PINCSI LÍRÁK

pincsicsalogató

 

szánalmas vakkantásod

nem ér el a kerítés mögül

gyere ide pici kutyus

majd mondom: pitizz, ülj!

Petőfi Sándor: A kutyák dala

Süvölt a zivatar 
A felhős ég alatt; 
A tél iker fia, 
Eső és hó szakad. 

Mi gondunk rá? mienk 
A konyha szöglete. 
Kegyelmes jó urunk 
Helyheztetett ide. 

S gondunk ételre sincs. 
Ha gazdánk jóllakék, 
Marad még asztalán, 
S mienk a maradék. 

Az ostor, az igaz, 
Hogy pattog némelykor, 
És pattogása fáj, 
No de: ebcsont beforr. 

S harag multán urunk 
Ismét magához int, 
S mi nyaljuk boldogan 
Kegyelmes lábait! 

Pest, 1847

nem riaszt átkod

engem el nem ér

van az a számla

és van az a bér

ami mint billog

virít fejeden

mások könnyével

mosod kezedet

„nagykutya” vagy te

’mi az is marad

amelyik ugat

és lám nem harap

 

2013. április 23.

15:40