felpillant, az égboltra, közben felrakja a fejhallgatót a fejére. A piros héliumos gömb, nyílegyenesen repül az ég felé, mintha madzagon húznák. Nem tudja levenni a szemét róla. Csak bámul felfelé, de közben nem áll meg. Talán a lufi elér a mennyországba? Eljátszik a gondolattal, hogy anyja és apja kéz a kézben fekszenek a mennyországbéli réten. Illatos virágok között. Itt a színek sem bántóak. Mosolyognak. Körülöttük pillangók szállnak, de látják, igen, ők is látják a piros léggömböt. Pont olyan, mint amilyet az apja vett neki azon az utolsó délutánon.  A léggömb csak száll, már olyan magasan, hogy apró pont csupán, de a lány még nyújtogatja utána a nyakát. Fülében zene szól, tekintete homályos az erős napfénytől. Nem hallja és nem látja a villamost, pedig az csilingel folyamatosan. A villamosvezető maga sem hiszi, hogy a lány nem áll meg. Nem fékez. A lány sem lassít.  A zene ütemére lép át egy szebb világba. Egy újabb léggömb emelkedik a magasba.

Fehér.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

P.M.2021. szeptember 12. 16:53

@Perzsi.: Szia!! Örülök neked! Köszönöm.

Perzsi.2021. szeptember 12. 16:06

Istenem, de szomorú!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom