piroska71 blogja

piroska71•  2020. április 10. 19:16

Virtuális locsolkodó ...

Húsvétkor is elküldhetem
virtuális üzenetem -
sajnos, most nem locsolkodunk,
inkább bölcsen gondolkodunk,

ne menj, kérlek, maradj otthon,
szörfözzél most itt a poszton,
mentsd szívedbe amit írok -
üzenetet továbbíttok,

ezért van a Skype, messenger,
tojásnak sem kell a cekker,
küldj egy szmájlit, vagy egy GIF-et,
írj egy verset, ha megihlet,

kontaktust most el kell hagyni,
kis időre le kell fagyni,
ne keseregj, dobj egy puszit,
bepótoljuk, majd a bulit,

művész legyél - fessél tojást,
őrizd ezt a szép népszokást,
küldj egy zenét barátodnak,
süssél, főzzél családodnak,

parfüm helyett szórd az igét,
szavalj el egy kis versikét...
... terjessz reményt - jót és szépet,
óvjad most az egészséged!

Adjon Isten derűt, jövőt,
egy megtisztult eljövendőt,
tojást, páleszt nem kínálok,
szép Húsvétot így kívánok!






piroska71•  2020. április 1. 06:52

Az evolúció csúcsán...

I.

Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén,

elvész nejlon-vitorlákon,
olajfolton, flakonháton,
cet gyomrában gyilkos zálog,
vízben, földön véres tályog,

lúgos habot hány a tenger,
- nézd mit tettél - bűnhődj ember!
Láng-kardjával súlyt a végzet,
bíbor-nyelvvel mindent éget,

örök-béklyó sirály szárnyán,
nincs több hely a híres bárkán,
végzet lova habzó háttal
közénk vágtat - szól egy gyászdal,

király vágtat fakó lován,
gyilkos-ékkő a koronán,
halálos kórt prüszköl, terjeszt,
pánikot és aggályt gerjeszt,

vészt kacag egy rút hiéna,
aztán csend jön, minden néma,
föld tüdeje bűzös, nyüves,
minden kihalt, minden üres,

ember gyarló - szörnyet alkot,
kongatja a vészharangot,
földünk háta terhet cipel,
Isten néma, ő csak figyel...

... kihalt utcák, árva terek,
iskolákban nincsen gyerek,
elnémult és üres gyárak,
félemlített Isten-nyájak...

II.

... Földanyánknak szíve dobban,
csordul könnye patakokban,
napsütésben, madárdalban,
jövő-csíra ott a magban.

Nézd a csodát, lásd meg, kérlek -
lent egy fűszál, fent a bércek,
elkerüljük most a veszélyt,
ad az Isten még egy esélyt!

Csendesedj el, nyughass, alkoss,
legyél méltó a holnaphoz,
Föld lélegzik! Hallod? Szuszog!
Azt sóhajtja - megtisztulok!



piroska71•  2020. március 21. 20:53

Zümmögő

Kikelet függ pitypangláncon,
selymes fűben tavaszlábnyom,
színarany a repceszőnyeg,
keresztesék varázst szőnek,

szitakötőnk fürge csillám,
fénylő ékkő hajnal-pillán,
bomló rügyek pattogása,
cserfes patak locsogása

vágyat ébreszt, édes reményt,
bimbót nyitó pötty tüneményt,
nyúló ágak ujja hegyén
rügyet bontó smaragd-levél,

fákon csipkés méz-pongyola,
hűs csermelyen csöpp gondola
rigó füttyre ringatózik,
szellő csóktól fodrozódik,

fűzfavessző vízre hajlik,
tinta-égbolt bodros, habzik,
májuskönnye gyöngyszem - csobban,
issza a föld kis kortyokban,

kósza pille messze illan,
kristályhajnal tükre csillan,
ég cipója lenyűgözi,
szivárvánnyal átkötözi...




piroska71•  2020. március 12. 17:25

Pilvax legenda...

Hogy az utókornak legyen mit mesélni,
ott egy kávé mellett meg kellett beszélni,
majd kivonulni az utca emberéhez,
őszinte magyarhoz, az elnyomott néphez,

így szólt hát Petőfi - tovább, talpra, magyar -
rendületlenül hitt, tudta, hogy mit akar -
nemzet indentitást - független országot,
összetartó erőt, igaz magyarságot,

tizenkettő pontban fogalmaztak reményt
a március-ifjak, nemzeti költeményt -
talpra állt a magyar, hívta a hazája,
ne legyen hiába őseink csatája,

három-szín kokárdát szívük fölé tűzték,
hazánk akaratát sorok közé fűzték,
piros, fehér, zöldben - trikolór-fonatban,
magyarok istene ott él már sokakban,

messze vitte a szél a szabadság szavát,
lágyan megfodrozta szép hazánk zászlaját,
szív-tűztől izzott az ébredés virága,
eszme dobbanástól - magyar-szín kokárda...

...szemerkélő eső nép kedvét nem szegte -
harsogta énekét, nemzet dalát zengte,
fontos volt a haza, fontosabb - bárminél,
március idusán - ott, a Nemzetinél...

piroska71•  2020. március 9. 18:53

Pacsuli...

Kölniillat lengi körbe,
mosoly görbül ajka ívén,
múlt és jelen a tükörbe',
bordája egy erődítmény,

lelke pokróc, blúza selyem,
meggyűrt múltat tett a polcra,
ledőlt mellé a végtelen -
sóhaj szállt a kifli-holdra,

vállán piheg haja kóca,
rúzsos csikk a hamutálban,
pohár mellett friss szamóca
pironkodott egymagában,

"Dom Perignon" buborékban
reményei szétpukkantak,
élete egy dióhéjban -
nem hisz már a szép szavaknak,

múlt bársonya ronggyá feslett,
ziherejsztű tűzte össze,
ajkára egy mosolyt festett,
marka szorult most ökölbe,

retikülje mélyén vágya,
sziluettje holdfényében
megvetetlen, kihűlt ágya,
kávézacc egy tört csészében,

rakoncátlan haja fürtje,
pacsulija körbelengi,
nyomában a cigifüstje,
ráér - őt nem várja senki...