piroska71 blogja

Aranysárga repce-hajam,
tágra nyitom szembogaram,
akácméz a lélegzetem,
virágágyam most megvetem,

rőzse-ujjam rügyet bontott,
varázslatra rózsát oltott,
mókus-létra lett bükk-bordám,
édes otthon korhadt odván,

barackvirág pongyolámban,
kedvem vidám, zabolátlan,
rigó-lelkem - hangos trillám,
reményt pislant pitypang-pillám,

szellő fésül, zápor fürdet,
méhkas-szívem bolydul, lüktet,
sejtem épül, ébredezek,
feltámadtam - tavasz leszek...

Négy évszak 

Őszasszonyunk perdült - alázatos tánccal,

galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,

tenyér-menedékben pihen alkony nesze,

tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...

...tél lépte csikorog zúzmara-zenében,

ólomkönnycsepp csillan jégtekintetében,

borostyán-hajában elhagyott fészkekben,

fagy-arca csillámlik hócsipkés fényekben,

habkönnyű leplet dob mezőre, erdőre,

kristály-kucsmát borít végtelen lejtőre,

gyermek kacagását - tél fűszerét szórja,

száncsusszanás-neszt - míg jön a tavasz csókja,

jégcsepp-szíve sajdul, tél-könnye lecsordul,

tavasz-lehelettől elgyengülve csonkul,

összeölelkezik kikelet a téllel,

új hajnallal virrad, rügyező reménnyel,

megcsillan a fényben ezüst pillák gyöngye,

élet elixírje - május kristálykönnye,

zümmögnek a méhek barackvirág kelyhén,

újulás-varázs ül bibék édes pelyhén,

perzseli a mezőt nyár-lány tüzes csókja,

felhevíti lelkét szellő-úrfi bókja,

bíborban izzik a bársony pipacsszőnyeg,

spalettát nyit meg az örök keringőnek...

/ "Keringő"  című versem bővített változata a Négy évszakra átdolgozva. /

Éles szilánk a fagy, húsba vág a szele,
düledező házra dértakarót terít,
egy ócska ablak, mi jégrózsákkal tele -
hűvös kristályvilág hatalmába kerít...

...tűzszemű csipkeág gazdátlan elterült,
viskó kéményéből a füst sem gomolyog,
fenyőfaágról a gerlepár elrepült,
fáskamrabendőben vén patkány sompolyog,

balta éle rozsdás - munkájuk nem lévén
sarokba vetetten sorstársakká váltak,
magzatpózban, némán - társadalomszélén
gubbaszt rongya mélyén - rég mások diktálnak,

kéretlen vendég lett nyomasztó magánya,
rátelepszik, nyomja csontosodott vállát,
- hol hibázott - az már régmúltak talánya -
éhes kályhagyomra ette meg a számlát,

otthon melegének nem pattog szikrája,
nem dorombol macska avítt kanapéján,
bekacsint hűvösen ezüsthold világa,
feledés hintázik dermesztő karéján,

csontot-rágó hideg, omladozó falak,
szikkadt kenyérdarab roskatag asztalon,
elavult, szép álmok szerteszét foszlanak -
összevarrni őket nem volt rá alkalom,

rozsdás szegen hagyott kopott relikviák,
hitevesztett, poros rózsafüzérszemek,
jobb-napokat látott zörgő, szalmavirág -
régvolt melegséggel illók, tünékenyek,

páraként tűnik el tegnap lehelete,
csikorog a fagynak hófehér fogsora,
szikrákat csettint a halál felelete,
ablakára épült egy kristálypalota,

jégrózsa bont szirmot dermedt ágya felett,
magány lett vánkosa félhomály rejtekén,
csendesül a lélek, dérvilágba meredt,
csendes passió ez kristályhegy tetején,

lázrózsája virít borostás arccsontján,
elzsibbadt kezében létkeservet markol...
...éjszín varjú kántál sötét fenyők kontyán,
jégtüskéknek hegye bús memoárt karcol,

gyémántot könnyezett tövisek sebétől,
talán az utolsót, fájót lehelt - halkan,
mostoha télvarázs eltompult neszétől,
sorstalan kínjára halál lett a balzsam,

egy arctalan senki - létszám volt a földön,
leplet terít az éj a megdermedt testre,
elrepült a lélek - földi lét a börtön -
Istent lehajolt és tenyerébe vette...

Csillagok fényében lázasan imbolyog
az idő, a percek fürge csillámporok -
ragyognak tegnapok varázslata mentén,
egy látomás csillan finom homokszemcsén...

...hintázik a remény szívünk ága-bogán,
emlékek simulnak tegnapok homlokán,
meghittség fürtjeit szellő cirógatja,
gyönyört inhalál és égboltra sóhajtja

a végtelenségig - csillagok ösvényén,
majd eltűnik csendben bíborszív örvényén,
felhők bolyhaival összegabalyodik,
Puttó fürtjeibe belecsimpaszkodik,

pufók arcocskára édes csókját nyomja,
tiszta könnycseppektől elmúlott a szomja,
szellő táncoltat egy tarka papírforgót,
útbaigazít két céltalan kóborlót,

búza-szín hajába napsugárfonatok -
a jövőselyméből szépen szőtt szalagok,
édes, szép szavakat méz-ajkával fecseg,
jövőbe ragyognak kökény-színű szemek,

százszorszép-erényben hangtalan lépkedünk,
száz és száz reggelen pihenten ébredünk,
mi nem ismerjük a fájó reménytelent,
tenyerünkben tartjuk a csodás végtelent,

borszínű alkonyok pókhálóselymében,
holnap szép reménye bimbózó kelyhében
virul a szép jövő száz-színű virága -
megnyílik előttünk, világok világa...

Jó anyám karjában, vigyázó ölében,
piciny rügyként nyíltam március ködében,
kibomlottam ide, észrevétlen, halkan,
minden rezzenéstől lebiggyedt az ajkam,

táncolt a kikelet, jöttek el tavaszok,
gyermekkor rügyei oly illattalanok
lettek, de virultak - szivárványig nőttek,
Pegazus szárnya közt megbújtak, rejtőztek,

szép szavak időztek nyárutó reményén,
örök gondolatok - rúzs helyett, szám szélén,
mondattá hullnak a teóriacseppek -
nem érzem már magam mástól kevesebbnek,

majd valakinek az ajkáról én szólok,
betű-ékkövekkel mondatokat szórok,
papírkoronámról gyöngybetűs tanokkal -
lélekmorzsáimat ide, egy marokkal,

reménnyel csipkedik hófehér galambok,
hangosan csendülnek a lélekharangok,
létinfúziómban futnak majd a rímek,
minden fájdalmamon tollheggyel könnyítek,

aortám legmélyén indigó-remények,
vers-koszorúm alatt rímpárok zenélnek,
fonják szavaim, mint küllők a kereket,
testem szövetében verssor az erezet...

...könyvgerincem mentén sárgulnak lapjaim,
avítt-kóc átköti elhullott szirmaim,
megdőlt gyöngybetűkre tinta-könnyem ejtem,
- lelkekbe ivódtam - halhatatlan lettem...