Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elfáradtál
petruchio• 2017. szeptember 15. 04:56
Megyek ha hívsz, addig türelem a társ,
most megrészegülten hiszem, hogy még vársz,
torkomon fuldoklanak a szép szavak,
köröttem az árnyak is elhallgattak.
Nem kérdezek, a válaszok közösek,
a szavak között igazat keresek,
mint kisgyerek tenger-morzsolt kavicsot,
csak nézlek és várakozón hallgatok.
Csókoddal oltottad szomjam, éhem múlt,
testeddel védtél mikor rám a hó hullt,
árnyékként borultál fölém a nyárban,
életet adtál mikor halálom vártam.
Könnyed fénylik arcodon ha majd temetsz,
még ott kimondod, hogy "annyira" szeretsz,
még szemembe néznél, de kék homály már,
lassan lépsz tovább, tovább, elfáradtál.
petruchio2017. szeptember 26. 09:20
@skary: társultam volna...ha....hahahaha
skary2017. szeptember 19. 16:05
@petruchio: abba is ellöhet .)
Törölt tag2017. szeptember 19. 15:48
Törölt hozzászólás.
petruchio2017. szeptember 16. 19:27
@Mia36: köszönöm szépen...javítottam
petruchio2017. szeptember 16. 19:27
@dreaming58: köszönöm....akinek írtam az nem látja
petruchio2017. szeptember 16. 19:26
@Pflugerfefi: nem rajtam múlik....bocsáss meg, de már nagyon kívánom a szerep végét
petruchio2017. szeptember 16. 19:25
@skary: miben?...láttam egyfolytában üdültél
Mia362017. szeptember 15. 17:29
Fájdalmasan szép ez a versed....
(2.vszk.2.sor szavak...,véletlen elgépelted)
dreaming582017. szeptember 15. 14:55
Nagyon szép.
Pflugerfefi2017. szeptember 15. 08:32
Szépet írtál megint! A temetést meg elodázzuk!
skary2017. szeptember 15. 05:20
eeeeeeee