Ötvenegy év

petruchio•  2018. július 10. 07:41

Hétfő éjszaka meghalt a feleségem


Elrohant az élet, ötvenegy év,
néha lassult, néha megfutott,
először csak forró ifjúi hév,
aztán minden megnyugodott.

Voltak törések, nem is kevés,
mindig én voltam a hibás,
néha kifogyott a józan ész,
s volt melletted mindig más.

De emlékszel a "zöld" szigetre,
mikor velünk kelt fel a nap?
A tengerparti sétákra, ébredésre,
mikor mosoly tette széppé arcodat.

Volt és van hangos szó, jól tudom,
meg is érdemlem - mégis együtt vagyunk,
köszönöm a türelmed, majd halálom
lesz a megváltásod, utolsó dalunk.

Most az út külön-külön vezet,
talán cél nélkül - csak az idő fut,
de bennünk létezik az emlékezet,
várj - ne zárd be előttem a kaput.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

york2018. július 11. 18:15

Várni fog, ha akarod...

kevelin2018. július 11. 17:42

bocs most olvastam a címet részvétem

kevelin2018. július 11. 17:41

szép a vers de nem értem miért kivánnak részvétet mikor van még hangos szó

BakosErika2018. július 11. 05:58

Őszinte részvétem, Imre!

merleg662018. július 10. 22:27

...részvétem...

Pflugerfefi2018. július 10. 21:43

Nincs szó......

SzaipIstvanne2018. július 10. 13:26

Oszinte reszvetem.

WhiteWolf2018. július 10. 13:23

Részvétem...

Liwet2018. július 10. 09:44

Rèszvètem...:(

Rozella2018. július 10. 09:16

Részvétem. Sok erőt kívánok, szükséged lesz rá.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom