Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Te vagy...
piroska71• 2013. január 4. 19:14
Te vagy nekem a sötét alagútban a fénysugár,
Hidegben a kandalló melege, a forró parázs.
Te vagy nekem a tűz mellett a mese, az álomba ringatás,
Meséimben én a varázsló, és Te a varázs!
Te vagy nekem a fájdalomban simogató tenyér,
Bizonytalanságban a biztatás.
Te vagy nekem éhségben a friss, ropogós kenyér,
Friss étel után az áldomás!
Te vagy nekem hideg tél után az ébredező természet,
Méhraj, a vízesés, a tavaszi zsongás.
Te vagy nekem a kikelet, a tavaszi szellő és a fény,
Az illatok, és a csodás virágzás!
Te vagy nekem maga a valóság, a remény,
Az ébrenlét, s az álmodozás.
Te vagy nekem bűneim alól a feloldozás,
Ez már nem szerelem, ez sokkal több,
Ez valami Más...
piroska712013. január 12. 18:26
Köszönöm kedves Sándor!
szalokisanyi12013. január 9. 09:41
:-)) Gyönyörű!!!
piroska712013. január 6. 13:32
Köszönöm szépen!
csillogo2013. január 5. 08:07
Te kis varázsló!:)
Grt.
Torpilla31812013. január 5. 00:59
Mosoly lemaradt, de csak véletlen...:)))
Torpilla31812013. január 5. 00:59
óóó...igen...igen..érzem, hogy ő....nagyon szép....
Berbori22013. január 4. 22:14
Szép bizony. :)
piroska712013. január 4. 19:39
Köszönöm szépen!
dvihallyne452013. január 4. 19:29
Igen az sokkal több,mint a szerelem!Nagyon szép a versed! Szeretettel gratulálok!Sarolta
harmatcsepp2013. január 4. 19:24
Nagyon szép Piroska! S remek érzés is...:)