Anya illata

Te vagy a dal, a szó, a csend,

egy tej-fehér, nett pergament,

megfestettél engem egyszer,

aztán többször - végtelenszer,

jövőt, álmot rám pingáltál,

szeretettel megformáltál... 

... szirmaid közt bibe voltam, 

támaszt kaptam, ha botlottam,

hogyha féltem, ölelgettél,

cirógattál, nevelgettél... 

... csintalan és rossz is voltam, 

az öledbe kucorodtam,

rózsavíz-csepp volt a könnyed,

altató a békés csönded, 

halk sóhajod szellővé vált, 

rózsaszirmod bebugyolált,

elpilledtem két karodban,

egy végtelen nyugalomban - 

reánk hunyó csillagoktól, 

édesanya-illatodtól...