A leghosszabb út...

piroska71•  2020. január 23. 08:35  •  olvasva: 134

Mögöttem egy út és egy másik előttem,
hol egyedül mentem, hol máshoz szegődtem,
tűző napon égtem, vacogtam hidegben,
reményem szakadt, de nem voltam hitetlen,

elnyűttem cipőmet, feltörte a lábam,
jártam kövek között, merültem a sárban,
egy koszos korcs voltam másoknak szemében,
pedig én önmagam nyújtottam, szerényen,

most már csak előre, hátra már nem nézek,
sebem már begyógyult, abból már nem vérzek,
aztán jöttél szemben és kézen ragadtál,
közös lett az utunk, jobbomon maradtál,

egyszer a cél végén görnyedve ballagunk,
kezedben a kezem, be kell, hát vallanunk,
elgyengült lábunkon, erőtlen léptekkel
véget ér az utunk - megtisztult lélekkel...

















Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

piroska712020. január 28. 18:51

Nagyon szépen köszönöm!

Mikijozsa2020. január 23. 19:15

nagyszerű nagyon tetszett - azért mert pozitív hangú

bakonyiili2020. január 23. 19:13

Jajjjjj, nagyon megható, gyönyörű sorok!

Doli-Erzsi2020. január 23. 09:45

Gyönyörű megható alkotás!

Törölt tag2020. január 23. 08:38

Törölt hozzászólás.