pfbea blogja

Ma a mi családunk

különösen népes,

szülinaposunk van,

valaki nyolc éves.

 

Tortáját az idén

együtt készítjük el,

nagyon sok a kérdés,

hogyan szépítsük fel.

 

Ünnepeltünk választ

ízt a tölteléknek,

már előre örül

a nagy süteménynek.

 

A torta tetejére

mit rakjunk fel dísznek?

Itt a gyertyák köré

örülnél egy szívnek?

 

Kérdezem a lánykát,

mit szeretnél, cicám?

Marcipánt tegyünk rá,

olyat, ami vidám!

 

Rókát vagy bohócot,

esetleg egy lovat,

gyertyagyújtás után,

nem marad rajt sokat.

 

Teljesült az óhaj,

szereztünk vagy hatot,

az egy egész ménes,

boldog szülinapot!

 

Mikor kicsi voltam,

puha volt a bőröm,

itt a bokám felett

nem volt ennyi szőröm.

 

Sűrű volt a pillám,

szemem körül díszlet,

felkaromon csillám-

tetoválás díszlett.

 

Feldereng egy zsiráf,

fel lehetett húzni,

meg egy másik kislány,

vele jártam úszni.

 

Első szavam apa,

sokszor egymás után

mondogattam neki,

ennyit tudtam csupán.

 

Megvolt már a házunk,

udvarán a hinta,

piros kabátomon

Jégvarázsos minta.

 

Sünis képek voltak

akkor még a falon

szobacsúszda is volt,

mennyit másztam azon!

 

Ovi után balett

volt a különóra,

szépen kellett járni,

ennyit tudok róla.

 

Rengeteg az emlék,

de már nagyon unom,

meg de éhes lettem,

van valami finom?

 

 

Julika unottan lépked,

gallyat és levelet tépked.

Töri a lábát a bakancs,

rózsaszín zsákjában narancs.

 

Pulcsiba akad a kökény,

caplatni neki még tömény,

nyafogva vonszolja magát,

érzi az uzsonna szagát.

 

Unalmas hely ez az erdő,

nem is jön többet, ha felnő,

nincsenek érdekes dolgok,

felkiált, "én inkább forgok!"

 

Arcába csípett egy szúnyog,

szegényke egyre csak vinnyog,

nem jó a természet ölén,

túl sok az egyforma növény.

 

Mert még ha lenne egy csúszda,

emitt, a sűrűbe húzva,

talán egy kicsit jobb kedvvel

birkózna meg most a tervvel.

 

Apuci vegye őt nyakba,

akkor se fejezi abba,

mert hogy itt túl sok a bogár,

meg a hegy miért ilyen kopár?

 

Elhalkul lassan a rívás,

ovissal túrázni szívás,

ám apa lelkes és laza,

karjába' cipeli haza.

 

Julika ma kertészkedik,

jó mókának ígérkezik,

ülteti a palántákat,

elveti a salátánkat.

 

Kiskezében kisgereblye,

azzal lesz elegyengetve

spenót-, sóska-, retekágyás,

ügyeskedik, nem kispályás.

 

Gondozgatja, öntözgeti,

telkét zöldbe öltözteti,

kibújik az első hajtás,

ez hagyma lesz, látod, pajtás?

 

Magokat szór a talajba,

nem lép bele a parajba,

terem majd még karalábé

minden darab a családé.

 

Szorgos gazda, jól dolgozott,

a munkája termést hozott,

nem csoda, hogy ilyen büszke,

kiskertje a szíve csücske.

Julika rajzol

 

Julika, ha rajzol,

sokfelé barangol,

ceruzája színes,

képzelete híres.

 

Rajzol bugyutákat,

szépeket, sutákat,

madarakat, fákat,

mire kedve támad.

 

Nem épp műremekek,

amik felsejlenek,

de amit ő teremt,

nekem csodát jelent.

 

Rét lesz most a téma,

háromszor is még ma,

elkezdi a füvet,

aztán egy kis szünet.

 

Keresztül a réten

patak kúszik szépen,

kígyója kékesen

kanyarog, szélesen.

 

Ott a patak partján

kacsa ül a lankán

kerek hasa zöldes,

társat is kap rögvest.

 

Középen egy labda,

piheg kifulladva

kutya hajkurássza,

megáll, megszaglássza.

 

Kell egy-két tulipán,

jegyzi meg Julikám,

s kerüljön rá még

sok-sok százszorszép.

 

Közéjük egy bárány,

az virítson sárgán,

készen van a képe,

"Anya, nézd meg, szép -e?"

 

Feláll, félreteszi,

sokszor előveszi

még majd ráncos kezünk,

és csak emlékezünk.