piroska71 blogja

Apró testem, ha lágyan átkarolod,
Szívem ritmusát hangosan dalolod.
Rám borulsz, mint fűz a patakra,
Csókod ráleheled kiszáradt ajkamra.
Édes nektár ez, isteni eledel,
Oly jó érzés, az égig felemel!
Szárnyaim növesztem, hatalmasra tárom,
Felrepít az égig örökifjúságom.
Illatos kenőccsel masszírozod testem,
Őrjítő a vágy: erős, szűnhetetlen.
Csókod édes íze, halandó létemmel,
Tussal mártogat, majd ír a véremmel.
Mézízű nektárod tőlem nem sajnálod,
Vágyam korbácsolod, mindig ezt csinálod.
Ambróziát leheltél ajkaddal ügyetlen,
E pillanattól fogva halhatatlan lettem!

Tündöklően

kurta szépség,

mámor ittas

hamis kétség.

Kámfort játszó

buja varázs,

vágyat keltő

izzó parázs.

Titokzatos

csengő dallam,

pokolbugyrán

tűző katlan.

Vágyégető

szirén ének,

tőrbe esett

síró lélek.

Szivárványhíd

álmok útján,

lágy zene cseng

lélek húrján.

Szerelemnek

mámorában,

hulló könnyek

záporában.

Megsemmisül

éles elme,

behálózta

Vágy őkelme!

Vágy vörösbe izzó katlan,
Fülbemászó édes dallam.
Kelyhet bontó csodavirág,
Szikrát szóró tűzparipák.
Mérföldlépő szilaj vágyak,
Óriás, szikkadt csontvázak.
Hamis ábránd földön csúszó,
Fájdalmas, kéretlen búcsúszó.
Perzselő tűzet okádó sárkány,
Rendíthetetlen, égő bálvány.
Szívet, lelket emésztő bánat,
Keserves fájdalom, égető alázat.
Szirén a csábítóénekét daloló,
Mély érzelem, vágyakig hatoló.
Szerelembőrbe bújt álomfejtegető,
Illúzió ittas, lázas vesztegető.
Mindenséget zúzó, törtető érzelem,
Csatáját veszítő szikrázó értelem!
Kell nekünk, ha fáj, kell, amikor éget,
Bekebelezi a világmindenséget!

Sokarcú szerelem