piroska71 blogja

piroska71•  2020. január 24. 15:07

Kárpátok karjában...

Ide szült jóanyám -
remény bölcsőjébe,
ez itt az én hazám,
Kárpátok ölében,

jobbjában, baljában
csendje a balzsamom,
Kárpátok karjában
hazámat hallgatom,

ez az én országom -
csorbult Magyarország...
...zöldellő fűszálon
is ott a mennyország,

múltam a köveken,
itt a lábam nyoma,
rozsdák a szögeken,
őseim alkonya,

eldugott, kis falun,
templomok miséin,
csikorgó kiskapun,
virágok bibéin.

- Elejtett morzsákon,
erős lettem - Hazám!
Acélos bordákon,
ébredők hajnalán...

...Kárpátok - karodban,
kérlek, hogy ringass még,
jobbodban, balodban...
...pont úgy, mint réges-rég!



piroska71•  2020. január 23. 08:35

A leghosszabb út...

Mögöttem egy út és egy másik előttem,
hol egyedül mentem, hol máshoz szegődtem,
tűző napon égtem, vacogtam hidegben,
reményem szakadt, de nem voltam hitetlen,

elnyűttem cipőmet, feltörte a lábam,
jártam kövek között, merültem a sárban,
egy koszos korcs voltam másoknak szemében,
pedig én önmagam nyújtottam, szerényen,

most már csak előre, hátra már nem nézek,
sebem már begyógyult, abból már nem vérzek,
aztán jöttél szemben és kézen ragadtál,
közös lett az utunk, jobbomon maradtál,

egyszer a cél végén görnyedve ballagunk,
kezedben a kezem, be kell, hát vallanunk,
elgyengült lábunkon, erőtlen léptekkel
véget ér az utunk - megtisztult lélekkel...

















piroska71•  2020. január 22. 18:37

Reszkető

Mellénykéje sárga,
kék színű sapkája,
csupasz, vézna lába,
kopasz ág dajkálja,

magocskát csipeget,
szalonnát is egyben,
hogy legyen táplálék
a babszemnyi begyben,

drága, kis cinkémnek
eljön majd a tavasz,
nem lesz a dallamban
akkor ennyi panasz,

dérpelyhes ágak közt
repdes már régóta,
mélabús nyitnikék,
panaszos a nóta,

ki kell neki bírni
jeget, szelet, fagyot,
repülni az égig,
elérni a napot,

reppen ágról ágra,
szürkeségben színfolt,
öklömnyi, csöpp csoda,
egyszer ott, majd itt volt.





piroska71•  2019. június 15. 20:30

Én soha nem éreztem...

Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad,

fájt, ahogy azt láttam, hogy egy másik kislány
kacagva hintázik, hercegnő ruhában,
felborzolt hajamba nem ragyogott csillám,
én, a színe-hagyott koravén-gúnyámban

láthatatlan voltam, borsószemnyi, törpe,
mert az igazságod benne volt a borban,
nekem kést hagytál a szívembe, örökre,
leánygyermek-létem tiportad a porba,

piros csillagokat vittem haza neked,
te a számtan órát féldecisben mérted,
nem az ölelésre használtad a kezed,
pedig ereimen csörgedez a véred,

régen elfonnyadtak az ego-nárciszok -
borostyán öleli - úgy istenigazán,
már múltat regél a márvány-ajkú titok...
...én soha nem érzem a hiányod - apám...

piroska71•  2019. június 4. 20:19

Rózsakunyhó

Álomtündér perdült, fordult,
reám csókolt pöttynyi csodát,
csipketövis oltalmában
elhintette csillagporát,

gyermek lettem - rózsa-gyermek,
érintetlen messzeségben,
szentjános-mécs világánál,
Rózsakunyhó rejtekében,

elringatott, jövőt mesélt,
szirombodros párnára tett...
...mályva-ajkú, boglyas hajnal
rózsavízben megfürdetett,

elízium, röpke bűbáj,
gyémántfényű éjszakákon,
bíborhegyen innen és túl -
Rózsakunyhó édes álom...

.. vasalatlan, gyűrt a reggel,
csend simítja ráncos rojtját,
ezerszínű, boldog mosoly
megstoppolja tegnap foltját...