piroska71 blogja

Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem,

úgy vert kicsi szíved, mint kolibri szárnya,
valóra vált szívem dédelgetett álma,
mint a pillecukor, pöttöm, édes voltál,
minden szürke percre reményt sóhajtottál,

évek gyorsan teltek - kamillamámorban,
óvtam tiszta lelked puha, plüss bársonyban,
anyatejjel szívtad reményem magadba,
ezernyi csillagot fésültem hajadba,

elmúlt húsz esztendő, már felnőtté váltál,
oly halvány emlék, hogy kiscipőben jártál,
nehéz bakancsot vett apró-cseprő gondod...
... erős vagy és bátor - ezeket megoldod.

Azt kívánjuk neked - örökre-kislányunk -
teljesüljön a mi dédelgetett álmunk,
legyél nagyon boldog, legyél nagyon lelkes,
szeretettel legyen az életed teljes!

Dorinának  20. születésnapjára

Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam,

lelket, testet gyógyítóra -
megnyílt szívem szépre, jóra,
édes nektár lett sóhajom,
szirmába zárt az oltalom...

Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát,

fájdalmas ütemre kordul meg a gyomra,
szívébe fúródik életnek szilánkja,
ócska kalapjába hulló reménymorzsa,
tegnap csalódását gyűri nejlonzsákba,

gondolatainak dobpergését hallja,
megcsörren az apró éhes perselyében,
lesajnált megvetést, rosszallást sokallja,
bágyadt tekintete elvész a zenében,

mint dögös szeretőt a gitárja nyakát
magához öleli, nem bánja a magányt,
- micsoda egy világ - dúdolja szép dalát,
eljátssza hűen most a szívtelen vagányt,

érmék csörrenése, macskakő koppanás,
ez ma a puszta-lét kísérő zenéje,
magányos, feledett, kérges szív dobbanás,
varázslatos húrok pendülnek cserébe,

egykori plakátról emléket tép a szél,
borostás portréja pocsolya tükrében,
graffitis fal mellett egyszerű lét zenél,
melódia csendül kisváros csücskében,

rég nem mutat időt ócska zsebórája,
rozsdás nikotin-tincs lét-borzolt hajában,
olcsó konyaktól ég arcának rózsája,
elrejtett könnyei szökőkút falában,

arra sem figyel, ha valaki gúnyolja,
mélyen belül tudja - szereti Istene,
szűk utcák porondján nótáját dúdolja,
csillagként ragyog fel - zene a mindene,

pendül a gitárhúr - kibontja a szárnyát -
zenéje andalít, emlékeket hordoz,
ha tapsot kap, boldog, újra éli álmát -
ritmusa, üteme megköt és feloldoz,

muzsikája tiszta, varázsos álmot ölt,
jövő ritmusától felhevül a lélek,
nyargal át az időn - szívekbe reményt tölt -
a csend, koporsó lesz - dal nélkül nem élhet...

Dorinának

Tejszín fodrok alól pislogtál éberen,
csillagok ragyogtak szemed bogarában,
asszonylétem virult - éreztem, létezem...
...édesen gügyögtél Isten kosarában,

ezüst holdkaréjban ringatózott testem,
lágy angyalhajadban pihentettem arcom,
minden rezzenésed áhítattal lestem,
tudtam, boldogságom a kezemben tartom,

...megvarrtam ruhácskád - lyukakat foltoztam,
rögvest ragasztottam eltört játékszered,
úton el ne essél, csöpp kezedet fogtam,
mégis megbotlottál bekötöztem sebed,

egykor követelted tőlem a meséket,
most tündérszemeddel másként nézel énrám,
régen mondtad nekem - anya olvass, kérlek! -
értelek igazán, tovább megyek, némán,

nagyon rég néztél rám tág gyermekszemekkel -
mert azt a bizonyos küszöböt átlépted,
a szíveden ejtett, még sajgó hegekkel,
már érted, hogy sokszor nehéz lesz a lépted,

felnőtt dolgaidhoz olyan kevés lettem -
hogy rohan az idő, már utol sem érlek,
de valahol tudom, hogy így lenne rendben -
olyan szélsebesen elszálltak az évek,

mindig csöppnek látlak, apró tündérkének,
ezért mondom érvem ügybuzgón, hevesen -
rohansz énelőttem - én pedig csak nézlek,
más dimenzióba suhansz át sebesen,

szűk gyermekcipellőd felnőttre cserélted,
én melletted állok, mindig, mindenáron,
most már más szemszögből hallod a mesémet,
erősítlek téged, utadat megáldom...

...óceán hatalmát, hegyeknek erejét,
vadon bátorságát ruházom én terád,
elküldöm hozzád az angyalok seregét -
életed ösvényén vigyázzanak majd rád!

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Az érvem szárnyat érdemelne - 
tollhegyem csendes sóhaja...

Asszony vagyok, az írás szépít,
ajkamra ízeset csókol,
kishitűségem itt nem rémít -
fogyni nem bírok a szóból,

kiteríteném most mindenem
ide, az éhes világba,
papírruhámat - ó, Istenem!
Befekszem kék-szín tintába,

és hempergek benne nyugtalan,
hömpölyög vágyam meztelen,
a papírra hevül - untalan,
betűket sóhajt nesztelen,

pihegve csillapszik vágytusám,
elfojtott reményt sóhajtok,
elmémben fogantak meg buján -
tüzemben edzett mondatok.