Születésem napjára

piroska71•  2012. július 28. 15:14

Ezüstöt szövöget az idő hajamba,
Kristályszemeimre fátyolos köd terül.
Rongyos gondolatom elrejtem magamba,
A béklyói alatt ellenem nem szegül.

Világ minden nyűgét hátamra kötöttem,
Súlyos terhe alatt zsugorodik álmom.
Porcelánszívem a testemben - törötten,
Keserű gyermekkor íze ül a számon.

Életnek ekéje barázdákat szántott,
Hát lelkem legalább csodaszép, hadd legyen!
Erényem ágára riadt madár szállott,
Gyöngyöző trilláját fütyüli a jelen.

Minden gyémántgyöngyben kucorog a jóság,
Tiszta hangjegyecske puha felhőn suhan.
Dallamos záporként hullnak el az órák,
Emberség kövein vezet majd az utam.

Nem bomlaszt szét hazug szó, feslett kábulat,
Csintalan füllentés nem élteti álmom.
Nem zsibbaszt el csalfa, arctalan ámulat,
Reppen el életem szelíd galambszárnyon.

2012. március

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

piroska712013. szeptember 13. 21:03

Köszönöm szépen!

geza19472013. szeptember 13. 19:32

Ez a versed is igen megfogott! Örömmel olvastam.

piroska712012. július 28. 19:37

Ölellek kedves Sea!

Törölt tag2012. július 28. 15:35

Törölt hozzászólás.