Szeretet ereje

Szilaj forgószéllel, tajtékozva jöttem,
Rendíthetetlenül konok, csípős ködben.
Én semmilyen sorban nem álltam és vártam,
Sodródtam rémülten vad, örvénylő árban.

Hangos kiáltással, anyaszült meztelen,
Jönnöm kellett ide, nem volt mit vesztenem.
Remény dédelgetett kemény sziklák között,
Reszkető testemre meleg ruhát szövött.

Mint légy a papírra, ide leragadtam,
Mozdulni sem bírtam, ezért itt maradtam.
Súlyos gondolatom, minden rezzenésem,
Szétpukkant buborék őrült reszketésem.

Rám talált egy érzés - ott mélyen, legbelül,
Ami ellen átok és ármány nem szegül.
Mosoly ült görbült számra - pajkos, csintalan,
Összedőlt, porrá vált - óriás kőfalam.