pippencs blogja

Éreztem valami megváltozott. Valami más volt kicsit, mintha valami véget ért volna bennem. Itt már túl sokan vannak, itt már sok a gyerek, a fiatal. Hol vannak a régi arcok? Ott van ugyan az a farönk, csak már mások ülnek rajta és a Duna is pont ott van és úsznak is benne, csak nem azok akik szoktak. És a motoros felvonulás pont abban az időpontban kezdődik mint 8 évvel ezelőtt, csak már a motorok bergése is mintha más lenne, kicsit rekedtebb, fáradtabb...És én azon a hideg éjjelen csak arra tudtam gondolni, hogy meg fog fázni a vesém és arra, hogy majd szeretnék szülni egy napon...és olyan jó volt hazajönni.

Igor barátom azt mondta öregszünk...Azt ígérte hogy a Zöld Szigetre szerel nekünk egy padot, és akkor ott, arról a padról pihenve nézhetjük a motorokat és hallgathatjuk a koncerteket...Mert titokban azért mindig medobban a szív ha erről van szó és meg is fog szerintem mindig...

 mennél...de valami húz téged vissza. Tudod, hogy mi lenne a helyes...és nem azt teszed...egyik dolog a másik után..Olyan nagyon könnyű engedni a kísértésnek...annak a bizonyos hangank, ami megszólal benned és ami hangosabb a lekiismereted hangjánál...Lelkiismeret..ugye azért nekem is van olyanom..már semmi sem tudok..csak azt, hogy a bűntudat kissé mar belülről..fáj, hogy ilyen bűnös és gyarló voltam..ismét...

Előkerült a doboz, előkerültek az emlékek...a fényképek, levelek, képeslapok. ...olyan régen volt és mégis nekem úgy tűnik tegnap történt minden...Egy csomó pontos, élénk emlék tör elő..hangok, arcok, emberek, illatok...minden annyira közelinek tűnik...És előkerül a Napló is...igen az a Napló, akinek nagy betűvel írtam a "nevét" mert "Ő" volt az a Napló, az én Naplóm...és a sok gondolat..a sok kusza sor...a sok kis hülye vers, amik arról szóltak, hogy milyen nagyon nehéz az élet..és ennél rosszabb nem is lehet...

Pedig most milyen nagyon jó lenne újra visszamenni..kicsit újra "gyerek" lenni...mert nem olyan könnyű ez a felnőtt élet..aminek még csak a küszöbén állok...

na mind1 is

becsukom a naplót, lezárom a dobozt ismét...majd előkerül még biztosan...

és bekapcsolom a sólámpámat, mert már azom is van...

;-)

A kávé illata meg az ünnepek, így együttesen, azt hozták ki belőlem, hogy eszembe jutott az együtt eltöltött idő, a sok hülyéskedés, beszélgetés...Eszembe jutott az, hogy milyen boldog voltam, amikor megismerhettem és barátnak mondhattam...

...Aztán teltek-múltak az évek...a távolság, a sok gond, ami mindkettőnk életét megzavarta, a sok feszültség...az egymással megoszthatatlan gondolatok...önhibánkon kívül...egy fura hangvételű email...és rossz érzés...

Én már ott tartok, hogy pontosan nem is tudom, hogy miért szakadt meg a kapcsolat... nem tudom pontosan felidézni..talán én hibáztam el valamit..vagy mindketten...

 De tény, hogy a kávé illata, valamiért pont most, üzent...Közben meg megittam a kávét, mire megírtam ezt a bejegyzést és igazából csak a zacc maradt a bögre alján...

 Elmosom, aztán megyek olvasni...

 "Magának nem túlságosan magasröptűek a gondolatai Piroska, de ez nem feltétlenül baj, mert minden írásában benne van ön, az ami magam...az a szép tiszta lelke..."

 "Én el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen picit testben, hogy fér el az a nagy lelked.."

 " Nagyon szeretünk, mert olyan tiszta vagy és törékeny..."

  Valami nagyon nagyot akarok írni, valami "magasröptűt"  hogy bebizonyítsam, márpedig igenis képes vagyok arra is, ha akarom... de tudom nem fog menni..nem is baj..mert a "szép, tiszta lelkem" benne van, az a lényeg, mi?!

 Meg aztán nagyon kemény akarok lenni, hogy lássák, tudják ki is vagyok én valójában...hogy jönnek nekem ezekkel a hülyeségekkel, hogy tiszta lélek meg a többi..de nem ez kell ide, látom én...szemtelennek, önzőnek és rámenősnek kell lenni..különben semmire sem viszed soha...

ha csak egy napra képes lennék rá...csak egyetlen napra, megmutatnám mindenkinek, hogy nem kell engem sajnálni, meg félteni, meg óvni semmitől sem... NEM AKAROM! hagyjanak békén az emberek...én is békén hagytam őket, amikor arra volt igényük...

a magány?!...talán nem is olyan rossz dolog, megtanít arra, hogy  csakis magadra számíthatsz az életben...talán megerősít..azt hiszem...

pedig ez sem így van...!!!

 dehogy erősít meg...tönkre tesz, az önértékelésedet pedig még lejebb viszi, pedig azt hitted valamikor ennél lejebb már nem mehet...

Rohadt emberek! Miért ragaszkodom ennyire Hozzátok?! nem kellett volna, hogy aztán mind elhagyjatok és elfelejtsetek...mondatok sok sok szépet, hitegettetek, hogy majd örökké fog tartani a barátság, a jó viszony..a szeretet...

és mi lett belőle? semmi... az én lelkemben meg magány...

így van ez...kár írni is róla.

csak valahol legbelül azt érzed, hogy le kell írnod, hátha lesz valaki akit érdekel, aki szán rá 2 percet, hogy elolvassa és akkor azt érezhesd, hogy addig is foglalkoztak Veled...

 megyek megszárítani a hajamat, mert vizes...