Monológ

piroska71•  2020. június 20. 18:18  •  olvasva: 102

A versírás a belső érzések és belsőértékek megmutatására szolgál. Ez egyfajta önmegvalósítás. Az igazi költő mindenről tud írni. Magáról is ír, de nem kizárólag önmagáért! Az érzéseit és gondolatait, ami megfogalmazódik benne, így tudja kimutatni a világ és az emberek felé! Felszabadulnak a belső, elfojtott érzelmek, indulatok. Könnyít a lélek vívódásán, szárnyra kelti a boldogságot és az örömöt. Átlendít az egykedvűségen, bánaton. Egyszóval felemel!
A versírás a magyarságot és a magyar nyelv szeretetét is magába foglalja.
Nem használja fel ezt a fajta tudást, képességet senki ellen, de annál inkább másokért és önmagáért! Ez nem egy egyfajta hóbort, annál inkább elhivatottság a költészet és a művészet irányába! Mert a szavakkal lehet alkotni, festeni, építeni, de ugyanakkor rombolni is.
- Írj le pár sort, építs fel belőle egy mondatot és az olvasód megmondja, hogy milyen ember vagy valójában!
Aki verseket ír, annak lelke egy nyitott könyv lesz a közönsége számára.
/ Horváth Piroska /

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!