Ön(érzet)

Alkony-könnyeit arcomról
letörölném gyorsan,
huncut redőcskéimet is
le kéne, hogy mossam,

néha, mint vaj a kenyérre,
elolvadok - lágyan,
só került most a kávémba,
bár, én cukrot szántam,

citrom vagyok tea mellett -
megcsókolt a klimax,
egy csepp méztől hatásvadász -
keserédes grimasz,

félszáz év az már nem semmi,
dérbe hullt a nyaram,
csak egy van, amit adhatok -
mindenkié szavam...

...zacc ücsörög csészém alján,
fekete a leves,
karcsúságom rég a múlté,
a mellem sem feszes,

mesevilág közepében
ülök - tündérien,
- tükröm, tükröm, mondd meg nekem
a "hajamismijen"

néhanapján rám süt a nap,
akkor picit fénylek,
koronától hullott tincsem -
de legalább élek...