piroska71 blogja

Csattogott, villámlott,

oly végzetesen.

Nagy dérrel-dúrral,

jött, félelmetesen.

Rendületlenül,

tajtékok között.

Sebeket szaggatott,

kristálylelket törött.

Orkánként tombolt,

álmokat cibált.

Sivított, hörgött,

mindent szétzilált.

Tépett fájó szívből

bíborszín rongyokat.

Üvöltő szél repít

széttépett rojtokat.

Fuldokló sóhajok, -

végzetek porában.

Elfojtott sírások,-

Arcomon ücsörög egy redőcske némán,
Csörgedez a vérem kissé kopott vénán.
Hasztalan merengek zsebkendőnyi múlton,
Markomba gyűröm, mert fel kéne ocsúdnom.

Emlékek és álmok tüzes táncuk ropják,
Múltamnak varázsát karjaikba fonják.
Tűzről pattant lényem megperdíti vágyam,
Forgok és csak forgok - úgy éget a lázam.

Nem fáradok soha - sorsommal egy párban,
Addig hevül vérem, míg bírja a lábam.
Latinos ritmustól fénye lesz a lángnak,
Túlvilágra érek, - vége lesz e táncnak.

Folyton jár és meg sem áll,
  Az elmúlásnak szalutál.
Percek múlnak szüntelen,
Mókuskerék küzdelem.
 Számolod a perceket,
   Cipeled a terheket.
            Tűnődsz,
            Hogyan
               S mi
              Lenne
               A jó,
           De vigyázz,
  Mert elúszik a kis hajó!  
 Itt az idő, most tenni kell,
 Az élet nem csak küzdelem!
Gyorsan szeress, míg lehet kit,
Szórd szét szíved gyöngyeit!!!

Hajnal fonja csillámhaját,
Rám fésülte fénysugarát.
Ezüsttincse fényét szórja,
Orrom hegyét csiklandozza.

Kávéscsészém szélén csillan,
Pajkos, játszik - majd elillan.
Előbb itt ült, most már inal,
Harmatcseppes csókjaival.

Szilaj forgószéllel, tajtékozva jöttem,
Rendíthetetlenül konok, csípős ködben.
Én semmilyen sorban nem álltam és vártam,
Sodródtam rémülten vad, örvénylő árban.

Hangos kiáltással, anyaszült meztelen,
Jönnöm kellett ide, nem volt mit vesztenem.
Remény dédelgetett kemény sziklák között,
Reszkető testemre meleg ruhát szövött.

Mint légy a papírra, ide leragadtam,
Mozdulni sem bírtam, ezért itt maradtam.
Súlyos gondolatom, minden rezzenésem,
Szétpukkant buborék őrült reszketésem.

Rám talált egy érzés - ott mélyen, legbelül,
Ami ellen átok és ármány nem szegül.
Mosoly ült görbült számra - pajkos, csintalan,
Összedőlt, porrá vált - óriás kőfalam.