Julika kirándul

Julika unottan lépked,

gallyat és levelet tépked.

Töri a lábát a bakancs,

rózsaszín zsákjában narancs.

 

Pulcsiba akad a kökény,

caplatni neki még tömény,

nyafogva vonszolja magát,

érzi az uzsonna szagát.

 

Unalmas hely ez az erdő,

nem is jön többet, ha felnő,

nincsenek érdekes dolgok,

felkiált, "én inkább forgok!"

 

Arcába csípett egy szúnyog,

szegényke egyre csak vinnyog,

nem jó a természet ölén,

túl sok az egyforma növény.

 

Mert még ha lenne egy csúszda,

emitt, a sűrűbe húzva,

talán egy kicsit jobb kedvvel

birkózna meg most a tervvel.

 

Apuci vegye őt nyakba,

akkor se fejezi abba,

mert hogy itt túl sok a bogár,

meg a hegy miért ilyen kopár?

 

Elhalkul lassan a rívás,

ovissal túrázni szívás,

ám apa lelkes és laza,

karjába' cipeli haza.