Nőszirmaim

Jó anyám karjában, vigyázó ölében,
piciny rügyként nyíltam március ködében,
kibomlottam ide, észrevétlen, halkan,
minden rezzenéstől lebiggyedt az ajkam,

táncolt a kikelet, jöttek el tavaszok,
gyermekkor rügyei oly illattalanok
lettek, de virultak - szivárványig nőttek,
Pegazus szárnya közt megbújtak, rejtőztek,

szép szavak időztek nyárutó reményén,
örök gondolatok - rúzs helyett, szám szélén,
mondattá hullnak a teóriacseppek -
nem érzem már magam mástól kevesebbnek,

majd valakinek az ajkáról én szólok,
betű-ékkövekkel mondatokat szórok,
papírkoronámról gyöngybetűs tanokkal -
lélekmorzsáimat ide, egy marokkal,

reménnyel csipkedik hófehér galambok,
hangosan csendülnek a lélekharangok,
létinfúziómban futnak majd a rímek,
minden fájdalmamon tollheggyel könnyítek,

aortám legmélyén indigó-remények,
vers-koszorúm alatt rímpárok zenélnek,
fonják szavaim, mint küllők a kereket,
testem szövetében verssor az erezet...

...könyvgerincem mentén sárgulnak lapjaim,
avítt-kóc átköti elhullott szirmaim,
megdőlt gyöngybetűkre tinta-könnyem ejtem,
- lelkekbe ivódtam - halhatatlan lettem...