Padlás 2.

Emlékeim kincsestára,
Jól be lettek ide zárva.
Ami itt van - mind az enyém,
Írom róla igaz mesém.

Egyszer voltam, hol is voltam,
Csöpp szobámban álmodoztam.
Voltam én törékeny gyermek,
Lassan peregtek a percek.

Szalmamackóm - átöleltem,
Virrasztottam - gyűlöletben.
Féltettem apámtól anyám,
Akadt álmatlan éjszakám.

Cimbalom - szétvert húrjain,
Vittek fájdalmas útjaim.
Hegedű dallam - gyötrelem,
Sokszor szólt csalfán, becstelen.

Anyám átölelt szorosan,
Hagytunk el mindent romosan.
Fogta lányait - útra kelt,
Nem ilyen sorsot érdemelt!

Álmom útjain fény suhant,
Lelkem szárnyra kelt - nem zuhant.
Nagyszülők háza csupa fény,
Beszéltek hozzám - őszintén.

Kivágott orrú kiscipő,
Azt mondták lábam gyorsan nő.
Viseltem bátran sorsomat,
Hittem a jövőm szebbet ad!

Gyermekkorom..