Padlás 1.

Emlékeim padlására félve, lopva lépek,
Lelkemben még homályosak a régi álomképek.
Pár lépcsőfok, ott is vagyok - szívem nagyot dobban,
Áttekintem a régi múltam - mit egykor ide hoztam.
Csikordul a padlásajtó, mögöttem bezárul,
Emlékeim kincsestára rögvest elém tárul.
Gyülekeznek garmadával használt, vén kellékek,
Ódon fiók legmélyéről jó és rossz emlékek.
Rendezgetem régi vágyam, szépen összehajtom,
Álomkendőm kopott, régi - egy szegre felakasztom.
Mindent, amit rosszul tettem elrejtettem titkon,
Átszőtte a pók az álmom, behálózta titkom.
Poros, sötét padlásomon, ezer ócska holmi,
Mondták sokan - Itt az idő, ki kellene dobni!
Nem dobhatom emlékeim, ha ócskák is enyémek,
Nem puccosak, nem csillognak - szépek és szerények!