hűséggel

Nüx, hollófekete hajad borítsd rám,
Erebosz világa tiéd, feküdj
most mellém, legyél egyetlen éjszakám,
ölelj, ölj meg, de előtte esküdj,
Tartarosz mezőit nékem felszántod,
halott lelkek sírnak talpam alatt,
Arész küldött pokolra, add hát táncod
néki, nézd, a világ most szétszakadt.

Engedj egy víg estét Dionűszosszal,
számtalan pohár törjön üresen,
adj egy éjszakát a legszebb asszonnyal,
véled Nüx, ölelj s majd ölj, kedvesem,
a Küklopszok vigyáznak rád, Zeusz morc,
Artemisz fintorog, bámul irígyen,
Kerberosz szájában az ízetlen porc,
húsom kell, de előbb neked szépségem.

Perszephoné figyel, Hádész féltékeny,
Erosz nincs velem, most senki vagyok,
Aphrodité itt előttem féltérden,
a múzsák hangja verseket csacsog,
hívd Morpheuszt, segítsen most megtérnem,
álmomban ölelj, ölj, az éj ragyog,
Pandóra szelencéjét add, add, kérem,
felnyitom, ölelj meg, halott vagyok.

Klottgatyában szaladgáló mezítlábas gyerekkor
indult útnak valamikor a kertvégében álló
göcsörtös ág-bogas, öreg birsalmafák alól,
s rohant, nem nézve az intelmeket
az útszéli tiltó táblákon, szaladt az ismeretlenbe,
caplatva a futó zápor verte sarat,
nem hallva a bölcs öregség által irigyen
motyogott tanácsokat,
mert ha bírál egy ráncos arcú fogatlan száj,
dacol a lélek, a minden kell,
ölelni a világot, szerelmet szerelemre lapozva
nem nézni a holnapot, feledni tanítást,
és hinni, hogy más hibázott.


A gyertya viasza folyik bőrödre, nem érzed égetését,
csak lelkedbe marják a csöppek
a múló időknek végtelenjét
s hullik kezedből az erő, tűnőben az akarat,
Legyintesz, eltelt egy újabb nap.

Elrohant az élet. Kipusztultak a birsalmafák,
felült az idő egy korhadt ágra, nem szól, némán méreget,
nem firtatja mit tettél és miért, szitkot se szór. minek?
Megállsz, szemed lehunyod és a mindent látod,

önmagad
védtelen pőrén a világban.
Klottgatyád szétszakadt,
ennyire telt.

Ki vagy Te? Hogy szólítsalak?
Próféta, az Úr,
az Ember Fia,
a Zsidók Királya,
a Pantokrátor,
a Messiás,
az Üdvözítő Megváltó?

Ki vagy Te? Hogy szólítsalak?
az Életadó?
a Megbocsátó?
vagy
a Pusztító?
a Megrovó?
a Gyilkoló?

Ki vagy Te? Hogy szólítsalak?
vagy csak hallgassak? mert a szavak
nálad süket fülekre találnak?
és mi vagyok én?
megsúgom neked
hetvenhat százalék víz a többi meg salak

én csak vendég voltam itt a földön, mégis mindent láttam
mert egyetlen-egy fénysugárban a mindenség benne van,

meztelen talpam alatt az összes út végtelenbe futott,
néhány megfáradt lépéssel bejártam a nagyvilágot,

egyetlen csókomban égett ezer nő ajka a számon,
testük egyetlen ölelésben itt volt a tűz-ágyamon,

egyetlen sikolyban bejártuk a mennyeknek országát,
egy végtelen ölelésben éltük lángoló testünk vágyát,

csak vendég voltam itt a földön mégis minden bennem él,
mert rád találtam és szeretve önmagamtól megvédtél.

Csak önmagadra,
a szavadra, múlt idő,
első érintés.