Bűnös lélek

Nyakig járt az ingoványban,
perzselődött ártó lángban.
Korom száradt szívfényére.
Kakukként szállt más fészkére.

Védtelen szemébe köpött,
gerince szilánkra törött.
Gúnyos mosoly szája szélén,
hit nélkül élt titkok mélyén.

Moha rágta kövek között,
hajlott háttal csendben nyögött.
Életen át vonta nyűgét,
mélyre ásta érdes bűnét.

Sorvadt szívét átok tépte.
Messze csoszog lassú lépte.
Hátrahagyná búját-baját,
lemosná az élet sarát.

Ronggyá feslett igaz hite,
ment, amerre lába vitte.
Közönyfátyol szürke szemén,
elcsúszott az élet jegén.

Támasz nélkül - egymagában,
aszalódva, rút magányban,
ropja táncát pengeélen,
pokolbugyrán - szennyes mélyben.